Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-07 / 262. szám
1982. november 7., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A munkásemher wédelmében Az Avas Bútorgyárban A gyűjtőszalagnál A berentei szénosztályozóban több szinten válogatják a különböző nagyságú széndarabok közül a meddőt. A „megtisztítod” szén a gyűjtőszalagra, majd a vagonokba kerül, és elszállítják az ország különböző vidékeire. Felvételünk a 14-es szint darabos szén gyűjtőszalagjáról készült. Temesi László felvétele Aszályra érzékeny vidéken A biztonság keresése Telefonhívást kaptam a gyárból, jöjjek el, mert úgy vélik, érdemes hírt adni arról, hogy munkavédelmi negyedévvé nyilvánították az év utolsó három havát. Megköszöntem a hívást, megbeszéltük az időpontot. Eléggé rosszkedvűen indultam útnak, arra számítván, hogy a munkavédelmi előadó elém térit egy listát: ekkor és ekkor ilyen meg ilyen előadás lesz. megmutatja az újonnan beszerzett plakátokat, lám, ilyen is van nálunk, ennyien és ennyien jelentek meg az előadásokon, a dolgozók X százaléka. Gyakorlatból tudom? hogy ez az X százalék menynyire szokott unatkozni az előadásokon, a plakátok meg ilyenek: „Ne támaszd a falhoz a létrát!”, „Este hazavár a családod!” stb .. í’ Persze, hogy zavarba jöttem aztán, amikor a pici tanácskozóteremben egy lelkes kis csapat várta, hogy beszámoljon élményeiről — lapunk közreműködésével — a megye lakosságának. * Vajda Zoltán munkavédelmi előadó: — Ha vesz az ember a hálószobájába egy festményt, nézegeti egy ideig, mert örül neki. Ha kiragasztunk egy plakátot a műhely falára, legföljebb egyszer néz rá az ember, mert nem is nagyon tetszik. Teljesen hatástalan az effajta munkavédelmi reklám. Nagy István főmérnök: — Ügy gondoltuk, hogy leszámolunk a frázisokkal, új alapokra helyezzük a munka- védelmet. Nem nagy gyár az Avas Bútorgyár, mindössze 270-en vagyunk, effektive tehát nem túl nagy létszám az a nyolcvan ember, aki részt vesz azokon a rendezvényeinken, amelyek egyértelműen a munkásemberek védelme érdekében szerveződtek. A gvári létszámhoz viszonyítottan azonban véleményem szerint igen jelentős ez az aránv. Deák István igazgató: — Veszélyes üzem a miénk, és egyre veszélyesebb lesz. mert új és a régiektől sokkal hatékonyabb. nagyobb teljesítményű gépeket helyezünk üzembe. A munkavédelemre mind többet kell fordítanunk. Ha kicsik is vagyunk, elsőrendű kötelességünknek érezzük a munkavédelmet. jobban fogalmazva, a munkásvédelmet. Erkölcsileg fölnőttünk már ide. Sokat áldoz a gvárunk munkavédel- m' eszközökre és beruházásokra. 'Új festőüzemet építettünk a mai technikát már csak egy új kémiai szabadaAz irodai munka technikai korsz'v i űsitése, szervezése óriáú írmelékenységi tartalékok forrása. A gépesítés és a szervezés fejlesztéséhez oi an informál1'órögzító. -továbbító -tároló, nyilvántartó eszközökre van szükség, amelyek hatékonyabbá teszik az aikiil mázol talc munka ját. A vállalati szervezés fejlesztéséről 1077-ben párt- és leo mányhatározat születeti. Az Országos Műszaki Fejlesztési liz-.i'; ág évekkel ezelőtt felmérte, hogy az iparban. a mezőgazdaságban, a kereskedelemben, a hitelintézetekben milyen mértékű a szervezési eszközökkel való ellátottság. Az. eredmény lehangoló volt. Ennek oka. hogy a hazai vállalatok, hité inén,vek nem ismerik eléggé, hol, mit, mennyiért, milyen irodai munkát könnyítő berendezéseket, eszközöket lehet vásárolni. Pedig határainkon belül mintegy 50 vállom válthatja fel. Ezeknek a hónapoknak az eseményei egyébként a munkahelyi köz- szellemet is erősítik. Konkoly Ádámné, a 8. sz. Általános Iskola tanára: — Hét gyereket hoztam az iskolámból a tegnapi elsősegély- nyújtó versenyre. Ök voltak az imitátorok. Nagy élmény volt ez a gyerekeknek. Egyébként ezek a gyerekek az iskola vöröskeresztes szakkörének a tagjai. Még nem kezdődött el ugyan a tanfolyam, de az Avas Bútorgyárban történt események föllelkesítették őket. Véleményem szerint ezek a kislányok és kisfiúk mindenkor segítőkészek lesznek akkor, amikor valóságos beteg, sérült emberrel találkoznak az utcán ... Elmondták nekem, hogy egészségügyi szakközépiskolába pályáznak, ám ott a fiúknak igen kicsi az esélye. És nincs így jól. mert az egészségügyben nemcsak fitvulás nővérekre. hanem férfi ápol ókra is szükség van. Félő, hogv ott. is elrontjuk a helyes arányt. A gyerekek egyébként boldogok, ajándékot is kaptak a gyártól... Dudás Józsefnó gyári dolgozó, az elsősegélynyújtási verseny első helyezettje: — Ilyen még nem volt a gyárban. Tanfolyamokat rendeztek ugyan, de verseny még sohasem volt. A tanfolyamok érnek valamit, de mit ér az elmélet a gyakorlat nélkül? Én régen asztalos voltam a bútorgyárban, aztán vérképzési rendellenességek miatt adminisztrációs munkakörbe helyeztek. Nem tudni, de lehetséges, hogy a sok festék is közrejátszott a betegségemnél. Az áramütéses sérült ellátásáért pluszpontot is kaptam a tegnapi versenyen. Siroki Gizella asztalos: — Második helyezést értem el a versenyen. Bevallom, az édesanyámmal gyakoroltuk előző este az ájulásokat. Anyám háziasszony, de nagyon okos asszony. Ö is átolvasta azt a prospektust, amelyet pár nappal a verseny előtt kaptunk, és igen sok jó tanáccsal látott el a verseny napjának reggelén. Én például az eszméletét vesztett beteg elsősegélyénél remekeltem. Ha „éles” lenne a helyzet, azt hiszem meg tudnám csinálni ugyanezt. Ne kerüljön erre sor, mert... Én szeretem az embereket. Boros Zoltán mentőtiszt, szakmái értékelő: — Húsz éve vagyok mentős, számos elsősegélynyújtó tanfolyamot vezettem ez alatt az idő alatt. Tanfolyam igen sok volt, már a megyében, de iparvállalatnál még nem volt ilyen velalat, szövetkezet gyárt praktikus irodai eszközöket. Az elektronika vn-gszerte a leggyorsabban fejlődő iparág. Behatolt a mindennapi életbe is, de különösen a termelés szférájában áll nagy jövő előtt. Sok, nálunk fejlettebb országban már ipari té- i vén keresztül figyelik a termelési folyamatokat. Nálunk néhány nagy üzemben található, csak ipari televízió. de ott is idegenkednek tőle a dolgozók. Ugyanakkor az előrelépéshez szükséges az irányító berendezések alkalmazása. Ezekkel rögzíteni lehet a termelés legfontosabb adatait, az állásidőket is betélkedő, mint amilyen tegnap az Avas Bútorgyárban. Ez a gyár szakított a formalitásokkal, itt valóságos egészségügyi felvilágosítás és képzés van. Gyakorló mentős vagyok, tudom, mennyit jelent,, ha egy vállalatnál vannak elsősegélynyújtók. Egy szakszerű beavatkozás életet ment. Amikor ügyeletes vagyok, és mondjuk, az Avas Bútorgyárból hívnak, egy kicsit nyugodtabb vagyok, mert már név szerint is ismerem az elsősegélynyújtókat, és tudom, az alatt a tíz perc alatt, míg kiér a kocsink, nem romlik a sérült állapota. Ilyen érzéssel megyek a Lenin Kohászati Művekbe is, mert ott is hasonló a képzés. Móré József gépkocsivezető: — Egy kissé feszélyezet- ten veszek részt ezen az osz- sze jövetelen, hiszen nekem semmiféle ismeretem sincs az elsősegélynyújtásról. Én a munkavédelmi negyedév más rendezvényén vettem részt: a KRÉSZ-vetélkedőn. Első lettem a vetélkedőn. Hogy miért tartozik ide a KRESZ- vetélkedő is? Gondolom, azért, mert a mi munkánk sem mentes a balesetektől. Hét éve dolgozom ennél a vállalatnál, és azt látom, hogy itt valóban törődnek mindenkivel, itt minden ember sorsa érdekli a vezetőséget. Nagyon jó érzés! Az idén nemcsak a hivatásosokat, hanem az úrvezetőket is meginvitálták a vetélkedőre. A második helyezett egy lakatos lett, a harmadik pedig az igazgatói titkárnő, egyéves jogosítvánnyal. Az a jó érzésem, hogy nálunk még a gyárkapukon kívül is féltik az embereket. Jó érzése van ilyenkor az embernek, mert én tudom, hogy másutt fütyülnek arra, hogy milyen az úrvezető felkészültsége. Nem tudnék még egy olyan vállalatot, pedig nekem is van elég bő ismeretségi köröm, szóval nem tudok olyan gyárról, aki a gyárkapukon kívül is figyel, pontosabban ügyel a dolgozójára. Fekete Ottilia, a gyári Vöröskereszt megbízott szervezője: — Nincs túl nagy rutinom, de úgy gondoltam, tartalmassá kell tennünk a munkavédelmi negyedévet. Mások is segítettek. Azokon túl, amikről most itt szó esett, ebben a kis szobában, amelyről még azt is mondhatnánk, hogy kerekasztaloztunk, elmondhatom még a további programokat is. Mindent megszervezünk, ami máskor is volt, ami szokásos és megszokott. Lesznek munkavédelmi vetélkedők, vannak új plakátjaink,.. leértve. Egy másik eszköznek, a Magyar Televízióban ma már általánosan használt képmagnónak a termelésben szintén óriási jelentősége lenne. A jó szakemberek munkamódszereit levetítve, a kezdők is könnyebben elsajátíthatják a korszerű munkafogásokat. Ezzel tetemes oktatási költséget takaríthatnának meg a vállalatok. A munkahelyek kialakításakor — a munkapad mellett, az irodában — az ergonómiai unpontűkat egyre jobban figyelembe kell venni. Az iratok szállítását, kezelését, pátemoszteres megoldással lehetne egyszerűbbé tenni, hogy Tavaszra készülnek Pslántepaviíon Érdekes vállalkozásba kezd majd tavasszal a sajóhídvégi Rákóczi Termelőszövetkezet. Miskolc környékén, a hétvégi telkekhez vezető főutak mellett palántapavilonokat állítanak fel, ahol a kiskerttulajdonosok beszerezhetik majd az ültetéshez szükséges zöldségíajtákat. Az ötletet az | adta, hogy a szövetkezet tulajdonában levő körömi haj- tatóházban eddig csak a töredékét állították elő annak a palántamennyiségnek, amelyet a fedett felület lehetővé tenne. Az utóbbi években a mezőgazdasági nagyüzemek, de még az áfészek is egyre kevesebb palántára tartottak igényt, ezért igyekszik a szövetkezet jó minőségű termékére vevőket keresni. A forgalmas útvonalak mellett felállított pavilonokban — amelyeket naponta töltenek majd fel friss áruval — több tucat fajtából lehet majd válogatni. A hajtatótelepen évente akár félmillió darab táphengeres palántát lehet nevelni, így áruban biztosan nem lesz hiány. Az elárusítóhelyek március elejétől május végéig tartanak majd nyitva. az alkalmazottaknak egy-egy aktáért ne, kelljen létrázni. Nálunk az új megoldásoktól sokan idegenkednek, pedig ezek a munka intenzitását, a hatékonyság növelését segítik elő. Az irodai munka legkorszerűbb eszközeit mutatja be az Orgtechnik ’82, amelyet november 16—20. között, a budai Várban rendeznek. Üj- donságsz,.mba megy, hogy az Amerikai Egyesült Államok az adatok, az akták mikrofilmes tárolását is bemutatja. (Az iratok tárolásához nagy raktárra és személyzetre van szükség. Magyarországon a szekszárdi Balassa János Kórházban használtak először mikrofilmtechnikát a betegek kórisméjének tárolására.) Az idén először Japán is jelentkezett, és az érdeklődők valószínűleg megtekinthetik a Toshiba-cég hanggal működő írógépét Hogy mennyire érzékeny az aszályra ez a vidék, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy az őszi búza „csak” 42 mázsát termett hektáronként. Igaz, ez a hozam öt mázsával felülmúlta a tervezettet — s a szövetkezet történetének egyik legjobb eredménye, s mégis, a pár hetes tavaszi szárazság mázsákat vitt el a várható rekordtermésből. Ugyanakkor a hejőkeresztúri Hejőmenti Termelőszövetkezetben több mint nyolctonnás kukorica-, s 2,84 tonnás napraforgótermést takarítottak be hektáronként a kombájnok. Az olajos növénynél tíz, az abraknál 27 mázsával múlták felül a még télen megtervezett hozamot. Ezek után elégedettek, avagy keseregnek a szövetkezetben? Pál József elnök: — Mondhatnánk úgy is. hogy egyik szemünk sír, a másik nevet, de ez nincs így. Egyszerű oknál fogva, területünk zömén homok és kavics az altalaj. Így elég néha egy-két hét szárazabb idő ahhoz — a növény életfolyamatának kritikus idejében —, hogy a jó, s pontosan betartott technológia ellenére, minden tervünk felboruljon. A tapasztalatok szerint öt évben kétszer a károkat nem kerülhetjük el. Idén az időjárás kegyes volt hozzánk. Gyorsan közbevetettem egy kérdést: — Csak pusztán a jó szerencsének köszönhetők ezek a hozamok? Az elnök elmosolyodott: — Így is lehet fogalmazni. De hozzá kell tennem: ezekben az eredményekben benne van több év kísérleteinek eredménye. Kultúránként több fajtával próbálkozunk, hogy eldöntsük, a mi adottságaink között, melyik adja a legtöbbet. Természetesen vonatkozik ez a tőszámra, s a műtrágya-felhasználásra is. Mindkettőt jelentősen növeltük. Pontositottuk az IKR segítségével a technológiát, az ő ajánlásaik nyomán drágább vegyszerekkel védekeztünk. Magyarán: megteremtettük az alap minden feltételét a nagy hozamokhoz. Viszont az idő, mint idén májusban is, közbeszólhat. Következésképpen: hiába értek el 1,5 millió forinttal nagyobb nyereséget, a növény- termesztésben, egyáltalár nem biztos, hogy a jó eredményeket jövőre meg tudjál- ismételni. Az elnök rabólin- tott: — így van. De hozzá kell tenni, hogy mindenképpen előreléptünk, sikerült a hozamokat fokozni. Viszont az aszályérzékenység miatt a bizonytalanság megmarad, így a termelés, s főleg a jövedelem biztonságát máshol kell keresni. Sajnos,- ezt az állattenyésztésben sem tudjuk megtalálni, mert a tehenészet, s a juhtartás jövedelmezősége a jelenlegi árviszonyok alapján — finoman fogalmazva — nem a legjobb. Már évekkel ezelőtt világossá vált: egészen más utat kell majd találnunk. Aki ismeri az utóbbi évek gazdaságpolitikai döntéseit, rávágja a választ: a mező- gazdaságban erre legjobban a melléküzemágakban van lehetőség. Nos, Hejőkeresztúr- ban is emellett döntöttek, bár meg kell mondani, a választást a kényszer szülte. Az elnök; — Gazdaságunkat pár évvel ezelőtt szanálták. A hitelt; amit a megújhodásra kaptunk, természetesen vissza kell fizetni. Viszont akárhogy számoltunk, rájöttünk, ha csak az alaptevékenységre támaszkodunk, nem tudunk annyi jövedelmet termelni, ami a hitelvisszafizetésen túl, a fejlődéshez elég. Másrészt: gazdaságunk kisméretű. Vagyis a mezőgazdaságból az árbevételt — s vele együtt a nyereséget — fokozni nagyon nehéz. így mi is megpróbálkoztunk a kisebb ipari, szolgáltató üzemek létesítésével. Utólag most már elmondhatjuk, hogy idegőrlő munka volt. A tárgyalásokkal elment négy hónap, s csak utána lehetett megkezdeni a szervezést, egy olyan üzemágra, amelynek jövedelme csak papíron volt biztos, s az élet, a , gyakorlat sokszor egészen mást bizonyított. — Két dologra kellett nagyon odafigyelni. Mit bír el ez a kisméretű szövetkezet, s az ipari tevékenység mennyire képes 15 százalék feletti jövedelmezőségi kulccsal dolgozni? Nagtr létszámú melléküzemágat a munkabérszínvonal, s a nagy' beruházási igény miatt eleve ki kellett zárnunk. A kisüzemek viszont sokszor nem jövedelmezők, bár az az előnyük megvan, ha egyre rá is fizetünk, a többi a veszteséget kigazdálkodja. Ebben az évben hét üzemágunk közül — a gumijavítástól kezdve, a nyomdai sokszorosításon át, az építőbrigádig — kettőt felszámoltunk. És mégis sikerült gazdaságunknak megkétszereznie termelését, negyvenmillió helyett, nyolcvan- millió forint lesz termelési értékünk. — kármán — Lévay Györgyi Egy kiállítás gépei Orgtechnik ’82
