Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-27 / 279. szám

1982. november 27., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 A csatatér jelen és az elképzelt jövő... Elkeseredett hangú levél érkezett néhány hónappal ez­előtt a MÁV Miskolci Igaz­gatóságára. írója nem volt rest vitriolos búját-panaszát több példányban is lejegyez­ni, de az egyéb „felsőbb” címzettekre most nem térünk ki, maradunk az illetékesek­nél, Hogy miről van szó? A sárospataki állomásépületről, melyet a levélíró — Sáros­patakról. elszármazott, nyug­díjas budapesti lakos — je­len állapotában a.város meg­csúfolásának nevez, s mint egykori patrióta, mélyen szé- gyelii, hogy a történelmi ne­vezetességű helyre érkezőket siralmas látvány fogadja. „Nem tudom, mikor jártak erre' Önök utoljára, mikor bukdácsoltak itt át a gödrö­kön a deszkapálánk mellett, mikor, tértek be az itteni il- lémheiyiségnek csúfolt „akár­mibe”, és mikor lesz itt vég­re egy — a város rangjához méltó — tisztességes állo­másépület?” — teszi fel a kérdéseket levélben. ■ / éi ‘ ___>•: ; ____ • ' 1 B ÉKUKUCSKÁLVA Ä DESZKAPALANKON ... — A panasz jogos volt, a leírtak helytállóak — kom­mentálja mindezt Ssécsi La­jos,' az igazgatóság beruházá­si ügyintézője, miközben Sá­rospatak felé robogunk. — Egy szépséghibával. Megkés­ve érkezett. Azt ugyanis nem tudhatta sem a levélíró, sem azsátütazók, hogy az új ál­lomásépület építése ez év augusztus 12-én megkezdő­dött, Ezért a deszkapalánk, a' gödrök, a csatatérszerű lát­vány. És bizony ez így is lesz még egy ideig. Mert az átadás (várható) időpontja 1984. október 30. De kezdjük az elején. Sá­rospatakra érkezve eíőször is Sgécsi Dezső állomásfőnököt kérdezzük, .mint a legilleté- k es eb bet, aki valóban a bő­réti tapasztalja, nap mint nap az itt megfordulók mérgét.- . A régi állomásépüle­tünket öt éve , bontották le. Az ok egyértelmű volt, tflott­ban készült építmény életve- szélyessé vált. A mennyeze­tig ért a salétrom, a pincé­ben másfél méteres víz állt, s a fából készült födém már beszakadással fenyegetett. Helyette kaptunk egy ideig­lenes (?) épületet, egy ER- DEKT-házal, ebben „lakunk" mi. dolgozók 1977-től, s ezen áramlik keresztül évente kö­rülbelül másfél millió, s na­ponta mintegy hatezer utas. Ami a leginkább felborzolta a kedélyeket, az az építkezés kezdésének az elhúzódása vqlj,, és. hát... a jelen ' álla­potok eléggé rossz volta. CviegnéztüK. . Az utascsarnok íütheletlen, az Utasellátó kocsma, a váróterem gyerek­szobányi nagyságú és egy olajkályba harcol reményte­lenül a hideg ellen. A kör­nyék olyan, amilyen általá­ban- egy építkezés környéke.) EGY ELHÚZÓDÓ TERVKÉSZÍTÉS — Ali okozta a késést? Hi­ssen a patakiak először kél- három évet emlegettek, ami­ből mostanra öt, az építkezés befejezéséig pedig hét év lesz? A továbbiakban a válaszo­kat Szécsi Lajos együttesen adja meg Kiss Józseffel, a Sárospataki városi Tanács műszaki osztályvezetőjével. — Először is késett a terv­készítés, mert a funkciókat együtt nehezen sikerült egyez­tetni. Hogy a létesítmény állomásépület és Volán-pá­lyaudvar is legyen egyben, továbbá egy kifogástalanul működő Utasellátót • is befo­gadjon. A másik ok, a bod­rogközi kisvasút megszünte­tése körüli huzavona volt. Mert, ha marad a kisvasút, másképpen alakul a vágány- hálózat helye; A megszűnés­kor dőlt el .véglegesen a- Vo­lán-pályaudvar .ügye is, hi­szen ezek után a léte égetően szükségessé’ vált. S aztán elkészüllek végre a tervek a MÁV Tervezőin­tézetben, a generálkivitele­ző pedig a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat lett. A többféle funkció ma­gyarázza a beruházási költsé­gek több helyről történő ösz- szetételét is. Az összköltség 70 millió 290 ezer forint, amelyből a legnagyobb részt a MÁV Miskolci Igazgatósá­ga vállalja (33 millió 350 ezer forintot), s a további költségek pedig megoszlanak a Volán 3. sz. Vállalat, a Sá­rospataki városi Tanács és a Borsod megyei Utasellátó Vállalat között. MEGÉRI-E A VÁRAKOZÁST? — Milyen lesz az új épü­let? — A létesítmény 250 sze­mélyes utascsarnokot. három vasúti és két .buszpénztárt foglal magába, < külön nem­dohányzó és diákváróterem­mel. Az Utasellátó kezelésé­ben bisztró és grill-konvha működik majd. A sátoralja­újhelyi oldalon lesz az utas­forgalmi rész, a Budapest felőlin a Volán üzemi helyi­ségei, előttük pedig a tizen­két kocsiállásos buszpálya­udvar. Az előtér a buszpálya­udvaron kívül autóparkoló­val, gyalogos közlekedővel éa parkkal szolgálja az utaso­kat. A várakozást tehát min­denképpen megéri majd ... — Ás alapozás megkezdő­dött nyáron. És hol tart most az építkezés? — Az alapozás után erre az évre tervezzük az UNI- VÁZ-elemek felállítását is. (Ottjártunkkor ezek egy ré­szét már kiszállították.) Ha nem jön közbe mínusz húsz fok és másfél méteres hó, december 25-én az UNIVÁZ- elemek állni is fognak. Jö­vőre kerül sor a belső épí­tészeti, gépészeti és villamos munkákra, és a kazánház megépítésére. 1984-ben a be­fejező szakipari munkák kö­vetkeznek, s helyére kerül a Volán-pályaudvar perem lelő­je is. Ezután már csak a par­kosítás marad hátra. UTOIZÜ PROLÓGUS... ? A parkosítással kapcsolat­ban Kiss Józsefnek külön mondandója is akad, még ha az eddigiek után ümiepron- tónak is tűnik. — Mi a parkosításra önál­ló tervet szántunk. Szív­ügyünk ez, éppen úgy, mint az a megmentett gesztenye- sor, amelyet sikerült megvé­denünk az alapozási mun­kákkal szemben. Szerencsére az építőipari vállalat embe­rei megértöek, ismerik már a palaki mentalitást. Szív­ügyünk a zöldövezet és a küllem, ezért sajnáljuk egy kissé, hogy nincs patait! ize ennek az építkezésnek... Mert ez az épület szép lesz, jó lesz és esztétikus lesz, csak éppen bárhol felépülhe­tett volna széles e hazában. Nincs egyedi jellege, mint jó néhány jelenleg épülő, vagy a közelmúltban épült létesít­ményünknek. Nehezen, \ de beláttuk, hogy a MAVTI szakemberei elsősorban a cél­szerűségi szempontokat vet­ték alapul. v Keresztény Gábrielt* Népművészeti kiállítás Csehszlovák népművészeti termékek, üveg- és kerámia- tárgyak használati, játékok és karácsonyfadíszek árusí­tással egybekötött kiállítása nyílt meg pénteken a Cseh­szlovák Kulturális és Tájé­koztató Központban. A Nép­köztársaság úti kulturális centrum immár ötödik alka­lommal rendezi meg az ün­nep előtti vásárlást segítő programot, amelyre ezúttal több mint negyedmillió fo­rintértékben érkezett játék. A hagyományokhoz híven szá­mos gyermekkönyv újdonsá­got Is bemutatnak: a kiadvá­nyok magyar, cseh és szlovák nyelvűek. A Magyarországon i.s népszerű domaslicei szövet­kezet a bedolgozó népmű­vészek termékeit kínálja: ke­rámiákat és szépmívű üve­geket. A karácsonyfadíszek ké­szítésével hírnevet szerzett prágai kézműipari és ipar­művészeti szövetkezet ezút­tal jellegzetes fúvott üvegdi- szein kívül kézifestő dolgo­zójával is jelen van: a nép­művész a közönség előtt, a kiállítóteiemben festi az üveggömböket. Az árusítással egybekötött bemutatót, az év végéig ke­reshetik fel az érdeklőd ók. Életút,kőzélefiség Beszélgetés Ócsai István gyógyszerésszel Lehet: fölöslegesen, de az ember min­denekelőtt az okot firtatja. A miértet. Huszonöt évvel ezelőtt Bogácson nép­frontelnökké választottak egy főiskolát végzett fiatalembert. Tevékenykedett, szor­goskodott hát elnökként, izgalmas, érde­kes munkaként, mivel ez volt az első be­lekóstolása a közéletiségbe. Később visz- szakerült Mezőkövesdre, szülőfalujába. Ott a népfront titkárává választották. Községi titkárrá, majd a nagyközség nép­front tisztségviselőjévé, ugyancsak később a város népírontelnökévé. Most is tevé­kenykedik ebben a funkciójában. Is. Mert tagja a városi-járási pártbizottságnak, vá­rosi tanácstag, elnöke a Dél-borsodi Táj­védelmi Körzetnek, mint a népfront el­nökségének tagja leginkább Egerlövő, Ti- szavalk, Négyes térségében fordul meg gyakorta, ezt a területet külön is rábíz­ták. Mint igen rangos, messze földön is­mert város népfrontelnöke, sokat tesz a testvéri kapcsolatok ápolásáért, az NDK- beli Badsalzungennel. Munkahelyén pedig — mert erről még ez idáig nem esett szó — szocialista brigádnak a tagja. A me­gye első gyógyszerész szocialista brigád­jának, mert gyógyszerészről van szó, Ocsai István, mezőkövesdi gyógyszerészről. Tehát: miért? Miért, miért... mit is felelhetne? A legkézenfekvőbbet mondja, miszerint eb­ben a gyógyszertárban 500—600 ember fordul meg naponta, ennyi emberrel nyí­lik alkalma szót váltani, ha úgy vesszük, kérni tőlük, vagy közölni velük valamit. Igen, sok az 500—600 ember naponta. Hallgatunk egy kevéskét, eltöprengve azon, vajh’ mennyire jó a miért kérdésre az iménti válasz. Nem nagyon jó. Vala­mennyire persze igen. De nj’ilvánvaló, hogy' a gyökereknél kel! kezdeni. A gyógy­szerész édesapja, idős Ócsai István jelen­leg a városi tanács legidősebb tagja. Tsz- dolgozóként ment nyugdíjba, annak ide­jén a tanács első tagjai közé, az „alapí­tók” közé tartozott. Lázár Gáspárnéval, Árvái Józsefnével, Kispál Pállal, Szilágy'i Jánossal egy’ütt. Jól ismert nevek ezek Kövesden, patinájuk, hangzásuk van. Idős Ócsai István még korábban és akkor de­hogy’ is idősen, 29-ben, 30-ban, 31-ben az itthoni nagy’ munkanélküliségek idején Svájcba ment munkát keresni. Itt ismer­kedett meg német, olasz, francia szerve­zett, munkásokkal,-itt hallott először ár­ról, hogy másképpen is lehetné élnf és á" másként éléshez a munkásoknak joguk van.. Hazatérve mondogatta, terjesztette — egyáltalán nem nagy lehetőségek között persze — ezeket az eszméket. Aztán az új rendben: országgyűlési képviselő, tanács­tag, tsz-dolgozó. Munka Érdemrenddel ment nyugdíjba, amennyiben egy mindig is köz­életi ember nyugdíjba mehet A fiatalabb Ócsai István indíttatása te­hát innen való. Meg abból a Mezőkövesd­ből, abból a környezetből, melyben gye­rekkorában még nagyon is élő-eleven summásélet zajlott, összegyűltek, elmen­tek a gazdák vezetésével az ország távoli részeibe, hogy majd hónapok múltán tér­jenek vissza. Ezek az egykori stimmások — mert azok is — meg ivadékaik, igen szívesen fogadják az újat és tesznek a köz életé­nek jobbításáért Jellemző példa erre — egy'ebek között — a száz kérdés, száz fe­lelet, meg főként ami utána következett és tulajdonképpen még ma is tart A vá­rossá válág idején a gyógyszerész nép­frontelnök összeállított száz kérdést. Ki mit látna szívesen Kövesden, mely dol­goknak kellene megépülniük, megjavulni­uk, mit tenne ezért, hogyan gondolná, mit javasolna, meg ily’esmiket. A kérdések — miként mondani szokás — a város ke­resztmetszetét tüntették fel. Sokszorosit- tattak ezer példány’han és szétoszlattak a népeknek. Szinte hihetetlen: az ezer pél­dánvból 950-et gonddal kitöltve visszajut­tattak. A kitöltött íveket pedig a város vezetői, a pártbizottság, a tanács vette gondozásba, sok ötletet, elképzelést „be­dolgoztak” az ötéves tervbe, de még a mai építkezések, városfejlesztések alakulását is befolyásolják, valamelyest meghatározzák ezek az ívek. A bennfoglaltakat — mon­dani is fölösleges — a város lakói a saját ei'ejükkel is segítik, minden hívó szóra jönnek, tesznek városukért. Nemcsak a konkrét feladathoz szükséges, kétkezi munkával — ezt a kövesdieknél jobban kevesen tudják —, hanem másként is. Például: Kövesd bemutatkozik Tokajban, Tokaj bemutatkozik Kövesden. Jó, ha mi­nél jobban ismerjük egymást. Hogy’ be­csülhessük is egymást. Nem sok a jóból? Mármint a közéleti - ségből... Nem! Miért lenne sok? Aki ten­ni akar valamit, annak mindenképpen jut rá ideje. Ha nem akar tenni, akkor nem jut. Akkor „sok a jóból”. Egyáltalán nem mellékes: a pártbizottság, a tanács segít­sége, akárcsak a gy’ógyszertári központve­zetőinek jó szándéka, támogatása sem. Munka persze bőven van egy tizenhárom embert — kitűnő embert — foglalkoztató, nagy forgalmú gyógyszertárban, hogyne lenne! Miként minden más gyógy’szertár- ban is és éppen itt, Kövesd többi gyógy’- szertárában is. A forgalom — sajnos — ebben a városban is emelkedik. A „tüne­tek” jellegzetesek, országos érvényűek. A kávé — apropó! Igyunk egy feketét! Tölt- hetek? — és egyéb izgató szerek hatásá­nak ellensúlyozására itt ,is mind többen viszik az altatókat, nyugtátokat, hogy’ a szervezet aztán végképp ne tudja mit is tegyen. ’ A „Csodaszerek?” Mindig is voltak, most is vannak! Nem is régen például a kecsegezsirt keresték sokan. A borjú könnyező szemét kenték vele. Használt is egy’ébként, most is meg­van. bórvazellnként, de így’ nem hiszik anyr- nyira él. Pedig ugy’anaz. Aztán a tábla­olaj. Ez is jó volt sok mindenre, ma is jó. Kitűnő termék ez, hiszen nem más, mint napraforgóolaj. A mai csodaszer pedig a proplisz (ha jól van ez ide leírva), ma­gyarán a méhsár. Méhkasból való tehát ez a medicina és valóban sok mindenre jó, ha nem is csodaszer. Kapható a patikák­ban, megvásárolják, feloldják és fogy’aszt- ják. Miben oldják fej? Nálunk, Magyar- országon miben lehetne feloldani bármit is? Tejben? Brrr! Vízben? A víz a leg­nagyobb kincs, hagyjuk békén! Csakis alkoholban lehet feloldani! Ezt a méhizét is alkoholban oldják és állítólag jót tesz. A többi gy’ógy’szer? Megvan minden, ami kell. Nincs panaszra ok. A város közérze­te a patikus szemével? Mint a többieké. Csak egy kicsit jobb. Persze majd el kell intézni, hogy ... meg kellene szervezni... valahogy’ előbbre kéne lépni... Öcsai István gyógyszerész november 7. alkalmából a Munka Érdemrend arany fo­kozatát kapta meg. Priska Tibor A korszerűbb ellátásért a sátoraljaújhelyi járásban A vasúti és az autóbusz- jegyek árának felemelése mindenkit, de különösen a falusi lakosságot érinti „ér­zékenyen”. Gk ugyanis kény­telenek városba utazgatni, gyakran egészen egyszerű, mindennapi árucikkekért is, mert a helyi vegyesboltban sok mindent hiáta keresnek. Erre y’aló tekintettel is az utóbbi időben nagyobb gon­dot kezdenek fordítani az áfészek a községi boltháló­zatok korszerűsítésére, s ben­ne az eddiginél jobb áruel­látásra. Ez tapasztalható a sátoraljaújhelyi járásban is, ahol négy áfész feladata a lakosság megfelelő kereske­delmi ellátásáról való gon­doskodás. Ezt a célt szolgálja a községi bolthálózatok fej­lesztése. £ tere* kétirányú törekvéssel találkozhatunk: egyrészt új üzleteket építe­nek, másrészt az arra alkal­mas régi boltokat korszerűsí­tik. A Bodrogközi Áfész példá­ul Zemplénagárdon új élel­miszerboltot nyitott. Pácin­ban pedig a Sátoraljaújhelyi Áfész épített új ABC-kisáru- házat. Ugyanilyennek a lét­rehozását határozta el Kar- csőn is, amelyben jövőre kez­dik meg az árusítást. A Sá­rospatak és Vidéke Áfész Vajdácska kereskedelmi el­látását kívánja javítani egy 1983-ban átadásra kerülő új kisáruház megépítésével. Makkoshotykán a jelenlegi vegyesboltot önkiszolgáló bolttá alakíttatja ál. ellátva mclyhűtőpulllal. A Tolcsva és Vidéke Afés* fejlesztési tervére a korsze­rűsítés és összevonás jellem­ző. Tolcsván például össze- .vonták az élelmiszer- és a tej—kenyérboltot, továbbá az egy épületben levő vas-mű­szaki és háztartási boltot. Ugyanez történt Olnszliszkán is, s ezáltal nagyobb alapte­rületű, y’árosba is beillő kor­szerű üzletet alakítottak ki. Gondot fordítanak az áíé- szek a boltok felszereltségére is. A bodrogközi községek boltjait hűtőgépekkel látják el. A Tolcsva és Vidéke Áfész Komlóskán nagy teljesítmé­nyű ‘kávéőrlő- és kávéfőző- gépet, a Sátoraljaújhelyi Áfész a füzérradványi ve­gyesboltban mélyhűlöpullot szerel lel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom