Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-28 / 253. szám

1982. október 28., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Korszerű halászat 9 Uj módszerek, lehetőségek a nagyobb hozamért Nemcsak itthon, külföldön is egyre keresettebb áru a hal. Haltermelésünknek négy évvel ezelőtt négy százalékát exportáltuk, most viszont már 24 százalékát. S még egy jellemző adat: a hor­gászlétszám 1975 óta 136 ezer­ről 250 ezerre növekedett. A növekvő kereslet arra ösztönözte a halászati ágazat irányítóit, hogy jobban gaz­dálkodjanak a lehetőségek­kel, s gyorsabban növeljék a termelést. Ez azonban ma­napság, amikor takarékos­kodnunk kel] a beruházások­kal is, nehezebb a koráb­biaknál. Az ágazat jelszava. minden vízterületet ki kell használni! Ebben lehet is eredményt elérni, ha jól al­kalmazkodó technológiákkal, a hidrobiológia és a halbio­lógia ismereteinek birtoká­ban cselekszünk. A módszerek ezekben a he­tekben vizsgáznak, hiszen az ősz a halászat „szüretje”. KETRECBEN TÖBBET, MINT A HALASTÓBAN A haltermelés hetven szá­zalékát a tógazdaságok ad­ják, ahol műszaki és gépi technikai eljárásokkal, új módszerekkel szinte teljesen megszüntették a halászatban az egészségre ártalmas, ne­héz fizikai munkát. A tech­nikai újdonságok közé tarto­zik például a takarmányki- osztó fenéknyílós motorcsó­nak, a gépi lehalászásban pe­dig- a mozgó markolós, a szi­vattyús, a serleges, a putto­nyos kiemelők. Gépesítették a válogatást is a külső hal­ágyakban, ahova „kiszökte­tik” a halakat. A halszaporítás és -neve­lés legkorszerűbb módszerei­vel a szakosított üzemekben dolgoznak: a TEHAG, a ha­lászati tsz-ek dinnyési tele­pén, a Hortobágyi Állami Gazdaság területén. A szako­sítás igen fontos eleme a ter­melés biztonságának. Ezzel sikerölt elérni, hogy mindig legyen elegendő ivadék a ha­lászat számára. Van ugyanis, ahol 200—400 millió lárvát is nevetnek. A viszonylag kis befekte­tést igénylő új technológiai eljárások az alapadottságok­hoz igazodnak. így például egyes kavicsbányák, öntöző főcsatornák területén a ketre­ces ha! nevelés, néhány folyó­szakaszon a rekeszes önete- tős, oxigénadagolásos mód-. szerek terjedtek el. Egy-egy 24 négyzetméteres, 3—4 mé­teres vízbe merített ketrec­ben 10—12 mázsa halat, vagyis egy halastó hozamát lehet tenyészteni. KÖLTSÉGES, DE EXPORTÁLHATÓ Más, költséges módszerek exportcélokat szolgálnak. Jól értékesíthető halfajokat te­nyésztenek az elfolyó bánya­vízre épült Balatoni Halgaz­daság ódörögdi pisztrángosá- ban és a Hortobágyi ÁG geo­termikus vízre alapozott an- golnás üzemében. Közösen próbálkozik a Szigetfő Mező- gazdasági Termelőszövetkezet a Halászati Kutató Intézettel, hogy a szentesi Árpád Me­zőgazdasági Termelőszövetke­zet hévizében harcsaivadé­kot neveljen. A Bikali Álla­mi Gazdaságban hidegvizes medencés harcsan£velés meg­oldásán dolgoznak. Ezekben a rendszerekben nagy értékű halat termelnek exportra, méghozzá igen nagy haté­konysággal. A halak számá­ra a legkedvezőbb feltétele­ket mesterségesen alakítják ki, hogy ne legyenek kitéve a változékony külső hatások­nak, hőmérséklet-ingadozá­soknak. Megfelelő berende­zéssel biztosítják az oxigén­szintet, a vízhőmérsékletet; a takarmányt — , halfajtától függő összetételben — önete- tős rendszerben vagy időre beállítva adagolják. Ezek az üzemek tehát egész esztendőben, az időjárástól függetlenül működhetnek. Ér­dekes, hogy míg a Balaton­ban az angolna 5—6 év alatt éri el „piaci méretét”, addig e rendszerekben 14—16 hó­nap alatt Arról nem is szól­va, hogy az ódörögdi piszt­Telefonközpont exportra X Budavox egymás ntán fcét versenytárgyalást nyert Kuvaithan, telefonhálózat építésére. Az összesen 12,5 millió dollár értékű szerző­dések fővállalkozója a Buda- rox mellett a Telefongyár, a kábeleket pedig a Magyar Kábelművek készíti. A há­lózat kiépítését magyar szak­emberek végzik majd. Mun­kájukat nehezíti, hogy meg­levő telefonközpontok közötti kábelrendszert kell kicserél­niük. rangos egy hektáron évi 15 millió forint, az angolnás üzem 25 millió forint értékű árut bocsát ki, egy hektár halastó százezer forintnyit, míg a természetes vizek — a folyók, tavak — csak öt­ezer forintnyit. Igaz, a költ­ségekben is nagy a különb­ség. Ám mindenképpen ér­demes foglalkozni a nagy in­tenzitású termelési módsze­rekkel. ELSÓK ÉS UTOLSÓK Az elmondottak is igazol­ják, hogy megkezdődött a technikai-műszaki elemek elterjedése a halászatDan. Olyan irányú ez a fejlődés, amely a még ki nem hasz­nált természetes lehetőségek­re alapozva bár költségesebb, de jól értékesíthető halfajo­kat állít elő. Ezért is talál­kozhatunk a közeljövőben többet a medencés és a ketre­ces technológiával, a geoter­mikus és bányavizek, a víz­tározók vizeinek halászati cé­lú felhasználásával, a piszt­ráng, az angolna és a harcsa tömeges termelésével. Ezek a törekvések a pontyfélék ter­melésének fokozása mellett tapasztalhatók. Mindezek mellett gondol­nunk kell a horgászsport fej­lődésének lehetőségeire, mint a halászat jelentős elemére. Érdekes lesz ezt is kielemez­ni, hiszen hazai vizterületünk 80 százaléka mintegy 130 ezer hektáron horgászható víz. Sok még a tennivaló, a le­hetőség, amit sürget a hor­gászlétszám — már említett — erős gyarapodása is. A halforgalmazás, a hal­feldolgozás helyzete is fontos kérdés, mert a termelés—fo­gyasztás összhangját, az igé nyékhez igazodást összefüggé­sében kell látni. A termelés növekedése mellett — ami 1975-höz képest 35 százalék — nem szabad, hogy olyan érzete legyen a fogyasztónak, hogy nincs hal. Ez természe­tesen nem jelenti azt, hogy nem kellene több, tehát vi­szonylagos hiány előfordul­hat. A termelés további nö­velésével és az áruterítés jobb szervezésével azonban elérhető, hogy a halfogyasz­tás, mint az egészséges táp­lálkozás égjük feltétele, na gyobb szerephez jusson ha zánkban is. Furcsa ellent­mondás ugyanis, hogy Euró­pában az édesvízi halterme­lésben elsők vagyunk, a fo­gyasztásban azonban az utol sók, Br. Dobra! Lajos a MÉM vadászati és halászati főosztály helyettes vezetője üzemlátogatások vologdai vendégeink programjában Vendégeink Lenkey Zoltán kiállításán (Folytatás az 1. oldalról) iránt érdeklődlek. A zsolcai elemek felhasználásával je­lenleg 27-féle lakás alakítha­tó ki. és ez a hazai házgyá­rak termékskáláját tekintve átlagosnak ítélhető. Üjabban a telepszerű társasházak épí­téséhez is mind nagyobb számban készülnek épület­elemek az alsózsolcai ház­gyárban. A műszaki gárda azon dolgozik, miként lehet az előállítási költségeket a lehető legtakarékosabban ki­alakítani. A Sztanyiszlav Alekszand- rovics Oszminin vezetésével Borsodban tartózkodó delegá­ció tegnapi, harmadik napi programjában ezután a Bor­sod megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, ezen belül a Miskolci Húskombinát meg­tekintése szerepelt. A ven­dégeket dr. Szabó László, a vállalat igazgatója és Varga János, a pártvezetőség titká­ra fogadta Ax üzemlátogatás során az igazgató elmondta, hogy évelte 40 ezer szarvas- marhát és 400 ezer sertést dolgoznak fel. Az üzem kü­lönböző részlegeibe, az átve­vőtől a készáruraktárig Bi- hetl Gyula főmérnök kalau­zolta a vendégeket A délutáni órákban a vo- logdai delegáció ellátogatott a Kossuth Művelődési Ház Mini Galériájába és megte­kintette Lenke>r Zoltán Mun- kácsj'-díjas grafikus „Rajzok Vologdából” című kiállítását. Jelen volt a látogatáson a művész is, akivel a küldött­ség tagjai a rajzok születé­séről, vologdai élménj'eiről beszélgettek. Csak egy gon­dolat a vendégkönyve írt kedves sorok közül:;..Ügy éreztük a kiállítás megtekin­tése során, mintha percekre otthon lennénk, mert. a ké­pek a mi természeti körnj’e- zetünket, életünket mutatják be.” A küldöttség programjának következő állomása a Bor­sod megyei Tejipari Vállalat központja, illetve a miskolci tejüzem volt. Itt Czigler Dá­vid igazgató és Bereznay Fe­renc pártalapszervezeti titkár köszöntötte a vologdaiakat, akik a vállalat vezetőinek és Fotó: Laczó József Izsépv Bélának, a miskolci üzem igazgatójának kíséreté­ben tekintették meg a kor­szerű technológiával felsze­relt üzemet. A látogatás so­rán a vendégeknek megmu­tatták a tejfeldolgozás kü­lönböző fázisait, a tejtermé­kek, a tejföl, a vaj, a Ger­vais készítését, töltését, cso­magolását. A sajtraktárban 80—90-féle termék várakozott kiszállításra, amiből 40—50 a vállalat saját készítménye. A Borsod megyei Tejipari Vál­lalat ellátási területén, Bor-, sódban és Heves megye egy részén csaknem egymillió la­kos tej- és tejtermékigényeit elégíti ki. A vologdai delegáció ma délelőtt az edelényi Alkot­mány Termelőszövetkezetbe látogat. Ankét a beruházási folyamatról Ankétet tartott a Magyar Közgazdasági Társaság Bor­sod megyei Szervezete, amelynek témája ez alka­lommal a beruházási folya­mat kritikai értékelése volt A téma aktualitását — egye­bek között — a nemrégiben hasonló címmel megjelent könyv adta. Termékeik szezonális jel­lege miatt az építőanyag­ipari vállalatok évről évre hasonló gondokkal küzde­nek. Az év elején nincs nagy keletjük az építőanyagolcnak — a vásárlási kedvet az el­ső tavaszi napsütés hozza meg. Akkortól kezdve azon­ban nincs megállás: az év végéig feszített tempóban, gyakran túlórában dolgoznak azért, hogy egyetlen vevő kérésére se’ kelljen nemet mondaniuk. Megkérdezhetnénk: ha ez a jelenség oly sok év óta tara­ja magát, vajon miért nem dolgoznak előre az építő­anyag-gyártók? A kérdés miatt ugyancsak megmoso­lyognák az embert A döntő érv: máért termeljenek rak­tárra, s ha vállalnák is a későbbi értékesítéssel járó esetleges kockázatot, hol tá­rolják a készárut? Hasonló gondokkal küszködnek a TÜ- ZÉP-telepeken is, s az építke­zők sem szívesei) raktároz­zák télen az anyagokat. — Mind nehezebb alapo­san átgondolt, jó terveket készíteni — jegyzi meg Ko- rompai Iván, a Beton- és Vasbetonipari Művek Mis­kolci Gyárának főmérnöke. — A szezonális jelleg mellett nehezíti munkánkat a beru­házások számának csökkené­i Jutalom az újítóknak Mérlegen a szigorított intézkedési terv se is. Az ér elején még re­álisnak ítéltük meg a 462 millió forint értékű terme­lési programot. Ám év köz­ben sok termékünk iránt visszaesett a kereslet, jó, ha terveink 440 millió forintban realizálódnak. Az idei nye­reségtervet 26 millió forint­ban állapítottuk meg — ezt mindenképpen teljesíteni akarjuk. Nagy fába vágtuk a fejszét: két üzemünkben — Miskolcon és Bodrogkeresz- túron — megérett a helyzet a régá kazánok kicserélésére. Mindkét beruházást meg­kezdtük, az eredeti tervek szerint már üzemelniük kel­lene. Sajnos, sok a kivite­lező, s a határidők többszö­ri módosítása miatt egymást vádolják. Tény, hogy a mis­kolci gyárban télen óránként hat tonna gőzre van szük­ség. Egy kazánnal ezt a mennyiséget előállítani nem tudjuk. Hasonló a helyzet Bodrogkeresztúron is. A mun­kánk sok, feladatainkat nem teljesíthetjük, ha ae újabb batáridőt aem tartjgh « ká­vá telezők. — Mennyi betont untat­tak elő háromnegyed év alatt? — összesen 200 ezer köb­méter betont termeltünk, mintegy 330 millió forint ér­tékben — mondja a főköny­velő, Tóth Lászlóvá. — Na­gyon sokféle terméket készí­tettünk: különböző falazó­blokkokat, födémelemeiket, áthidaló gerendákat, kerítés- elemeket, útszegélyező jár­dalapokat, betoncsöveket ál­lítottunk elő. Az idén rend­kívül nagy volt az egyedi megrendeléseik száma — mintegj' százötven fajta kis­szériás terméket gyártottunk. Termékeink ötven százalékát a kislakásépítők vásárolták meg. — A gyakori termékvál­tás rugalmasságot, megértést igényelt dolgozóinktól —ve­szi át a szót a főmérnök. — Igyekeztünk honorálni az erőfeszítést — mintegy 6 százalékos bérfejlesztést haj­tottunk végre az idén. SUkc rffift Wkan9cosabb«n gazdál­kodnunk : mind az anyaggal, mind az energiával jobban „sáfárkodtunk”, mint az előző években. Legmutató- sabb az eredményünk a ce­mentfelhasználásban. Kétmil­lió forint értékű cementet ta­karítottunk meg. Könnyítet­tük a nehéz fizikai munkát igénylő vasvázkészítést. Saját tervezésű és kivitelezésű há- lóhegeszrtő, -vágó, illetve -hajlító kisgépeket állítottunk a termelésbe. Megoldottuk a hulladékvas gazdáivágosabb . értékesítését is; kötegelve, méretre vágva adjuk el a vashulladékot, ugyanakkor jobban odafigyelünk a kész­áru szállítására is. Célul tűz­tük ki a szállítási hibából eredő töréskárok 300 ezer forintos csökkentését. Kilenc hónap alatt nem várt sikert hozott az intézkedési terv: félmillió forinttal lett keve­sebb a vasúti kárunk. A miskolci gyár takarékos- sági programjánál érdemes elidőzni. A nyereség fedezete a szigorított intézkedésekben rejlik. A gyár dolgozói ma­gúit készítik és javítják az acélsablonokat. Ennek anya giakban mérhető haszna: 250 ezer forint. Kifizetődőnek bi- zonyult a gépkölcsönzés is, ebből 800 ezer forintot pro­fitáltak. Négymillió forinttal tudták csökkenteni az álló­eszközök fenntartási költsé­gét úgy, hogy a szükséges javításokat a gyári szakem­berek végzik el. A gyárban a tervezettől 25 dolgozóval kevesebb létszámmal kell megoldani a feladatokat. — Igyekszünk jobban ki­használni az emberi lelemé­nyességet, fokozottan figye­lünk a kezdemén vezés ek re, — mondja a főmérnök. — Nem szeretnénk letörni az újítókedvet bonyolult admi­nisztrációval. A dolgozók kö­zött nagyon kedvelt a rend­szeressé vált újítási ötletnap, amelj’en rögtön választ kap­nak arra a kérdésre, egyál­talán érdemes-e foglalkoz­niuk az ötlet kidolgozásával A használható javaslatot a bizottság ott, helyben elfo­gadja, s az újítót különjuta- lomban is részesítjük. Az újítómozgalomnak nálunk jó hagyományai vannak, milli­ókban mérhető a megvaló­sított újítások gazdasági haszna. — dévald — A könj’v szerzője, dr. Ber­ta Imre, az Állami Fejlesz­tési Bank osztályvezetője előadásában hangsúlyozta: a beruházási folyamatról al­kotott képünk nem elég szi­lárd. a szakirodalomban túl­súlyban van a makroközeli- tésű írások száma. Éppen ezért igyekezett komplexen, a gyakorlati oldaláról is ele­mezni a témát. A könyv' el­sődlegesen a hetvenes évek beruházási kritikáját tartal­mazza, s egyúttal rámutat az elkövetkező időszak legége­tőbb tennivalóira is. A be­ruházások a gazdaságban maradandó nj’omot hagynak — gazdasági életünk jelen­legi feszültségéért nagyban felelősek a korábbi években megvalósított beruházások. Gondjaink jórészt strukturá­lis eredetűek, ám ezek a problémák korántsem meg- változta ihatatlanok. A könj’v szerzője tizenöt tézisben fejti ki kritikáját, amely tanulságul szolgálhat a jövőre nézve. A beruházási folyamatban legfontosabbnak a célválasztást ítéli. Rámu­tat: a beruházási folj’amat legnagyobb fogyatékossága a külgazdasági orientáció hiá- nj’a, az arányossági szem-' pontok nem megfelelő érvé­nyesítése. A döntésekben hát­térbe szorultak a gazdasá­gossági szempontok, túlsza­bályozott, bürokratikus a be­ruházási rendszerünk. Jelen­leg nem kevesebb, mint 526 oaragrafus szabálvozza a be­ruházási tevékenységet. A iövőbén olj’an viszonj’ok ki­alakítására kell törekednünk, ahol a beruházók érdeke csakis a magas színvonalú, korszerű beruházások megva­lósítása lehet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom