Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-02 / 257. szám

1982. november 2., kedd

ESZAK-MAGYARORSZAG 3

Egy szakszervezeti nap margójára

Szakszervezeti napot tartottak a közelmúltban az Észak terv szervezett dolgozói. Önmagában ez a tény jó esetben csupán egy hírt érne, ami miatt mégis többet érdemel, az éppen annak jellege ... E szakszervezeti nap célja ugyanis részben az volt, hogy újabb fórumrendszert biztosítson a szervezett tagság részére és tovább erősítse a tagok és a választott testületek kapcsolatát. És célja volt az is, hogy a tagságot érdeklő és érintő kérdésekről tájékozódási, informálódási lehetőséget biztosítson. Kérdés pedig volt elég . ..

Kerepesi Ferenccel, az Északterv igazgatójával és Ludvig István szb-titkárral azokról a fontosabb felvetésekről beszélgettünk, amelyek minden bizonnyal nemcsak az Északterv-nél, hanem másutt is beszédtémául szolgálnak.

— Kezdjük az első, a kulcskérdésnél: lesz-e a vállalatnál átszervezés?

— A vállalat — kezdte Kerepesi Ferenc — már több szervezeti keret között dolgozott. Az eltérő, változó gazdasági környezet és a belső feltételrendszer egymáshoz igazítása alkalmanként a szervezeti rendszer felülvizsgálatát követeli meg. Legutóbb 1975-ben alakítottuk át, fejlesztettük tovább a vállalat szervezetét. Azóta rájöttünk, hogy az akkor kialakított szervezet ma már nem elég progresszív, ezért ha átszervezésről beszélünk, akkor ez alatt inkább annak korrekcióját értjük.

— Mindenki előtt ismeretes, de szinte mindennap érezzük is — saját bőrünkön és idegrendszerünkön —, hogy a vállalat életét és létét meghatározó feltételek egyre feszesebbek lesznek. A szakszervezet többek között ezért is szorgalmazza a vállalatnál az emberi hangvételt, és az egymás iránti megbecsülést — teszi hozzá Ludvig István.

— Ezért, ha a vállalat a létét meg akarja őrizni, ha egzisztálni akar — folytatja

az igazgató —, akkor a belső és külső környezethez való rugalmasságot növelni kell. Másképpen fogalmazva: meg kell teremteni annak feltételrendszerét, hogy az építtetők igényét minden tekintetben kielégítsük. És az igények között ma már nemcsak a kért határidő, a jó minőség és a műszaki megbízhatóság szerepel. Maximálisan gondolnunk kell arra is, hogy a megbízó forintja kevesebb, pénzeszköze korlátozottabb. Hozzáteszem, mivel az Északterv területi vállalat, tehát: a település- fejlesztéstől a komplex magasépítésen át, a komplex mélyépítési tevékenységig sok feladatot lát el, ez növekvő igényeket támaszt a belső kooperáció iránt is.

Olyan szervezeti megoldásra gondolunk tehát, ahol mindez javul. Nő az együtt- gondolkodók száma, és a 8— 10 szakma képviselői nem ..sorosan”, egymás után, hanem „párhuzamosan”, egymás mellett dolgoznak. Az a célunk és ez az útkeresés folyamatban van, hogy a vállalat jobb munkája révén annak pénzügyi helyzete is erősödjön.

— Rövid kérdés, de sokan tehették jel: felemelték a pályakezdők fizetését, de mi lesz a tíz, húsz, vagy ennél több éve dolgozó emberekkel?

— Azt kell mondanom, hogy ez inkább örvendetes

— válaszol Kerepesi Ferenc.

— A vállalatnak — mivel az elöregedés veszélye áll lenn, szüksége .van fiatal építészekre, fiatal szakemberekre. Bizonyos vagyok abban, hogy a fiatalok előbb-utóbb „visszaadják” a vállalatnak, a népgazdaságnak ezt a viszonylag jobb keresetet. A fiatalok frissesége, az idősebbek rutinjával párosulva, a környezethez való alkalmazkodást csak elősegítheti. Az idősebbekre visszatérve: amikor a vállalatnak módja volt béremelésre, mindig jelentős összeget adtunk és nagyobbrészt az idősebbeknek. A pontos összeget természetesen azok állapították meg,

akik a vállalaton belül hivataluknál fogva alkalmasak azok mértékének megítélésére.

— Nem ad-e ez lehetőséget, teret szubjektivizmusra, drasztikusan fogalmazva szakmai sovinizmusra?

— A gond inkább a mozgóbérek elosztása terén van — válaszolja az igazgató. — A munka szerinti elosztás elvét maradéktalanul még nem tudtuk érvényesíteni, illetve annak feltételrendszerét megteremteni. 1982-től tíz-tizenöt, ezzel kapcsolatos javaslatot már megvizsgáltunk és tudjuk, hogy a jelenlevőn változtatnunk kell. A szervezeti változással egyidejűleg, vagy valamelyest késéssel új érdekeltségi rendszert is ki kell dolgoznunk. Meg kell mondanom, hogy nem lesz könnyű.

— A differenciált bérezés mellett feltétlenül érdemes viszont szót ejteni arról, illetve annak lehetőségét kutatni — teszi hozzá Ludvig István -r-, miként lehetne az erkölcsi érdekeltséget növelni. Sajnos, a vállalatot a központi rendelkezések e területen visszatartják ... Pedig az emberek élet- és munka- körülményeinek javításához az ilyen, vagy más formájú erkölcsi elismerés is hozzátartozik.

— Sok kérdés hangzott el a rugalmas munkaidő kibővítésének lehetőségeiről is ...

— Borsod megyében — úgy tudom — mi vezettük be először — válaszol Kerepesi Ferenc. — Tény, hogy a kisgyermekes anyáknak, vagy akiknek az úgynevezett törzsidőn kívül elintéznivalójuk akad, a rugalmas munkaidő megteremti a nyugalmas munkavégzés feltételét Sajnos, a vállalat dolgozóinak 8—10 százaléka visszaél ezzel a lehetőséggel. „Megfe- gyelmezésük” után — hiszen harminc-ötven ember miatt nem bűnhődhet 400—450 dolgozó — és amit a közvetlen munkahelyi vezetőknek kell végül is elvégezni, a rugalmas munkaidő továbbfejlesztésére sor kerülhet

Buchcrt Miklós

Irány a MÉH

Sok-sok általános iskolás keresi fel ezekben a napokban a lakások pincéjét, az üzletek raktárát, hogy összegyűjtse a felesleges hulla- dékpapirokat. Versenyben vannak ök ... Képünkön két „izmos” papirgyüjő látható a miskolci utcán.

Fotó: Laczó József

Felajánlott kis gázmezők

A hazai szénhidrogénkutatások során több olyan földgáz-lelőhelyet tártak fel az olajbányászok, amelyek kiaknázását korábban gazdaságtalannak tartották. Ezek elsősorban úgynevezett kis gázmezők, amelyek készlete a 400 millió köbméter alatt van.

Ez a mostani energiaínséges időkben nem csekély mennyiség, felhasználása népgazdasági érdek. A kőolajipari szakemberek által kitermelésre alkalmasnak talált tizenöt ilyen gázmező összkészlete hárommilliárd köbméter. Nem egy közülük közvetlenül rákapcsolható a regionális vezetékrendszerre, sok lelőhely hosszú éveken át elláthat fűtőanyaggal egy- egy ipari üzemet, vagy gazdaságot; a szénhidrogénipar most felajánlja hasznosításra ezeket a kis gázmezőket.

A jobb teherszállításért, gyorsabb közlekedésért

Villamosítják a vasútvonalat Sajéecseg-Kazinckarcika között

Manapság, amikor stop- perral mérjük szinte minden lépésünket, még negyedóra plusznak is örülhetünk. Ha pedig a gyorsabb út a megszokottnál nagyobb kényelemmel is párosul, valószínűleg jóval kevesebb morog- nivalója akad annak a rosszkedvű „ingázónak”, aki naponta hajnalban ül fel a Kazincbarcikáról Miskolcra in- d"!ó vonatra. Jóllehet, az utasokat a legkevésbé sem érdekli, hogy a kocsikat milyen meghajtású mozdonyok röpítik úti céljaik felé, az időt és a körülményeket mindig kritikus szemmel méregetik Márpedig a két város között közlekedők a várható különbséget 1988 májusától ennek a tényezőnek köszönhetik majd. És ez csak az érem egyik — tegyük hozzá, kisebb — oldala, a személyszállításé. A teherszállítás ettől lóval létr ' esebb szempont a MÁV munkájában, hiszen a Miskolc—Ózd vasúti fővonal feladata az ország egyik legjelentősebb ipari körzetének, a borsodi iparvidék szállítási igényeinek a kielégítése.

Nos a MÁV Miskolci Igaz gatósága ez év júliusában kezdett hozzá a Sajóecseg é' Kazincbarcika közötti vasúti vonalszakasz villamosításához Ennek részleteiről Homo? Jánost, a miskolci igazgatóság beruházási ügyintézőjét kérdeztük.

— Ez év áprilisában nyújtotta be az igazgatóságunk és a KPM Vasúti Főosztálya

együttesen a villamosítás

munkálatait tartalmazó pályázatot. A pályázat elfogadásának a legfontosabb feltétele az volt, hogy a beruházást önerőből, vagyis a miskolci igazgatóság lebonyolításában kell megvalósítanunk. Nem véletlenül hangsúlyozom ezt a szempontot. hiszen a dolog érdekessége az. hogy az országban eddig egyetlen igazgatósát sem vállalkozott önállóan ilyen jellegű munkára. Mi viszont mar másodszor vágjuk hasonló fába a fejszénket, mert két évvel ezelőtt a Leninváros—Nyék- lád’őza—Tiszapalkonya közötti. 20 kilométeres szakasz villamosítását végeztük eb

Miután megkaptuk a Magyar Nemzeti Banktól a 38 és fél millió forint hitelt, s mindehhez vállalati alapból még 11 millió forintot tettünk hozzá, nekikezdtünk a munkának ez év júliusában. Az átadás várható időpontja. vagy ahogyan mi fogalmazzuk, „a villamos üzem felvétele teljes vonalszakaszon” 1983. május 15. lesz. Gyakorlatilag a jövő évi menetrendváltást már villamos energiával működő uozdonyokkaf szeretnénk el- ■ ezdeni.

1\ drága gázolaj helvett

— Hogy miért van erre szükség? Azt hiszem, manapság már alig akad olyan

ember, aki ne hallott, volna az energiatakarékosságról, a vasúti vonalak villamosításának pedig ez a legfőbb szempontja. Elég csak számokat említenem. Egy tonna gázolaj jelenlegi ára 9510 forint; egy tonna kenőolajé 16 ezer forint. A villamosítással ezen a vonalszakaszon (pedig mindössze 16,3 kilométerről van szó!) egy év alatt körülbelül 15 millió forintot tudunk megtakarítani. A magyarázat egyszerű: napjainkban egy kilowattóra vontatási villamos energia ára 1 forint 10 fillér. ..

— A másik fontos tényező a teherszállítás magasabb színvonalú kielégítése. Ide is számadatok ' kívánkoznak. Miskolc és Özd összes szállítási teljesítményének a 26,3 százaléka ezen a vonalon történik, s a várható szállítási kapacitásnövekedésnek körülbelül a 45 százaléka is erre a vonalra koncentrálódik majd.

Tekintettel arra, hogy jelenleg csak Sajóecsegig futnak a villamos vezetékek, ennek a 16,3 kilométernek a villamosításával megszűnnek azok az állapotok, amelyek nekünk komoly problémákat jelentenek. Hogy csak néhány példát említsek — a Berentei Szénosztályozó Mű és a Borsodi Vegyi Kombinát Sajószentpéteren jelentkező szállítási igényét villamos vontatással szolgáljuk ki. Nem kerül sor a berentei szénosztályozó és a BVK

teherszállító szerelvényeinek a mozdonycseréire sem ilyen rövid szakasz megtétele után. Sajóecseg állomáson a mozdonycsere megszüntetése viszont jelentős „kocsiállásmegszűnést” eredményez Sa- jóecsegen...

Elővárosi

ingavonatok

— És most az utasokról. Való igaz, hogy a teherszállítás ezen a vonalon nagyobb szerepet, játszik a munkánkban. Viszont nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a Kazincbarcikáról Miskolcra kötődő munkakapcsolatok, az ingázók nagy száma sürgetően igénylik, hogy a két város között az elővárosi forgalomnak megfelelő sűrűségű és gyorsaságú vonatközlekedés alakuljon lei. Ingavonatok beállításával, a menetidő körülbelül 15 perces csökkentésével szeretnénk a feladatokat megoldani.

— Végezetül még valamit. A felkért tervezőintézettel és a kivitelezőkkel (MAVTI, ÉMÁSZ, Postaigazgatóság Miskolc és a MÁV illetékes szakszolgálatai) a munkákat havonta koordináljuk, s az eddigi tapasztalatok a tervezők és kivitelezők jó munkáját egyaránt dicsérik.

Keresztény Gabriella

Erodált földeken

Hová kerül az alma?

Még tizenöt nap, s a határban nem lesz tennivaló. Legalábbis a íulókércsi Úttörő Termelőszövetkezetben, ahol az öt nagy teljesítményű szántótraktor — ha nem gátolja a munkát a csapadé- dékos időjárás — lényegében befejezi az ősz utolsó nagy feladatát, a tarló mély- beforgatását. És az utolsó barázdával vége az idei gazdálkodási évnek, le lehet mérni, hogy terveiből mit teljesített a nagyüzem. Res- tyánszki Bertalan főagronó- mus meglehetősen elégedett:

— Jó évünk volt, kár tagadni. Az időjárás szinte végig kedvezett, amit a hozamokban is le lehet mérni. A kenyérgabona az elmúlt évi 2,6 tonnás hozam helyett tíz mázsával többet adott, ami 850 hektár átlagában nem rossz eredmény. Már csak azért sem, mert gazdaságunk területének döntő hányada lejtős, így évről évre nagy károkat okoz a talaj lemosódása, az erózió. Idén a műtrágya kevésbé mosódott le a völgyekbe, így jobban hasznosult, de ugyanakkor hatékonyabban sikerült a munkákat megszerveznünk. Ügy érzem, tagjaink és dolgozóink lelkiismeretes munkájának — s ezt nem véletlenül hangsúlyozom ki — köszönhető az, hogy a kedvező időjárást végre ki is tudtuk használni. Mással aligha lehetne magyarázni a napraforgó 18,3 mázsás hektáronkénti hozamát, amelyre szövetkezetünkben ilyen nagy területen — 523 hektár — még nem volt példa. Ez a kultúra önmagában kétmillió forint nyereséget hozott a szövetkezet konyhájára.

Ezek szerint mindennel elégedettek a szövetkezetben? A főagronómus töprengés nélkül válaszolt:

— Korántsem, de az kétségtelen, hogy három főnövényünk terven felül adott. A kukoricát, amelynek termesztése a korai fagyok miatt sokszor bizonytalan, 4,1 tonnás hektáronkénti hozammal takarítottuk be. És még optimális időben, amely azt jelenti, hogy a tarló mélybeforgatását is zökkenő nélkül meg tudjuk idén oldani. Mégis legnagyobb eredményünknek azt tartjuk. hogy a költségek nem emelkedtek lényegesen. A rekordterméseket hasonló tápanyag-utánpótlással értük el, mint amit az elmúlt évben alkalmaztunk. Viszont ■ van továbbra is finomítani való a talajmunkákon, a technológia betartásán, meri csak így remélhető, hogy a hozamokat fokozni tudjuk Más kérdés az, hogy 11,5 aranykorona értékű földeken — jónak még távolról sem nevezhető — csodákban azért nem szabad bízni.

Pedig a szövetkezet a* utóbbi években nagy erőfeszítéseket tett egy olyan vetésszerkezet kialakítására, amely a lehető legjobban igazodna az adottságokhoz. Több mint négyszáz hektáron telepítettek gyepet, azokon a meredek domboldalakon, ahol a szántóföldi növénytermesztés nemcsak gazdaságtalan, hanem gépi művelésben veszélyes is. Az olcsó takarmányt termő terület növelése utat nyitott a jövedelem növelésének is. A főagronómus!

— Kétfelé indulhatunk el, most töprengünk, hogy melyik utat válasszuk. Az i.n„ tenzív gyepek jelentős meny-, nyiségű szénát adnának, feleslegessé válna szántóföldön 150 hektár pillangós növény termesztése. Ha búzát vetünk helyette, kétmillió forinttal növelhetjük; durván árbevételünket. A másik megoldás, hogy meghagyjuk a szálastakarmány- termő területünket, de növeljük az állatok számát. A ' haszon megint nem marad el.

Az így kialakított vetés- szerkezet jövedelmét csak fokozhatná a gyümölcsös. A szalaszendi 74 hektáros almás idén is kétszáz vagon jó ízű gyümölcsöt termett, A főagronómus arca elsava- nypdott:

— De nem az íz miatt. Sajnos szeptember közepén a jégeső alapos károkat, okozott Hogy mennyit, ma még felmérni lehetetlen. Becsülni becsültük, a kép meglehetősen szomorú; a termés hetven százalékát csak ipari almaként adhatnánk el. Eddig 880 tonnát tudtunk eladni a jobb minőségűből, még 72 vagon le van szüretelve, a maradék négyezer tonnán, amely még fent van a fákon, gondolkodunk, hogy egyáltalán leszedjük-e? A károsodott almának nincs az országban piaca, mert a feldolgozásnak nincs háttéripara. Pedig partnereink, a HUNÖA- ROFRUCT és a ZÖLDÉRT korrektek. Most is van lehetőségünk arra, hogy exportra szállítsunk almát. De az ipari almával nem tudunk mit kezdeni, pedig ennek ára jóformán csak a fele a termelés költségeinek. Mégis szívesen eladnánk, hogy mérsékeljük a ráfizetést. de csak reménykedni tudunk, hogy jelentkezik majd egy vevő.

De már azon gondolkoznak, s ez nem éppen szívet melengető dolog, hogy a károsodott gyümölcsöt állatokkal etessék majd fel, avagy zöldtrágyaként a mélybe forgassák. Mindkét módszer olcsósága vitatható, viszont az alma vitathatatlanul hasznosul.

— kármán —