Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-26 / 251. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. október 26., kedd A képernyő előtt I fiiielflril ez literiig Amiótá Gogol másfél évszázaddal ezelőtt megírta A revizort és Hlesztakov személyével megteremtette a kisvárosba érkezve a jelenlévőkben bűntudatot ébresztő ismeretlen, nagybetűs Valakit, ez az alaptéma a legkülönbözőbb változatokban sor- ra-rendre visszatér az egész világ drámairodalmában. Akár az elmúlt kedden a Magyar Televízió Kaland a főmetőrrel című tévéjátékéban, amit Alekszandr Vampilov színművéből — Elbert János fordítása alapján — Málnay Levente rendezett. Nem tudni, hol, merre, a távoli Szibéria melyik sarkában van az a városka, ahol a Tajga-szállóban megszáll Potapov, a moszkvai nyomdász, de valami nagyon távoli és kis hely lehet, ahol abból a puszta tényből, hogy nem tudják, mi a fő- mettőr, ilyen ijedelem és felfordulás keletkezhet, mint láttuk. Lehet, hogy kevesen ismerik ezt a nyomdai munkakört, de hogy a főmettőr foglalkozás mögött valami kormányhivatalnokot sejtsenek, akitől félni kell, bizony napjainkban már nem elég alap egy társadalmi mondandót hordozni kívánó, bizonyos emberi magatartást leleplezni kívánó játékhoz. Potapov már nem Hlesztakov, a szállodai gondnok, Kolosin. nem másfél évszázad előtti kisvárosi polgármester. Marad hát a színészek játéka, s próbálja menteni a menthetőt. Feleki Kamill személyisége megküzdőit Kolosin hihetetlenségével, a többi szereplő is helytállt a szerep lehetőségein belül. S maradt a tanulság: vitatható, vagy gyenge tévéjátékhoz itthon is lehet anyag. Mint erre példa a szerdai háromnegyed óra. * A hallgatás ára címmel láttuk szerdán a Zimre Péter írta és Bohák György rendezte, negyvenöt perces, bűnügyi tévéjátékként hirdetett, igen sok szereplőt felvonultató produkciót. Hazai volt benne minden, a szerző, a rendező, a szereplők, a környezet, a mindent egyetlen rövidke játékba szorítani akarás. És persze magyar volt az egymásra rávallás, hogy végül szinte minden szereplő kezére bilincs került. Sajátos bűnügyi történet ez A hallgatás ára. Látjuk a bűncselekmény előkészítését, látjuk annak végrehajtását, s látjuk, hogy egy más büntetőeljárás mellékszálaként, szinte teljesen véletlenül derül fény a súlyos bűncselekményre, valósággal a nyomozó szervek teljes kikapcsolásával, hogy aztán a postarablásba belekeveredjék régi politikai bűncselekmény, meg egyéb, s szinte megsajnáljuk a postarablót, hiszen nemcsak lelepleződik és lopott vagyonát veszti, hanem, a börtönt elkerülendő, a bíróság szeme láttára öngyilkos is lesz. Tizenkilenc színész, nem tudni, hány statiszta, milyen létszámú műszaki és művészeti stáb munkálkodott A hallgatás ára képemyőre-teremté- sén. Vajon, megérte-e? 4c Vigaszul szolgál, hogy a szerda esti Csere című tévéfilm viszont értékes művészi élményt adott. Jurij Trifonov neve nem ismeretlen a magyar képernyőn. Most Makai Imre fordításában, Gothár Péter tévére alkalmazásában és rendezésében láthattuk Csere című művét, amelynek középpontjában látszólag egy lakáscsere-ügylet áll, ám ennél sokkal többről szól: főhőse, a középkorú férfi kénytelen szembenézni élete legfontosabb kérdéseivel, álmaival és jövőjével. Trifonov hősei mindig a' hétköznapi életünkben lépten-nyomon belénk botló emberek, s ami azokkal történik, az is mindennapi. Az anyós, a meny és a vő hármasának mindennapjaiban is fölébe kerekednek a megszokottságok az élet szépségeinek, torzsalkodások, ütközések jelentkeznek, amiket aligha old fel majdan a lakáscsere. Gothár Péter néhány visszajátszó gondolati képsorral is érzékeltette hősei emlékeit, vívódásait, rendezése — tőle megszokottan — egyenletesen feszülő drámát produkált. Temessy Hédi az anyós szerepében remekelt, Koltai Róbert hiteles volt a főhős alakjában, s helyén volt a többi szereplő is. 4c Állati összeállítással jelentkezett a hosszúra nyúlt nyári szünet után a Vasárnap délután című „szórakoztató magazin- műsor”. Az állati ez esetben nem az argóból kölcsönzött dicsérő jelző, hanem állatinak kell minősíteni a kétórás összeállítást, hiszen az alaptéma az állat és — részben — az ember kapcsolata volt. Csak egyetlen magánakvárium bemutatására harmincöt percet szántak a műsor elején, majd többször visz- szatértek rá; volt állatkerti riport, stb. S ami nem állattal kapcsolatos volt — művészek fodrásza, a zágrábi tornász VB, a pszichológus és az utcai kérdezősködés, Rófusz Ferenc új raizfilmje (aminek lemaradt a vége!), beszélgetés egy fotóművésszel — eléggé szervetlenül illeszkedett az állati témák közé. Pedig már ránk férne egy kis igazi vasárnapi szórakozás! ... Benedek Miklós Miskolciak és patakiak Öregdiákok Másodszor rendezik meg összejövetelüket a pataki öregdiákok baráti körének tagjai Miskolcon, a Petőfi Középiskolai Fiúkollégiumban. Az október 28-án, csütörtökön este 6 órakor kezdődő eseményre a miskolci öregdiákokat is várják, a találkoznak program fő témájaként ugyanis dr. Deák Gábor tart előadást a pataki iskola és a miskolci Lévay Gimnázium pedagógiai kapcsolatáról. A kollégium éttermében tartandó találkozóra mindkét társaság, baráti kör tagjait szeretettél várják a rendezők. Rajzok Yologdából Lenkey Zoltán útirajzainak kiállítása A velünk testvérvárosi © és -megyei kapcsolatban álló Vologdában járhatunk Lenkey Zoltán grafikusművész huszonhat toll rajzának segítségével, ha megtekintjük azt a kamarakiállítást, amely tegnap délután nyílt meg Miskolcon, a Kossuth utca 11. alatti Mini Galériában, a jó barát pályatárs és a vologdai úton is útitárs Feledy Gyula grafikusművész meleg hangú bevezetőjével. Ütijegyzetek rajztollal — így fogható fel a huszonhat lap, amelyeken hol szűkszavúbban, hol valamivel aprólékosabb kimunkálással elénk lép Vologda és környéke néhány táji és építészeti jellegzetessége. Természetesen az ott járt magyar művész szeme elsősorban az itthoni szemnek idegenebbet, ritkábban látottat veszi észre és jegyzi fel magának: a hagymakupolás templomokat, az észak-orosz építészet más jellegzetességeit, a fából épült vologdai házakat, Kirilov és más környékbeli települések érdekességeit, a fűrésztelepet, a kikötőt, a tópartot, csónakokat, stéget, egyebeket. Huszonhat lapra kevés férhet, de amit Lenkey felrajzolt — ha nagy léptékkel is — visszaadja, érzékelteti a felkeresett vidék hangulatát, a rajzok sorából elénk idéződik Vologda, vagy legalábbis annak egyik igen jellegzetes oldala. „Nem nagyon szokás már (csaknem szégyen) a természet előtt dolgozni. Pedig szükség van az ilyen felfrissülésre. Még egy rajz, vázlat is hordoz magában valami sajátos ízt, hangulatot, amit nem lehet fejből kitalálni. Mert őrzi a természet által kapott közvetlen inspirációt. Az itt kiállított rajzok sem akarnak többnek látszani, mint amilyen szándékkal készültek. A Vologdában töltött egy hónap emlékeit idézik” — vallja Lenkey, aki (mint annak idején tudattuk) a közelmúltban egy hónapot töltött művésztársaival művész- csere-akció keretében a testvérmegyében. KamarakiálH- tásán emlékeinek egy kis hányadát osztja meg az érdeklődőkkel. akiknek szívesen ajánljuk figyelmébe a november 23-ig lát0oatható tárlatot. (bm) Eredményhirdetés Széphalmon Szépen beszélni - érdemes Széphalmon, a Kazinczy Múzeum előtt hirdették ki vasárnap, október 24-én délelőtt J a tizedik alkalommal megrendezett Édes anyanyelvűnk országos verseny eredményét. Az ünnepség — hagyományosan — Kazinczy Ferenc sírjánál kezdődött meg. Az országos nyelvhasználati verseny résztvevői helyezték el a kegyelet és az emlékezés virágait a széphalmi remete, a magyar nyelvújítás vezéralakjának sírjára. Szabó Gyula Jászai-díjas színművész szavalata nyitotta meg az ünnepélyes ered- <* ményhirdetés ceremóniáját Illyés Gyula Koszorú című versét mondta el. Tóth Lajos, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei KISZ-bizottság titkára mondott ünnepi beszédet, hangsúlyozva, hogy az ifjúsági mozgalom is magáénak érzi az anyanyelv ügyét, erejéhez, lehetőségeihez képest mindent megtesz azért, hogy az ifjúság anyanyelvi kultúrája növekedjen. A bíráló bizottság nevében dr. Derne László egyetemi tanár, a nyelvtudományok doktora értékelte a háromnapos versenyt, a hatvankét gimnazista és szakközépiskolás, valamint az ötvenöt szakmunkástanuló teljesítményét. A szokásokhoz híven egyébként valamennyi résztvevő emléklapot kapott, húszán könyvjutalmat is. A legjobb tizenöt versenyző — helyezési sorrend megállapítása nélkül — megkapta Sátoraljaújhely város emlékplakettjét, valamint pénz- és hanglemezjutalmat. A bíráló bizottság két pedagógusnak js odaítélte az emlékplakettet, olyan pedagógusoknak, akik ismételten eredményesen készítették fel tanítványaikat a versenyre. Először adták át a sátoraljaújhelyi szakmaközi bizottság díját a versenyen legeredményesebben szereplő sátoraljaújhelyi és borsodi versenyzőnek. * Tízéves az országos verseny, amely eredetileg csak a borsodi középiskolások nyelvhasználati vetélkedője- ként indult. A helybeli kezdeményezés — két forrásból is táplálkozott, sátoraljaújhelyiből és szikszóiból — fokozatosan terebélyesedett országos méretűvé. Mint ahogyan kitapintható a fokozatosság abban is, hogy a gimnazisták és a szakközépiskolások mellett csak az utóbbi években jelentkeznek a szakmunkástanulók. A tíz év alkalmas a statisztikakészítésre is. Eddig 708 iskola 766 növendéke jutott be a sátoraljaújhelyi döntőbe, s 103 tanuló kapta meg a nagyon szép plakettet Negyvenhét város 70 iskolája adta a győzteseket, legtöbbet eddig a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium. 4c Sátoraljaújhelyre a megyei versenyek és a nagyvárosi erőpróbák legjobbjai jönnek el. (A megyék, a kiemelt nagyvárosok és a főváros külön-külön küldik versenyzőiket) Ezt a tényt emelte ki értékelésében dr. Deme László egyetemi tanár is. Az újhelyi versenyen részt vevő fiatalok — a jéghegy csúcsa. De természetesen nem sza- kíthatók le az itteni tapasztalatok az általánosakról. Az anyanyelvet is tanulni kell, ha másképpen is, mint ahogyan más nép nyelvét tanuljuk. És másfajta a felelősségünk is érte. Nem jó, de megbocsátható, ha vétünk a grammatika szabályai ellen, amikor idegen nyelven szólalunk meg. Ugyanez megbocsáthatatlan, ha anyanyelvűnkkel tesszük. Nemzeti tudatunk sokszor észrevétlen, a hétköznapokban nem tudatosuló fenntartója az anyanyelv. Törékeny és „romlandó”, ha engedünk a pongyolaság csábításának, ha műveltségünk íitogtatásaként teletűzdeljük idegen szavakkal, ha alkalomhoz nem illő stílusban adjuk elő mondandónkat. Az újhelyi verseny — egyik legnagyobb érdeme! — nem nyelvtani ismereteket, hanem ezeknek az ismereteknek a használatát kéri számon. Az élő, szép, helyes beszédre sarkall. Tíz év távlatából ma már elmondhatjuk; ennek a versenynek is volt helye s szerepe abban, hogy az anyanyelvi kultúra védelmében valóban tömegmozgalommá fejlődött az anyanyelv gondozása. Ez nemcsak az iskola, s nemcsak a magyar szakos tanárok nehéz, de szép feladata. Akkor sem, ha a legtöbbet mégis ők teszik. A szépen beszélő diákok kiröppennek az iskolából; a tanár marad ott posztján, s ő próbálja meg átültetni a mindenkori középiskolásokba az anyanyelv, a magyar nyelv szeretetét * Szfikebb pátriánk, Borsod- Abaúj-Zemplén diákjai ezúttal nem a legfényesebben szerepeltek. Mindössze a sátoraljaújhelyi Kossuth Gimnázium és Szakközépiskola tanulója, Csiszár Mónika kapott könyvjutalmat. Végletes következtetést mégsem érdemes ebből most levonni. Annál nagyobb öröm viszont, hogy az idei versenyen különösen helytálltak a szakmunkástanulók. Igaz, elsősorban a kereskedelmi szakmunkás- képzők diákjai. Korábban ők inkább a „vert mezőnyben” végeztek. Mostani helytállásuk két következtetés levonására is késztet; egyrészt, jó dolog, hogy a szakma elsajátítása mellett egyre több figyelem jut az általános műveltség gyarapítására is szakmunkásképzőinkben. S az általános műveltségnek igazán alapja az anyanyelvi nevelés. Talán nem véletlen, hogy ebben a kereskedelmi szakmunkásképzők járnak elöl jó példával. Végezetül még egy tanulság megvonása kívánkozik. Az Édes anyanyelvűnk versenyre a legjobbak érkeztek. Tízezer diák közül — eny- nyien vettek részt az iskolai versenyeken — 117. S ha van verseny, amelyben igazán a részvétel, s nem a győzelem a fontos, akkor az anyanyelv-használati verseny az. Szépen beszélni — önmagunkat is megtisztelni, nemcsak másokat a pontos, szabatos kifejezéssel — nemcsak a versenyen, nemcsak a verseny kedvéért, mindenkor érdemes. Csutorás Annamária A Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat, a Ruházati Textifkereskedelmi Vállalat és az ÉM Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat rendezésében OKTÓBER 28-ÄN 17 és 20 órai kezdettel műsoros őszi-téli divatbemutató a Kun Béla Művelődési Központban (Ózd, Árpád vezér utca 29.) Jegyek válthatók: a művelődési központban és a közönségszervezőknél. Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk.
