Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-18 / 271. szám
T982. november 18., csSftőrtSt ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 , Műszaki hiba egy sem voít N ovember első napjaitól számítva, olyan magasra szökött a halállal végződő közúti balesetek aránya Borsodban, amire hosszú évek, és talán aligha kell hozzá különösebb bátorság, hogy leírjuk, évtizedek óta nem volt példa. Árról van szó, hogy alig két hét leforgása alatt tízen vesztették életüket megyénk útjain, sokkal többen, mint a nagy nyári idegenforgalmi szezon legmozgalmasabb napjaiban, heteiben. Ha az úgynevezett elsődleges okokat vizsgáljuk, tulajdonképpen nem jutunk mesz- szire, mert a tíz halálos kimenetelű baleset közül mindössze kettőnél találjuk ugyanazt az észrevételt: járművét nem a látási viszonyoknak megfelelően vezette. Ősz van, megjelentek az utakon a ködök, és erre tekintettel kellene lenni azoknak, akik a volán mögé ülnek. Későn vették észre a hirtelen felbukkanó gyalogost, kerékpárost, és már a legjobb reflexek sem segíthettek volna. Ez két ember halálát követelte. Alig csökkenti a felelősségét a járművezetőnek, hogy az egyik esetben, a kerékpáros nem használt lámpát. Megfelelő, óvatosabb vezetéssel ez a baleset is elkerülhető lett volna. A másik oldalt tekintve pedig: a minimális „beruházás”, a lámpa, a dinamó felszerelése életet menthet. Azt viszont a figyelmetlenségen kívül már mással aligha lehet magyarázni, miként történhet meg, hogy a személygépkocsi vezetője belehajt az álló teherkocsiba. Ebben az esetben a figyelmetlenségért nagy árat kellett fizetni, a kocsi vezetője a kórházba szállítás után meghalt Ahány halálos baleset, annyiféle ok, vagyis keresve sem fedezhető fel mögöttük valami összefüggés, valamilyen közös vonás a felelőtlenségen kívül. Vezetői engedély nélkül, és ami a legnagyobb veszélyt jelentette, megfelelő gyakorlat híján ült motorra egy fiatalember, alti nem tudta követni az út vonalvezetését — ebben a rosszul megválasztott sebességnek is szerepe volt — és végzetes bukás tett pontot az életére. Egy másik esetben enyhe fokú lejtőn nem tudta megfogni kerékpárja lendületét egy idősebb ember és az esésnél elszenvedett sérüléseibe belehalt. Arra sem találni egykönnyen magyarázatot, miért kellett meghalnia a kijelölt gyalogátkelőhelyen a szabályosan közlekedő gyalogosnak Mezőkövesden, akit egy orvos halálra gázolt. A baleseti jegyzőkönyvben egy újabb ok: gyorshajtás. Mondani sem kell, ennyi súlyos kimenetelű közúti baleset után a közlekedési szakemberek, a rendőrség illetékesei hozzákezdtek az elemzésekhez: mire is vezethető visz- sza a halálos kimenetelű esetek magas száma. Feladatuk nem a történtek regisztrálása, hanem újabb és újabb baleseti lehetőségek megelőzése. Részben közrejátszhatott az őszies idő, a ködök megjelenése, az átállás elhúzódása. (Pedig az idei ősz az utakon hónapokon át kedvező feltételeket nyújtott: szárazság, jó látási viszonyok stb.) Ami megfogható az okok mögött, az mind a vezetők, részben szabálytalanul közlekedő kerékpárosok, gyalogosok felelősségére vezethető vissza. Ha egy esetben is volt tetten érhető az alkoholosság, az is sok, ha a következmény ilyen súlyos. Ha rosszul ítéljük meg erőnlétünket, lelki-hangulati kondíciónkat, az legalább ilyen nagy hiba. Hiszen fáradtan átvirrasztott, vagy átmulatott éjszaka után hiú ábránd bízni a hibátlan teljesítőképességben. Csak egy példa, aki egesz nap vezet, hozzávetőleg 10—12 ezer döntésre kényszerül, és ezek közt az elhanyagolható jelentőségűek sokasága mellett jó néhány „borotvaéles” választás is akad, amikor együtt kell lennie a gyakorlottságnak, a higgadtságnak, gyors és megbízható ítélőképességnek, lélekjelenlétnek is. A naponta kocsiba ülők bizonyíthatják ennek igazát. Álló jármű mögül az úttestre futó gyereket gázolt el egy szabályosan haladó mikrobusz a napokban. (A hét végén egyébként is sok volt a tanulókat ért közúti baleset, amelyeknek többnyire ők maguk voltak az előidézőik is.) Egészen bizonyos, hogy ezek a fiatalok, illetve gyerekek ismerik úgy a KRESZ alapvető szabályait, mint az 'új matematikát. Csakhogy más tudni és alkalmazni ugyanazt Ünnepek előtt vagyunk, amikor a bevásárlások miatt pezsgőbb, elevenebb az utca. Hányszor látni gyerekeit maga úján ci- báló szülőt a síneken, a villamos előtt átfutni és ha csenget a villamosvezető ingerülten, az a gyalogos haragját emeli. Pedig ez nemegyszer azt jelzi: vigyázat, mellette cseppet sem fékező jármű robog, a leselkedő veszedelem. Olvassuk a fekete krónika híreit és legtöbbször az ott szereplő nevek mögött nem tudjuk kik vannak, így ez sokakban talán az egyéb hírek tudomásulvételének szintjére csökkenti a közlés lényegét, és még azt az érzetet is keltheti, ilyesmi mindig másokkal esik meg. ' Országos fórumon hangzott el, hogy közlekedési morálunk jócskán hagy kívánnivalókat maga után, mert az utakon gyakran találkozni erőszakos, sokak közlekedését megkeserítő járművezetőkkel, és ez igaz is. Érdemes azonban arra is figyelnünk, amit ezek a gondolatok, felvetések kiváltottak, hogy felesleges külön szólni közlekedési morálról, amikor ez sohasem külön létezik. Az italozók, a mások rovására kockáztatók, a szétszórt figyelműek, a saját kapacitásukat rosszul megítélők ott vannak közöttünk, a munkahelyeken, az üzletekben. Legfeljebb arról van szó, hogy magatartásuk, viselkedésük a közlekedésben súlyosabb következményeket von maga után. A többi közlekedőn és az ellenőrzéseket végzőkön múlik, miként lehet megelőzni, hogy ez balesetek forrásává váljon. A tíz halálos balesetnél sehol sem jegyeztek fel műszaki hibát. A gépek tökéletesek voltak, a tragédiák mind a gondatlanság, a figyelmetlenség számláját terhelik. Nagy József Hiskolcért A pártalapszervezetek, intézmények, vállalatok vezetői a napokban kapták kézhez a társadalmi munkát szervezö-egyeztető bizottság ajánlását a Miskolc szépítéséért, gyarapításáért végzendő jövő évi társadalmi mun- kaprográmra. Az ajánlás, mely címjegyzékbe foglalja a város területén társadalmi összefogással építendő létesítményeket, illetve a meglevő objektumok karbantartásával, ápolásával kapcsolatos munkákat — felhívás is egyben: kérés és felhívás a város lakóihoz, az üzemek, vállalatok dolgozóihoz az eddigi társadalmi munkaakciók folytatására. Az ország közismert gazdasági gondjai, a fokozott takarékosság mi^tt városunknak is kevesebb jut a közös kasszából beruházásra, fejlesztésre, város- üzemeltetésre. Ugyanakkor a különböző tanácstagi és népfrontfórumokon, lakógyűléseken számos kérés, kívánság hangzik el a szűkebb lakóhelyi környezet, vagy az egész város tisztaságával, kereskedelmi ellátásával stb. kapcsolatosan. E kívánságok, kérések legnagyobb része megalapozott, ám megvalósításukhoz, a magunk elé tűzött •élok eléréséhez az eddigieknél is nagyobb társadalmi összefogásra van a lakosság részéről szükség. A jövő évi tervek az említett fórumokon elhangzott kívánságokat veszik figyelembe. így megvalósítás-közeibe került a város népszerű kirándulóhelyén, a Csanyikban létesítendő vadaspark építése. Ám ez is jelentős anyagi eszközöket igényel. A központi források, lehetőségek mellett szükség van a lakosság és a vállalatok anyagi támogatására, adott időben végzendő társadalmi munkájára. Több éves igényt kielégítve öltöző, melegedő épül a műjégpálya keleti oldalán; sokak kérésének eleget téve megépül a Szentpéteri kaput a. Besenyői úttal ösz- szekötő gyalogos felüljáró. Máshol parkok épülnek, iskolák, óvodák, bölcsődék szépülnek meg, gyarapodnak felszereléssel, játszó- eszközökkel, vagy éppen a lakótelepi sportolási lehetőségek valósulnak meg a tervek szerint. Mindez csak néhány kiragadott példa a vaskos programfüzetből, amely még nem lezárt, nem teljes, hiszen a szervezők még várják a további észrevételeket, javaslatokat, hogy a társadalmi munkacélok valóban közösségi érdekeket szolgáljanak; olyan érdekeket, amelyekért mindannyian önzetlenül, szívesen dolgozunk. Az év végéhez közeledve, a város lakói, elsősorban a vállalatok, intézmények kollektíváinak, szocialista brigádjainak összefogásával jelentős sikerekröl adhatnak számot az idei munkát illetően. Ebből is kiemelkedik a Gyermekrehabilitációs Központ; az ifjúsági váltótábor; a jubileumi játszótér. Üjabb játszóterekkel gyarapodtak — ösz- szesen tizennyolccal — a lakótelepek is; a fásítási, növénytelepítési akciók eredményeként nőtt a város zöldterülete, csinosabbá, rendezettebbé váltak parkjaink, utcáink. Több helyütt a járdák és utak építésével javult a peremterületeken élő lakosság életkörülménye. Jóllehet, a város kasszája az idén sem bővelkedett anyagiakban, egyre többen volSáforaljaáiíieíy áj lakónegyede Sátoraljaújhely új lakónegyede a Dózsa György úton Fotó: Laczó József KIÁLLÍTÁS MEZŐKÖVESDEN Mezőkövesden a művelődési központ kiállítótermében november 15-én környezet- és természetvédelmi kiállítás nyílt Anyaga főleg gyermekmunkákból áll, s amatőrök készítették: óvodások, általános iskolások, szakmunkásképző, szakközépiskolai és gimnáziumi tanulók. Ez a kiállítás azokat a gondolatokat adja vissza, amelyek a természet szere- tetével, megbecsülésével foglalkoznak. Gyermekeinket a családban, az óvodában, az iskolában és a munkahelyeken következetes neveléssel arra tanítjuk, hogyan bánjanak az anyagokkal, a tárgyakkal és az élő természettel. Büszkék vagyunk városunkra, szűkebb környezetünkre. Értékeljük az itt végzett munkát, s megköszönjük mindazoknak, akik elősegítették, hogy a kiállítást meg tudtuk rendezni. Külön köszönetét szeretnénk mondani Kiss Zoltán rajz-földrajz szakos tanárnak, aki a Il-es számú általános iskola fiatal pályakezdő nevelője. Nagy örömünkre a kiállítás iránt igen nagy az érdeklődés. Tusay Déncsné Mezőkövesd városi Tanács tunk és remélhetőleg leszünk is, akik a városszeretetet, az egészséges lokálpatriotizmust a közös ügyért, a városért végzett társadalmi műnkében fejezik ki. Ebben rejlik a gyorsabb előrehaladás titka: a jó lakóhelyi közérzetet kitevő sok kicsiny kérdésben is egyre inkább a gazda, a kollektív tulajdonos szerepében szokás szólni városon és falun egyaránt. Ha holnapunkról, vagy mai életünket szebbé tevő környezetünkről esik szó, nem a kívülálló kényelmes, az „oldja meg a tanács” alapállásba helyezkedünk, hanem mind többen azt mondják: „majd mi megoldjuk, ha kevés a pénz, munkánkkal pótoljuk”. Ez az a belső tartalék, a forrás, amiben még nagyon sok erő rejlik, erre építi a város jövő évi társadalmi munkaprogramját is. Csupa olyan, a közösséget érintő célok fogalmazódtak meg, amelyek kiegészítik a tanácsi erőforrásból való fejlesztést, összességükben pedig meggyorsítják, kiteljesítik lakókörnyezetünk gyarapodását, otthonosabbá válását. öuodvári Miklós SZÜKSÉG LENNE A MÉH-ÁTVEVÖ- HELYRE. ^ Szanálás miatt július 1-ével megszüntették a MÉH sajó- szentpéteri átvevőhelyét, azzal, hogy egy-két hét múlva majd új helyen, ismét megnyílik. Azóta több mint négy hónap telt eL Hallottunk arról, hogy új, modern telep épül az állomás mellett, de az csak a jövő év közepén lesz majd készen. Érthetetlennek' tartjuk, hogy egy ilyen nagy községben, nem beszélve a környező településekről, ne legyen MÉH-át- vevőhely, s így az ócskavas és egyéb hasznos hulladék, melyekre népgazdaságunknak is szüksége van, lei keiül jön a szemétre. Jó lenne, ha a MÉH Vállalat illetékesei gondoskodnának arról, hogy legalább ideiglenesen működjön a nagyközségben átvevőhely! Varga Illés Sajószentpéter, Jókai u. 14. A LIFTET HASZNÁLNI SZERETNÉNK... Egyre többet beszélünk, hallunk a minőségi munkáról. A mi esetünkben azonban sajnos, ezt nem tapasztaljuk. Leninvárosban a Bartók Béla u. 6. sz. alatti nyolcemeletes bérházban lakunk, ahol természetesen lift is van. Használni azonban alig- alig lehet, mert hónapok óta csak’ javítgatják. A házfelügyelő hetente három-négy alkalommal jelenti a hibát, kijönnek, megcsinálják —, de pár óra múlva ismét rossz. A házban sok idős ember és kisgyerekes család él. Kénytelenek vagyunk a gyerekeket nap, mint nap, ölben felcipelni a nyolcadik emeletre, és tehetetlenül nézni, hogyan kínlódnak az idősebb és már nem is teljesen egészséges emberek emeletről emeletre. Nem tudjuk eldönteni, hogy a végzett munka minősége, vagy esetleg alkatrész- hiány teremti számunkra ezt a meglehetősen kemény sportolási lehetőséget. Egy óhajunk lenne csupán: lifttel szeretnénk közlekedni a földszint és a nyolcadik emelet között! Gy. J. Leninváros, Bartók B. u. 6. INTÉZKEDJEN A RICSEI VÍZMÜTÁRSULÁS ... Volt víz — nihes víz. Révleányváron a Vár utcában. A vízmű megépítése lehetővé tette ugyan, hogy a község lakossága vezetékes ivóvizet kapjon, azonban a Vár utca lakói szeptember óta sajnos nem ihatnak ebből. Az ok: egy lovas fogatos nekihajtott a kútnak és az azon nyomban eltörött. A vezetékből egy teljes hétig ömlött a víz megállíthatatlanul, mert a hiba bejelentése ellenére sem siettek az illetékes szakemberek megszüntetni a víz folyását. Végül is annyira megszüntették, hogy azóta hiába várják újra a vizet, az most már sehogy sem jön. Az mindenesetre biztosra vehető, hogy amíg a sérült kutat nem javítják meg, addig nem lesz itt víz. A ricsei körzeti vízműtársulatnál joggal mondhatják, hogy ráérnek megjavítani, hiszen a közvagyont megkell becsülni. Ugyanakkor a Vár utcabeliek is megkérdezhetik: miért kell nekik más miatt bűnhődniük, nélkülözniük a nagyon fontos ivóvizet Vajon meddig kell várni arra, hogy az illetékesek intézkedjenek ? F. A. Miskolc, Erdélyi u. 10. HÁROM NAP ÖRÖM ÉS ÉLMÉNY! Nagy öröm és nagy élmény volt számunkra az a háromnapos kirándulás, amelyet a Borsodi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat szakszervezeti bizottsága november hó 5—6-án és 7-én rendezett nyugdíjasai számára. Közel 120 nyugdíjas és közeli hozzátartozója vett részt ezen. Nagy gondot fordítottak a szervezésre. A hajdú- szoboszlói Hotel Délibábban igen kényelmes szállást és minden igényt kielégítő ellátást biztosítottak számunkra, s lehetőségünk volt fürdésre is. A kulturális program között szerepelt a debreceni múzeum megtekintése, amely sokunk részére nagy élményt nyújtott. A legkellemesebb meglepetés és öröm talán az volt, hogy az összes költségeket szakszervezeti bizottságunk fedezte. Mindenképpen az idősek, a nyugdíjasok megbecsülését látjuk abban, hogy olyan kirándulást szerveztek, amely sokáig ■ emlékezetes maradi számunkra. Amikor megköszönöm nyugdíjas társaim nevében is a nagy élményt jelentő kirándulást, szeretném kérni,' hogy a jövőben is gondoljanak ránk, mert mi mindig szívesen jelentkezünk hasonló kikapcsolódást, pihenést jelentő egvüttlétre. Ádlcr István Ártó
