Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-10 / 238. szám

1982. október 10., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Fűtési idény eiőtt Aki egyszer megégette Az égre törő páraoszlop több száz méter távolságból is látható. Közelebb érve a helyszínhez földmunkagépek dübörgő zaját halljuk, amely elnyomja a mellettük dolgo­zó emberek kiáltásait. A pá­ra itt már mindent elborít, a látótávolság egy-két méter­nyire csökken. A hangulat feszült, ideges. Még senki sem tud semmit; a mínusz 15 fok­ban nemcsak a hidegtől, ha­nem a méregtől is piros az emberek arca. Fél órával később, a „vál­ságstáb” megbeszélésen, Mis­kolc varas Tanácsán már pontosabb a kép. A miskolci Domus Áruház közelében, a Nagyváthy utcában megre­pedtek a távhőszolgáltató vállalat fővezetékei. A hiba elhárításán nagy erőkkel dol­goztak a miskolci vállalatok, ám éppen a leghidegebb ja­nuári napokban 10 ezer mis­kolci lakás maradt ideiglene­sen fűtellenül. s mintegy 600Q otthonban, közel 36 órán ke­resztül szünetelt a távhőszol­gáltatás. KÉT TŰZ KÖZÖTT Az események országos visszhangot keltettek. Felidé­zésükkel nem az ördögöt akarjuk a falra festeni, pusz­tán csak annak érzékelteté­sére írtuk le, hogy a város­lakók oly sokat emlegetett kényelmének is vannak se­bezhető pontjai. A házgyári otthonok lakói ilyen — rend­kívülinek joggal nevezhető — eseményre nem készülhet­nek fel. A fűtési idényt meg­előző időszakban pedig szinte állandó, és vérre menő vita tárgya, hogy pontosan mikor is kezdődjék meg a távhő­szolgáltatás. Többször leírtuk már, de nem lehet elégszer elismétel­ni. hogy a hivatalos fűtési szezon megindulta — tehát október 15-e — előtt, mikor lehetséges megkezdeni a táv­fűtést. Az érvényben levő minisztertanácsi rendelet sze­rint az előfűtés akkor kezd­hető meg, ha a külső, napi átlaghőmérséklet két egymást, követő napon 10—12 Celsius­szálat rágcsálva elmerengjen, sőt, arra alkalmatos társa­sággal eszmét cseréljen a 'Vi­lág nagy dolgairól, örök tör­vényeiről. Hiszen pihenésre készül a nagy természet, ki­adván magából . mindazt a gazdagságot elébb, mit az ember verejtékével megmun­kált magának. Süt még a Nap, meleg még a föld, de immár alacsonyabbról vilá- gol Napunk, színesednek a lombok, mik nem növeked­vén, nem gyarapodván to­vább. hamarost földre hull­nak engedve az ősz első, iga­zi figyelmeztetésének, a dér­nek, a szélnek. Elalszik, meg­nyugszik minden, hogy az újabb tavaszig, az örök meg­újulásig mozdulatlanná vál­jon, álomban várakozzon. Ilyenkor aztán nagyon is il­lő az. örök mozgásról szólni, ógörög gondolkodót idézni, ki szerint' — és mily igaza van — nem léphetünk két­szer ugyanabba a folyóba! Emlékezünk ilyenkor a me­zopotámiai Tammuszra, az egyiptomi Oziriszra, de leg­inkább talán mégis a hindu Sivára. a pusztító és terem­tő istenre, kinek feladása az elmúlás és a megújítás biz­tosítása, az örök körforgás ügyelése. Sajna, óhatatlan, hogy minderről eszünkbe ne jusson a Nirvána is, melybe előbb-utóbb mindahányan belemerülünk és ígérgethet­nek bármit is ennek papjai, vége ott már mindennek! Mit tesz hát ilj'enkor az em­ber? A pohár után nyúl. Hogy elhessegesse a szomorú gon­dolatokat. fok alá süllyed. Megkezdhető az'előfűtés akkor is. ha a na­pi középhőmérséklet már egyetlen napon nem éri el a 10 fokot. E héten, csütörtökön jár­tunk, a Borsodlávhő miskolci központjában. A telexgépek az Országos Meteorológiai Intézet hosszú távú előrejet zését kopogták. Október 19- ig az intézet napi 8—14 roko^ átlaghőmérsékleteket prog­nosztizált. GONDOS FELKÉSZÜLÉS Fűtsenek tehát, vagy ne fűtsenek? A kérdés, amint azt az előbbiekben érzékel­tetni próbáltuk, egyáltalában nem költői. A Borsodtávhő mindenesetre úgy is igyekszik kivédeni a várható támadáso­kat, hogy külső üzemeiben, a szabadban hitelesített hőmé­rőket helyezett el. Amennyi­ben már a saját mérési ada­taik elérik a kritikus ponto­kat, azonnal beindítják a hő­szolgáltatást. Ez persze nem jelenti azt. hogy a lakások­ban néhány percen belül me­leg lesz. A nagy. sok kilomé­teres távhőszolgáltató rend­szerek esetében átlagosan 5— 6 órát vesz igénybe, amíg a meleg érezhetővé válik a la­kásokban. Mi okozza azt, hogy néhány lakásban már a fűtési idény előtt átmelegszenek a radiá­torok, míg a másik lépcső­házban hidegek maradnak? Ez az úgynevezett próbafűtés következménye, amely nem tévesztendő össze az előfűtés- sel, Egy-egy próbafűtés al­kalmával csak a rendszer egy bizonyos részét vizsgáztat­ják: vajon jól működnek-e a karbantartás utón a vezeté­kek, fűtőtestek, tolózárait. Hőnigh Mihály, a Borsod­távhő igazgatójának vélemé­nye szerint a próbafűtések is a gondos felkészülés jelei. Aki egyszer megégette magát, az fél a tűztől. ezért a vállalat szakemberei a nyáron pont­ról pontra átvizsgálták a me­gye városaiban, s néhány nagyközségben található fű­tési rendszereket. A nagy munkában a vállalat 360 Másoknak is nyújtja! Mármint a poharat és itt kezdődik a baj, újabb sáro- sodásunk története. Gépko­csivezetők is megfogják a feléjük nyújtott poharat, ki­ürítik, majd újfent, és me- gest még néhányszor, végül is indítanak, eliramlanak a sok lóerővel. A tárgyaláson .az­tán kiderül: dehogyis ezek a drága gyerekek a bűnösök, ök is, de sokkal inkább mi, akik átadtuk nekijek a tele korsókat, húzzák csak, igya­nak, ne törődjenek semmivel. Ezek a nagykorúak, választó- polgárok meg ugye nem tud­nak ellentállni, nem akar­ván bennünket megbántani, hát jól beisznak. Mi vagyunk a hibásak, kik biztattuk, hagytuk. Miként más, egyéb bűncselekményben is sárosak vagyunk. Mert csak nézzük példának okáért a borotvá­val had on ászókat, nem lé­pünk közbe megkocogtatva a hátukat, hogyaszongya Uram! Ne tegye! Meg csak nézzük közömbösen — igen, ez a he­lyes kifejezés, a közömbös­ség — a betöréseket, a tár­sadalmi tulajdon károsítását, a karókkal, a tőrökkel vere­kedőket, az útonállókat, mi­egymásokat. Még nagy szeren­cse, hogy nálunk, mint is­meretes. a közrend és a köz- biztonság szilárd. Nagy öröm­mel olvashattuk lapunkban nemrég azt is, hogy me­gyénkben az emberek bár­mely napszakban félelem nél­kül közlekedhetnek, szórakoz­hatnak, pihenhetnek. Nagy vívmány ez, kevés országban írhatók le ezek a mondatok, szakemberén kívül részt vet­tek — szerződéses alapon — más vállalatok karbantartó­részlegeinek munkásai is. összesen 460 hőközpontban végezték el a különböző el­lenőrzéseket, mintegy' 1,6 mil­liárd forint értékű fűtő, hő- szolgáltató és szabályozó be­rendezést vizsgáltak át tüze­tesen. Az elvégzett felújítá­sok értéke mintegy 50 millió forintot tett ki. A januári miskolci csőrepe­dést a vezetékhez szivárgó sós hóié okozta. Ezért a vá­rosban feltárták, azaz kiásták a kritikus pontokon levő ve­zetékeket, s különös gondot fordítottak az útpadka, vagy éppen a villamossínek köze­lében futó vezetékek szigete­lésére, és kicseréltek minden hibás csőszakaszt. MIRŐL „BESZÉL” A KATASZTER? Mindez nem jelenti az*, hogy ezen a télen semmiféle hiba nem következhet be. Ilyesmit felelősséggel kije­lenteni nem lehet. Baloah Árpád gazdasági igazgatóhe­lyettes is inkább arra utal, hogy igyekeztek minden tő­lük telhetőt elkövetni, hogy ne ismétlődjék meg a januári eset. Munkájukat viszont néhá- nyan igyekeztek megakadá­lyozni. Előfordult, hogy akadt olyan lakótelepi lakástulaj­donos, aki féltve őrzött gép­kocsiját a fűtési rendszerből nyerhető meleg vízzel mosta. A garázsajtót természetesen zárja a távhőszolgáltató szak­emberei elől, akik így nem, vagy csak nagyon nehezen tudják ellenőrizni az ott ta­lálható szerelvényeket. Akad más turpisság is. Ugyancsak a nyáron készült el a hőszolgáltató rendszer katasztere. A felmérők jó pár szövetkezeti és OTP-lakás- ban meglepődve fedezték fel hogyr a tulajdonosok a szabá­lyosnál jóval több radiátor- tagot szereltettek be a lakás­ba. Így náluk valóban jóval melegebb lehet az előírtnál, ugyanakkor szomszédja fá­zik ... Udvardy József hát még ha nem lennénk közömbösek, ha nem lennénk sárosak ebben, a vonatkozás­ban is! Tél is lesz viszont Lesz bizony, hacsak közbe nem jön valami (hogy ne fe­ledkezzünk meg a szükséges óvatosságról). És télen már a vízművek — legalábbis a vízművek — nem gucsrribl bennünket sörhűtés, dinnye­hűtés, locsolás, fürdés miatt. Eszébe jutunk ellenben a hőközpontnak! Most jön az ő ideje. Mert: miért nincs meleg a távfűtéses lakások­ban? Azért mert a kedves lakó kiengedi az ablakon! Tárva-nyitva hagyja a nyí­lászáró szerkezeteket, ráadá­sul persze eszébe sem jut szigetelni, így még bezártság állapotának fennforgása ese­tén is ujjnyi réseken távozik a nehéz pénzeken megter­melt meleg. És még: a ked­ves bérlő képtelen megérteni, hogy az előírások szerint más Celsiusnak kell lennie a konyhában, a fürdőben, az előszobában, a nagyszobában. Nomármost! A kedves bér­lő-lakó összevissza nyitogat- ja az ajtókat, ennek p meg­gondolatlanságnak a követ­keztében a hőfok azt sem tudja, hogy hol, mennyi le­gyen, keveredik, végül is se­hol sincs. Sárosak leszünk bi­zony a fűtésben ezen a télen is. Sötét is. Elképzelhető, hogy minél inkább tél van, annál inkább későbben kel a Napocska, ennek megfelelően korábban is tér nyugovóra, ily módon pedig mindinkább sötétek a Vili bácsi vasműnkéi A díszes kerítés, az üveges veranda, az udvaron levő présgép, a virágtartók, mind­mind Besenyei Vilmos keze munkája. A hetvenhárom éves Vili bácsit most is, mint a nap nagy részében, a kis mű­helyében találjuk. Gyertya- tartókat készít. — Nem töltöttem még be a tizenhét évemet, amikor az első vasmunkát elkészítettem. Olyan emberektől lestem el ékt a mesterséget, akiknek alkotásai az Országházat dí­szítik — mondja büszkén az öreg, miközben hallóké­szülékét igazgatja., — Sajnos nagyon rosszul hallok. Szinte teljesen megsüketültem a gyárbán. Vilmos bácsi ugyanis hosz- szú éveken át dolgozott a DIMAVAG rugóüzemében, majd később a Lenin Kohá­szati Művekben karbantartó lakatosként, a mechanikában. Innen ment nyugdíjba 1970- ben. Persze azelőtt sok he­lyen megfordult. — Dolgoztam én a fővá­rosban, Székesfehérvárott, Kaposvárott, meg Debrecen­ben is, mielőtt Miskolcra kerültem. Igaz, akkor még, nőtlen koromban nem szá­mított, hogy melyik város­ban dolgozom. Amikor vi­szont megnősültem, negyven- háromban, már nem kíván­koztam el Miskolcról. — Először az én szüleim­mel laktunk a Salétrom ut­cában — emlékezik a feleség, Juli néni. — Aztán építkez­tünk az ötvenes évek elején. A lányunk már itt született, ebben a kétszobás házban. Persze már régen elkerült itthonról. Marika már több éves asszony, és egy tündéri kisfiú édesanyja. A kis Dénes egész nyáron itt volt nálunk, de most már megkezdődött számára is az óvoda. Csendes lett a nagy kert. Nem parkol az autója a benzintöltő-állo­másnál — mutat nevetve a szőlőlugas előtti, mini Shell- kútra, amelyet természetesen Vili bácsi készített az unoká­jának. Az idős mester egyébként mindenkinek kedveskedik va­lamivel. Feleségének a lakást díszítő lámpák, apróbb-na- gyobb mütyürkék, virágtar­tók és a díszes csillárok mel­lett maga készítette az evő­eszközöket, a derelyevágót és még sok minden mást, amit felsorolni is nehéz len­ne. Bent a lakásban és kint az udvaron is. sok-sok vas­munka jelzi Vili bácsi ritka­ságszámba menő kézügyes­ségét. S ami nem látható, arról képeket tesz elénk. — Ez például Moszkvában díszít egy otthont — mutat egy kovácsoltvas lámpáról készült képet. — Emezt a tükörkeretet meg a lányom­nak készítettem. Esztergál­tam már ajtórácsot, díszeket oltárhoz, rácsot kandallóhoz. Azelőtt kevesebbet dolgoz­tam itthon, nem volt időm. Mióta nyugdíjban vagyok, az­óta van. Meg aztán kell egy kis pótlás is. Tizenkét évvel ezelőtt 1860 forinttal mentem nyugdíjba. Most háromezer forintot kapok. A feleségem mindig itthon volt, be kellett osztani a pénzünket. És tud­ja, hogy van, minél keve­sebb, annál nehezebb. — Igaz, a kertben jószeri­vel minden megterem. Per­sze arról gondoskodni kell, hogy legyen elvetni való mag és palánta. Nem beszélve a gondozásáról. Bár a férjem hál’ istennek jól bírja a munkát. Ha elfárad a mű­helyben. folytatja a kertben a tennivalókat és fordítva. De a Tigris mindig megtalál­ja őt — mutat a lábunk mellett fekvő hatalmas fe­kete kutyára. — Tigris időn­ként amolyan portás, illetve közvetítő közöttünk. Szólok neki, hogy hívjad a papát ebédelni vagy reggelizni, és tüstént elmegy érté. Addig ugat, addig morgolódik, amíg abbahagyatja vele a munkát. — Okos kutya, sokat se­gít — folytatja Vili bácsi. — Hétéves már. Részt vett egy kiképző tanfolyamon, és mi is foglalkozunk vele. Ami­kor a vöm építkezett, a szá­jába fogta a kis deszkákat, úgy „adogatta” nekünk. Más­kor meg térdig érő fűben megtalálta a slusszkulcsot. Sőt egyszer valahol elhagy­tam a lakáskulcsot és azt is megtalálta. Számomra nélkü­lözhetetlen segítőtárs, amikor kimegyek a forgalmas utcá­ra. Nem hallom az autók hangját, de nem félek, mert a Tigris vigyáz rám. Szöveg: Monos Márta Kép: Fojtán László Feiszásnoiják a cigánytelepeket? napok. Nagy baj ez, mert villanyt kell gyújtani! Ez 'pedig áramfogyasztással jár, márpedig a takarékosság, a népgazdasági helyzet stb., stb. Sárosak leszünk mi bizony ez ügyben is. Már a múlt években is többször ránk ol­vasták illetékesek: a kedves fogyasztó ahelyett, hogy gon­dosan beosztaná, elosztaná a villanygyújtógatások, tévéné. zések, vasalások, mosások, \ olvasások stb. idejét, szóval ahelyett leginkább csúcsidő- szakot teremt! Nevezetesen: hazamegy és úgy a sötétedés kezdetén kapcsolja fel a vil­lanyt, kapcsolja be a tévét, vagy rádiót, tehát leginkább az esti órákban. Egyszerre az egész ország, mintha csak összebeszéltünk volna! Így persze fogy az áram, nagy a terhelés. Elkeseredésre persze # semmi ok. A már em­lített Ozirisz, ki a Nap lenyugvásáért, felkeléséért, a Hold fogyásáért, növekedé­séért felelős, ugyanígy a nö­vényzet hervadásáért és új­raéledéséért is. A tények mutatják: pontosan, jól lát ja el dolgát. A tél után most is tavasz jön majd és akkor ismét járhatjuk az erdőket csattogányt hallgatni, friss levegőt szippantgatni és leg­inkább tüzet rakni szalonná­hoz. bográcsoláshoz. A tűz pedig ugye — mert az már csak ilyen — ki-kicsaphat az avarra, a fák közé. Kezd­hetjük hót elölről sárosodá- sunkat. Priska Tibor Sajókaza községi Tanácsá­nak Végrehajtó Bizottsága ez év tavaszán tűzte napirend­jére a cigánylakosság egész­ségügyi és szociális helyzeté­nek javítására vonatkozó in­tézkedési tervjavaslatát. Fon­tos része volt ennek a lakás- körülmények vizsgálata, amelyben elsődleges célul tűzték ki a község két ci­gánytelepének felszámolását. Egyebek között erről tanács­koztak a Kazincbarcika járá­si-városi Népi Ellenőrzési Bizottság tagjai is legutóbbi összejövetelükön. A NEB-vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, megfelelő intézkedéseket hoztak-e a cigánytelepek megszüntetésére, és főképp az, milyen mulasztás történt a tanácson, hogy még ez ide­ig nem kezdődött meg a CS- lakások építése. Hiszen a ci­gánytelepeket csak az építke­zés beindításával párhuza­mosan lehet felszámolni. A megállapításokból ki­tűnt, a községre nem jellem­ző a cigánylakosok elköltözé­se, azonban az elöregedett la­kásokat, amelyekből tulajdo­nosaik kihaltak, túlnyomó- részt a telepi cigánylakosok vásárolják meg. Csupán azok vándorolnak el a községből, akik Kazincbarcikán dolgoz­nak és lakásigényüket a helyi X'árosi tanács végrehajtó bi­zottsága kielégíti. Jelenleg folyamatban van 3 község rendezési tervének felülvizs­gálata. Csak ennek jóváha­gyása után lehet megkezdeni a CS-lakások építéséhez szük­séges telkek kialakítását,' amelyre a tanácson több el­képzelés is született. Például próbálkoznak azzal, hogy a helyi termelőszövetkezet használatában levő földterü­let cseréjével ingyenes CS- telkeket alakítsanak ki. A népi ellenőrök a rizs gá­lát során a tanácson számos felmérést megtekintettek a cigánylakossác helyzetére vonatkozóan. így a munka- viszonyban állókról készült felmérését, a tankötelezettsé­gi törvény betartására vonat­kozó anyagot, az óvodás korú cigánygyermekekről készült vizsgálatot. A cigánytelepek felszámolásáról készült anya­got viszont nem tudták meg­mutatni a tanácson. Még mindig az elképzeléseknél tartanak. — monos —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom