Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-11 / 265. szám
» 1982. november 11., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Forduló a kastélyparkban Talán ott a köd mögött...? A traktoros ösztönösen odapillant. Majd legyint: — Nincs ott semmi. Talán pár bokor. Még az alapjait is elhordták, a park fáit kivágták. Csak ez a föld őrzi még a hajdani kastély hírét. Nerd, nagy terület ez a néhai kastélypark, ahol három fürge (a méltóságteljes, hatalmas szántótraktorok mellett sokkal gyorsabbnak tűnik), nyolcvan lóerős MTZ hasítja hármas ekével a talajt. A talajt, amely feketének, zsírosnak tűnik. Bonla Józseffel, a hejőkeresztúri Hejőmenti Tsz traktorosával egy gyorsan fogyó kis szigeten beszélgetünk, amit forduló, forduló után még meghagynak zölden a tarlót tépő ekék. — Ez csak a látszat. Az alja tiszta kavics, meg homok. Pillanatok alatt elnyel minden vizet. Tudja — neveti el magát — húsz év nagy idő. Ezalatt kiismeri, mint a tenyerét az ember, az egész határt. Elhúz mellettünk az egyik traktor. Eddig nem értettem, miért marad le egy-egy forduló után. Beszélgető társam hevesen integetni kezd. A gép megáll, s kiemeli az ekét a barázdából. Bonta József húz néhányat a tarlókerék beállító orsócsavarján, igazít a hidraulikán, s int; hogy mehetsz. Ügy érzi, magyarázattal tartozik: — Még két napja dolgozik csak ekén a srác. Halvány fogalma sincs a szántásról. Segítek neki, hiszen én már a barázdáról, a hantok ösz- szeborulásáról meglátom, melyik csavaron kell állítani. No, természetesen ez a tapasztalat dolga. Kisülne a két szemem, ha valamit elrontanék. — Azt mondják, maga itt az egyik legjobb traktoros. Megvonja a vállát: — Egyik? Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de szerintem ezen a típuson itt senki nem ver meg. Életemben hat új MTZ traktort kaptam. Mind a hat kiszolgált alattam, s mikor valaki átvette, nem panaszkodott. És nem azért — mint ahogy sokan tartják: a nagy „pofámért” —. mert az én szám csak akkor jár. amikor látom, hogy a génét úgy becsülik, s úgy is dolgoznak vele. mint a rossz pásztor az oldalba rugdosott kutyájával. Nekem a gép a szerelmem. Űgv is mondhatnám. a második feleségem ... Elkomorodott. Majd meglepő nyíltsággal kimondja: — Tudja, elromlott a házasságom. Három gyerek volt. s mégis elváltunk. Még Edelényben, amikor a bányában dolgoztam. Akkor jöttem haza, s keserűségemet a munkába mentettem. A munkát a traktor jelentette. A traktor pedig a kenyeremet. Erről jut rögtön eszébe a fél tucat ekevas. Amelyek tüntetőén ott fekszenek, dróttal rögzítve a gerendelyen. Már mondja is: — Elkérnek darabjáért 1200 forintot. És nem győzöm cserélni őket, néha nem bírnak ki két műszakot. Nagy baj, hogy nálunk csak drágulnak az alkatrészek, a minőség pedig romlik. Ki érti ezt? Kapkodva beszél, úgy vált át egyik témából a másikba, hogy nehéz követni. — Kormos traktoron kezdtem, a Koffereken. A mai napig azon csodálkozom, hogy nem rázta szét a gyomrom. 'A kollektivizálás, annak idején, az ötvenes években nehéz volt. Beadtuk a jószágot, meg a vetőgépet a közösbe, nemsokára munka után lehetett nézni, valamiből meg kellett élni. Ki gondolta akkor, hogy ide jut ez a mezőgazdaság? Először gépállomásra mentem, majd. ahogy a feleségemet megismertem, a bányához. Ott sem voltam akárki — teszi hozzá büszkén —, tanulóként kezdtem, vájárként végeztem, sok nagy pénzt felvettem. Megelőzött a válasszal: — A fizetés elismerés. Sehol nem hajtottam, ha azt láttam, a munkámnak nincs értéke. Ott viszont, ahol keresni lehetett, első voltam. Nem tagadja, ezért tartott ki az MTZ típusú traktorok mellett. Hiába van már a szövetkezetnek korszerűbb, nagy teljesítményű Rába Steigere, soha nem kívánkozott az óriási szántótraktorra. (Úgy vagyok vele, mint a jó géppuskás a katonaságnál, aki képes sötétben is összeszerelni fegyverét.) Ezzel a géppel már mindent tud. Hunyorít egyel:: — Szégyellném is magam, ha nem. József-napkor már nyugdíjba megyek. Van egy kis házam — a lányom is ott él —, valahogy megleszek. Remélem, csúcsidényben még visszahív a szövetkezet, hiszen munkáskézből soha nincs elég. Meg őszintén: a tétlenséget nehezen is bírnám ki. A két másik MTZ már mellettünk dübörög. Ideje arrébb lépni. Bonta József felül a traktorra, gázt ad, s ebben a neve felejtett kastély parkjában az utolsó zöld tarlódarab is a mélybe fordul. Nem sokat tehet arról, hogy ez a barázda már nem nyílegyenes. — kármán — f Nők a munkahelyen A vógónytéi „karmestere” L ........................... Á tadták az Ml-es új szakaszát A volán mögött Szerdán megnyitották a forgalom előtt az épülő Ml-es autópálya Bicske—Tatabánva közötti 22 kilométeres új szakaszát. A Bicske határában rendezett ünnepségen Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára vágta át a szalagot, majd Cseri István, közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes méltatta az építők helytállását. III. Borsodi energiaKözel százezer mázsa cukorrépát tárolnak eddig - hiszen naponta száz vagonnal nő a készlet — abban a hegynyi prizmában, amelyet a Szerencsi Cukorgyár Bekecs határában létesített. Lényegében három mezőgazdasági üzem: a Szerencsi Állami Gazdaság, a hemádnémeti, a taktaharká- nyi termelőszövetkezetek termését „őrzik” itt addig, amíg a répa feldolgozásra nem kerül. A tárolás nagy felelősség, hiszen a legkisebb felmelege, dés is rontja a termény minőségét. Ennek megakadályozására szondahőmérökkel ellenőrzik a prizma hőfokát. Fotó: Laczó József BfzaSaiak az ESEY-séi gazdálkodási j napok I i (Folytatás az 1. oldalról) I i pártbizottságot arra, hogy el- j sóként az országban energia- , gazdálkodási tanácsadó bi- ] zottságot hozzon létre, amely- , nek alapvető feladata, hogy ' a megye energiagazdálkodá- , sának helyzetét időről időre i áttekinti és segíti a gazdái- J kodó egységeket energiagaz- i dálkodási feladataik végre- [ hajtásában. i A megyei NEB az orszá- [ gos energiatakarékossági kor- i_ mányprogrammal összefüggő vizsgálata során megállapította, hogy a különböző ágazatokhoz tartozó vállalatok erőteljes energiaracionalizálási tevékenységet folytatnak; így például: a Borsodi Érc- előkészítő Műben, egy több mint egymilliárd forint értékű beruházás eredményeként mintegy 50 ezer tonna évenkénti kokszmegtakarítás várható. A Tiszai Hőerőműben folyamatban van a Tisza—II. erőmű kazánjainak átalakítása a nagy inerttar- talmú földgáz eltüzelésére. Ki kell emelni az LKM hul- ladékhő-hasznosítási programját, valamint az Ózdi Kohászati Üzemekben a kohók fúvóSzél-hőmérsékletének emelését szolgáló beruházásokat, ami évi 50 ezer tonna koksz megtakarítását teszi lehetővé. Végezetül dr. Pusztai Béla arról szólt, hogy a jövő feladatai nehezek és nagyok. A célkitűzések megvalósítása csak a megye egész társadalmának összefogásával, jól szervezett energiagazdálkodási tevékenységgel érhető el. Ezt követően „Hazánk energiagazdálkodásának aktuális problémái” címmel Czipyer Gyula, az Országos Energiagazdálkodási Hivatal vezetője, majd „Üj lehetőségele az energiagazdálkodási kormányprogram megvalósításában az ÉGI fejlesztése alapján” címmel Papp István, az Energiagazdálkodási Intézet vezérigazgatója tartott előadást. A rendezvényen átadták az 1982. évi megyei MTESZ- díjakat. Megyei MTESZ-dí- jat kapott dr. Fehér József, a Borsod megyei Állategészségügyi Állomás igazgatófőorvosa, dr. Juhász András, a Borsodi Szénbányák főgeológusa, dr. Lányi Andor, az NME nyugalmazott docense, Stehlik László, az LKM nyugdíjas tanácsadója, dr. Szaladnya Sándor, az NME egyetemi tanára. A szakszervezetek napjainkban igen sokrétű és sokirányú feladatot, látnak el. A dolgozók alapvető érdekeivel kapcsolatban fontos feladatuk, hogy a dolgozókat a gazdálkodás kérdéseibe bevonják, önkéntes társadalmi tevékenységüket elősegítsék. A szakszervezetek foglalkoznak a dolgozók munkavállalói érdekeinek képviseletével és védelmével, így bérpolitikai, munkajogi, munkavédelmi kérdésekkel, valamint a dolgozók kulturális nevelésének, művelődésének, oktatásának szervezésével is. A címszavakban megfogalmazott feladatok végrehajtásában nagy szerep hárul a szakszervezeti csoportokra és képviselőikre — a bizalmiakra. Az EÁÉV szakszervezeti bizottságának közelmúltban megtartott ülésen nem véletlenül szerepelt legfontosabb napirendi pontként a gépészeti bizalmiak munkájának értékelése. Béres Sándor nehézgépkezelő csoportvezetőt, vezető főbizalmit erről az értékelésről, a bizalmiak munkájáról kérdeztük. — Az EÁÉV gépészete a gépészeti osztályból, a gépjavító és gépgazdálkodó üzemből áll. A gépészeten dolgozó mintegy 306 ember, 17 szakszervezeti csoportba tartozik. — A szakszervezeti csoport életét a bizalmi „irányítja”. De irányítja-e? — Négy-öt éve még hallhattunk olyan esetről, hogy a bizalmit úgy „választották”: jó lennél te is bizalminak! Azután amikor rájöttek, hogy mennyi minden múlik egy bizalmi jó, vagy rossz munkáján, a dolgozók már követelményt támasztottak vele szemben. Aki nem felelt meg ennek a követelménynek, azt leváltotta a csoport. Ma már . stabil bizalmi gárdáról beszélhetünk, hiszen az utóbbi években nagyon kevés változás történt. — Milyen a bizalmiak kapcsolata a gazdasági vezetőkkel, tehát például a csoport- vezetőkkel, osztályvezetővel? — Kezdetben kevéssé bíztak a bizalmiak értékítéletében. Az idők változását jelzi, és gondolom, az azóta megszerzett tekintélyt is fémjelzi, hogy nincs olyan bérezési, jutalmazási stb. kérdés, amelynél a bizalmiak véleményét ne értékelnék súlyának megfelelően. Nagy szerepe lehet ebben annak is, hogy a gépészet osztályvezetője — Sárossi István — a bizalmiak rendszeres oktatását lehetővé tette. És ilyenkor nemcsak a bizalmiak ismerkedtek meg jogaikkal és kötelességükkel, hanem a gazdasági vezetőket is igyekeztünk az oktatásba bevonni. — A bizalminak számítani lehet, sőt kell a csoport munkájára is, hiszen nemcsak velük együtt, hanem nevükben is dolgozik. Számíthat? — Igen... És nemcsak akkor, amikor jutalmazásról vagy a munkakörülmények javításáról van szó. Például nemcsak azt teszik szóvá, ha nincs lakókocsi, vagy a napi egyszeri melegétel biztosítva, hanem jeleznek akkor is, ha „elfogy” a munka. Ha például kint van valahol egy kotrógép, de nincs hozzá elég szállítójármű, egyszóval: ha a gép nincs kihasználva. Ez a jó információs lánc javítja a gépészet munkáját, de az egyes főépítésvezfetőségek tevékenységét is eredményesebbé teszi. — Most kevesebb, vagy inkább úgy is fogalmazhatnánk, sok apró munkájuk van ... — Éppen ezért kell minden forintot, minden fillért megfogni. Idesorolhatjuk azt a megtakarítást is, hogy ez ideig igen sok vállalatnak fizettünk ki tetemes összeget a bérelt gépekért. Most a saját gépeink mind teljesebb kihasználására törekszünk. Ez persze, nem megy olyan könnyen, se „látványosan”, mint például a kombinált acélmű építésénél, ahol egyszerre tucatnyi gép dolgozott, és emiatt egyszerűbb volt a munka szervezése és átszervezése. Sőt, akkor sem volt túl nagy baj. ha egy-egy gép állt. — A bizalmi politikai feladatai közé tartozik, hogy részt vegyen a termelés és a hozzákapcsolódó munkaver- seny-mozgalmak szervezésében ... — Valóban. Elsődleges feladatunk -a brigádok munkájának segítése. A már említett gyors visszajelzés éppen úgy ezt a célt szolgálja, mint az üzemi, illetve főépítésvezetőségi négyszögülésekre „bevitt” * nagyszámú összegyűjtött javaslat. A munkaruhák kihordási idejével, a termelést közvetlenül elősegítő kérdésekkel, fegyelmi problémákkal foglalkozó javaslatok végül is; így vagy úgy, a dolgozói érdekek érvényesítéséhez, a dolgozók nevelésének elősegítéséhez, a közösség és az egyéni érdekek összehangolásához nyújtanak segítséget. — A bizalmiak részt vesznek a ,jó munkahelyi légkör, a megfelelő kollektív szellem kialakításában. Mi segíthetné ezt. elő jobban a közösen végzett munkánál? — Dolgozóink jelentős társadalmi munkát végeznek közintézmények javára, állami nevelőotthonok számára stb. A gépészet ifjúsági klubjának létesítéséhez szükséges pénz jó részét is a szocialista brigádok társadalmi munkája teremtette elő. és a kialakítás konkrét munkáját is ők végezték. A szocialista brigádok ebben a klubban-tartják a brigádértekezleteket, vetélkedőket, kultúrműsorokat. — A bizalmi együtt él, együtt dolgozik csoportjával. Nem nehezebb-e ez az együttélés most, hogy kevesebben (is) vannak, a munkaterületek száma viszont megnőtt? — A gépjavító üzem lényegesen könnyebb helyzetben van, mert egy helyen dolgoznak. A gépgazdálkodási üzemnél azonban nem ritka az olyan eset, hogy a bizalmi csak havonta egyszer találkozik a csoportjával. Talán ha több dolgozónk lenne, nemcsak a szükséges átcsoportosításokat végezhetnénk el könnyebben, hanem a bizalmiak' összetartó ereje, összekovácsoló hatása is na- gvobb lehetne. Az elmúlt két évben — túlnyomórészt a nagyobb kereset, miatt — 80 —90 ember számolt, le tőlünk. Tény viszont, hogy a 10—15 éves törzsgárda, ami a gépészet 70 százalékát adja — nem mozog. Lehet, hogy éppen azért, mert az üzemi demokrácia fórumai a vállalaton belül sehol sem működnek olvan jól. mint épp a gépészeten. — Buchert — I---------------------------------! Répahegy
