Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-27 / 279. szám

eSZAK-MAGYARORSZAG tO

Képek a cirkuszról

» ffl tr > a

,v< se *»ä* í>«.

»•*' § -*2 V- Sí *5#' í. &* ■

Beszélgetés a cirkuszról

Müvészek-e az artisták, vagy csupán tömegszórakoztató iparosok? Tanulmányok, vitairatok hosszú sora foglalkozott mar ezzel a kérdéssel, szélsőséges nézetek csaptak össze. Pedig a válasz roppant egyszerű: is-is.

Több szempontból is. Egyrészt: a legkiválóbb artisták valóba® művészek, de a középszerűek, az egyes műsorok „töltelékei” csupán „iparosok”. Másrészt: a világ legnagyobb artistaművészei is a nemes értelemben vett szórakoztat ás elkötelezettjei.

Erről beszélgettünk egy minden szempontból illetékessel: Vitáris Istvánnal, a Fővárosi Nagycirkusz újonnan kinevezett igazgatójával, aki: maga is artista volt, s hós* évet töltött hazai és külföldi cirkuszok porondjain.

— A cirkusz az egyik legősibb művészet! — mondja. — A fel jegyzések szerint már az egyiptomi fáraók udvarában is „dolgoztak” bohócok, sőt jó néhánynak a nettet is megőrizték a feliratok, papi- roszok. Athénban időszámításunk kezdetén nemcsak tragédiákat és komédiákat adtak elő, hanem cirkuszi látványosságokat is. 2000 evvel ezelőtt itt született meg a mai vízicirkiuszok őse: az arénák egy részét már eleve úgy építették-, hogy vízzel tölthessék fel úszóprodukciók. humoros vízi labdajátékok, sőt miniatűr hajócsaták számára. A görög amfiteátrumban, a mai cirkuszépületek ősében,' középen volt a porond, amelyet háromnegyed kői ben épített lepcsőzet és nézőtér vett körül. Az epidauroszi, a Dionüszosz nevét viselő athéni, a Marcel- lusról elnevezett római színház, sőt a mindmáig fennálló római Colosseum is — mai szemmel — cirkuszépület volt. A cirkuszi produkciók és a színházi előadások csak később különültek el egymástól, s váltak önálló műfajjá. A leghíresebb artistákat épp olyan elismerés vette körül, mint a legnagyobb ak- torokat.

— És napjainkban?

míg bemutatásra éretté válik a produkció. Azok közül, akik nyolc évig tanullak az artistaiskolában, nem kevesen csakhamar pályát változtatnak. Búcsút mondanak választott hivatásuknak, mert képtelenek vállalni az ezzel járó megpróbáltatásokat.

— Eddig csak a pálya árnyoldalairól beszéltünk —

Mégis: mi ad, erőt. azoknak, akik hűségesek maradnak hivatásukhoz?

— Mindenekelőtt: az estéről estére tapsokban mérhető sikerélmény. Az a semmi máshoz sem hasonlítható érzés; ezen az estén is képesek voltak leküzdeni a halálfélelmet, a nehézségi erőt, az izmok, idegek ellenállását. Másodszor: van-e még olyan hivatás, foglalkozás melynek művelői viszonylag rövid pályafutásuk alatt bejárhatják az egész világot? Nem megvetendő az a pénz sem, amelyet egy nemzetközileg „jegyzett” artista pályafutása alatt, megkeres, és amiből — ha okosan, takarékosan él — félretette! öreg napjaira.

— Köztudott, hogy egy artista a negyedik X után már öregnek számít.

■— Valóban! A porond az ifjúságé! Az izmok 40—45 éven túl már nem olyan rugalmasak, nem engedelmeskednek az akaratnak, s egy eltévesztett mozdulat bizony végzetes lehet! Hazánkban jó a helyzet: a nők 40 éves, a férfiak 50 éves korukban szakmai nyugdíjba vonulhatnak. De nem kell azért megválniuk a cirkusz világától; mint oktatók, edzők, instruktorok, technikai, illetve adminisztratív dolgozók továbbra is ott lehetnek egykori sikereik színhelyén. Vannak persze kiyételek is: jó néhány egykori kollégám, nyugdíjba vonulása után, nagy ívben elkerülte a cirkuszt, bizonyára nem akart lámpa lenni ott, ahol egykor csillagként ragyogott. Az ellenkezője sem ritka: Donnert János, aki jelenleg is a Fővárosi Nagycirkusz műsorának egyik szenzációja, már elmúlt 60 éves, de még nem

is gondol arra, hogy nyugdíjba vonuljon. Sőt! Hajnalban már ott van az istállóban. hogy ellenőrizze: lovai megkapták-e a reggelit, ápolójuk foglalkozott-e velük előírásszerűén. Délelőtt próbál, pedig álmában is tud már mindent, s lovai is kitűnően idomítottak, este pedig az elsők között érkezik öltözőjébe.

— Az arfisiőtk művészete talán még iUanóbb, mint a színészeké ...

— Igen, ez fájó pontunk

__

A színészek alakítását, ha nem k tökéletesen, de megőrzi a filmszalag, a magnetofon, a hanglemez. Az artistákét csak kivételes esetben. (Bár igen értékes nemcsak a mának, de az utókor számáfa

az a sorozat, amelyet á magyar tévé is igen nagy sikerrel mutatott be A világ nagy cirkuszai címmel.) Meg aztán ... Szinészmúzeumunk van, de artistamúzeum nincs!.

— A porondművészek kozd többen kaptak az elmúlt evekben Jászai-díiat és egyéb hivatalos kitüntetést. Én megemlítenem még azt a vonzalmat, melyet legnevesebb színészeink tanúsítanak a cirkusz és az artistatársadalom iránt.

— Én se tartom véletlennek, hogy a legnagyobb hazai mulattatok — így a La- tabárok, Feleki Kamill, Alfonzé. Biliesi Tivadar, Ráto-' nyi Róbert, sőt a régebbiek közül Csortos Gyula, Kiss Manyi, Dajka Margit, Németh Marika, Jávor Pál és sokan mások — éppúgy otthon voltak a cirkusz porondján, mint a színpadon. Rutt- kai Éva, Psota íren ma is boldogan ölt bohócjelmezt magára! Az sem véletlen, hogy legkiválóbb színházi rendezőink. Major Tamással az élen, gyakran cirkuszi poronddá alakítják a színpadot, veretes drámákat rendeznek cirkuszi környezetben. Mindezek ugyancsak azt bizonyítják: a mi hivatásunk is művészet, s ugyanakkor százezrek számára jelent igényes, gondfeledtető szórakozást.

G. T.

Kazalért sslyiek

A Barents-tengerben a ..Hét sziget” nevű szigetcsoportot méltán lehet a Szovjet unió legrégibb védett területei közé sorolni, hiszen több mini .300 évvel ezelőtt nyilvánították azzá. A szigetek iránti nagy ügyeimet elsősorban az. váltotta ki, hogy vadászsólymokat tenyésztettek ott. Ám ez. a büszke és gyönyörű madár a legszigorúbb tilalmak ellenére annak idején hihetetlen gyorsasággal kipusztult. A múlt században az ornitológusok a sólymoknak már a nyomára sem bukkantak. Ügy vélték, hogy a. híres védett sólymok örökre eltűntek. S mekkora volt a védett terület dolgozóinak csodálkozása, amikor néhány évvel ez.elött az. egyik szigeten vadászxólyom- fészket találtak. 19Hl-ben pedig már több mint tíz sólyompárt regisztráltak. A tudósok megpróbálják kideríteni, honnan tértek vissza a madarak.

„CsuÉkeMce”

A moszkvai tudósok ój kenyérsütő kemencét dolgoztak ki. Mint a próbák bizonyították, üzemeltetéséhez másfélszer kevesebb fűtőanyagra van szükség, mint a legjobb külföldi kemencékéhez. Az új típusú kemencében sütött kenyér nemcsak szép, de könnyű, iliatos és íz-' !etes is. Az, »j kemence több tucat négyzetméteres, bonyolult mérőműszerekkel felszerelt komoly ipari gépcsoport. Az eflenőraörendszer bővít a termelési folyamat irányítási lehetőségeit. Az. újdonságot. hatékony hőszigetelő réteg védi, ezért a sütés idején keletkező hőveszteseg igen alacsony. Ez jelentős mértékben javítja a pékek munkafeltételeit. Az. új kemencét az egyik moszkvai kenyérgyárban helyezték üzembe A jövőben a főváros más kenyérgyárait is el kívánják látni ilyen berendezéssel.

fi legnagyobb buddhista templom

Jáva szigetén egy évszázadon át tízezer ember dolgozott, amíg 800-ban elkészült a világ legnagyobb buddhista temploma a Borobudur. Az 52 méter magas köz.ponti kupola 7 terasz tetején áll. A templomot 504 Buddha-szo- bor és 750 négyzetméternyi relief díszíti. Az évszázadok folyamán nagyon megrongálódott az épület. A templom teljes restaurálásakor az. egész épület alapjait meg kell erősíteni. Ezt az. óriási feladatot hét. év alatt kell elvegezni. Ezért az. UNESCO vezette nagyszabású nemzetközi restaurálási terv végrehajtásához. az indonéz kormánnyal együttműködve, a' számítógépeket is segítségül hívják.

— Sajnálatos hogy mind kevesebb az igazi művész a világ cirkuszaiban! Hogy miért? Nehéz erre egyértelmű választ adni. De tény: a mai fiatalok többsége nem szívesen vállalja ennek a pályának a nehézségeit, a rendszeres edzéseket, új mutatványok kiötlését, a lemondásokkal teli életmódot, az olykor bizony önkínzó, sőt/ élet- veszélyes produkciókat, az állandó továbbképzést, melyek nélkül nincs artistarnűvészet! Talán kevesen tudják: egy produkció létrejöttéhez hosz- szú időre, nem ritkán két-há- rom évi próbasorozatra van szükség! Van olyan mutatvány, amelyen a cirkuszművész 4—5 évig is dolgozik,

jrr U

... • - ■ ' .

' ■ .. . , -... •; ..... -jv

Hazánk énekesmadár-fajai között a széncinegék és a kékcinegék nemcsak azért közismertek, mert hasznos tevékenységükkel az embert szolgálják, hanem azért is, mert télen sem hagyják el megszokott, élőhelyüket, így ‘tehát egész éven át az ember közelségében maradnak. Mivel nem költöző madarak, feltehetően nem alakulhatott ki náluk az evolúció során olyan Ottóm tájékoaódóképesség, mint amilyent a költöző madaraknál többször sikerült kimutatni. Ezért meglepő az a kísérleti eredmény, amelyet az NSZK-beli Wii- helmshafen közelébe*) levő madártani kutatóállomás munkatársai észleltek.

Téli időszakban Wilhelms- haféntől nyugatra 244 cinegét fogtak be a mesterségesen kihelyezett fészekodvak- bó] az éjszakai órákban. A befogott «madarakat megjelölték, majd a belógás helyétől különböző távolságra vitték őket (24 kilometer volt a legtávolabbi hely), és ott szabadon engedték a gyűrűzött madarakat. A későbbi ellenőrző vizsgálat során kiderült, hogy az egy évnél idősebb egyedeknek több. mint a fele visszatalált megszokott élőhelyére. A fiatal cinegék hazatalálása kevésbé volt sikeres. A visszaérkezésre tizenegy napra voll szükség.

1982. november 27., siembat

■ - y.ő.v;'-;

I I : f’] í

.............................. • # *

i /

,<r

Deák Mór

Hideyke és Meiegke

Melegke belenézett a Napba. és kettőt tüsszentett. Ettől— maga sem értette, miért — olyan feneketlen Jókedve kerekedett, hogyha kút lett volna ez a jókedv, hát egészen biztosan nem látott volna a mélyére. Szerencséje azonban ez a jókedv nem kút volt. úgyhogy Melegke egyszerűen táncra perdült. Csak ’ úgy röpdösótt körülötte a ruhája! Nevetett is tele szájjal, s aki hallotta, aznap virágos reteken szaladgált álmában.

Na, ezt én is megpróbálom, hátha felvidulok tőle, gondolta Hidegke, és belenézett a Napba. Tüsszentett kettőt, de a kedve csak nem akart íeltápászkodni. Ott feküdt sötéten Hidegke szemében, s még megmoccanni sem volt hajlandó. Micsoda egy kedv vagy, te. szomor- kodott Hidegke, és elsírta magát. A könnyei pedig egyszer csak hórukk, felemelték a rosszkedvét, és belemosták a földbe. Aki látta, aznap éjjel jeges kunyhót álmodott maga fölé.

— Hát te ki vagy? — kérdezte meglepetten Melegke, a tüsszentést hallván. — És mit csinálsz itt?

— Hidegke vagyok — felelte Hidegke, aztán lesütötte a szemét. — És utánad leskelödök.

— De hát miért? — faggatta Melegke. — Hiszen utánam nem szoktak leske- lódni!

— De én szokta m — val - lotta be H Idegke. — Mert téged mindenki szeret, engem meg senki.

— Ugyan — legyintett Melegke türelmesen, bár legszívesebben táncra perdült volna örömében, hogy őutána leskelődik valaki —, ugyan, ugyan! Majd én szeretlek, jó?

— Jó — csülanl fel Hidegke szeme, de úgy ám, hogy egyszerre csak ott termett- lég elveszettnek hitt jókedve is a nagy csillogásra —, jó! És nekem mit kell csinálnom, hogy szeress?

— Hát először is táncoljunk — javasolta Melegke. — Aztán nézzünk a Napba, és prüszköljünk.

Hidegke elszontyolodott.

— De hál én nem tudok táncolni — kesergett —, és belenéztem a Napba is, és

Rejtvény

tüsszentettem is. és mégsem lettem vidámabb!

Ej. ej, csóválta meg a fejét. Melegke. A jókedv meg csak állt. áJJt, tehetetlenül, és sehogy se tudta eldönteni, hogy most menjen-e, vagy maradjon.

— Pedig én bizony nem szeretem ám a szontyolákat! — mondta Melegke. — Nevetni sokkal jobb, és a virágok is felkapják rá a fejüket !

— De én a virágokat se szeretem — vágta rá Hidegke.

— Sajnállak, mert akkor rossz ember lehetsz — nevetett Melegke. mert ijedten vette észre, hogy a mellettük álló rózsa lehajtotta a fejét Hidegke szavaira.

— Üe én a közmondásokat se szeretem — toppantott Hidegke, s földbemosott rosszkedve csalánt hajtott.

— Szeretsz te valamit egyáltalán? — kérdezte Melegke, s bizony remegett' a hangja, hiszen alig győzte már nevetéssel a szomorko- dó virágokat.

— Na és ha semmit? — kérdezett vissza kihívóan Hidegke. Jókedve akkorra már úgy elfutott, mintha csalán csípte volna meg.

— De hát hogyan kívánhatsz te szeretetet bárkitől is?! — méltatlankodott Melegke, s meri, nem figyeli egy pillanatra, rozsda szitált a fákra.

— De meleg vagy! — simogatta meg ekkor Hidegke, és egy hétig esett az eső.

— Te meg hideg vagy! — rémüldözött Melegke. de már későn: » virágok el - fonnyadtak, és szirmokat sírtak.

— Itt van nv. 6ez —- bólogatlak az. emberek.

Melegke akkorra már olyan picivé zsugorodott mint Hidegke jókedve.

— Kapd a hónod alá a Napot és fuss! — súgta ekkor egy méhecske —, látod, arany színéből én fogok őrizni egy darabkát!

— Tél van — bólogattak az. emberek.

De mire a fák új ruhában illegették magukat, mire a rét: friss virágokat nevetett, tavasz, lett —. hiszen addigra Melegke kipihente magái. s Hidegke messzire szaladt, jókedvét megkeresni.

Egy kis számtan

írjátok be az ábra üres mezőibe a'hiányzó számokat úgy, hogy vízszintesen és függőlegesen is a beírt eredményeket kapjátok.

Az elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése a kővetkező: Toldi.

A helyes megfejtést beküldötlek közül könyvjutalmat nyertek a kővetkezők: Száz Erzsébet, Beret, Rákóczi u. 16. 3834: Abonyi Orsolya. Miskolc, Vándojr Sándor u. 19. VII/3. 3530; Kerekes Rita. Szikszó. Rózsa Ferenc u. 3. 3800; Csávás Károly Bükkzsérc. Rákóczi u. 42. 3414: Cseresznye József. Taktaharkány. Hunyadi u. 20. 3.922; Kovács Mária, Mályinka, Széchenyi u. 9. 3645.