Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-10 / 264. szám
eSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. november 10., szerda Helytörténeti munka Két évtized Ózdon Húszéves eredményes munkásságának elismeréseként a Szocialista Kultúráért kitüntetéssel honorálták az Ózdi Honismereti Kör munkásságát. A kitüntetést a közelmúltban tartott jubileumi ünnepségen adták át. * Az Ózdi Népművelési Intézmények keretében működő Honismereti Kör munkájával az elmúlt évek során mi is többször foglalkoztunk, hiszen ez a tevékenység a megyében példamutató, nívós kiadványaik pedig szinte mindenki számára hozzáférhetővé teszik a kör lelkes tagjai munkásságának, gyűjtéseinek legfontosabb eredményeit. Egyébként a jubileum alkalmából jelent meg a Lakóhelyünk, Ózd című évkönyv 7. száma, most is igen gazdag tartalommal, amelyre még lentebb visszatérünk. 1962-ben kezdődött Szinte egyidős a honismereti mozgalommal az ózdi kör és eleve sikertelen vállalkozás lenne egy rövid újságcikk keretében húsz esztendőről számot adni. Annyi azonban mindenképpen megemlítendő, hogyan is kezdődött e munka. Ózdon és az ózdi járás területén levő ipartörténeti, településtörténeti, néprajzi és régészeti tárgyak, egyéb szellemi értékek felkutatása, gyűjtése, megőrzése és nevelő hatású ismertetése céljából egy fáradságos munkára kész lelkes csoport 1962 nyarán határozta el, hogy közösen gyűjtik a múlt emlékeit és a gyűjtemény számára múzeumot létesítenek. Segítséget kaptak ehhez Miskolcon a Herman Ottó Múzeumtól és ezt követően kezdték meg a szervezést, a gyűjtő munkát. Éppen húsz évvel ezelőtt, 1962. november 9-én tartották alakuló ülésüket, akkor még mint a Borsod megyei Múzeumok Baráti Körének ózdi alcsoportja. Az elmúlt húsz év során az elnevezés megváltozott, a kör elnöke és titkára személyében is volt változás, bár például Dobosy László ma is töretlenül a legaktívabb tagja és egyik vezetője a körnek, de talán nem is ezek a változások a fontosak, hiszen a mai köri titkár — Nagy Károly — is „belenőtt” funkciójába, korábban is aktív tagja volt a helytörténeti körnek. A munka tehát töretlenül folyt. Emlékezetes események A jubileumi ülésen visszatekintettek néhány kiemelkedő rendezvényre, kiállításra, a publikációs tevékenységre. Például mégrendezték 1964-ben a Palóc néprajzi és népművészeti kiállítást, 1966- ban a Magyarország vaskohászatának fejlődéstörténete című kiállítást, 1967-ben pedig átütő sikert hozott a kör számára a tízezernél több látogatót vonzó technikatörténeti kiállítás. Feladatuknak érezték bemutatni az ózdi gyár fejlődését és a társadalomra, a lakosság fejlődésére gyakorolt hatását, s ezért „125 éves az ózdi gyár" címmel kiállítást rendeztek 1970- ben, amelyet egy hónap alatt nyolcezren tekintettek meg. Ennek a sikere a gyártörténeti szakcsoport munkáját dicséri, s a legszebb eredmény is az övék, mert 1971- ben megszülethetett az Ózdi Gyártörténeti Múzeum. Igen sokat foglalkoztak a település történetével. Ózd hétszázéves fennállása idején, 1972-ben kiállításon mutatták be a város fejlődését és ugyanebben az évben jelent meg először az évkönyv is. Az évkönyv mellett, másik kiadványuk az Ózdi Honismereti Közlemények sorozata. A kiadványi tevékenység mellett igen figyelemre méltó a kör munkájában a hely- történeti pályázatok rendszeres kiírása, illetve a - megyei pályázatokon való, évek óta igen sikeres részvétel. A kör tevékenységének eredményeként Ózd és környékének története, néprajza mindinkább ismeretessé válik a szűkebb pátria határain túl is. A kör egyébként tizenhét alkalommal szervezett kirándulást az ország különböző pontjaira, huszonöt alkalommal vettek részt tagjai megyei és országos kiemelt rendezvényeken hivatalos képviselőként, tizenhét alkalommal rendeztek önálló kiállítást, hat alkalommal adtak otthont különböző megyei, járási és tájkonferenciáknak. A tagok húsz év alatt 266 tanulmányt készítettek, abból 71 jelent meg önálló kötetben, tudományos folyóiratban, évkönyvben. Hatvannégy pályamű kapott díjat, amelyet még nem publikáltak. Az új évkönyv A legutóbbi évkönyv, mint fentebb jeleztük, ismét gazdag tartalommal jelent meg. Tekintettel a jubileumra, az évkönyv élén a "Szervezeti élet című rovat található, amelyben Tóth János, az Ózdi városi-járási Pártbizottság titkára köszönti a húszéves közösséget, itt olvasható Nagy Károly köri titkár beszámolója az 1981-es.munkáról, valamint É. Kovács László, a Kelemér—Gömör- szőlősön munkálkodó múzeumbaráti kör, mint az ózdiakkal szoros kapcsolatot tartó közösség negyedszázados tevékenységéről. A következőkben három érdekes településtörténeti tanulmányt — Vass Tibor: Ózd felszabadulása, 1944. december 20., Dobosy László: Ózdi helynevek Pesty Frigyes helynévtárában, dr. Kamódy Miklós: Postai-hírközlési adatok Ózd történetéhez — több gyártörténeti jellegű dolgozatot — Kovács Károlyné: A három- generációs ózdi Marhoffer- család, Lévay Zoltán: Az Ózdi Kohászati Üzemek környezetvédelmi tevékenysége, Kurucz János: Az üzempszichológia helye, szerepe, eredményei az Ózdi Kohászati Üzemekben, Vass Tibor: Anekdoták a kohászati üzemek dolgozóinak életéből — olvashatunk az évkönyvben, majd Saffarik Gyula Barkó- föld. történetéből, oklevelek tükrében című, történelmi témájú, Molnár Mihály Ka rácsonytól—Vízkeresztig (Bánrévei szokások) és Németh Gyula: Tisztes légy. hasznos légy című néprajzi írása, és Dobosy László Évforduló—esemény összeállítása teszi teljessé az új évkönyvet. Az évkönyv, csak címszavakban ismertetve is, a kör tagjainak széles körű tevékenységét tükrözi. * A jubiláló Ózdi. Honismereti Kör — bár tagjainak száma hivatalosan csak negyvenkettő, mégis — tömeghatású, hiszen gyűjtéseinek, kutatásainak eredményei tömegekhez jutnak el, ezrekre hatnak; a kör belső életét tekintve pedig a művelődő közösségek jó példájául szolgál. (benedek) Félévszázados cselédkiayv A Borsod vármegye Levéltárának kincsei című kiállításon — a miskolci Herman Ottó Múzeum Papszer utcai épületében — látható (sok egyéb között) ez a közelmúltat idéző dokumentum. Mindössze félszáz esztendős, 1932-ből való, Tóth Mária egykori mezőkövesdi születésű és illetőségű lány cselédkönyve. A „Szolgálati (cseléd) könyv” belső oldalára ragasztott fényképen Tóth Mária díszes, hímzett, ragyogóval ékes matyó népviseletben látható, ám a díszes és drága, éveken át megkoplalt matyó ruha és a cselédi mivolt már maga olyan ellentmondást tár fel, amely a cifra nyomorúságban élő, ötven év előtti matyóság életére igencsak jellemző. Fotó: I.acző „Pénz áll a házhoz” Népművelők és tiszteletdíjak Az utóbbi években sem, manapság meg különösen nem múlhat el megbeszélés, tanácskozás (vagy csak egy jó-rossz ízű magánbeszélgetés) közművelődés-ügyben pénzügyi kesergések nélkül. A „szintentartás” — mint olyan — jó pár éve zsolozs- másan hozzátartozik a népművelők, a művelődési otthonokban dolgozók összejövetelein elhangzottakhoz. Nehezebb gazdasági körülmények közptt... , ... nehezebb gazdasági körülmények között' kétszeres öröm hírt adni arról, hogy mégsem „kitagadott gyermek” a közművelődés, amikor a rendelkezésre álló pénzeket elosztják. Ennek egyik jó példája volt a Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács júliusi vb-üléoe, amelyen jelentős összegű pénzfedezetet biztosítottak a kistelepüléseken dolgozó népművelők bérének — anyagi megbecsülésének — a javítására. E döntésről, a várható hatásról beszélgettünk a napokban Csáki Imrével, a megyei tanács közművelődési csoportvezetőjével. Bevezetőként ezeket mondotta: — Az elmúlt év végén megyei tanácsülés napirendjén szerepelt a közművelődési törvény végrehajtásának helyzete, s megfogalmazódtak a legfontosabb teendők. Ez év márciusában ebből kiindulva intézkedési terv készült, ami magába foglalta a tárgyi és személyi feltételek javításának szükségességét is. Mindkettő szorító gond nálunk, hiszen jellegzetesen aprófalvas megye a miénk, s e kistelepüléseken a legmostohábbak a közművelődés feltételei, tárgyi és személyi körülményei. Arra természetesen a feladatok meghatározásakor sem gondolhattunk, hogy minden egyes településen meg lehet teremteni a maximális lehetőségeket; úgy tartottuk helyesnek, hogy a körzeti központokban, a székhely községekben kell koncentrálni az anyagi és személyi erőket. Ez nem jelenti azt, hogy az említett pénz- , ügyi keretből csak a körzeti hatókörű települések részesülnek. — Konkrétan mire használható a pénz, s kik részesülnek belőle? — Az edelényi járásban 3, az encsiben 6, a leninvárosi- ban 3, a mezőkövesdiben 1, a miskolciban 5, az ózdiban 1 és a sátoráljaújhelyi járásban 8; összesen tehát 27 településen nyílik lehetőség arra, hogy a művelődési intézményekben javítsák a dolgozók fizetését. Ez harmincnál több személyt érint. A végrehajtó bizottság döntése értelmében egyrészt lehetőség nyílik a meglevő tiszteletdíjak béresítésére; másrészt a szükségnek és az igénynek megfelelően a helyi tanácsok a jelenlegi tiszteletdíj összegét felemelhetik, adott esetben pedig főfoglalkozásban alkalmazhatják közművelődési dolgozójukat... — Vagyis érdemes lesz ezután „kinyitni a házat”?... — Mi is tudjuk, hogy eddig nagyon kevés pénzért dolgoztak a kisebb településeken a népművelők, a mostani támogatással jelentősen javul az átlagkereset; ennek összege megközelíti a háromezer forintot Az bizonyos, hogy a megfelelő személyek megtalálásában, a biztosított anyagi támogatás hasznos felhasználásában nag” szerep jut a járási módszertani központoknak ... — Csakhogy eddig sem tülekedtek ( a kisebb településekre a szakalkalmazottak, akiknek az utánpótlása a Miskolcon korábban működtetett konzultációs központ megszüntetésével alaposan meg is apadt... — Erre mondhatnánk azt is, hogy aki keres, az talál... Mindenesetre elsődlegesnek tartjuk a pályakezdők segítését, s a jövőben szeretnénk figyelemmel kísérni azoknak a fiataloknak az útját, akik nappali tagozatra jelentkeztek Egerbe vagy Nyíregyházára, ám egykét pont hiányzása miatt elestek a felvételitől. Szorgalmazni fogjuk, hogy a tanácsok keressék meg őket, s munkaalkalom felajánlásával támogassák ezeket a fiatalokat. Tervezzük továbbá, hogy Szabolcs-Szatmár, Haj- dú-Bihar és Borsod-Abaúj- Zemplén megye létrehoz egy konzultációs központot, s ezáltal évente 10—12 embernek tudnánk biztosítani a szakmai ismeretek megszerzését ... Hogy a megyei tanács végrehajtó bizottságának döntése révén kapott pénz milyen haszonnal kamatoztatik — egyelőre még nem mérhető fel. Egy azonban tény: ezúttal adott a pénz — jól kell vele sáfárkodni. Ez a lecke. <t n. J.) Szépen magyarul — szépen emberül „Ki kérdezte mayái?!” A nyelvtan ezt a címül írt mondatot úgy minősíti, hogy kérdő formájú felkiáltó mondat. Formája szerint valóban kérdés, de abban e helyzetben, amelyben elhangzott, a durva és ellgn- séges megnyilatkozás eszköze volt. Tanúja voltam annak a jelenetnek, amelyben ez a mondat felcsattant. A helyszín egy húsbolt volt, a szereplők: az eladó és egy háziasszony. A húskészlet igen szegényes volt ebben az órában, a háziasszony némi fanyalgással tekintett a pultra, s amikor sorra került, megjegyzést tett a szűkös árukínálatra. Az eladó gúnyosan jegyezte meg: „Persze, a karajt ugye megvásárolná?!” Volt ennek a mondatnak a dallamában némi megvetés, sőt kárörven- dés. Olyan mondat, amelynek .formája kérdés volt, tartalma azonban leckézte- tés. Mintha azt fejezte volna ki, hogy „mit válogat, jó lesz magának a hitványabb minőségű hús is”. Az asszony felfortyant a váratlan hangnemre, s ekkor hangzott el keményen a „Ki kérdezte magát?!!” (A kettős felkiáltójel érzékelteti a mondatba szorított rendreutasítást.) Hatása megdöbbentő volt a körülállókra, de leginkább az elárusítóra. Szinte megfagyott ereiben a vér, elhallgatott, és szótlanul folytatta munkáját. A jelenet az érintkezés nyelvi formájának kiábrándító példája volt. Azt mondhatnánk ugyan, hogy amilyen volt a kérdés, olyan lett a válasz — ugyancsak kérdő formában, de kíméletlen hangnemben, ráduplázva a szemtelennek is minősíthető megjegyzésre. „Hát ez megkapta a magáét!” — gondolták bizonyára többen a pult előtt. Lehet, hogy volt közöttünk olyan, aki a replikát nagyon is jogosnak tartotta, méltó válasznak a kellemetlen tűszúrásra. A különös párbeszéd bántó sérelmet okozott a társas érintkezés kötelező udvariasságán. A baj azzai kezdődött, hogy az eladó nem értette meg a háziasszony csalódottságát, a háziasszony pedig — aki bosszús volt — túlságosan érzékennyé vált, hántásnak minősítette az eladó szavait, s beszédpartnerének torkára forrasztotta a szót. Lélektani szempontból megvan a jelenet magyarázata az indulat hirtelenségében. A háziasszony dühbe gurult, s ekkor már nem volt ura a szavának, aminek az lett a következménye, hogy bizony nem rágta meg a szót, azaz elvesztette uralmát saját magán, s megtörtént a baj. Pedig a beszéd állandó önellenőrzést kíván mindenkitől mindenkor. Biztosra vehetjük, hogy a „szóváltás” mindkettőjükben igencsak kellemetlen utóhatással járt, akár el is ronthatta az eladó délelőttjét, miként az asz- szonyban is dúlhatott a goromba szóval történt sérelem. Mert mint közmondásaink egyike mondja: néha egy szó: egész háború. Hát na nem is háború, de csata, amelyben mindkét fél csak vesztes lehet. Száz szónak is egy a végei bizony szó fér a két szereplő viselkedéséhez. Szó ami szó: nem mindent jó kimondani,. ami nyelvünk hegyén van, bármilyen hegyes is. a nyelvünk, nehogy úgy járjunk, mint sokan azok közül, akiknek gyorsabban jár a nyelvük, mint az eszük. Vigyázzunk hát a nyelvünkre, s inkább harapjuk el, semhogy belemarjunk embertársunkba! Szende Aladár Dániel Több' olvasónk kérdezte, miért nem esett szó a keddi szokásos tévékritikában az elmúlt pénteken befejeződött Dániel című magyar folytatásos tévéfilmről. Talán nem láttuk? — kérdezték. De, láttuk. Hát essék róla szó pótlólag. Íme: Hat héten át, péntek esténként jelentkezett a Magyar Televízió első műsorá„Apró” „Ha csak ennyi bajunk lenne, a fejünk sem fájna" — sóhajthatna fel mondjuk egy ózdi lokálpatrióta, amikor a mezőkövesdi környezetvédők gondjairól hall. Könnyű nekik — mondhatná: Kövesd afféle modern „mezőváros”, életét inkább járási székhely-jellege, a termelőszövetkezetek, a háziipar és a fóliázás jellemzik, semmint a dohogva termelő, égre meredő kéményekkel füstölgő gyárak, üzemek. Mindezek ellenére a kö- vesdi környezetvédőknek is fő, gyakorta nem is ok nélkül a fejük. Hogy csak egyetlen példát emeljünk ki a sok közül: a városban is szép számmal megtalálhatók azok a felelőtlen emberek, akik még nem érzik, hogy a jelenlegi tisztaság megőr zése könnyebb lehet, mint baj esetén kapkodni, újjáteremteni azt. A kövesdi felszíni vizek, a Hór, a Kánya és az Ostoros patakok vizének minősége lényegesen jobb >ugyan a borsodi folyó- kénál, de már bennük is megtalálhatók az olajos flakonok, kocsimosásból származó olajfoltok, zörgő kon- zervesdobozok. szakadt reklámszatyrok. Az emlékezetes nyári felhőszakadás után a ban a Dániel című hatfolytatásos tévéfilm. Írója Sza- konyi Károly, rendezője Szálkái Sándor, dramaturgja Lis- ka Dénes, operatőrje Mestyán Tibor, szereplője töhb tucat színész volt. Meg egy kutya. November 5-én, este a hatodik folytatással befejeződött. Vége. (bm) ügyek? vizek soha nem látott mony- nyiségben görgették maguk előtt e nagyon szennyező es sajnos önmagukban nem pusztuló anyagokat. Vagy a másik: az intézményes, es tegyük hozzá, olcsó szemétszállítás ellenére is sokan vannak még, akik a háztartási szemetet a közterületek rejtett helyein, gödrökbe, a patakokba rakják, ami nemcsak kellemetlen látvány, de magában hordozza egy-egy veszélyes fertőzés lehetőségét is. Mondhatnánk: ezek a gondok eltörpülnek a miskolci^ ózdi, sajóbábonyiak mellett. Kövesd mint szép virágos város él a köztudatban, minek közszemlére tenni az apró szépséghibákat? Ezt a kérdést maguk a település lakói sem tartják helyesnek. A tisztaság, a környezet — mint minden más a világon — először az „apró” ügyekkel kezdődik. Mert ha valaki igényes a saját * mikro- környezetére, az üzemi, vagy vállalati vezetőként sem legyint. a környezetvédelmi bírságra, hanem azon gondolkodik, miként lehetne megszüntetni a bírságolást előidéző okokat. (udvardy)
