Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-31 / 256. szám

n ÉSZAK MAGYARORSZAG 5 1982. október 31., vasárnap Akiknek a szeme világ sérült... Köze! félszázan vettek gé*zt a napokban azoh a tag­gyűlésen amelyet a Vakok és Csökkentlátók Szövetsé­gének, Borsod megye! Elnök­sége hívotl össze Miskolcon, a ÍMolnár Béla Ifjúsági éa Üttörőházban. Az évenként megrendezett nagygyűlésen a szövetség tagjai meghallgat­ják a vezetőség beszámoló­ját. értékelik végzett felada­taikat és ismertetik az el­következendő időszak terveit. A Borsod megyei Szövetség régi és égyben újra megvá­lasztott elnöke Simon Gyula. Veié beszélgettünk megyénk vak, gyengén és csökkent - látó embereinek helyzetéről, a szövetség feladatairól. — Borsodban jelenleg 1402 tágja van a Vgkok és Csök­kentlátók Szövetségének, akiknek érdekelt a szövetség és hét elnökségi tag képvi­seli. A szervezet célja első­sorban azoknak az emberek­nek.. a felkutatása, akik gyehgénlátók, vagy valami­lyen baleset kapcsán elveszí­tették látásukat, és szüksé­gük van a segítségre, támo­gatásra. A látásukat veszí­tett embereket megtnnitjúk a Braiile-frásra, amely tudo­mányt égy szorgalmas ember két ,, hét glatt elsajátíthat. Segítitek a munkavállalás­ban és rendszeresen szerve­zett kultúrprogramokkal gon­doskodunk szórakoztatásuk­ról, kellemes időtöltésükről is. Van például egy énekka­runk, amellyel többször ve­szünk részt műsoros össze­jöveteleken. Leginkább öre­gek napközi otthonába, szo­ciális otthonba látogatunk el az Idős emberekhez. Beszélgetésünk Ideje alatt éppen a szomszéd teremben próbált az énekkar, amely­nek vezetője szintén Simon Gyula bácsi, aki szakmabeli is. Esténként gyakran játszik a miskolci Aranycsillag eszp- resszó zongoráján. — Lelkes tagjai vannak énekkarunknak. Gazdag re­pertoárjukat más megyék szövetségi tagjai is hallgat­hatták már. Legutóbb pél­dául Vas megyéber. voltunk, ahol az ottani szövetség Iga­zán szívélyesen fogadott bennünket. Rövid kultúrmű­sorral köszöntük meg ven­déglátásukat Jártunk már Nyíregyházán, Szegeden és Debrecenben Is. Igyekszünk kellemessé és hasznossá ten­ni az együtt töltött órákat. Persze legfontosabb nekünk is a munka. Azért, hogy érezzék a tagok, szükség van rájuk. Aki dolgozni tud és akár, lehetősége van rá. Nagy segítséget kapunk ebben a postától. Ott telefonalköz­pont -kezel őknek atka 1 mázzák szövetségünk tagjait. Persze máshol is akad elhelyezke­dési lehetőség. Azok a szö­vetségi tagok, akik Budapes­ten. a Vakok Nevelő és Tan­intézetébe jártak, szakmai képzettséggel is rendelkez­hetnek. Lehetnek gyógymasz- Azőrök. kefekötők, kárpitosok vagy akár zongorahangolók is. Ugyanis az intézetben a zenetnnft.ásrn nagy figyelmet fordítanak. A szövetség elnökségének a feladata meglehetősen széles körű. A tagok felkutatásán és munkahelyek biztosításán túl számos egyéb, mindenna­pos teendőket is ellátnak. Így például: — Figyelemmel kísérjük tagjaink szociális körülmé­nyeit. Eliárunk az illetékes tanácsokon, ha lakásra van .szükségük, ellenőrizzük,' meg­kapják-e a központtól járó illetményt és más küldemé­nyeket Itt a városban ez vi­szonylag könnyen megy. Vi­déki sorstársaink ügyeit vi­szont nehezebb intézni. Ve­lük többnyire a helyi taná­csokon foglalkoznak. Azért, hogy az érdekek képviselete mindenki számára azonos szintű legyen, tervünk, hogy vidéki körzeti csoportokat hozunk létre. Mezőkövesden már másfél esztendeje van körzeti csooortunk. Remél­jük, hamarosan szaporodik számuk a megye más terüle­tén Is. A szövetség eredményes munkája természetesen el­képzelhetetlen társadalmi összefogás nélkül. Erről is szól az elnök: — Sok segítséget kapunk a tanácstól, az egészségügyi szervektől és számos nagy­vállalattól. így a Diósgyőri Gépgyártól, a Tejipari Vál­lalattól, az Édesipari Válla­lattól, legutóbb meg az épí­tőipari vállalattól. Az elmúlt évben Jószerivel az egész székházat felújították, kor­szerűsítették, és azon igye­keztek, hogv klsebb-nngvobb átépítésekkel még kényelme­sebb körülmények között tölthessék idejüket itt a ta­gok. Sorolhatnám tovább a patronálókat, a nekünk se­gítőket. akik nélkül bizonv sivárabb lenne életünk, még nehezebb lenne a szövetségi munka. De velünk vannak, törődnek velünk és ez na­gyon jó érzés. Monos Márta KeimunisSa műszak az ÍPFII-iál Kommunista műszakot tar­tottak tegnap a 3. számú ÉPFU-nál. A műszakon részt vevő közel ezerötszáz dolgo­zóból a gépkocsivezetők az építőipar igényein túlmenően a magánlakást építőknek szállították az építőanyagot. A karbantartók a járművek javítását, műszaki felülvizs­gálatát végezték. Az admi­nisztratív dolgozók a szociá­lis épületeket szépítették. A kommunista műszakból befolyt összeg 80 százalékát a kislakást építők segítésére, a további 20 százalékot pe­dig ifjúságpolitikai célokra kívánjál? felhasználni. „Ládagyár'’ Boldván Er év augusztusában harmad­szor „cserélt gazdát" a Boldva községben működő kis Faüzem. Azelőtt az állami gazdasághoz tartozott, majd a Göngyöleg­ellátó Vállalat részlegeként működött, s most a Szikszói Állami Gazdaság boldvai ke­rületének melléküzemága. Fő terméke: a láda alapanyag. Sok kész ládái is gyártanak a gazdaság saját gyümölcsöse részére. Heti átlagban egy va­gon tölgy-, nyár- és akácfa- rönköt dolgoznak fel. Az akác­ból Tokaj-Hegyalja részére gyártottak szőlőkarókat, tárno­kát. A nyolc szalagfűrésszel évi mintegy 10 millió forintos termelési értéket tudnak elő­állítani, de a nagy rönkök da­rabolásához nagyon hiányzik egy gatterfűrész. A képen: a ládalécet gyártó szalagfűré­szek egyik sora. Fotó: Szabados György Emberek gázálarcban Több emeletes bérház ab­lakaiból gázálarccal védett emberfejek bámulnak szomo­rúan az utcára, a lent sod­ródó autóáradatra. A legfel­ső emeleti ablakban pedig álarc nélküli férfifejet látha­tunk. akinek a szájából mo­noton egyhangúsággal höm­pölyög lefelé a szöveg: szén­dioxid. szénmonoxid, szén­dioxid . . . A rajz nem grafikusművész kezére vall, de a szándék eb­ben az esetben pótolja a mű­vészi kvalitás hiányát. Egy nyertes plakátról van szó, amelyet a Lenin Kohászati" Művek munkaügyi és' szer­vezési főosztályának Kun Bé­la szocialista brigádja pro­dukált. Miért Is készült? Az ener­giatakarékosság és környe­zetvédelem volt a témája an­nak a vetélkedőnek, amelyet a kohászat műszaki igazga­tóságának főenergetikus szer­vezete rendezett a napokban. Ezen a vállalat különböző osztályaitól 24 brigád vett részt. A programsorozat első napján még tulajdonképpen nem versenyeztek a résztve­vők. hanem érdekes előadást hallhattak dr. Herendi Rezső­től, a vállalat műszaki igaz­gatójától az LKM energia- gazdálkodásának időszerű kérdéseiről, az országos ener­giahelyzetről pedig dr. Varga Sándor, az Ipari Minisztéri­um főenergetikusa beszélt. Szó esett még a tüzeléstech­nika legújabb eredményeiről, a veszélyes hulladékok keze­léséről, s a kovácsműi ener­giafelhasználás csökkentésé­ről. A verseny, korunk két idő­szerű problémáját elsősorban vállalati szinten tette mér­legre, villámkérdések, szelle­mi totó és a már említett plakátrajzolás formájában. Nyertese az ergonómiai osz­tály szocialista brigádja lett. Olcsóbb cement a magánépítőknek A Cement- és Mészművek Váci Gyárában kísérletkép­pen mintegy 2000 tonnát ál­lítottak elő az újfajta, eddi­ginél olcsóbb kohósalak Port- land-cementből, amelyet 250 —KSPC—60 jelzéssel hcrz for­galomba a vállalat. Az új ce- mfentfajta technológiáját a takarékosság jegyében dol­gozták ki, egyúttal segítve a magánlakás-építőit igényei­nek kielégítését. A tapolcai tavacska partján nyur­ga fiúgyermek écsorog. Előtte peca- bot mögötte befőttesüveg, szfnültig sárgás, tavi vízzel. A halász, mert az, hisz a bot végére hálót erősített, nyakát nyújtogatva kémleli a vizet. Néha odébb lép, cipője alatt nem nyikordul a gyöngykavics, s pár lé­péssel arrébb is megszemléli a vi­zei Aztán vissza a bothoz. Mikor el­szánja magát óvatosan kezébe ve­szi a mogyorósuhángot. hirtelen meg­emeli, a háló fölött gyülekező halak pedig liftezve a parira kerülnek. Négy-Öt fzriyi jószág ficánkol, míg át nem kerül a befőttesüvegbe. . A halász kirázza a hálót a máj­krémé« doboz után nyúl. Mutatóuj­ját megmeríti a bama pépben, hogy aztán akkurátusán a harisnya-háló belsejéhez fenve szabaduljon a pás­tétomtól. „Szeretik? — érdeklődöm a szokatlan csali felől, nyilván fe­leslegesen. hisz aligha riasztószemek használja a pépet „Azt hiszem, szeretik, én is most próbálom ki. Ezt kaptuk uzsonnára, gondoltam, feláldozom. Éhes Is va­gyok már." Éhesnek én Is éhes vagyok, s a harmadik merítés után bizony már Irigylem a halakat magam is meg­mártanám ujjam a májkrémes do­bozban. Illetve csak mártottam vol­na, mert időközben kiürül — a be­főttesüveg ben tucatnyi halacska szo­rong —, a májkrém szerepét meg sonkás sajt veszi át 91 Lehalászás n „Phű, ez elriasztja a halakat, bor­zasztó büdös”, konstatálja az érett sajtlllatot a halász-készség vízbeme­rítése után. „pedig ez friss, most vet­tem ott fenn”, bök az út túloldalán lévő bolt felé. A halak gusztusa más­milyen lehet. Szorgalmasan gyüle­keznek a megkésett ebéd második fogásának elfogyasztására is. Ezút­tal nagyobbak is. a befőttesüveg ap- rábbjai hát visszakerülhetnek a tóba. Engem is meglep a horgászszen­vedély. Az átlátszó horpaszú jószá­gok tartását illetően az imént már tudakozódtam, befőttesilvegért in­dulnék a szemközti boltba. „Ne menj, van nálam kettő is. egyiket oda­adom!”, marasztal a halász, Gyuszl. (Időközben túljutottunk a bemutat­kozáson.) Kistestvérének vinné a ha­lakat. akváriumba. „Hét végén látnád, mennyi itt az ember. Körbeálliák az egész partot. Jut is. marad is hal, nincs, ami kárt tegyen bennük. Amíg egy ragadozót bele nem enged valaki. Mert pon­tyot már dobtak bele.” „Egyik nap megyek haza, hát lá­tom, nagy a csődület. Idejövök, mi lehet. Mindenki egy jókora potykát bámul. Van, aki háromágú horoggal, más meg szigonnyal próbálta meg­akasztani. A hal, gondolom, jót. röhö­gött, ott úszkált az orruk előtt. Másnap délelőtt kjöttem. Üres a part. Bedobom a horgot — kukori­cával —, várok. A hátam mögött megáll egy pár. Hallom, a férfi unottan magyaráz: ugyan fiacskám, még béka sincs ebben. Épp akkor vettem ki a pontyot. Azt hittem, a nő menten elájul, a férfi meg csak hápogott. Mielőtt megvacsoráztuk otthon, megmértem. Több, mint más­fél kilós volt.” Esteledik. Már elfogadnám a bü­dös sajtot is, ám azzal is végeztek a halak. Válogatás következik. Né­mely vissza, mások a másik üvegbe, nekem. Aztán mégsem hozom haza őket. Kavics, növény is kéne ne­kik, néha tán szárított bolha vacso­rájukról is megfeledkeznék, jobb hát, ha a tavacskában maradnak. Fél délután, gondolatban, volt már akváriumom. Ennyi egyelőre elég. Ha meg látni kívánom halaimat, csak kimegyek Tapolcára. A gyön­gyöző hévizes tavacskában, azt mond­ja a halász, télen is megtalálom őket Csendes Csaba Úidcnsáoek ­Egy 1219-ből származó ok­levélben Bucij névalakkal említik. Egy évvel később már a királyné által Üjvár alá telepített német telepes falvak közé tartozik, s Gun- cynak írják a nevét... Majd 1345-ben Lajos király már Göncön szállt meg és itt ad­ta ki oklevelét. Lakói az év­századok során nemcsak szó­ló- és földművesek, hanem kereskedők is. A későbbi ok­iratokban olvasható még a községre jellemző magyaros vendégszeretet, kóstolhat itt gyümölcsöt a vendég, és koc­cinthat a 136,7 literes „gön­ci hordóból”, amely valami­kor Európa-szerte elismert űrmérték volt. . A ma krónikása 1982 őszén egy fejlődő községet talál a dombok, erdók, övezte völgy­ben. S hogy milyen újsággal szolgálnak ma a gönciek? Azari István, a községi pártbizottság titkára mind­járt egy tervet említ: A Kossuth Tsz elhatározta, hogy melléküzemágként egy kádárüzemet létesít. No, nem­csak a hagyományok megőr­zése vezérelte őket ebben, tudatos tervezés, piackutatás előzte meg az ötletet. Egy ré­gi épületet alakítanak át er­re a célra, Orosházáról sze­reztek gépeket és tapaszta­latcserén is voltak ott szak­emberek. Igen sok errefelé a kistermelő, akiknek ez a hor­dóméret tökéletesen megfelel, de a miskolci Kertész Áru­ház is vevő lesz majd. Nos, a kádárüzem minden bizonnyal tovább növeli a helybeli munkalehetőségeket. Bár a krónikához az is ide­kívánkozik, hogy az elmúlt években több üzemet hoztak létre Göncön. Az orosházi kazán- és kútfúróüzem gönci telepén — amely 1976-ban kezdte meg működését —, villanycsengőket, különböző vasszerkezeteket készítenek, s több mint negyven asszony tekercseléssel foglalkozik. Á négy évvel ezelőtt létesült konfekcióüzemben már száz­ötvenen dolgoznak, zömmel szovjet és nyugatnémet ex­portra. Nemcsak a gönciek­nek, de a környékbeli falvak lakóinak is ad munkát ez az üzem. * • — Egészen pontosan 2658 ember lakik ma Göncön, öt év óta Göncruszka is közigaz­gatási körzetünkhöz tartozilc. így, természetes, két község lakóiról kell gondoskodnunk, — mondja Pataki József ta­nácselnök. — A helybeli kör­zeti általános iskola ma már 24 tantermessé bővült, a kör­nyékbeli falvak gyerekei kol­légiumban laknak. De nem mostohagyerek a társközsé­günk sem: ebben az évben újítottuk fel a Göncruszkai Általános Iskolát, korszerű­sítettük a világítást, központi fűtést szereltünk be. Építet­tünk buszvárót, utat javítot­tunk, korszerűsödött a köz- világítás. A Gönci községi Pártbizott­ság titkára gondokról' is be­szélt: — Napjainkban Göncrusz- kán még mindig nem meg­oldott az egészséges ivóvíz. Fúrt, ásott kutak vannak, a víz magas nitráttartalmú. A legutóbbi testületi ülésen szü­letett az elhatározás: a ta­nácstagok mérjék fel, vállal­ják-e a lakók a vízműtársu­láshoz szükséges pénzössze­get. Emellett a mai napig is gondunk Göncruszka útháló­zata. Mind ez idáig csak a fő­utca és a Petőfi utca por­mentesített. Ősszel, tavasszal lehetetlen közlekedni a sá­ros utcákon ... — A legutóbbi tanácsülés úgy döntött, hogy félmillió forintot a jövő évben Gönc­ruszka útjainak javítására fordítunk, — veszi át a szót a tanácselnök. Göncön a patakmedert rendezték az idén, és bőví­tették a vízhálózatot. — Annál is inkább szük­ség volt erre, mert egy egész új lakótelep épült az utóbbi években Göncön, — mondja Kucsma István vb-titkár. — Igen nagy az építkezési kedv, évente 20—25 családi ház épül. Ez év végéig már va­lamennyi házhely elkelt. A tanács területelőkészitéssel, közművesítéssel segíti az épít­kezéseket. Ebben az évben új gyógy­szertár építését kezdték meg, amelyet a két szolgálati la­kással együtt a jövó évben adnak át (mikes) Fiatal kisiparosok találkozója A területi tanácskozások után országos fórumon és ki­állításon találkoztak a fiatal kisiparosok szombaton a KISZ KB székházában. Az első alkalommal megrende­zett találkozót Juhász And­rás, a KISZ KB titkára nyi­totta meg. Hangsúlyozta: a KISZ a jövőben a maga esz­közeivel még hatékonyabban kívánja segíteni a fiatal kis­iparosok munkáját, hiszen a társadalmi igényekkel össz­hangban álló tevékenységük nagyban hozzájárul a lakos­ság jobb ellátásához. A KI- OSZ és a KISZ KB együtt­működési szerződése eredmé­nyeként létrejött találkozón Molnár József, a KIOSZ el­nöke tartott vitaindítót. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom