Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-10 / 238. szám
1982. október 10., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A prügyi találmányok I kényszer hatására Avagy: miből születik az ötlet? Ennek a beszélgetésnek akár mottójául is szolgálhatna az, amit a gazdaságban kifejlesztett találmányokról Semsey András, a prügyi Tiszaniente Termelő- szövetkezet elnöke mondott: — Nálunk valami újnak a felfedezése soha nem volt valamilyen technológia csiszolása, a jónak, jobbra cserélése. Mi mindig a kényszer hatására gondolkodtunk. Amikor látszott, hogy valamit fel kell számolnunk, mert gazdaságtalanná vált, akkor összedugtuk a fejünket. Elvégre a fojtó belvíz birodalmában is meg kell tanulni gazdálkodni. Ennek itt a lényege az, meg kell tanulnunk, hogyan lehet nyereségessé tenni azt, ami rossz. Különböző tényezők miatt a szövetkezetben abba kellett volna hagyni a gabonatermesztést, a sertéstartást, vagy a dohányültetést. Mindre ráfizettek, avagy ráfizettek volna... Mind a hármat fejlesztették. Az eredmény csak milliókkal mérhető. Őseink, nyakukban zsákkal Felborítva a prügyi találmányok születésének időrendi sorrendjét, egyik, viszonylag új ötlettel kezdeném a sort. Az elnök azonnal félbeszakít: — Szó sincs találmányról. Csak egy megfigyelésről. Arra a kérdésre kerestük a feleletet, több társammal együtt, hogyan lehet a mi „perc”-talajainkon időben elvetni a búzát. (Perctalaj: az olyan határrészeket nevezik így, amelyeken a legkisebb eső is napokra letiltja a munkát. A mély fekvésű, könnyen bel- vizesedő talajokon hetek he. lyett a legtöbb esetben csak pár nap jöhet számba a munkák elvégzésére. A prügyi határ kétharmada sajnos, ilyen terület.) — Az önmagunknak feltett fogas kérdésre, több válasz adódott. A legkézenfekvőbb ; növelni a vetőgépek s a vontatók számát. De így olyan nagy kiadásokba kellett volna verni magunkat — az eszközöket megháromszorozni —, amelyet nem bírt volna el a szövetkezet. így , elővettük őseink módszerét, akik nyakukba akasztott zsákból, kézzel szórták szét a búza magját. Kicsit modernizáltuk az ötletet, s gyalogmunkások helyett, nagy teljesítményű műtrágyaszóróval repítettük szét a búzát. A vetés után szinte mindennap kint jártunk a határban, kicsit aggódva vártuk az eredményt, hogy a kelő növénykék milyen arányban borítják a talajt. A látvány magáért beszélt, így reménykedni kezdtünk, de csak a betakarítás után bólinthattunk rá az eredményre, az eddigi legjobbra. Szakmailag a módszer úgy magyarázható: hogy a termelési rendszerek elterjedése óta alkalmazott speciális gépek helyett visszatértek az univerzális fogalmához. Az ilyen vetésnél fölöslegessé válnak a vetőgépek, amely már önmagában nagy szó. hiszen több mint egymillió forint értékű gépet nem kell megvásárolni, mivel a műtrágyaszórók szélesebb körű kihasználása a mag földbe juttatásával bővült. Az 1600 hektáros búza vetésterületen mindössze nyolc nap alatt végezhetünk a vetéssel! így megtakaríthatunk 12 középerős traktort, ugyanennyi munkagépet, tizenkét traktorosnak, s tizenkét farosnak a munkabérét, s természetesen azoknak a segédmunkásoknak a munkadíját még tapasztalatok híján sem, a betakarítás teljes gépesítése. A szárító konténer ötletét vettük alapul, így ehhez kísérleteztünk ki egy kétsoros kombájnt, a hozzá tartozó speciális alvázra szerelt konténerkocsikkal együtt Magyarán: egyesítettük a folyamatokat. így ina már csak negyven emlíer dolgozik az ültetvényen. A MÉM, az illetékes minisztérium anyagilag is segítette a műszaki fejlesztést, s az első év tapasztalata alapján megállapította, hogy a prügyi találmányokra alapozott dohánytermesztésnek Van a legnagyobb jövője. Nem jelene, jövője. Az elnök: — El kell mondanom, hogy nem kevés kockázattal s anyagi áldozattal jár egy ilyen találmány megszületése. Mi mégis ezt választottuk, még akkor is, ha a megyében, országban nem terjed el. Kérdezni akartam, de Semsey András megelőzött: — Ha nem lennék egy termelőszövetkezet elnöke, akkor ezek a találmányok meg sem születnek. Kollégáimmal együtt kihasználtuk ezt a lehetőséget, vigyázva arra, hogy kísérleteink ne öncélúak legyenek, hanem a szövetkezet érdekét mozdítsák n , elő. Itt helyben, gépeink, donanvultetvenve móds*üreink beváltak, így ' ' nem éltünk vissza a bizalommal, tagjaink törelméis, akik a zsákolásban segítenek. Azzal, hogy a mag optimális időben kerül a földbe, hektáronként 3—i mázsával nagyobb termést érhetünk el, Ugyanakkor a vetés költségei harmadára csökkennek. Az elnök még hozzátette: — Sok az ellendrukkerünk. Amikor bevezettük az új módszert, falba ütköztünk, megjósolták előre, hogy tönkretesszük a gabonatermesztésünket. Amióta bebizonyosodott igazunk, már enyhült a vélemény, de hozzáteszik, csak ott van jelentősége, ahol a hagyományos eszközökkel kudarccal fenyeget a vetés. Pedig a mi szórt vetésünk ugyanazokon az alapokon nyugszanak, minta modern technológiák. A szomszédok, ha félszemmel is, azért átlesnek a prügyi határba. E sorok Írója nyugodt szívvel elmondhatja, ha nem is harangzúgás kísérete közben, de azért egyre többen veszik át a prügyiek műtrágyaszórós vetését. A jövő A szövetkezet által benyújtott négy szabadalom közül három a dohánytermesztés folyamataira terjed ki. Ez a három a dohánytermesztés jövőjét is jelentheti... Az elnök elmosolyodott: — A feltételes mód, az helyes. Már legalább tíz év óta helyes. Akkor adták be az első szabadalmat arra a folyamatos dohányszárítóra, amelynek szerkezete, szakítva a hagyományokkal, hazánkban teljesen újszerű volt. Semsey András: — Kialakításánál arra törekedtünk, hogy a kézi munkát a minimumra csökkentsük. Sikerült olyan szárítót szerkesztenünk, amelyben a konténerek között az alulról felfelé haladó hőáram, a párát is magával viszi, így színezéstől a szárításig egy egységben megoldhatók a dohány folyamatai. Akkoriban ez a berendezés húsz százalékkal kevesebb energiát használt fel, mint a más, hasonló berendezések, s beruházása is negyven százalékkal olcsóbb volt. És ezeket az előnyeit a mai napig tartja. — Akkor miért nem terjedt el? Az elnök megvonta a vállát: — Mert a többi berendezés építését dotálta, támogatta az állam — még akkor is, ha kemény valutát fizettünk érte — a miénket pedig nem. így a többi berendezés lett az olcsóbb ... Azóta kialakították az országban elsőként a dohány termesztésének teljes gépesítését. Megint a kényszer határozta meg a fejlesztést. A szövetkezet száz hektáron termeszt dohányt. Ekkora területhez kétszáz (!) ember munkájára lenne szükség. Napjainkban viszont ötven dolgozótól többet — ennyi a szabad munkaerő a környéken — nem tud erre a célra alkalmazni a szövetkezet. Kétszáz helyett negyvenen — Évekkel ezelőtt jutottunk erre az eredményre. Világossá vált: pár éven belül fel kell hagynunk a dohány- termesztéssel. Már csak azért is, mert még külföldön sem volt olyan technológia, amely a gépre alapozta . volna a munkát. Mi összedugtuk a fejünket, mert bíztunk abban, hogy nem lehetetlen, vei. — És az sem zavarja, hogy ezeknek a módszereknek sok az ellenzője? — Mit mondjakT Zavar, de ez van. Csúnya hazai szokás, de nálunk akadékoskodni könnyebb, mint alkotni. A mai napig nem tudom felfogni, hogy miért bánt valakit, amiért kitalálunk valami újat. Nem vagyunk szélhámosok, az eredményeink önmagukért beszélnek. Módszereink elterjesztéséhez kevés a szövetkezeti keret, de saját problémáink megoldásához elég. — Egy kesernyés félmosoly: — Nem hiszem, hogy egy termelőszövetkezet elnökének feladata az irányításban merüljön ki. Néhanap gondolkodjon is. Egy új melléküzemágról, energiatakarékos módszer bevezetéséiről, a szövetkezet jövedelmének növeléséről. Lényegében ezt teszem én is, a társaimmal együtt A forma változik csak, mert mi nem adaptálunk módszert hanem kitalálunk. Az már nem mi dolgunk, ha kitapossuk — például a dohánytermesz tésben — az utat, és senki nem követ bennünket A mi érdekünk ez, az övék, úgy tűnik, más A négy szabadalmi bejegyzésen kívül a prügyi Tisza- mente Termelőszövetkezetben megvalósítottak egy évi harmincezer hízó sertést kibocsátó telepet, háromszázmillió forint helyett százmillióért. Ezt a módszerüket még nem is szabadalmaztatták. Kármán István rUj útszakasz Miskolc belvárosában . * Vv. >w\. „ Ácsok készítik a zsaluzást Miskolcon, a Szemere utcát a Szamuely utcával összekötő új útszakaszon. Mellettük terítik, tömörítik a betont. Az új szakasz megépítése csupán része a Szabadság térig, illetve a Petőfi és a Bacsó Béla utca irányába vezető új útnak. Fától - az erdőt? Az elmúlt negyedszázadban, a hazai gazdaság töretlen, egyenletes fejlődése sokunkat elszoktatott a műszaki-gazdasági kihívásokkal való szembenézéstől. Ezért amikor a gazdasági életben átmeneti vagy tartósabb zavarok, nehézségek keletkeznek, hajlamosak vagyunk az eltúlzott pesszimizmusra, a .„siránkozásra”. Védekezés helyett Napjaink gondjai között kétségtelenül ott sorakozik a kohászat problémája in. Az ezt előidéző, illetve fokoaó tényezőket befolyásod™ nem tudjuk, de számolni kénytelenek vagyunk velük. A világ vaskohászatának válsága —, ami végül is a gazdaság általános visszaesésére vezethető vissza — a felhasználói kereslet csökkenése, az alapanyagok és energiahordozók árának emelkedése miatt, a magyar vaskohászatot is kedvezőtlenül érintette Természetes, bogy az egyes kohászati üzemeket nem egyformán, nem egyenlő mértékben, hiszen az egyes üzemek termelési szerkezete, technológiai színvonala is eltérő. Nyilvánvaló, hogy a kedvezőtlen hatások kivédése is különböző intézkedéseket kívánt és kíván, a nem egyszer sokkolt” helyzetbe kerülő kohászatoktól, kohászoktól. Ma már úgy tűnik, hogy az elmúlt egy-két év elegenExportcipők Amerikába A kétmilliomodik pár n- portcipőt indították útjára a minap a Szigetvári Cipőgyárból a tengerentúlra. A baranyai űzőn ugyanis az utolsó öt évben — ennyi divatos női cipőt, szandált és csizmát készített az egyesült államokbeli kereskedelem megrendelésére. A jövő évi divat tervezői, a modellőrök már elkészítették és eküldték tengerentúli partnerüknek a tavaszi kollekciót, amelyre rendelés is érkezett azóta. Miskolci szörpkészítmények Évről évre nagyobb a kereslet a különböző gyógynövények, a vadon nőtt gyümölcsök szörpjei iránt. Az Erdei Termékfeldolgozó és Értékesítő Vállalat jelentős mennyiségű árut szállít a külhoni és a hazai piacra, a 4-es számú miskolci üzemegysége például tizenöt vagon kökényt küld a határon túli vásárlóknak. Sokan veszik a hársfavirágot, a kökényszirmot, a szedret és a gomba- szárítmányt is. A miskolci feldolgozóüzemben az idén készülő 610 vagon szörpkészítmény fele külföldön talál vevőre. dőnék bizonyult arra, hogy a kohászat lassan-lassan magához térjen ebből a sokkhatásból és a védekező deffen- zív stratégiája helyett offenzív. fejlődő, előremutató változtatásokat hajtson végre. Kérhetünk, kaphatunk Egyebek között erre utalt a közelmúltban az L.KM Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság üzemi szervezete, tisztújító taggyűlésének őszinte, nyílt légköre (is), ahol kitűnt: ma már nemcsak a vállalat legfelsőbb vezetése látja, érzékeli és tudja, hogy a változtatás elkerülhetetlen. Már-már indulatos felszólalások hangzottak ei az indokolatlan, eltúlzott pesszimizmus és annak káros hatásai ellen. Bírálták az öncélú „tudományoskodást”, amelynek gyakorlati megvalósítása valahol mindig elakad. Nem hagyták szó nélkül, a vezetési-szervezési hiányosságokat, és a hibák feltárása, elemzése során, eljutottak a technológiai és munkahelyi fegyelem, a rend, a pontosság kérdéséig. Fárasztó és csüggesztő lett volna mindezt végighallgatni, ám mindazok, akik felszólaltak, látható és érezhető módon mindezt a jobbítás szándékával tették. Ekként körvonalazódtak az LKM mai és holnapi tennivalói, amelyeket, mint valamennyien hangsúlyozták — a vállalat kollektívájának kell megoldani. — Ezekhez a feladatokhoz — mondta egyebek között Drótos László, a vállalat vezérigazgatója — kérhetünk türelmet, kaphatunk tanácsot, de a programok, tennivalók súlyponti részét az LKM 17 ezres kollektívájának kell végrehajtani. Patinás múlt A kibontakozás útja természetesen nem könnyű. A feladatok között szerepel: az anyag- és energiatakarékosság további fokozása, a tér mékszerkezet javitása, a má- •od- és harmadtermékek arányának bővítése, és a termékek minőségének javítása. Ezek között nem egyhez talán pénz sem kell, csak fokozott figyelem, más szemlélet, úgy is mondhatnánk, tulajdonosi szemlélet, minden szinten és minden munkahelyen. Az indulatos és tenniaka- rástól fűtött szavak mögött, kimondva vagy kimondatlanul ott volt az LKM, a kohászat régi, patinás múltja. Az a múlt, amikor az LKM-t nem „csupán” az ország égjük legnagyobb vállalataként tartották számon, hanem évente sok-sok milliárd forinttal járult hozzá, a nemzeti jövedelem növeléséhez. Az LKM kollektívájának végül is borúlátásra nincs oka. A több száz millió forintos törlesztési kötelezettség most gondot jelent. Ám a kombinált acélmű nélkül az LKM-nek. illetve gyártóberendezéseinek ; a hengersoroknak, a kovácsoló és öntő- berendezéseknek, stb. nem lett volna acélipari háttere. Igj’ viszont az LKM jelentősége, súlya — a kedvezőtlen világpiaci helj'zet. a cserearány-romlások ellenére — ma sem változott. Van miért dolgozni A vaskohászat gazdaságiműszaki jelentősége ugyanis nem mérhető le, sem az állóeszközök értékével, sem az ipari termelésen belüli százalékos arányával. Hiszen fejlett kohászat nélkül nem léphetnének tovább, nem léphetnének előre, a kohászati termékeket feldolgozó nép- gazdasági ágak; a gépgyártás, a közlekedés, az építőipar, de még a mezőgazdaság sem. Eredményekben gazdag múlt és lelkesítő távlatok, cél nélkül nagyon nehéz sikeresen dolgozni. Az LKM és a magyar kohászat eredményes múltja körismert. Hiba lenne, ha mostanában, amikor valóban nem túl fényes a kohászat helyzete, nem látnánk a fától az erdőt. Azaz a jelenlegi gondoktól az elérhető közelségben levő kivezető utat Buciiért Miklós
