Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-24 / 276. szám

ÉSZASC-MAGYARORSZAG 4 T9C52. november 24., szerda Marica grófnő Nagyoperett-bemutató a Miskolci Nemzeti Színházban Ezzel teljesebb a miskolci színházi évad. Erre gondol­tam a péntek esti bemutató után a Miskolci Nemzeti Színházban, amikor hosszan zúgott a taps és a színeszek a vasfüggöny előtt 'megha­jolva köszönték az ovációt. (Vasíüggony! — ez is de ritka jelenség napjaink szín­házaiban!) Teljesebb az évad, feltétlenül az, mert igen tiagg közönségrét,eg igényli a szép muzsikával gazdag, látványos operette­ket, s mert az olyan felada­tokkal megbízott színház, mint a miskolci is. amely a lehetőség szerint mindenfele jogos közönségigényt ki kell. hogy elégítsen — nem lévén más színház, amely bizonyos feladatköröket, átvállalhatna! —, nem zárkózhat el huza­mosan az operettek bemuta­tása elöl, nem pótolhaljaazt másfajta jellegű és másfajta közönséghez szóló musical­lel vagy revüvel sem. Ezért teljesebb a miskolci 1982— 83-as színházi évad a Ma­rira grófnő bemutatásával, amelyre egyébként kitűnő aikaimul szolgált a kompo­nista Kálmán Imre .születé­sének századik évfordulója, hozzátéve, hogy Kálmán Im­re legtöbb műve minden ün­nepi esemény nélkül honos lehet ma színpadjainkon. Túl a lelkesüíltségen, ment Kálmán-operettet, sőt: nagy­operettet láthattunk és lát­hatunk Miskolcon, . nem szükségtelen azt sem meg­nézni, milyenre is sikerült ez a bemutató, hiszen — az 1980. decemberi Jancsó— Hernádi-féle Csárdáskirá.ly- nőt, a maga történelmi blödi törekvéseiben kitűnő, ám a hagyományos operetteket kedvelő nézők igényeivel nem találkozó átdolgozást leszámítva — igen régen nem volt ilyen vállalkozás színházunkban, az együttes nem volt ilyesfajta „edzés­ben”. Örömmel regisztrálha­tó, hogy az előadáson nem érződött semmi lényegi tö­rés az operett játszás gyakor­latában, s — a továbbiakban felsorolandó észrevételekkel együtt — egészében jól sike­rültnek kell ezt a Marica grófnő-bemutatót elköny­velni. A Marica grófnő — mint ismeretes — a bécsi Bram­me r és Grünwald librettista- páros szövegkönyvére (fordí­totta Harsányi Zsolt) épült. Megszájnlálhatatlanul sok át­dolgozáson, módosításon ment keresztül az elmúlt év­tizedek sikersorozatai köz­ben, szereplőket összevontak stb., de a soványka és szok­ványos történet érdemben nem módosult, s ez nem is baj. Mese volt, s az maradt a most játszott Kardos G. György-íéle átdolgozásban is. Operett-mese, amelyben ad­va vannak a szokásos figu­rák, a szegény, ám nagy te­hetségű művészek, az örök­sége révén gazdag leányzó, a furfangos barátok, a ko­rosodó, már-már bohócszerű, mindig felsülő buffó-figura, s mindenkinek akad szerel­mes párja, akivel a harma­dik felvonás fináléjában egy­másra talál. A történetben ez van itt is. S van persze a sok-sok áradó zene. van látvány, van tánc, csillogás, minden, ami szemnek és fül­nek ingere, ami messze fe­lébe emelkedik a szövegnek, a történéseknek. (Ki figyeli azt. miről enekel a bonvi- vá.n? De azt mindenki figye­li. hogyan énekel!) Szűcs János rendező alig­hanem a legszerencsésebben választott, amikor minden „újítást”. korszerűsítést, egyebet mellőzve, a Marica grófnőt úgy állította színpad­ra, ahogyan azt az operett- játszás legjobb hagyományai kívánták, s ahogyan abban Kálmán Imre muzsikája legjobban - érvényesülhetett. A rövid nyitányban felszárnya- ló Kálmán-dallamok megad­ták a hangulati indítást, s máris tömegjelenetben va­gyunk. ráadásul hátulról lá­tunk egy ripacskodó vándor- társulati jelenetet, a szerep­lők szegényebb felének be­mutatkozását. Aztán szól a zene, s megy minden a ma­ga jó útján szépen, élveze­tesen. Szlávik István egyet­len. forgással kastélyküísőt és -belsőt érzékeltető díszle­te célszerűen látványos, ám amikor e díszlet a színpadon „élére áll”, sivár, üres a já­téktér. Fekete Mária kosz­tümjei Csillogóak, látványo­sak. a játékhoz illők, talán csak a prj madonna ma in­kább divatos, fél vállas ru­hája lóg ki a többi közül. Majoros István táncai rop­pant dinamikusak, látványo­sak, a tánckart erősen ki­használók; a sikerben nagy rész illeti; s igen artisztiku- sak az énekszámok mögé komponált táncketlősök. ám ezek beiktatásával vitázni kell. mert látványukkal fi­gyelmet vonnak el az éneklő párosokról, holott — felte­hetően — éppen erősíteni kí­vánták azok hatását. A He- rédy Éva vezényelte zenekar kitűnően tolmácsolja Kálmán muzsikáját, ragyogóan szol­gálja a színpadot, pedig egyik-másik jelenetnél nem kis feladat arra vigyázni, fe­lébe ne kerekedjen az éne­kesnek. Elismerés és dicsé­ret jár az énekkarnak, ám itt incselkedik a kisördög a nézőben-kritikusban, amikor iskolásgyermekekrőt, esik szó és látja is az azokat megje­lenítő énekkart. Erénye az előadásnak, mint már írtam, hogy Marica gróf­nőt produkál, s nem annak ürügyén valami „rendezői önmegvalósítás” nézői lehe­tünk. Szűcs nem játszatja túl a darab humorlehetőségeit, mindig ízléses, a derű -még­is folyamatosan jelen van. A más Kálmán-operettekből át­emelt (ez örök szokás) beté­tek igen jól simultak a já­tékba. (Érdekesség, hogy a primadonna belépője most nem lépcsősoron történik, fje­dig három is van a szinen, hanem hordszéken hozzák be az ünneplők.) Egy-két jele­netváltásnál le kellene rövi­díteni a másodperceket is, amíg üres a színpad. Szűcs egészében igen jó Marica grófnőt produkált, s most fáj­dalmasan ki kell mondani a kritikusnak, mi is azaz egyet­len pont, amelynek kivételé­vel jól sikerültnek mi nősíthe­tő,a produkció. A Marica grófnő címsze­replője és egyik legfontosabb tartóoszlopa a nagyprima­donna. Ebben a szerepben »debütált a színház új tagja, Kátai Zéuzsa. Sajnos, még nem felelt meg maradékta­lanul a szerep . kívánalmai­nak. Szép, ám a nézőtéren olykor elvesző hangja, játé-1 kanak elfogódottsága, szöveg- mondási gyakorlatlansága a premieren elég markánsan korlátozták teljesítményét, s ezek olyan tényezők, amiket személyes bája. megjelenése, ígéretessége. nem tudott kel­lően ellensúlyozni. Mindezek­kel együtt bizalommal és sze­retettel fogadjuk. A bonvi- ván, Török Péter szerepében színházunk volt tagja, Rózsa. Sándor vendégként idézte a színpadra a korábbi nagyon szép operettesteket; énekszá­mai, játéka, egész színpadi habitusa kitűnő. osztályzatot érdemelnének, ha lehetne így minősíteni. Ragyogó Áb­rahám István Berényi István újságíró alakjában; csupa mosoly alakja, humora. Zsu­pán bárót karikírozó játéka kitűnő humoríorrás, éneke szép élmény. A buffo Hochs- tappler Móric bárót Kulcsár Imre jó ízlésű humorral, minden megnyilatkozásával harsogó derűt keltve formál­ja meg; láthatóan élvezi ma­ga is szerepét, s a néző is örömmel fogadja. Török Li­zát felváltva játssza a ven­dég Délre Annamária meg­ejtő kedvességgel, derűsen, és a színház másik debütáijsa: Pirisi Edit, aki e kedves és hálás szerepben nagyszerűen mutatkozott be; énekhangja, humorkészsége, színpadi moz­gása szép reményekre jogo­sít. Örömteli meglepetése a bemutatónak, hogy a szinház korábbi tagjainak sorából új szubrett-táncoskomikus pár született: Molnár Anna bri­liáns módon mutatkozott be ebben a szerepkörben, ének­és tánctudása, elragadó hu­morú személyisége szinte kiált ilyen szerepek után. Ugyanez mondható el part­neréről, Rudas Istvánról, aki mindezeken túl még megje­lenésében is humort ígérő; örömmel tapsoltuk, kettőjü­ket. Várhegyi Márta sok hu­morral és kitűnő énekszá­mokkal jelenítette meg Lotte nénit, a csillagkeresztes höl­gyet, Bánó Pál pedig az öreg pedellus alakjában nevettetett meg igen jó kabinetalakítá- sával. Egy-egy jó színfolt Vass László, Ónody László, Eble János, Pécskay Tibor, Csabai János, s említést ér­deme] a színpadi prímás, Csi­kós József. • A Marica grófnő bizonyára nagy közönségsikert ér el. Nem méltánytalanul. A kö­zeljövőben Shakespeare, Krle- za, Ibsen és Brecht darabjai­ra készülő színpadon Kálmán Imrének is van helye. Ezzel teljesebb az évad ... Benedek Miklós Politikai dalosok Homonnán Hatodik alkalommal ren­dezték meg a kelet-szlová­kiai Homonnán a politikai dalosok fesztiválját, melyen a csehszlovák dalosok mel­lett az NDK-ból és Miskolc­ról meghívott vendégek is felléptek. A kelet-szlovákiai ifjúsági szövetség és a megyei KISZ- bizottság megállapodása je­gyében utazott a fesztiválra a Városi Művelődési Köz­pont politikai dal klubjának négy tagja: Móré István, Horváth Aladár, Horkai Ma­rianna és Czírják Éva, vala­mint egy szólóénekes: Szarva­si László. A nagy érdeklődéssel kí­sért találkozó első két nap­jában különböző Kassa kör­nyéki településekre vitték el a magyar vendégeket, akik találkozhattak a magyar nemzetiségű lakossággal, klubokban, iskolákban, mű­velődési házakban adták elő műsorukat. Felléplek Dric- novee (Somodi), Moldava (Szepsi) és Cecejovec (Csecs) közönsége előtt. A fesztivál gálaestjére ér­keztek Hornon nára, ebbe a lengyel és szovjet határ kö­zelében fekvő vegyipari vá­rosba. ‘ Több száz főnyi kö­zönség előtt léptek színpad­ra és sikerült már az első dallal fonó hangulatot te­remteni, ami a bemutatko­zás végére vastapssal kísért ovációba csapott. Nagy sike­rük volt a miskolciaknak, melyről a kassai ifjúsági szövetség több vezetője elis­meréssel szólt, mondván: „magyarok néikül már el sem tudják képzelni ezt a fesztivált”. — nsendrei — "i-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­------------­i Hinter Sáiilir illáidé kiállítása Nagy í a z e k a s művészünk. Kántor Sándor, 1894-ben született, akkor, amikor a magyar népművészet már erősen hanyatlóban volt. A véletlen úgy hozta, hogy a 12 éves kisfiút a szülei fa­zekasinasnak adták. 1911-et írtak, amikor felszabadult, dq még kilenc évnek kel­lett eltelnie, hogy saját ko­rongja mellé ülhessen, Győrífy Istvánnal való ta­lálkozása döntő állomás volt az. életében. Ö irányí­totta figyelmét a tiszafü­redi cserépedényekre, me­lyeknek altkoriban nem volt mestere. Kantor Sán­dor érdeme, hogy nem nyugodott bele a réginek, a megszokottnak az ismét­lésébe. hanem kereste a továbblépés lehetőségét. Jó érzékkel választotta ki az.t, amivel a hagyomá­nyokat gazdagítani tudla. Nevéhez fűződik a karca­gi, a nádudvari, a mez.ő- csáti fazekasság megőrzése és továbbfejlesztése. Mű­helyében híres Miska-kan- csók, nagyméretű, színes, díszes tálak, grafitmázas fekete kerámiák készültek. Sohasem látott formákat úgy alkotott meg. hogy azok — például madár- és állatmotívurnai — mégis a magyar fazekasművészet szellemét sugározzák. Kántor Sándor legismer­tebb népi fazekasunk ha­zánk ható ram túl is. A brüsszeli virágkiállításon nagydíjat és nemzetközi pklevelet kapott. 1953-ban a Népművészet Mestere lett, majd 1978>-ban mun­káját Kossuth-díjjal ismer­ték el. A 83 éves mester jelenleg is. alkot. Művésze­tét a hagyományőrzés.mel­lett. ma is változatlanul az űj értékek teremtése jel­lemzi. Ez a több, mint. hét év­tizedes, gazdag életút tárul x elénk Karcagon, az. Erkel Ferenc utcai fazekas táh házban, ahol Kantor Sán­dor munkáiból állandó ki­állítás nyílt. Miska-kan- csók. tálak, szilkék, buté- Iiák. különböző figurák — mind-mind e gazdag alko­tóélet egy-egy állomását jelz.ik. Müveinek szépsége, titka, hogy kerámiái egy­szerre ősiek is, és maiak.: i Sz. E. Kis közösségek Abban mindenki egyetért, hogy közművelődésünk ma elképzelhetetlen a kis kö­zösségek tevékeny, sokszínű működése nélkül. Más kérdés — de fontosságát aligha kér­dőjelezheti meg .bárki, is —, hogy épp ott hiányoznak a legalapvetőbb feltételek, ahol pedig a legnagyobb szükség lenne arra, hogy a művelő­dés folyamatosságát fenn­tartsák. A napokban többek között erről is. szó volt az.on a tanácskozáson, amelyet a Hazafias Népfront közműve­lődési bizottsága rendezett a művelődő kis közösségek helyzetéről. Bár ezen az em­lített eszmecserén sok min­denről szó esett, alighanem az volt a legizgalmasabb, s to vá b bgo n d olásra leginká b b érdemes része a felszólalá­soknak. amelyek a kis kö­zösségek megszervezésével, folyamatos működtetésükkel foglalkoztak. A városokban, nagyobb településeken nem­csak magának a közművelő­désnek a feltételei tágabbak. A tárgyiak, s anii ennél ta­lán még fontosabb, a sze­mélyiek is. A lehetőségek is gazdagabbak. Ez nem elvont megállapí­tás, nem frázis, hanem reá­lis, valós tény. Ami persze nem jelentheti azt, hogy nem keli keresni azokat a lehetőségeket, amelyek ki­használásával a kisebb tele­pülések lakossága is bevon­ható a közművelődésbe. A hagyományok ápolása — gondolunk itt a Röpülj páva körökre, a honismereti mozgalomra —, az adott kö­zösség mai, reális igényei — például a kertbarátkörök szervezése, a kisáltattenyész- tők klubjának életre hívása — és még folytathatnánk a sort, jelzik; a kis közösségek, az adott közös érdeklődés alapján életre hívott bará­ti társaságok nagyon sokszí­nű lehetőséget kínálnak a népművelőknek, könyvtáro­soknak, de a falu állami és társadalmi vezetőinek is. Igen megszívlelendő volt például az aggteleki közsé­gi tanács elnökének hozzá­szólása, aki úgy fogalmazott; az állami vezetésnek éppen a község fejlődése érdekében kell segítenie a közművelő­dés e tevékenységét, mert tapasztalat, hogy a közösség­ben tevékenykedő- ember — noha hobbiból, egyéni ér­dekből vesz is részt a kis közösség munkájában — készségesebben mozdítható a nagyobb közösség, a lakóhely érdekében is. Igen ám, csakhogy a köz­ségiek túlnyomó többségében nincsenek, főhivatású nép­művelők, könyvtárosok, sőt, sokszor azok a szakemberek is hiányoznak, akik felké­szülten állhatnánák egy-egy kis közösség élére. Az egyik résztvevő mondotta el: szak­embert nyertek meg egy gyermek citerázenékar veze­tésére. Csakhogy a szakem­ber rövid idő múltán nem vállalta többé a kijárást Az okok töb'bréttí.ek: anyagi elismerésé is csekély volt fáradozásainak, s elégedetlen volt a gyerekek otthoni gya­korlásával is; Vagy mond­hatnánk más példát is. Bor- sodszirákon a helyi 'terme­lőszövetkezet jó patrónusa a közművelődésnek. A kis kö­zösségek léte mégis döcce- nőkkel tarkított: az egy szem népművelő mindenkori feladata például, hogy alka­lomról alkalomra meghívja a nyugdíjasklub tagjait. Az egy szem népművelő pedig egy ember! * A kis közösségek működé­sének legsarkalatosabb kér­dése — s ez meg is fogal­Űj magyar film ősbemu­tatóját rendezi meg a Bor­sod megyei Mozi üzemi Vál­lalat november 25-én, csü­törtökön este 7 órai kezdet lel a miskolci Hevesy Iván Filmklubban: A látogatás cí­mű film a tiszakarádi szüle­tésű, gyermekként náci tábo­rokba hurcolt és ma Olasz­országban élő írónő — Bruck Edit — és a szülőföld talál­kozásait mutatja be doku- mentóristó eszközökkel, meg­szólaltatva az írónő hazai mazódott az 'említett' tanács­kozáson —, a személyi tel­tételek biztosítása. Aligha­nem a legrázósabb is. Főleg a távoli, kis településeken. Ott, ahol meg az sem jelent mindig megoldást, ami pe­dig kívánatos lenne,, hogy a különböző művelődési intéz­mények jobban hangoljak össze ilyelén tevékenységü­ket. A jelen gyakorlata sze­rint például még nem álta­lános. hogy egy művelődési ház által patronált közösség rendszeres látogatója a könyvtárnak, vagy hogy a könyvtári közösség részére a művelődési ház is: szervez programokat. Márpedig ez » fajta közelítés olvan kivána­lom lenne, amely új mély­ségeit. lehetőségeit bontaná ki ennek a mozgalomnak. S folytatván ezt a gondolat­menetel: ma arra is ritkán adódik példa, hogy a mód­szertani központok hatható­san segítik a területükön le­vő kis közösségeket. Több­nyire elszigetelten, magányo­san küszködnek gondjaikkal. A közművelődésnek ez a formája nem látványos te­vékenység. De meggyőződé­sünk: közművelődésünk alap­ját ma mégis ók jelentik vagy • jelenthetik. Éppen azért, mert tagjaikban meg­van az aktív részvétel kész­sége. a személyes vállalás, az érdeklődés és az érde­keltség, ami nélkül a cselek­vő közművelődés nem kép­zelhető el. Csutorá.s Annamária barátait, nagynevű közéleti és művészembereket, egyko­ri földijeit, s természetesen magát az írónőt, akinek élet­rajzi jellegű. Ki téged úgy szeret című könyve 19tí4-ben jelent meg itthon. ' A filmbemutatót találko­zóval kötik egybe és azon Bruck Edit. a film rendező­je, B. Révész László és mqs alkotója is részt vesz. A ta­lálkozó házigazdája. . Bene­dek Miklós filmkritikus, la­punk rovatvezetője lesz. A látogatás a Hevesyben íj naiyar film isbemotatója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom