Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-06 / 234. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 f&82. október 6., szerda Természetes környezetükben Zene a gyermekkönyvtárban Olyan foglalkozást,' amelynek zone volt a témája, nem is egyet, nem is kettőt tartottak már a II. Rákóczi Ferenc megyei Könyvtár gyermekkönyvtárában. Ez a legutóbbi, amelyet G. Forrai Magda tartott Kodály Háry Jánosáról, mégiscsak különbözött a régiektől. Most használhatták ugyanis először hivatalosan —, mert most használhatták — a gyermekkönyvtár zenetárát. — Miért, volt szükség ennek a zenetárnak a kialakítására, hiszen a könyvtárban működik egy önálló zenei részleg? Dr. Benkő Csabáné, a zenetár vezetője: — Éppen azért, mert a gyerekek nagy számban látogatták a zenetárat. Szíveden jöttek fel mesét hallgatni, szórakozni egy kicsit a zenével. S olyankor, amikor jöttek a zenét tanulók, vagy a zene iránt hivatásból érdeklődők, foglalták a helyet. Megesett, hogy fel kellett állítanunk őket Ez semmiképpen sem volt jó. Különben is, sokkal jobb, ha ’a gyerek természetes környezetében jut hozzá ehhez a lehetőséghez. A gyerekolvasóknak pedig itt a gyermek- könyvtár a természetes környezetük, mert ott fordulnak meg többször, gyakrabban. — Ez azt jelenti, hogy a zenetár tilos terület lesz számukra? — Azt azért nem jelenti. Nem is jelentheti, hiszen a zenét tanuló gyerekek változatlanul a zenetárban kaphatják meg mindazt az anyagot, amire szükségük van. De megosztottuk a terheket; a meseanyagot, a kötelező irodalomhoz készített lemezeket és a nekik szóló zenei anyagot, gondolok itt például az általános iskolások kötelező zenehallgatási anyagára, itt a gyermekkönyvtárban hallgathatják le. A gyermekkönyvtárban kiállított látogatási jeggyel egyébként feljöhetnek, ha a kívánt anyag csak nálunk van meg. — Itt milyen lehetőség kínálkozik a gyerekeknek? Tóth Gyuláné, a gyermek- könyvtár vezetője: — Nyolc fülhallgatón egyszerre hat program futhat. Van négy lemezjátszónk, egy szalagos magnetofonunk és egy rádióval egybeépített kazettás magnónk. A mi igényeink alapján egyébként a zenetár „szerzeményez be” nekünk, s ahogy kolleganőm említette, elsősorban meselemezeket, az ének és irodalom tananyaghoz kötelező, vagy ajánlott anyagot, illetve olyan, a gyermekek körében is, népszerű zenét, amely megzenésített verseket tartalmaz. Gondolok itt például a Kaláka együttes, vagy Halász Judit lemezeire... — Milyen az érdeklődés? — Nagyon' nagy. Szívesen vették a gyerekek. Egyelőre sajnos, meg kell szabnunk, mikor lehet hallgatni a zenét. Mi a szerda délutánt és a teljes csütörtöki napot jelöltük ki. Ilyenkor nincsenek egyéb gyermekfoglalkozásaink, szervezett programjaink, úgy hogy senkit sem zavarnak. — Zavarnak? — Gyerekekről van szó. ök pedig bizony elfeledkeznek arról, hogy ha ők nem is hallják egymást a fülhallgatón keresztül, s mondjuk őket nem zavarná egy éppen folyó foglalkozás, ők zavarnák a többieket... Pusztán azért, mert túl akarj’ák kiabálni a fülhallgatón keresztül különben is erős zenét ... Amikor megbeszélik, hogy jó-e a zene, vagy elég-e mára? ... Indulásnak azért gondoltuk ezt a két napot. Később szó lehet arról, hogy bővítjük a lehetőséget... — Mit hallgatnak a legszívesebben? — A kicsik a meséket. De mostanában már szinte nem is tudom hányszor tettük fel a Timur és _ csapatát, ami megvan lemezen. Ez ugyanis kötelező, vagy ajánlott olvasmány az iskolákban. Csutorás Annamária Átadták a Sárospataki Képtárat f (Folytatás az 1. oldalról) és a felszabadulást megelőző két évszázad képzőművészetét bemutató gyűjteményi anyagnak. A hagyományoknak megfelelően, ezen az ünnepségen adták át o múzeumi dolgozók számára is a kitüntetéseket. Porkoláb Albert nyújtotta át a Szocialista Kultúráért kitüntetést dr. Csák Leven- téné múzeumi könyvtárvezetőnek és Tóth Lajosné köz- művelődési munkatársnak, a Kiváló Dolgozó kitüntetést pedig Bakó Andrásné restaurátornak és Urbán József népművelőnek. A sárospatakiak fáradozásának jelképes , honorálásaként dr. Szabadfalvi József Kanesütz Lajos- nénak, a Sárospataki városi Tanács művelődési csoport- vezetőjének mondott köszönetét és adott át ajándékot. Ugyancsak a megyei tanács elnökhelyettese adta át az Istvánffy Gyula gyűjtőpályázat díjait. Az ifjúsági kategóriában első díjat Garami Zoltán, második díjat Dankó János kapott. Pénzjutalomban Farkas Edit, Lakó Erika, Tóth Rudolf és az encsi Váci Mihály Gimnázium néprajzi szakköre, könyvjutalomban Petrus Tünde, Lengyel Friderika, Farkas Zoltán, Lovrity Tünde és Erika, Palotai Attila, Dósa Ferenc, \ Csorba Katalin, Mészáros | Róbert, Bíró Imre, Mérész j Ferenc, Eperjesi Tibor, oklevél elismerésben Kossárik Marianna, Barnáth Csaba, ivagyidai Hona és Durda Judit részesült. A felnőtt kategóriában Istvánffy-díjat és plakettet Galuska Imre, első díjat Nagy Géza és Dobossy László, második díjat dr. Lenért Béla, Viktor Gyula és Németh Gyula, harmadik díjat Zelenák István, dr. Szabó Lajos és Saffarik Gyula kapott, a Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi tanszékének különdíját Molnár Mihály és dr. Faggyas István nyerte. Pénzjutalomban Kovács Ágnes, Barancsi Dezső, Szilvágyi Irén, Gál Gyula, Béres János, dr. Pécsi Bertalan, dr. Kovács Károlyné, E. Kovács Kálmán, dr. Kuti István, Bobely István és a bocsi Szabad Föld honismereti kör részesült. Sárospatak város nevében Takács Gyula tanácselnök köszöntötte az új intézményt, qiajd dr. Végvári Lajos művészettörténész, a Herman Ottó Múzeum képzőművészeti osztályának vezetője mutatta be Andrássy Kurta János kiállításának anyagát. Az első látogatók a Sárospataki Képtárban, Andrássy Kurta János kiállításán. Az aradi tizenhármak: Knézich Károly, Nagy-Sándor József, Damjanich János Aulich Lajos. Középső sor: Láhner György, Poeltenberg Ernő, gróf Leiningen Károly, Török Ignác, gróf Vécsey Károly. Alsó sor: Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos. A vértanúk emlékezete „Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, ha kell, a fejemmel szavatolok érte, mert. gyökerestől irtom ki. a gazt... Utasításaim nincsenek, de teljhatalmam van, korlátlanul rendel- kezhefem a király nevében” — írta 1849. augusztus 24-én Aradról báró Julius von Hayna u, az osztrák hadsereg főparancsnoka, Magyarország és Erdély korlátlan hatalommal felruházott katonai és polgári kormányzója bizalmasának, Karl von Schönhals császári és királyi altábor- nagynak. Ugyanebben a levelében már el is büszkélkedhetett első áldozatával: „Ezzel a szörnyű példával tartozom a hadseregnek és a világnak elrettentő például, tegnapelőtt megkezdődött a dolog, felakasztattam egy Auffenberg nevű egyént, aki valamikor hadnagy volt a Mazzuchelli ezredben, aztán ezredes és Kossuth segédtisztje”. És: „Kiss, Leiningen, Poeltenberg, Vécsey stb. is követni fogja, mihelyt megérkezik. Az eljárás a lehető legrövidebb lesz, megállapítjuk az illetőről, hogy tisztként szolgált nálunk, és fegyveres szolgalatot teljesített a lázadó hadseregben”. Valóban rövtd volt az eljárás. Az első vértanút, akit magyar nevén, Ormai Norbert vadászezredesként tart számon a történelem, követték a többiek, szám szerint tizenhármán, akiket 1849. október 6-án az aradi sáncon végeztetett ki a vérszomjas osztrák tábornok. Ugyanaznap Pesten, az Újépület előtt ölték meg az öngyilkosságot megkísérlő Batthyány Lajos grófot, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét. Az aradi tizenháromról szoktunk szólni az elbukott 1848-as forradalom és szabadságharc vértanúit említve, de ennél jóval nagyobb a számuk. Hiszen október 25-én Hay- nau agyonlövette Kazinczy Lajos ezredest, 1850-ben január 19-én kivégeztette Hauk Lajos alezredest. 1850. február 7-én a halál megváltotta szenvedéseitől Lenkey János tábornokot, akit Haynau szintén halálra szánt. De kivégzőosztag golyójától találva vagy a hóhér kötelén végezték még mások is; ismerjük Csányi László, Jeszenák János, a lengyel Mieczys- law Woroniecki ezredes, Csernus Manó, Perényi Zsigmond és Szacsvay Imre tragikus sorsát. Egy krónikás összesen száztizen- négy kivégzést regisztrált: negyvenkilencen kötél, hatvanötén golyó által végezték életüket. Haynau így irtotta a „gazt”, gyilkoltat- ta azokat a férfiakat, akiknek emlékét az idő múlásával egyre nagyobb tisztelettel és kegyelettel őrzi a nemzet, amelynek forradalmi érzületeit a schwarzgelb terror nem tudta megtörni, s amely két újabb levert forradalom, 1918—19 után immáron egy győztes forradalmi átalakulás utáni korszakban él. Haynau, bár megölethette azokat, akiket hatalmába jutott, mégis végzetesen tévedett, amikor azzal hencegett: „A magyarok háromszáz év óta mindig lázadók, csaknem valamennyi Habs- burg-király idején törtek ki forradalmait. Én vagyok az az ember, aki rendet fog teremteni. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen mód intő példát szolgáltatni minden jövendő ' forradalomnak”. És Haynau nemcsak a magyar nemzetet kívánta elrettenteni. Hiszen a magyar eseményeket nagy figyelemmel és rokonszenv- vel követték szerte Európában. Heine, Marx, Engels éppúgy, mint a korszak sok más nagyszerű gondolkodója, s az utcák népe, amely bár csak töredékesen értesülhetett a magyarok harcáról, ösztönösen testvéreit üdvözölte a nemzeti függetlenségért küzdőkben. A reakció nemzetközi szövetsége éppen ezért egyesült Kossuth Magyarországa ellen. Es méltatlan sors jutott az aradi vértanúknak később is, amikor már ápolták emléküket. A kiegyezés utáni Habsburg-idők- ben és a Horthy-lcorszak- ban hazafias frázispufíog- tatás folyt 1849. október 6-a minden évfordulóján, feledtetni akarván azt a történelmi igazságot, hogy a nemzeti függetlenség és a haladás nemzetközisége szorosan összetartozik. Nem sikerült, nem sikerülhetett. A nép — ha legendákkal, a történelmi tényeket talán nem mindenben pontosan fedve is — megőrizte szívében a mártírok igazi emlékezetét. S amikor ismét idegen elnyomás fenyegette az országot, amelyet már mások érdekeiért háborúba vittek, éppen 1341. október 6-án zajlott le az első tüntetés az ország fasizálódása, a náci szövetség ellen. Az új küzdelem harcosai emlékeztek a forradalom és a szabadságharc/mártírjaira. 1848— 49 valóságos tanulságára emlékeztettek. Vajha többen megfogadták volna ezt a figyelmeztetést: az országnak nem kellett volna olyan szörnyű árat fizetnie azért, amiért eleink is küzdöttek — a haladás, a szilárd függetlenség útjára jutásért. Az aradi tizenhármak, a nemzet szabadságáért és függetlenségükért életüket feláldozott valamennyi hős , emléke egy nemzet lelkében él. Égnek a jelképes lángok. És mintha egy nemzet fohászát fejezte volna ki Damjanich Jánosnak az utolsó éjszakán papírra vetett és az utókorra maradt gyönyörű imája: „Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől I... Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot!” P. I. KISTERMELŐK FIGYELEM! S « Az év »égi felkínólási-felvásárlási csúcs jó levezetése érdekében az 1982. október havában átadott hízott sertésekért (95—125 kg között) az érvényben levő alapárakon és felárakon felül még 1 Ft kilogrammonkénti felárat űzetünk Kérjük kistermelőinket, hogy a zavartalan átvétel érdekében értékesítési szándékukat mielőbb jelentsék be járási kirendeltségeinknek, felvásárlóinknak és megbízottainknak. BORSOD MEGYEI ÁLLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI VÁLLALAT, MISKOLC