Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-20 / 273. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 10 1982. novemter 20., szomfsaí „Paprika put Szeged ® on the map”, azaz „Szegedet a paprika tette a térképre” — magyarán, változtatta híressé — írta egykor, az 1930-as évek elején Paál Jób; a Tisza partjáról Amerikába származott paprikakereskedő, aki aztán igazán tudta, milyen értékes, akár egy egész város, sőt, egy országrész gazdasági életét meghatározó növény ez a burgonyafélék családjába (Solanaceae) tartozó, a Capsicum annuum L. nevet viselő növény. Igen, ritka mód értékes ez a zöldség- és fűszerféleség, mert friss állapotában eleven tápanyag — főként vitamin- forrásként fogyaszthatjuk —, megszárítva, megőrölve pedig számos étkünket ízesíthetjük vele. Nem is hiányzik egyetlen konyhából sem, s ezért aztán nehéz elhinni, hogy tulajdonképpen új keletű élelmiszerünk. Kolumbusz történelmi útja után Dél-Amerikából hozta át Európába d’Ave- rio hajós. Magyar földre az 1570-es években juthatott el, amikor — így mondja a história — Széchy Margit, Zrínyi Miklós nevelőanyja is termesztgelte kertjében a „yörös törökborsot”. (Ez az elnevezés egyértelműen jelzi, hogy a törökök közvetítésével jutott el hozzánk.) A paprika Szeged környékén talált igazi otthonra. Jól táplálta az ottani talaj, a sok-sok napfényes óra pedig az érését segítette. Helyi termesztéséről a legrégebbi adat 1723-ból származik, helybeli fogyasztását pedig szintén a JCVIII. században jegyezték fel, mégpedig a piaristák rendházának elszámolásában a „pro paprika” jelzés alatt. A növényhistorikusok kibogarászták, hogy sokáig — egészen a XXX. század eleji'ig — csupán házi fűszerként alkalmazták, tehát nem termesztették piacra. Erre akkor került sor, amikor a Pálfy testvérek 1859-ben megépítették az első paprikamalmot Szegeden, ahonnan aztán már nagyobb tételekben került mind a bel-, mind a külföldi vásárlókhoz az égőpiros, csiklandozó illatú őrlemény. Legelső importőrje a francia Escoffier úr volt. akinek jóvoltából aztán még a Monte Carló-i Grand Hotel éttermében is szegedi paprikával főztek. tó 1 Amint azt máig is hallani : „mögindult a papriká- zás”. Annyira „mögindult”, hogy egyre-másra hamisítani is kezdték a terméket, mégpedig oly mértékben, hogy a múlt század végén már töirvénykezni kellett minősége védelméről. Csonka Ferenc vegyészmérnök vezetésével laboratóriumot is létrehoztak, amely intézmény aztán szigorúan minősített, büntetett, óvott. liehet, hogy éppen a sok rossz termék szétrajzása mi-/ att, lehet, hogy más paprikatermesztő országok piacszerzésének következtében, de mindenesetre tény, hogy a századfordulóra a szegedi paprika hirén-nevén csorba esett. Csak az 1930-as években vált ismét kelendővé. De akkor ugyancsak! Tonellj Sándor, az egyik szakértő így minősítette ekkoriban: „ ... a magyar fűszerpaprika kiváló minőségét a máshol termesztett paprika sehol el nem éri. A magyar fűszer- paprikának nincs pária ... Az igen kellemes zamat, íz, az enyhe csípősség, a szinte egyedülálló színezőképesség, az ártalmatlanság, a vitamin- tartalom minden dicséret helyett beszél. A sok tűz és élet a nap melegétől származik, a fény és a szín talán a szivárványból ered ...” Noha költőien szépek ezek a sorok, mégis igazat mondanak. A statisztikák egyre növekvő termelési kedvről tanúskodnak: a negyvenes években a szegedi paprikások földjeiről került ki az országos termelésnek több mint a fele, mégpedig mintegy hétezer gazdaságból. Ez az immár több évszázados „paprikázás” természetesen ma is virágzik. A termelőszövetkezetekben és a háztáji gazdaságokban egyaránt. Az előbbiéit időközben ügyes gépeket szereztek bé — segítségükkel a fáradságos palántázást az ún. helyre vetés váltotta fel —, s a különféle érésszabályozókkal pedig még a szedés idejét is meg lehet határozni, amikor a lehető legősibb módszerrel, kézzel tépkedik le a barnapiros termést. A Szeged környéki „paprikázás” históriáját egyébként ma már nyilvános köz- gyűjtemény mutatja be Mihály telken; ott, ahol változatlanul a „vörös arany”-ból él a lakosság. A paprikamúzeum stílusosan egy hajdani paprikamalomban — a volt Lábdy-féle intézményben — kapott helyet, és tárgyak, képek egész sorával idézi fel az emberi szorgalmatosság- nak ezt a jellegzetesen szegedi fajtáját. A.X. Viharjelzö készülék Saljapin-úszómúzeum Az azerbajdzsán! energetikai tudományos-kutatóintézet tudósai olyan készüléket dolgoztak ki, amely jelzi a vihar közeledtét. A hordozható készülék 40 km-ig terjedő távolságból felfogja a zivatartevékenység során keletkező elektromágneses sugárzást, miközben figyelmeztető hangjelzést ad. Ezt a viharveszély közeledésének mértékében megismétli. A harmadik jelzés azt jelenti, hogy a munkát haladéktalanul abba kell hagyni. A készülék jó szolgálatot tesz majd az áramelosztó központoknak. Saljapin-múzeum nyílt meg a nagy orosz énekes nevét viselő fekete-tengeri utas- szállító hajón. A múzeumban meghallgathatók a Saljapin- nal készített hangfelvételek, a látogatók megismerkedhetnek ritka felvételekkel, a kortársak visszaemlékezéseivel. A kiállítási tárgyak ösz- szegyűjtésében a Zenekultúra Központi Múzeumának munkatársai, művészettörténészek, az ország sok városának operarajongói segítettek a tengerészeknek. Autó — Motor Ha két autó összeütközik, akkor rendszerint a kisebb húzza a rövidebbet. S ehhez további veszélyek is járulnak: minél kisebb egy autó, annál nehezebb észrevenni, annál kevésbé respektálják. A rövid tengelytáv a megpördülési veszélyt fokozza, az ún. gyűrődési zónában elhelyezett üzemanyagtartály pedig a kigyulladás veszélyét. Az sem elhanyagolható szempont, hogy mivel a kisautókat olcsóra igyekeznek készíteni, kimaradhatnak a biztonságot fokozó megoldások, és helyüket valami egyszerűbb foglalja el. Ennyi hátrány bőségesen elég lenne arra, hogy akiskocsik. eltűnjenek az utakról, . ha nem szólnának mellettük nyomós gazdasági és egyéb érvek. Még biztonsági szempontból is találunk pozitív tulajdonságokat, hiszen a kisautó fordulékonyabb, szűkebb helyen keresztülfér, és talán éppen ezáltal kerülhet el olyan ütközést, amit nagyobb járművel nem lehetne kivédeni. Érdekes számba venni azt is, hogy az átmenti korlátot egy könynyebb jármű nehezebben töri át, igy nagyobb az esély, hogy ne zuhanjon folyóba, szakadékba. Mindezek éllenére tisztában kell lenni azzal, hogy kiskocsiban sokkal rosszabbak a baleseti kilátások, ezért fokozott figyelmet' kell szentelni minden lehetőségnek, amely növeli a biztonságot (már csak azért is, mivel az útjainkon jelentős számban futnak a kisautók kategóriájába tartozó Trabant és Polski Fiat 126-os kocsik). A kisautó biztonságát növeli, ha gazdája feltűnővé, jól észrevehetővé teszi. Ehhez tudni kell, hogy mesz- szebbről nem a színes matricák és, egyéb díszek, hanem az élénk színű nagy felületek teszik feltűnővé az autót. Fényeztessük tehát át a kisautót élénksárgára vagy pirosra, mihelyt amúgy is esedékessé válik az újrafestés. Ezenkívül ajánlatos fényvisszaverő fóliát elhelyezni az ajtók belső szélén, hogy a nyitott ajtó hátulról jól észrevehető legyen, valamint a kocsi két végén. (Arra persze ügyelni kell, hogy ne kerüljön előre piros és hátúira fehér fényvisszaverő fólia.) A közhit szerint, ha két 70- km/óra sebességgel haladó autó frontálisan összeütközik, az ugyanolyan, mintha 140-nel falnak ütköznének. Ez azonban nem egészen így van. Ha a két kocsi egyforma tömegű és szerkezetű, akkor a helyzet olyan, mintha mindketten a saját 70 km/óra sebességükkel elmozdíthatatlan akadályba — például betonfalba — ütköztek volna. Ha viszont a két kocsi tömege között jelentős különbség vall, akkor az ütközésből eredő lassulás a nehezebb autó számára jóval kisebb, a könnyebb számára pedig jóval nagyobb lesz, mintha falba csapódtak volna. Ezek szerint egy Trabant—Volga ütközés esetében a kisebb autó utasai nagyobb valószínűséggel érik el a halálos, 20 g-nek megfelelő lassulást, mint 3 • nagyobban ülők. Mit lehet tenni ez ellen? Mindenekelőtt a biztonsági öveket mindig feszesre húzva kell tartani. De nem kell sajnálni a pénzt a fejtámlák beszerzésére sem. Ám ezzel az aktív védekezés lehetősége ki is merül. Tartós sikert csak a mások hibáját is előre látó, defenzív vezetéssel érhet el a kisautó sofőrje. . B. L Török népmese A bölcs Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy szultán. A szultán egy napon kikiáltókat küldött szét a városba. — Aki megtalálja és elém hozza 3 varázslót, annak minden kívánságát teljesítem — adták hirül a kikiáltók a szultán parancsát. Ki tudná a varázslót megtalálni ? Nagyon ritkán jelenik meg a földön, és csak a nagyon jó emberek előtt mutatkozik meg. Aki megpillantja, azt kívánhat tőle, amit csak akar, a varázsló minden kívánságát teljesíti. De hogy lehetne a szultán parancsára rátalálni ? Élt a városban egy nagyon szegény ember. Soksok gyereke volt. Nehezen éltek meg, sokszor éhesen feküdtek le. Amikor a szegényember meghallotta, hogy mit hirdettek ki a kikiáltók, így szólt a feleségéhez: — Nem élhetünk így tovább. Én most elmegyek a szultánhoz, és azt mondom neki, hogy elhozom a varázslót. Negyvennapos határidőt kérek tőle, és annyi pénzt, amennyiből életetek végéig megélhettek. Azt se bánom, ha negyven nap múlva megölet. Legalább benneteket megszabadítalak az éhhaláltól. Az asszony nagycm szerette az urát. Sírt-rítt, kö- nyörgött, hogy álljon el a szándékától, de mindhiába. A mi emberünk elment a szultánhoz. — Szultánom — mondta —, én megtalálom és elhozom neked a varázslót, csak negyven napot kérek rá, és annyi pénzt, ameny- nyivel gyermekeimet életük végéig megszabadíthatom az éhhaláltól. A szultán kiadta a parancsot az embereinek. A szegélyem bér enni-inniva- lót vásárolt. Negyven napig ettek-ittak jóllakásig. A negyvenedik napon a szultán maga elé rendelte a szegényembert. — Megtaláltad? — kérdezte. — Nem találtam, szultánom — felelte —, de az az igazság, hogy nem is kerestem. Azért hazudtam neked, hogy az enyéimet megmenthessen az éhhaláltól. Megharagudott a szultán, összehívta a vezíreit. — Mit érdemel az az ember, aki becsapja aszulRejtvény tánt? — kérdezte az első vezírt. — Vágják negyvenfelé, és darabjait negyven mészárszékben akasszák ki hústartó kampókra — válaszolta az első vezír. Ekkor megjelent egy gyermek, és így szólt: — Mindenki a maga mesterségét folytatja ... A szultán nem értette, hogy mit akar a gyermek. Odafordult a második ve- zírhez: — Mit érdemel az az ember, aki becsapja a szultánt? — Nyúzzák le a bőrét, és tömjék ki szalmával. — Mindenki a maga mesterségét folytatja — szólt bele újra a gyermek. — Mit érdemel az az ember, aki becsapja a szultánt? — kérdezte a szultán a harmadik vezírtől. — Szultánom, ez az ember az éhség miatt hazudott. Ha van benned egy kis emberség és könyörü- letesség, megkegyelmezel neki. — Mindenki a maga mesterségét folytatja — mondta újra a gyermek. — Hát te ki vagy? Hogy kerültél ide? Egyre csak azt hajtogatod, hogy mindenki a maga mesterségét folytatja. Mit akarsz ezzel mondani? — kérdezte tőle a szultán. — Az első vezír, mielőtt a vezired lett, mészáros volt, azért akart a mészárosmesterségnek megfelelő büntetést kiszabni. A második vezír, mielőtt a ve- zíred lett volna, tímár volt. Ö a tímármesterségnek megfelelő büntetést szabott ki. A harmadik vezired pedig béres volt, mielőtt a te vezired lett. Tudja, mi a szegénység, az éhezés, azért kérte, hogy kegyelmezz a szegényembernek, aki az éhség miatt hazudott. Ami engem illet: én vagyok 3 varázsló. Nem azért jöttem, hogy teneked, meg a két első ve- zírednek, hanem hogy a harmadik vezirednek és ennek a szegényembernek megjelenjek. Engedd őt szabadon, hiszen megtette azt, amit ígért: idehozott engem. . A szultán és a két vezír csak ámuit-bámult. A bölcs varázsló, aki tudta, hogy nem bánthatják már a szegényembert, szép csöndesen kisétált a szultáni szeráj- ból. , Tasnádi Edit fordítása T • • 0 R P E — o F 0 R R 4 0 — 0 L A P * A T = o R 4 A D I / 0 o A L I G A = o A bal oldal! ábra ötbetűs szavaiban találtok egy-egy hárombetűs értelmes szót is. Ezeket a hárombetűs szavakat írjátok a jobb oldali tábla megfelelő sorába. Ha helyesen oldottátok meg a feladatot, az új szavak kezdőbetűi összeolvasva Arany János egyik hősének nevét adják eredményül. Az elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: 24. A helyes megfejtést beküldöttek közül könyvjutalmat nyertek o következők: Kecskeméti Ildikó, 3530 Miskolc, Vándor Sándor u. 28. 2/1.; Kovács László, 3994 Kishuta, Ságvári Endre u. 22.; Fekete Éva, 3423 Tibolddaróc, Kossuth u. 16/a.; Csidey Adrienne,. 3534 Miskolc, Szarkahegy u. 25., fszt. 2.; Dobay Márta, 3400 Mezőkövesd, Lenin út 7.; Kerekes Krisztina, 3529 Miskolc, Engels u. 28. Vl/l.
