Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-07 / 262. szám
T982. november 7., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Vélemények a nőkonferencia ufón Az elmúlt hét végén harmadszor ült ösz- sze a Magyar Nők Országos Tanácsa, hogy beszámoljanak a legutóbbi konferenciájuk óta végzett munkájukról, elmondják, miiyen a nők társadalmi helyzete hazánkban, milyen eredményeket értek el a nőpolitika megvalósításában. A Parlament üléstermében összegyűltek közül természetesen nem mondhatta el mindenki a véleményét. Mindössze harminchétén kaptak szót. Ám a tanácskozás szüneteiben, és hazafelé, a lányok, asszonyok tovább gondolták az elhangzottakat, kibővítettek cgy- egy témakört saját területük tapasztalataival. És természetesen visszatérnek még rá otthon, a családban, a munkahelyen, a társaságokban. A mindennapok során sok szó esik még a megfogalmazott feladatokról, amely valójában célja volt a találkozónak. * A megyénket képviselő küldöttség tagjai között volt Mikó Jánosné, az Ózdi Kohászati Üzemek egyik gyáregységének személyzeti vezetője, aki az MNOT megalakulása óta részt vett a tanács munkájában: — Az országos tanácsba a nőpolitikái határozat megjelenésekor, 1971-ben választottak be. Akkor a konferencia fő témája a nők munkába állítása, szakmai, politikai továbbképzése volt. Ezen a találkozón magam is felszólaltam. A vezetővé válás lehetőségeiről, kezdeti eredményeiről mondtam el az általam képviselt asszonyok véleményét. A második országos tanácskozáson már eredményeinkről adhattunk számot. A hozzászólásokban a nők politikai továbbképzéséről, káderképzésé- ről, funkcióba helyezéséről hallhattunk. Az induláskor leginkább a módszerekről, most azoknak a kiterjesztéséről, a nők közép- és magasabb szintű vezetővé válásáról tanácskoztunk. Ez azt bizonyítja, hogy tíz év alatt jelentős eredményeket értünk el. Ma a nőket egyenrangú partnernek tekintik a politikai, a gazdasági és a társadalmi munkában. Fejlődés tehát van, de ez még nem minden területről mondható el. Ezért tennivalókban a jövőben sem szűkölködünk. Erről beszélt küldöttségünk egyik felszólalója: Váci Sándorné is, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa nőpolitikái bizottságának titkára: — Országosan is, de Borsod megyében különösen gondot jelent az érettségizett lányok elhelyezése. Az egyoldalú iparfejlesztés azt eredményezte, hogy kevesebb lett azoknak a munkahelyeknek a száma, ahol nőket foglalkoztatnak. Változtatni kell nálunk az ipar szerkezetén. A Medicorhoz, a Habselyem- és Kötöttárugyárhoz, a Csokoládégyárhoz hasonlóan még több olyan könnyűipari munkahelyre van szükség, ahol a nők elhelyezkedhetnek. Gondunk az is, hogy az egyetemet, főiskolát végzettek nem minden esetben kerülnek a végzettségüknek megfelelő munkahelyekre, munkakörökbe. Most a legfontosabb a mindezek .megoldására vonatkozó tervek kidolgozása. A Magyar Nők Országos Tanácsának 35 tagú elnökségébe a konferencia küldöttei megválasztották Kalóczkai Istvánnét, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának titkárát: > — Számomra valóban meglepetés volt, hogy elnökségi tag lettem. Tudom, hogy ez a megtisztelő bizalom a jövőben még több elfoglaltságot jelent, Ugyanakkor az elnökségi tagság olyan plusz, amelynek tapasztalatait hasznosítani tudom a munkámban. Első dolgunk, hogy a konferencián meghatározottakat feldolgozzuk a sajátosságainknak megfelelően. Nagyobb figyelemmel kell kísérni, hogy a központi feladatok miként valósulnak meg, hogyan befolyásolják mindennapi életünket. Azért fontos ez, mert az ipari jellegből adódóan más gondjai vannak az itt élő asszonyoknak, női vezetőknek, mint mondjuk egy olyan területen, ahol a fő foglalkoztatási lehetőségek a mezőgazdaságban vannak. Már a konferencia előtt számos feladat megfogalmazódott bennünk. Teendőink egyike, azoknak a különbségeknek a további csökkentése, amelyek az alkalmazotti állományban dolgozó férfiak és nőle bére között még megtalálhatók; természetesen gazdasági lehetőségeink függvényében. Ösztönöznünk kell, hogy a munkahelyek káderutánpótlásában legyenek többen a nők köréből. Ma már alsó és középszinten számos alkalmas női vezetővel találkozhatunk. Nem elég ázonban hangoztatni, hogy a nőket vonjuk be a vezetésbe, ezért mindenkinek tenni kell, aki a káderpolitika végrehajtásáért felelős. A közéleti tevékenység ellátásában pedig, a testületi üléseken, különböző tanácskozásokon szükség van még a bátorításra, a környezet nagyobb bizalmára, a nők részéről pedig főként nagyobb magabiztosságra. Sok nő ugyanis csak azért nem mondja él az egyébként megalapozott véleményét, mert hozzászokott, hogy a fórumokon leginkább a férfiak teszik ezt. Több lehetőséget kell adni azoknak a nőknek, akik bebizonyították, megfelelnek a velük szemben támasztott követelményeknek, alkalmasak a magas szintű politikai, gazdasági és társadalmi tisztségek betöltésére. És ami még fontosabb, többségükben úgy alkalmasak, hogy ezzel együtt sohasem feledkeznek meg arról, hogy feleségek, hogy családanyák, hogy otthont terefntők, hogy nők. Monos Márta Megkaptuk a parancsot, hogy indulás. Pihenőre bevonultunk egy tanyára. Éjjel hatan, a hetedik Zaharcsuk, elindultunk járőrbe. Nyílt mezőn megyünk, csend van, nyugodt minden. Akkora köd van, hogy még a lova fülét se látja az ember. Zaharcsuk- nak nincs nyugta, egyre mondja a magáét: —• Jól nyissátok ki a szemeteket, fiúk, ravasz népség a kadét. Észre se vesszük, és, már át is csúszik mellettünk. Na jó, gondoltuk magunkban. Hajnalodott. Egy vízmosásban kerülgettük a bokrokat. Kiöl fölnyeritettek a lovak, beszéd hallatszott. Hát ez meg micsoda?! Feszülten figyeltünk. Akkor összefutottunk, majdnem a homlokunkat is összeütöttük a kadétok járőrével. Ők is hatan vannak, mi is hatan vagyunk hisz Zaharcsukra úgysem lehetne számítani, ha valami történnék. — Melyik ezredből vagytok? — Az umanszkiből. Aha. A hangjáról meg a nagy szakálláról megismerem Prohor Artyomovics apót — Te vagy az, Prohor apó? — Én. Közben Zaharcsuknak be nem állna a szája: — Lőjetek már, hiszen kadétok 1 — Te vagy az, Szenyka? — Én bizony — mondom az apónak. — Lőj már! • — Ne ugass! — mondom Zaharcsuknak. — Falubeliek, nem árt tudni, hogy mi van odahaza. Zaharcsuk hátrafordítja a kancáját, megáll mögöttünk, várja, hogy mi lesz. Már csak három lépés vá- . laszt el tőlük, ők is lövésre készen tartják a karabélyt., mi is lövésre készen tartjuk a karabélyt. Kezet fogunk velük. Prohor Artyomovics apó, Szmetanyin, Vaszka Pjankov, Fegya Sztyecjura, aki a Malevano-majornál úgy nekivadult, hogy a saját lova farkát is lekaszabolta. meg még két ismeretlen emlőért is. — Rég eljöttetek otthonról? — Nem olyan régen, de nem is tegnap. — Mi van az én asszonyommal? — Most már bármikor megszülhet, de a földdel elbír. * — Milyen a sorotok? — Megvagyunk — mondja az apó —, harminc rubel zsold, de nem adnak se cukrot, se dohányt. Mikor lesz már vége ennek az egésznek? — Adjátok meg magatokat, és nektek már vége is van. — Igaz, hogy levágjátok a foglyok tojását? — Marhaság, apó. Minek • nekünk a tiétek, mikor a sajátunk is megvan hiánytalanul? Adjátok meg magatokat! — Azt leshetitek, inkább adjátok meg magatokat ti! — mondja, és közben olyan szaporán pislog, mint a ku- vik. — Azt ti is leshetitek — mondom. Beszélgettünk még egy darabig. Megkínáltuk őket gyári cigarettával, aztán szétmentünk. Egy szál hajuk se görbült meg, egy szál hajunk se görbült meg. Aztán Ovecska falunál harc volt. Ott bizony szorultunk. A harci helyzet meghátrálásra kényszerített bennünket. Megbomlott az arcvonal, mindenütt rések keletkeztek. Mindenki azt nézte, hogy merre futhat... hogy ki kit hagy le. Az ember csizmájára egy púd sár tapadt, a lába csontig feltörve, már ereje se volt a futásra. A Ivubanynál úgy túlterheltük a kompot, hogy a víz alá merült, az ágyúk is lementek a víz alá, az embereknek ki kellett úszniuk. Kész röhej, de kinek volt akkor röhögni való kedve. Fáj az ember szive, ahogy nézi, hogy kapálóznak a bajtársai a Kubanyban és jajgatnak: — Segítsetek, húzzatok ki!... Kievickéltem, Gyagilját is kihúztam a szőke loboncánál fogva. Jó sokat ivott, nem sok hiányzott, hogy örökre benn maradjon a vizben. De csak életben maradtunk, és most már minden rendbe jött. Most itt vagyunk pihenőn SzuvQrovszkajóban, táncolunk az esti mulatságokon, megszorongatjuk a lányokat, pálinkát nyaltatunk. Így azért el lehet éldegélni. Milyen az ellátás és a rend a kórházban? Minél előbb gyógyulj meg. és gyere, nagyon hiányzol nekem, a cimborák is emlegetnek. Mihamarabb várom a válaszod. Mély tisztelettel Sz. Polo- vinkin. Fordította: Bratka László Vendégeink voltak Mélyszántás Utolsó ncipjciinál tort az őszi betakarítás. Ennek befejeztével a mezőgazdasági üzemek minden erejüket a még hátra levő munkára, az őszi mélyszántásra fordíthatják. Fotóriporterünk e munka közben örökítette meg a putnoki Egyetértés Tsz egyik erőgépét Dubicsány és Sajógalgóc között. Fotó: Fojtán László Kirakat Meglepődve látom Miskolc belvárosában — egy vegyesbolt kirakatában — Verlaine közismert sorait: „Ősz húr- ja zsong / jajong, búsong / a tájon...” A kirakatrendező, ez kétségtelen, biztos érzékkel választotta Tóth Árpád fordítását, Ezt a változatot tartják a leghűbb magyar nyelvű átültetésnek. Az égjük kirakatban a verssorok alatt súroló- és mosogatószer, a másikban — az idézet változatlan —, szilva- befőtt. Már csak azt nem értem, mit keres mindez egy- mós mellett? Külön-külön egyikkel sincs bajom, de így együtt? Nem tudom eldönteni: a szilvabefőtt íze lehet ennyire költői? Vagy a mosogatás művelete, a gyönyörű verssorokkal együtt, halhatatlan? Esetleg: mosogatás, súrolás közben szilvabefőttet majszolva jajong legjobban az ősz húrja? (csendes) Vendégek jártak a közelmúltban megyénkben a távoli Vologda megyéből és gazdag programjuk során, itt-tartóz- kodásuk rövid egy hetében, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságok telepein, háztáji gazdaságokban, élelmiszer-feldolgozó üzemekben fordultak meg, ismerkedtek szűkebb pátriánkkal. Még nem fordult igazán zordra a vologdai tél, amit maguk mögött hagytak, de a ritkás erdők, a végeláthatatlan mezőségek fölött már naponta mégújuló hózáporok söpörtek végig és a kezdődő tél nyomai a városokban is megjelentek. — 'A legtöbbet talán a térképeket nézegettük, milyen is lehet az ország, a megye, ahol egy hétig leszünk majd. A korábban Borsodban járt barátainkat kérdezgettük, de a táj, az emberek ébresztette személyes élmények valóság- tartalma más és más. Olvasni valamiről, színes képeket nézegetni nagyon jó, de ami örökre megragad bennünk, azt csali a személyes találkozás varázsa adhatja — fogalmazta véleményét a már itt töltött napok után Sztanyisz- lav Alekszandrovics Oszmi- nin. a delegáció vezetője. Ügy alakult az október végi időjárás, hogy egy napra sem kerültek elő az útipogy- gyászból a hosszú, nehéz bundák, sőt, olykor déltájban elegendőnek látszott egy könnyű pulóver is. A fiatalos, sportos eleganciával öltözködő Nyikolaj Nyikolaje- vics Mihejev, aki az iparvárosból, Cserepovecból érkezett, szívesen nélkülözte a magával hozott téli öltözékeket. Ha anyanyelvén köszöntötték, mint Edelényben és Szikszón, az állami gazdaságban, a szigorú műszaki ember arcán ellágyultak a vonások és hátrahagyva a mindig készséges tolmácsot, nyomban beszélgetésbe kezdett. Munkáról, családról, tanulásról esett ilyenkor a legtöbb sző, a mindennapok gondjairól, örömeiről. Tervekről, amiket órákra, napokra, évekre rajzol fel magában a többre ‘törekvő ember Gserepovecban, Krasznolcvajdán, Vologdában vágj' Miskolcon. A t;íg látóhatárhoz., széles utcákhoz szokott szemnek különösen szép csereháti dombvidéken megfoghatatlanul futott az idő. Az errefelé élők nehéz körülmények között gazdálkodnak és az idén magas termésátlagokat értek el küzdelmes munkával, szorgalommal pótlandó azt, amivel ezek a termőföldek elmaradnak más tájegységek földjeitől. A szó csak egyik eszköze véleményünk tolmácsolásának. Vologdai vendégeink egyhetes itt-tartózkodása alatt sokszor érezhettük egy-egy gazdaság eredményeinek bemutatásakor. hogy a kisebb- nagyobb sikerek láttán-halla- tán testvérvárosunk küldöttségének tagjai őszinte barátként nyilatkoztak meg. cseppet sem titkolva elismerésüket. Kérdések sokaságával vették körül Mezőkövesden Zelei Jánost és családját is, hogy megtudják, miként osztozik a temérdek sok munkában férj, feleség és a gye-f. rekek. Érdeklődtek afelől is,’ miként hasznosítja a család a külön munkával szerzett jö-; vedelmet és jószívvel hallgatták: nemcsak a/fáradozás,’ a munka, a felelősség közös, és, hogy az idősebb generáció tagjai önzetlen fáradozásukkal milyen sokat vállalnak a fiatalokért, az életbe való elindulásuk megkönnjütéséért,' boldogulásáért. A szakmai' ismeretek cseréjén kívül számtalan alkalom nyílt az egy hét alatt arra, hogj’. kölcsönösen elmondhassunk minél többet arról, hogy hog.van élünk itt Borsodban, és milj'en célokért dolgoznak családok, munkahelyi közösségek Vologda megj'ében. Találkozás sokféle lehet.’ Lehet olj'an is, hogy valaki ezer kilométerekkel távol a hazájától szülőföldje tájainak szépségét véli felfedezni a hivatalos és szakmai programok egj'másutánjának sodrában. Ez történt a vologdai vendégekkel, amikor a miskolci Mini Galériában meg-- álltak Lenkey Zoltán grafikusművész képei előtt. A1 hazai tájak, a hagymakupolás templomok, a tavakkal, fürge patakokkal tagolt vologdai vidék látvánj'a egyszeriben más hangulatot varázsolt közénk, ritkábban esett a szó isi Tollat ragadva megillető- dött sorok kerültek a látogatókönyvbe : „... percekre otthon éreztük magunkat” ... Pedig a távolság még repülőgéppel is nagj’ a két megj'e között. Csak a gj'arapodó emberi kapcsolatok, a személyes élmények képesek észrevétlenül áthidalni ezer, meg ezer kilométereket. Nagy József A szakmaközi bizottsáook életéből A társadalmi myÉs szép eredményei Arién Ismeretes, hogy a szakszervezeti szakmaközi bizottságokat az idén újjáválasztották, és amint a tapasztalatok mutatják, ez a felfrissítés jót tett. Arló községben több évtizede működik ilyen bizottság. Jelenleg Varga Papp Dezső nyugdíjas ózdi acélműi dolgozó tölti be a titkári funkciót. Adler István gazdasági felelős intézi a pénz- ügyeket. A napokban Arlón jártunk az SZMT kéoviselöi- nek kíséretében, és örömmel tapasztaltuk, hogj' a szakmaközi bizottság szép eredményeket ért el, akciójukat pénzzel, társadalmi munkával támogatja a község lakossága. Ez érthető, hiszen régi kívánságok teljesülnek, mint például: legyen ravatalozó, az épület az év végére elkészül. Közel 370 ezer forintot adtak össze a helybeliek. és nagyon sok társadalmi munkát végeztek ennek a létesítménynek a megvalósításában. A tanácsbázánnk pince részében iól mAkadó nyugdíjasklubot hoztak létre. Az. épületben köznonti fűtés van. és a rendezvényekre jó meleget tudnak biztosítani. Szépen berendezitek, rádióval, televízióval ellátták. Nagj'on örvendetes tény, hogy a szakmaközi bizottság szót tud érteni a Hazafias Népfronttal, a Vöröskereszttel és a tanáccsal is. Ez annál is könnyebb, mert Varga Papp Dezső, a titkár, egyúttal általános tanácselnök- helyettesi teendőket is ellát. Számos sikeres rendezvényükről tudtak beszámolni, és mindenütt ott vannak, hasznosan, tevékenykednek, szervezik a munkát, ahol szükség van rájuk. A jövő tervei között szerepe], miután Arló közéég nem rendelkezik vezetékes ivóvízzel, hogv ért szorgalmazzák, és mielőbb egészséges víz álljon a lakosság rendelkezésére. Patronálják a helybeli szociális otthont. Törődnek az ifjúsággal, a nőkkel, részükre egészségügyi ankétet rendeztek, ahol három orvos tartott értékes előadást. Várják Moldova Györgv (rőt esv találkozóra. Ezenkívül sokféle anró munkát is végeznek, amelvet szinte felsorolni nem is lehetséges. Például a főútról ugj'an nem látni, hogy a tanácsháza mögött egy rep- 'rezentativ óvoda működik, amelynek létesítését a bizottság szorgalmazta. Egy-egy gj’űlésen annyi a résztvevő, hogy leültetésük is már problémát jelent. Járdánházán (ez a község is hozzájuk tartozik) pb-gázcseretelepet valósítottak meg, a palackok helyben cserélhetők. Intenzíven foglalkoznak a cigánj’- lakosság helyzetének javításával is. A beszélgetésen részt vett Lukács János, az edelényi szakmaközi bizottság titkára is. aki maga is sok lót hallott az arlóiakrói. és eHött megnézni a njuigdíjasklüb működését, miután az edo- lényi kastélyban hasonlót kívánnak működtetni. <5 java- sóiba. hogy az arlóiak hozzanak létre munkabizottságokat. amelyekkel moyTvönnyeb-i bül a szervező munka. A megyei és az arlói ta- nasztálatok azt mutatják,' hogy az újjászervezett szakmaközi bizottságok eredmé- n.vesen betöltik feladatukat. B. I.
