Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-08 / 236. szám

1932. oirtáber 8., péntek ÉSZAK -M AGY ARORSZÄG 3 Az eredmények nyomában Hol a határ? Az elmúlt év végén elége­dettek voltak a kesznyéteni Szabadság Termelőszövetke­zet vezetői. A növényter­mesztés legtöbb kultúrája ugyanis rekordot termett, így a hozamok alapján a gaz­daság a megye legjobban termelő szövetkezetei közé került. Az idén ebből adódott a „nagy” kérdés: megismé­telhetik ezeket a jó ered­ményeket, vagy visszakerül­nek a közepes gazdaságok sorába. A bizonyítás sike­rült, négy fontos kultúra a mezőgazdasági üzem eddigi legnagyobb termését adta. A kenyérgabona 5,7, a napra­forgó kikel három, a vető­burgonya negyven, a kukori­ca pedig tíz tonnán felül ter­mett, vagy terem hektáron­ként. Az elnöke Nemicin Bé­la: — Kétségkívül jól alakul­tak a hozamaink. Kedvező volt az idő, s ha nincs az augusztusi szárazság, az őszi betakarítású növényeinknél pár mázsával többet is taka­rítottunk volna be hektá­ronként. Szeretném viszont hozzátenni: a szerencsés idő­járás önmagában nem ho­zott volna ilyen eredménye­ket. A sikerben elévülhetet­len érdemeket szereztek szak­embereink, s dolgozóink, akik megteremtették a kiemelkedő hozamok összes feltételeit. — Igyekeztünk kihasznál­ni nagyszerű adottságainkat, s megteremtettük azokat a feltételeket, amelyekkel a hozamok fokozhatók. El me­rem mondani, hogy a jelen­legi kiváló eredmények (a megyében először étnek el itt hektáronként száz má­zsán felüli kukoricatermést), még nem jelentik azt 9 .ha­tárt, amelyet véglegesnek le­het mondani. Akkor hol a határ? Az elnök mielőtt válaszolt vol­na, hosszasan elgondolko­dott: — A jelenlegi fajtaszerke­zet, az éghajlati, s talajadott­ságok, a fejlett technológiák még lehetővé tennék, hogy egyes kultúrákban húsz szá­zalékkal növeljük a hozamo­kat. De ezt nem minden esetben szabad megtennünk! — Miért? ' — A költségek ugyanis több esetben gyorsabban nö­vekednének, mint a többlet­mázsákból elérhető jövede­lem. Vagyis romlana a ha­tékonyság, ami a szövetkezet érdekébe ütközik. Magyarán: csak az ered­ményesség rovására lehetne növelni a hozamokat. így a hozamok határát az a leg­nagyobb árkülönbség jelenti, ami az árbevétel, s a terme­lés költségei között van. Az elnök rábólint: — így feladatunk elsősor­ban a technológia csiszolása, hogy az időjárás figyelembe­vételével minden évben ha­sonló eredményeket érjünk el. Az új irányítás két éve alatt 14 millió forintot fordí­tottunk gépvásárlásokra, hogy a termesztés folyama­taiban megközelítsük az op­timálist. Vagyis: legyen ele­gendő gépünk arra, hogy a lehető legkedvezőbb időben végezzük el a vetést, a vegy­szerezést. vagy a betakarí­tást. mert ezek a tevékeny­ségek jelentik a nagy termé­sek alapját. Az „iparszerű gabonaprog­ram” keretében, amely erre lehetőséget ad, további hét­millió forintot fordítanak nagy teljesítményű gépek be­szerzésére. Ezeknek az esz­közöknek termelésbe állítá­sával lerövidül a munkákra fordítható idő, amely majdan a hozamokban is megmutat­kozik. Viszont nem csupán a kedvező adottságoknak, s a javuló gépellátottságnak kö­szönhető az eredményele ja­vulása. Nemkin Béla ebben igazat ad: — A tPTfndéí^si Mhctrt— lenül fontos fogaskerék a jó szakember. Igen ám, de itt meg kell kérdezni: ki a jó agronómus? Erre a kérdés­re egyszerű a válasz: akinek a szakma az ujjábán van, aki tud irányítani, s meg­érteti magát a dolgozókkal. Ebből viszont újabb feltevés adódik: hogyan tudja ezt bi­zonyítani? Nos, szövetkeze­tünkben a vezetés ehhez tel­jesen szabad kezet ad. Egyet­len dolgot szabunk meg: adott kultúrában mennyi jö­vedelmet kér a /szövetkezet így az agronómus választ­hatja meg a technológiát, szabályozhatja a költségeket, növelheti a hatóanyagot, vá­logathatja meg a vegyszere­ket. Én mint elnök csak ak­kor szólok bele, ha valami­ben tévedett. Erre ritkán ke­rül sor, igaz a prémiumfel­tételekkel a jó munkára ösz­tönözzük agronómusainkat A termelésnek ilyen magas színvonalán — s ezt már nyugodt szívvel elmondha­tom — bízni kell az embe­rekben, a tudásukban, hi­szen a költségek emelkedé­sét egy do’og mérsékelheti, a tudás, amely a fejükben van. Az idén, az újabb áremel­kedést nem érzik meg a kesznyéteni szövetkezetben. Hiába ment fel a legtöbb alapanyag ára, a nagyobb termésekkel (a töbtletSrcwa- mokért a gabonaprogram ke­retében egymillió forint pré­miumot kaptak) sikerül az elmúlt évhez hasonlóan M millió forintos jövedelmet ri- érni. Az alaptevékenységből, a mezőgazdasági termelés­ből! Ez nagy szó, s megha­tározza a jövő feladatát: kedvezőtlenebb árviszonyok között, a legnagyobb tarta­lékra, az emberi tudásra ala­pozva, ezeket a jó eredmé­nyeket tovább kell tarta­ni... — kármán — Meddőhányók az ede- © lányi szénbányák kö­rül. Egy vadnyugai film hátteréül is szolgálhat nának. Jelenlétüket minder bizonnyal jó ideig el ke tűrnünk. A széntelepek ható rai ugyanis nem élesek, ha­nem fokozatos átmenetet ké­peznek. így a kitermelt szén mellett annak, mintegy 30 százalékát kitevő agyag, ho­mok, kavics is kikerül a bá­nyából. A meddő hasznosítá­sa ma még nehéz, mert a tülönböző anyagok szétvá- asztása költséges lenne; a everék szemcseösszetételé- ek, tömörítési tulajdonságai- íak stb. vizsgálata pedig még csak most van folya­matban. Fotó: Lenkey Zoltáa Versenyen kívül Második napja tart Aggte­leken a Volán Tröszt által rendezett VI. országos ener­giatakarékos vezetéstechnikai verseny, amelyen az ország legjobb „volános” gépkocsi- vezetői vesznek részt. Hu­szonhárom vállalat pilótái évről évre összemérik tudá­sukat: ki tudja teljesíteni az út-idő követelmények alap­ján kiírt feltételeket a leg­kedvezőbb energia-felhasz­nálás mellett. Ez a szempont nemcsak ha­zunkban foglalkoztatja a nagy szállítási vállalatok szakem­bereit. Az aggteleki verseny hírére jó előre jelentkeztek szlovák gépkocsivezetők is. Igaz, versenyen kívül indult a három kassai teherautó­vezető, de részvételükkel emelték a hazai vetélkedő színvonalát, másrészt pedig hasznos tapasztalatokat ad­tak a Volán Tröszt szakem­berei számára. Az energia-takarékossági programnak csupán egy ré­szét jelenti a Volánnál a jó vezetési technika megválasz­tása, annak elterjesztése, il­letve tanítása. Része, de fon­tos része a vállalatok taka­rékossági törekvéseinek, mint ahogy jól mutatja ezt a szomszédok érdeklődése is, akik ugyancsak gazdagíthat­ták tapasztalataikat a kétna­pos verseny során. r bw — Portró Ml is Érdekli manapság az ifjú koitőmérnököket? Nyilvánvalóan senkit sem érdekel az © újságíró szubjektív világa, ám ezút­tal mégis elárulom: találkoztam egy olyan fiatal szakemberrel, egy műszakival, aki egy kis optimizmust varázsolt a he­tembe. Ez a hét ugyanis tele volt gondokkal és nagyfokú pesszimizmus nyomta rá a bé­lyegét: gondokból ki nem látszó gazdasági emberekkel volt találkozásom. És akkor ta­lálkoztam Baán István kohómérnökkel, a Lenin Kohászati Művek nemesacél-henger­műve középsori főművezetőjével™. * Harmincegy éves. 1974-ben került a ne­mesacél-hengerműbe, akkor, amikor az ter­melni kezdett. De az ismeretségük ennél is régibb keletű, mert Baán István az egyete­mi szünidőket is itt töltötte, az épülő üzem­nél és annak környékén. Nem kellett őt rá­beszélni ezekre a dolgos nyarakra, hiszen kisgyermekkorában bejelentette, mérnök akar lenni, mégpedig legalább olyan jó mérnök, mint az édesapja, aki fejlesztési főmérnök, műszaki-gazdasági tanácsadó az BKM-ben. István vágyaira áldását adta a családfő, de összehúzta a szemöldökét, ami­kor a fiú nővére, Anna, és húga, Mária is lejelentette: kohász szakra jelentkezik az egyetemen. A féltésre aztán a lányok is rá­cáfoltak Baánéknál. Anna ugyancsak kivet­te a részét — a Kohó- és Gépipari Tervező Vállalat munkatársaként — a kombinált acélmű tervezésében, a fiatal Máriát pedig meghívta a Nehézipari Műszaki Egyetem, segítsen az ifjú mérnök-generáció képzésé­ben. István hét éve nősült, felesége óvónő az Árpád utcai óvodában, a kisfiúk két hét múlva tölti be a hatodik évét. Van egy kis lakásuk a Kilián-lakótelepen, és egy Tra­bant gépkocsijuk is. * Baán Istvánnak jó ügyekkel tömte ki a tarisznyáját a KISZ, amikor elbandukolt az egyetemi ifjúsági szervezettől. Természete­sen — igen jó érzékkel — megszimatolta szervezőkészségét a nagyüzemi KISZ-bi- zottság is és azonnal munkát kapott. Mun­kabizottságokban, a partnerkapcsolatok ki­építésében ... Éleslátásra vall, mert aki nem jól ismeri Istvánt, könnyen rásütheti: ko­mor ... Az ilyen véleményekkel is meg kel­lett küzdenie — pluszban — és azzal a szte­reotip váddal szemben is, hogy bezzeg, azért fut ilyen jól a kocsid, mert. Ez a fiatal férfi 1980 nyarától az FMKT titkárának a szerepét gyakorolja a kohá­szatban. Néhány évig gyáregységi KISZ- titkár is volt, a vállalati KISZ-bizottság tagjaként is sokáig tevékenykedett. — Tudományos pályára készültem, de el­sodort a munkaritmus. Ügy éreztem, és ma is úgy érzem, a termelésben a helyem. Vé­gül is — akárhonnan nézem —, itt is le tu­dom tenni a tudásomat az asztalra. Sőt, itt rövidebb az innovációs út. Az Alkotó Ifjúsági Egyesülés — a KISZ KB és az Állami Fejlesztési Bizottság együt­tesen létrehozott mozgalmi-gazdasági szer­ve — impulzust adott a fiatal műszakiak és közgazdászok legjobbjainak. Tevékenysé­gér dicséri, hogy szakterületenként kidol­gozott programot is ajánl. így jött létre például a Energetikai Szervezési Iroda, amelynek a munkájában nagy örömét leli Baán István is. — Mit vállaltak, mi a feladatuk? — Az első fázisban felmérést készítet- . tünk az LKM anyag- és energia-forgalmá­ról. Ez kiterjed az első gyártási fázistól az utolsó, a befejező műveletig. Az alapanya­gok, a segédanyagok, az energia-hordo­zók ... — minden szerepel ebben a sémá­ban. Mennyiségileg. A második fázisban már nem csupán az energia-felhasználás mennyiségét, hanem ennek a forintális megfelelőjét is vizsgáljuk. Elvégezzük a művek vezértermékeinek teljes és részle­tes önköltségszámításait. Eddig jutot­tunk ... — Mi a team véleménye a nagyvállalat­ról? — A kovácsüzemek és az öntödék álló­eszközértéke alacsony, ezekben az üzemek­ben nem sokat lehet tenni az energia-ra­cionalizálás érdekében sem. Az elavult módszerek korszerűsítése hozná meg az eredmények et. — Jól tudjuk, erre most nincs mód. — A lehetőségeink — úgy érzem — en­nek ellenére is nagyok. Eddig ugyanis nem volt egységes módszer például a műszeres energia-szabályozás feltérképezésére, ne­künk kellett kitalálnunk egyfajta módszert, és ki is találtunk, az energetikai szervezési iroda segítségével. Tehát a harmadik fázis­ban már a műszaki-gazdasági értékeléssel foglalkozhatunk. Ebbe a munkába már meghívjuk mindazokat, akiknek szívügye ez a téma. A két első fázisból megmaradt összegből — ezt zsebből képeztük — azon­nal tudunk fizetni a jó ötletek gazdáinak. — Mit vér az eredménytől? — Feltérképezzük az egész gyárat, min­den gyáregységnél, minden üzemnél be­nyújtjuk a javaslatainkat. Igen részletesek ezek a javaslatok, mert figyelembe veszik az egész kohászati üzem sajátságait. Fel­adattervek készülnek a témából, reméljük, néhányból újítás is lesz... Januárban minden bizonnyal beszámolhatunk a mun­kánk eredményéről. Addigra talán konkre­tizálódnak a javaslataink. * — Milyen a fiatal műszakiak helyzete az DKM-ben? — Kedvező a tendencia. Tíz év alatt mintegy 1500 forinttal nőttek a kezdőfize­tések. A perspektívák is megnyugtatóak, az ambiciózus fiatalok előtt szabad a „létra”, az egzisztenciális lehetőségek lépcsője... Igaz, nálunk is vannak még beosztás nél­küli mérnökök. Nem tudom, ki a hibás ebben. — Többek között magukra irányul, a nagyiparra, azon belül is a fiatalságra a közfigyelem. Érzik ezt? — Hogyne éreznénk, minden energián­kat a közös cél motiválja ... Lévay Györgyi Bankkölcsön - salakhasznosílásra Olajkutak újjászületése Újra olajat adnak Borisz- lavban a Miriam körzet olaj- kútjai (Ukrajna Ívovi terü­letén), amelyeket három év­tizeddel ezelőtt állítottak le. Életrekeltésiiket a gőzheví- téses módszer tette lehetővé. Az olajat rejtő rétegbe nagy­teljesítményű gépekkel nagy­nyomású hevített gőzt saj­tolnak. A felmelegedett olaj viszkozitása csökken, és így a felszínre kerül. Jelenleg a régi olajkutakból naponta 20 tonnányi olajat termelnek ki. Nagy jelentőségű kölcsön­szerződést írtak alá az Ózdi Kohászati Üzemekben. Az ok­mányt, a Magyar Nemzeti Bank részéről Nagy Tibor kohó- és gépipari hiíelfőosz- lályvezetö, Kollányi Katalin kohászati osztályvezető, az ÖKÜ képviseletében Pethes András vezérigazgató és dr. Almássy József gazdasági igazgató látta el kézjegyével. A bankkölcsön a vállalat területén több évtized alatt felhalmozódott, mintegy 30— 35 millió tonnányi salak hasznosítását teszi lehetővé. A kölcsönből felépülő salak­feldolgozó műben évenként több százezer tonna kohóbe­tétet, illetve acél-hulladékot nyernek ki. Ennek hatása­ként egy év alatt 26 ezer ton­na, tőkés importból szárma­zó kokszot tudnak majd meg­takarítani, ami több mint 23 millió dollárral javítja a nép­gazdaság devizamérlegét. A népgazdaság anyag- és energia-racionalizálási prog­ramjához szervesen kapcso­lódó beruházást a tervek szerint 30 hónap alatt való­sítja meg az Ózdi Kohászati Üzemek. A beruházás fővál­lalkozója az ÓKÜ lesz, míg az egyes részfeladatok megvaló­sításában több hazai építő és szerelő vállalat is közremű­ködik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom