Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-09 / 263. szám

T982. november 9., kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

Erdő mellett (most) nem jó lakni?

Kezdem azzal — nem a cím igazolásául! —, hogy Telkibányán, megyénk egyik legkisebb és legészakibb termelőszövetkezetében, a Béke Tsz-ben, a hosszúra nyúlt őszi kellem után a szakvezetők a hideget óhajtják. A furcsa kívánság magyarázata a Göncről erre vezető országút melletti, 20 hektáros őszi káposztarepce vetésükben keresendő. Ugyanis annyira egyöntetű a kelése, annyira jól fejlett, szemet gyönyörködtető az állománya —, sőt túlontúl az —, félő, ha idén még tovább fejlődik, nem képes károsodás nélkül elviselni az e vidékre jellemző kemény, téli fagyokat Ezért, hogy a növény fejlődése leálljon, óhajtják a telkibányai szakvezetők az időjárás néhány fokkal történő hidegebbre fordulását.

Egyébként, ha már az óhajoknál tartunk, itt északon akadna most több kívánság is. Valamennyi egy tőről fakad, s ez a tő a nehezebbé váló piaci viszonyok. E tsz dólgozóinak, tagjainak — lévén, hogy erdők kijzött, erdők mellett élnek — mindig az erdő, a fa jelentette az egyik biztos bevételi forrást. Ennek a gazdaságnak — mivel nemcsak kevés földje van, de azok 9 aranykoronás, zergejárta területek —, a nagy tűrőképességű juh a pénzhozó állata. S e szövetkezetnek a bérfuvarozás is jó kiegészítő jövedelmet jelentett, pótolva a növénytermesztés kedvezőtlen esztendőben jelentkező kieséseit. Ebben az évben azonban, mintha visszájára fordult volna minden. Ami eddig vitt, most hozott. Ami viszont eddig hozott, —, ha nem is vitt —, a korábbinál lényegesen kevesebbet fizetett.

Először kezdjük a kedvező változásokkal. A növénytermesztés eredményei — amelyet a korábbi évek időjárásai és e táj természeti adottságai mindig kedvezőtlenül befolyásoltak — ez évben végre jól alakultak. Említettem, hogy az őszi vetésű káposztarepcéjük szép. De ugyanez elmondható a 23 hektáros őszi árpájukról is. És ugyancsak a kedvező időjárás számlájára írható, hogy a tervezett 135 hektár búzavetéssel szemben ott jártunk napjáig 154 hektáron került földbe a vetőmag. A búza ez évben szép terméssel örvendeztette meg a Béke Tsz tagjait. A 120 hektár átlagában elért 38 mázsás átlagtermés itt rekordnak számít. (Korábban 32 mázsánál e földek soha nem produkáltak többet.) Jól fizetett ez évben a kísérletképpen először vetett sárgamustár is, hektáronként 8 mázsa magtermést adva. Egyszóval a növénytermesztés a lehetőségeiken belül az eddigi maximumot hozta.

Mi az, ami nem? Kozmáry László elnök szerint, a gondjaik éppen a korábbi évek stabil bevételi forrásainál jelentkeznek. Íme. . .

— Pang a fapiac. Nem, illetve csak igen alacsony áron tudjuk értékesíteni a termékeinket. Tavaly az erdő három-, fűrészüzemünk pedig ötmillió forint árbevételt hozott a tsz-eknek. Idén viszont az erdőnél csak másfél, a fűrészüzemünknél pedig minden erőlködés ellenére csak 4,5 millióra számíthatunk . .

Ügy mondják, a baj nem jár egyedül, Közismert, hogy külpiaci tényezők miatt a juhértékesítés is nehezebbé vált. Esett az ára, aminek következménye, hogy a telkibányaiak idén 15 forinttal olcsóbban tudták a bárányok kilóját értékesíteni. Sajnos, a harmadik „piacukról”, a bérfuvarozásból is ez évben ke- besebb folyt be. A tavalyi 3 millióval szemben csupán 1 millió. Ennek oka, hogy csökkentek a beruházások, s az üzemanyagköltségek drágulása miatt a korábbi partnereik szűkebbre húzták a megrendelés „nadrágszíját”.

A felmerült problémák a szövetkezet vezetőit arra késztetik, hogy keressék a lehetőségét a tevékenységi körük bővítésének, elsősorban a melléküzemágak vonalán. Ennek első jeleként januártól

— kihasználva azt a rendelkezést, hogy kedvezőtlen adottságú tsz-ről van szó, s így az adó egy részét fejlesztésre visszatarthatják — másik két tsz-szel gazdasági társulást alakítanak. Emellett mindenképp bővíteni akarják a már meglevő ipari tevékenységüket, nem csupán az onnan származó jövedelem, hanem a foglalkoztatás érdekében is.

Mint érdekességet említem meg — bár hasznot is várnak belőle —, hogy a Csenkő patakon az e hónapban átadásra kerülő víztározó hasznosítási jogát a Béke Tsz kapta meg. A terv: haltelepítés, részben a sporthorgászat, részben a lehalászás céljából. És említhetjük az útépítési vállalkozásukat is. A községi tanács megbízásából rendbehozzák a település Csokonai utcáját.

Apróság, nem nagy pénz

— mondhatják erre. Telkibányán azonban már megtanulták: a kicsit is meg kell becsülni. Különösen egy ilyen ellentmondásos esztendő után.

Hajdú Imre

CÉOiiprtó aiieiatikák

A szolnoki gyárban a hazai cukoripar első automatikus cukorfőző készülékei vizsgáznak a mostani szezonban, s már az első kéthónapos üzemelés után kitűnő bizonyítványt állíthatnak ki róluk. Az automatikák tizenöt cukorfőző állomás teljes technikai-mechanikai műveletét irányítják. Alkalmazásukkal meggyorsult a cukorgyártás folyamata: a gyár csaknem hét évtizedes tői ténelében most érték el először, hogy az úgynevezett cukor oldali termelés, a finomítás, szinkronba került í nyersanyag oldallal, a gyái tás első. előkészítő szakaszé val. Naponta 5300 tonna répát dolgoznak fel, ebből 540 —580 tonna új cukor készül Az automatikák javára írják, hogy a kristálycukor

minősége is kiváló, a cukor színe hófehér, a kristályszemek egyenletesek, exportmi- nőségűek. A technikai fejlesztés az energiagazdálkodás mérlegét is javítja, egy szezonban körülbelül ezerkét- száz tonna fűtőolaj, pakura takarítható meg, olyan érték, amikből az automatikák költsége két szezonban megtérül a gyárnak. A technikai fejlesztés a gyár más területén is érezteti előnyét, a cukorfőzéstől jelentős számú munkaerő szabadult fel, s noha munkaerőhiány jelenleg Is van, a cukoriparban elsőkén! bevezették a 42 órás munkahetet. Négy műszakot szerveztek, így lehetővé vált, hogy dolgozóik mindig kive- hessék a heti pihenőnapjai kát

Tervpályázat

Korszerű

síkalapozások

Az építőipar is tüzetesen vizsgálja az anyag- és energiamegtakarítás új lehetőségeit. Ismét a figyelem előterébe került a talaj felszínéhez közel, alig egy—másfél méter mélyre kerülő síkalapozás, amelyet a gépesített mélyalapozási módszerek — a résfalas és a betoncölöpö- zési eljárások — elterjedésével a gyorsabb munka kedvéért korábban gyakran indokolatlanul mellőztek.

Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium intézkedési programban határozta meg a gazdaságos síkalapozás szélesebb körű hasznosításának feladatait. Egyebek között intézkedett a síkalapozás korszerű méretezési irányelveinek kidolgozásáról, a legújabb kutatási eredmények hasznosításáról, az alapozás komplex gépesítésének fejlesztéséről. E program megvalósítását segíti, hogy most a minisztérium a fővárosi, a Csongrád megyei és a Szegedi városi Tanáccsal és más szervezetekkel, vállalatokkal közösen pályázatot hirdetett korszerű síkalapozások tervezésére.

Az a cél, hogy a pályázók jól gépesíthető síkalapozási módszereket dolgozzanak ki, amelyek az anyag- és energiamegtakarítási lehetőségeket kihasználva jól beilleszthetők az iparosított építési eljárásokba. Előnyösnek tekinti a bíráló bizottság, ha a meglevő berendezésekkel oldják meg a munka komplex gépesítését. Fontos 1 követelmény, hogy az új megoldások elősegítsék a szervezett magánlakás-építés műszaki fejlesztését is. Így a pályamunkákban elsősorban a középmagas paneles és öntött falas lakóházak, a 3—8 szintes vázas épületek és 1—3 szintes, csoportosan telepíthető lakóházak korszerű síkalapozására tegyenek javaslatokat.

A pályázati kiírást már átvehetik az érdeklődők az ÉVM fejlesztési főosztályán, a kész terveket legkésőbb jövő év március 14-ig kell beküldeni a Magyar Építőművészek Szövetségének.

Lövésre kési a Sperno Nagy Lajos felvétel«

A Borsodi Szénbányák Vállalat lyukói bányaüzeménél a borsodi szénmedencében először — dorogi tapasztalatok és technológia alapján — április eleje óta új bányabiztosítási eljárást alkalmaznak. A lőttbetonos vágatbiztosítás kiállta a gyakorlat próbáját, az első hónapok kísérletezése után már hatékonyan dolgoznak vele a Holló István vezette falazóbrigád tagjai.

A közelmúltban tett bányalátogatás alkalmával magunk is meggyőződhettünk az új vágatbiztosítási eljárás előnyeiről. A gép első ránézésre inkább hasonlít kisebb, fajta betonkeverőre, mint bármilyen bányászati berendezésre. Kísérőnk, Stiller András gépmester a következőket mondta róla— Az alapgép egy nyugatnémet Sperno 208 GE típusú berendezés, melyhez egy felhordó szalag, egy betonkeverő, egy továbbító szalag és két lövőüst tartozik. A speciális receptúra alapján megkevert porított beton ezekbe az üstökbe, kerül, amit aztán egy 4,5—5 atmoszféra sűrített levegővel üzemelő kompresszor röpít a vágat megfelelően előkészített falára.

— Ezek szerint a lőttbeton alkalmazása a betonidomkö- ves falazást váltja ki...

— Igen, s bár költségesebb, nagyobb szilárdságot, s ezzel nagyobb biztonságot lehet elérni vele. Az sem elhanyagolható szempont, hogy rengeteg nehéz fizikai munkát, emberi energiát tudunk megtakarítani.

A géprendszert műszakonként négy bányász, négy iparos és két kisegítő üzemelteti. A gép kezelője, Tóth Attila korábban külszíni villanyszerelőként dolgozott, s mivel érdekelte az új technika, átképezte magát

— Kell a pénz is — tette hozzá —, három gyerekem van, nemrégiben költöztem új lakásba. Fizikailag nem nehéz a munka, de igazi csapatteljesítményt követel. Egymásra vagyunk utalva. Az egyes szakmák között sincsenek éles határok, mindenben segítünk egymásnak.

A gépből kivezető 20—25 méteres, öt centiméter átmérőjű csövet ketten irányítják a vágat falára. A kivágódó porított beton szemcséinek egy része visszapereg a TH- ívek közé helyezett dróthálóról.

— Mi lesz a lepergő anyaggal?

— Nem vész kárba, összeszedjük, újra lőjük.

Poczik Pál és Mészáros Mihály is elismerően beszélt a Sperno-ról:

— Összehasonlíthatatlanul könnyebb a munka mint a régi, betonidomköves falazás volt. Persze kezdetben ez sem ment könnyen, nagyon vigyázni kell az anyagösszetételre, ha nagyon nedves,

dugulást okoz, ha túl száraz; nem köt rendesen. Amikor probléma van, leállítjuk a lövést, egyikünk hátramegy a géphez szólni

__

A

z új vágatbiztosítási módszerrel az első hónapban csak 37 métert tudtak haladni; augusztusban pedig már 78 métert csináltak. Egy műszak alatt három közt lőnek be,’ ami 4,5 méteres haladási sebességet jelent. Sajnos, náluk is vannak alkatrészgondok, melyek hátráltatják a munkájukat

Azonban így is „árnyékként” követik az F 8-as elő- vájógépet, vasbeton alagutat húzva maguk mögött, hogy a bányászok minél biztonságosabb útvonalat kapjanak.

Fegyvernek! Zoltán

Örökzöld gond a vezérgyártmány

Évzárás elül a „mMezig*

Mire ezek a sorok megjelennek, bizonyára sokan megkapják majd jól végzett munkájukért az elismerést, jutalmat a Mezőgép Mezőkövesdi Gyáregységében. Ott- jártunkkor már fellobogózták a főbejárati kaput november 7-e tiszteletére, s a gyáregységvezető irodájában nevetve mesélték az emberek, hogy az „üzemi hírszolgálat.” ezennel nem működhetett kielégítően, mert Csirmaz János szerszámlakatos még mindig nem érti, miért éppen őt járta körbe fotóskollégánk, és miért pusmognak a háta mögött az emberek ... Mostanra már elfoglalhatja Csirmaz János lakásában a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetés az őt megillető helyet.

Talán nem veszi senki ünneprontásnak, ha most mégsem a kitüntetésekkel foglalkozunk, hanem az ünnepek előtt és utáni mindennapokról lesz szó Bíró József gyáregységvezető szobájában. A beszélgetésben egymást váltják — mert közben ugye dolgozni is kell! — a gyáregységvezetővel Jakab Sándor termelési csoportvezető és Dimény Imre főkönyvelő.

— Mi képezte (lassan mér a múlt időt használhatjuk) az idei termékek zömét?

— Az előző évek gyakorlatához hasonlóan a részegységek, s néhány komplett termék is, így az Mö—60-as típusú műtrágyaőrlő gép, és a CSR—40 típusú csigás rakodógép. Az FPB felsőpályás betároló szalagot szintén részegységként készítjük, amely a megrendelő kívánsága szerinti mértékben összeállítható. A részegységekről még annyit, hogy darabszámra viszonylag nagy tételt gyártottunk vetőgép csoroszlyából, s az elmúlt évtől mostanáig traktor-kapcsolószerkezetből is lefutott 15 ezer darab.

— És az export?

— NSZK, Ausztria jelenti a tőkés exportpiacokat. Ebben az évben 9,3 millió forint lesz a várható bevétel. Az U-kengyel és a szorítóelem az idei fő termékek, s ez utóbbiról érdemes megemlíteni, hogy először gyártjuk a gyáregységnél, s a szállítás az év végén fejeződik be. Szocialista exportra Csehszlovákiának szállítunk műtrágyaőrlő berendezéseket 8 millió forint értékben. Mindenképpen szeretnénk növelni a tőkésexportot, bár gyáregységi szinten a mi részünkről csak annyit tehetünk, hogy az igényeket minőségi szempontból kifogástalanul kielégítjük.

— Hogyan sikerül az évet zárniuk?

— összbevétel! tervünk 1982-ben 161 millió forint, s a tervszám a valóságban 175 millió forintra alakult. De ne tévesszen meg senkit az árbevételnek ez a mintegy 20 százalékkal történő túlteljesítése. A túlteljesítés talán túlzottnak tűnő mértékét a túl- szerződések és az előző évről áthúzódó szerződések idei megvalósulásai indokolják. A nyereséggel sem vagyunk elégedetlenek, 28 millió forinttal számoltunk, s ehhez már pluszként hozzáadhatunk 700 ezret.

— Milyen gondok nehezítették a munkát?

— A sok közül csak kettőt említenénk: az alapanyag- árak emelkedését és az anyaghiányt, ami az egész évre rányomta a bélyegét. Az alapanyagárak emelkedése miatt például fokozatosan veszteséges termékünk lett a CSR—40-es csigás rakodógép és az MÖ—60-as műtrágyaőrlő. Emiatt tavaly a nyereségtervet sem tudtuk teljesíteni. Szerencsére elkészült már az áremelési javaslat, a jövő évben várhatóan emelkedni fog az áruk. Az anyaghiány — túl a nagyobb következményeken —, a mindennapok bosszúsága is volt. Most érkeztek be például a januártól várt csapágyak. A szerződés értelmében az év

végéig szállítanunk kell Csehszlovákiának a műtrágyaőrlő gépeket. Óriási erőfeszítésre lesz szükségünk an- hoz, hogy a hiány okozta késést pótoljuk. S minderről mi csak annyiban tehetünk, hogy az általunk rendelt kis mennyiség a gyártó cég, a Magyar Gördülőcsapágy Művek debreceni gyára szerint gazdaságtalan. Anyaghiányos volt a dobmotor is. Legkésőbb október 1-én itt kellett volna lennie az ez évi 60 darabnak, s eddig tizenegyet kaptunk. Késik tehát a CSR- ek szállítása is, olyannyira,’ hogy a Szarvasi Tangazdaság már kötbérrel fenyeget bennünket.

— A jövő év tervei?

— Előzetesként csak annyit; hogy a kapacitásunk 60 százaléka már lekötött. A termékarányok és -mennyiségek az előző évekhez igazodnak; sok újat tehát még nem tudunk mondani. Szeretnénk viszont, ha a hidraulikus támfal mint új termék sze-' repelne a listán.

Egy dologban azonban kanyarodjunk vissza az előző kérdéshez. A vezérgyártmány,' a fő profil hiánya örökzöld gond. nálunk. Amíg ilyen nincs — szemben a megye többi gyáregységeivel —, addig nem dolgozhatunk igazán gazdaságosan. Gondoltunk már a hidraulikus rakodó támfalra is, de úgy tűnik, nem lesz rá akkora igény, hogy ez sikerüljön. Talán két-három év múlva. A fejlesztők mindenesetre egyéb hidraulikus alkatrészeken is dolgoznak. Reméljük, előbb- utóbb sikerrel.

k; G,

\