Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-16 / 243. szám

1982. október 16., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Nem a cégtábla a fontos Merre tart az ÁFIT? Minisztertanácsi határozat döntött az AFIT Tröszt meg­szüntetéséről, arról, hogy a vállalatok üzemegységei a ké­sőbbiekben önálló kisvállala­tokként végezzék szolgáltatói feladataikat. Miért volt mind­erre szükség, kérdezhetné bárki, és a kérdést kiegészít­hetné azzal is, mi a garancia arra, hogy az új vállalat) konstrukció gyorsabb, jobb minőségű munkát eredmé­nyez? Nézzük, hogyan fogalmazó­dott meg a leendő kisvállala­tok (tanácsi vállalatok) elé ki­tűzött cél? Először is a szol­gáltatási színvonal javulását várja a kormányzat, azt, hogy egészséges versenyszellem, konkurrencia alakuljon ki a vállalatok között. Azzal, hogy a dolgozók fokozottabban ér­dekeltté válnak a napi mun­ka elvégzésében, jelentős tar­talékok szabadulhatnak fel. Ahhoz, hogy a célt lássuk, ismerni kell a mai érdekelt­ségi szabályzókat. Jelenleg az ország összes AFIT-vállalata azonos érdekeltségi rendszer­ben dolgozik. A bérszínvona­lon belül nem kínálkozik pél­dául lehetőség arra, hogy egyes szakemberek kiugró tel­jesítményét annak megfelelő arányban ismerjék el. Más­részt a ráfizetéses, rosszul dolgozó üzemegységek eddig a tröszti vagy vállalati védő­szárny alatt átvészelhették a számukra legkritikusabb idő­szakokat is minden következ­mény nélkül, a segítség ugyanis kéznél volt. Hogy mi­ből futotta erre? Abból a több­letből, amit a másik, átlagon felül teljesítő üzemegység nyújtott. Nos, az új kisválla­latok számára már nem léte­zik ilyen jótékonysági alap. Mindenkori megélhetésüket maguknak kett előteremteni, megtermelni. Közvetve, a le­hető legszorosabban érdekel­tek leszTjpk . abban, hogy a szolgáltatói' kört bővítsék, hogy nevükkel minél jobb' hangzásra--tegyenek szert; Evek éta visszatérő refrén, hogy bővíteni kel] az autója­vító kapacitást a megyében és persze, megyehatáron túl is hasonló gondokkal küzdöttek. Nem titkolt reményt fűznek a határozatot előkészítők ahhoz, hogy a nagyobb érdekeltség, a gyorsabb. jobb minőségű munka lefarag a ma még ki­áltó mennyiségi gondokból. A jelentős 'tartalék feltárása azt is,igazolhatja.' hogy egyelőre nem szükséges a javítóháló­zat további bővítése. Persze, mindezekre csak a következő évek tapasztalatai adhatnak megnyugtató választ. A kérdés: hogyan lesz képes a mai technikai felszereltség mellett, ilyen figyelmet ér­demlő minőségi váltásra pél­dául a miskolci Futó utcai, vagy a többi megyei szerviz amelyik eddig az AFIT Tröszt egyik-egyik vállalatának üzemegységeként csak alig volt képes erre? Az AFIT XVI-os számú Vállalatának igazgatója, Mihók Rezső sze­rint: — A kisvállalatok egészen más érdekeltségi rendszerben dolgozhatnak. Többek közt módjukban áll majd a kiug­ró egyéni teljesítmények fo­kozottabb anyagi elisme­rése. Miután önálló gaz­dasági, pénzügyi egység­ként szerepeinek, a kisvállala­tok egyszámlát nyitnak, önál­lóan intézik adó-. bér-, SZTK-ügyeiket. A felfokozott érdekeltség a feladatok ellá­tásában lépten-nyomon je­lentkezik majd, a jó munka egyben az „életfeltételeket” jelenti a kisvállalatok számá­ra, a talíionmaradást. — A javítási kapacitás, a szolgáltatási színvonal min­dig függött az alkatrészellá­tástól. kis túlzással úgy is mondhatjuk, hogy ki volt szolgáltatva az ellátásnak. Ha ez vem változik, hogyan sikerül előbbre lépni? — A kormányzat arról is döntött, hogy az Autóker le­ányvállalataként önálló, sze­méi ygéokocs i -a 1 ka trés z ér- tékesítő vállalat lássa el ezt a feladatot. Ezzel egv csa­pásra megszűnik a régi hi­vatkozási lehetőség, hogy hol és melyik vállalat mérte fel rosszul a piacot. A személy­gépkocsi-alkatrészellátásért, mondhatjuk így is, ef. a vál­lalat lesz a felelős. Iga^ et­től még nem lesz több az alkatrész, de az elosztás le­het igazságosabb, egyenlete­sebb, megbízhatóbb. — Hol tartunk most a kis­vállalatokká szerveződés ide­jén? — Az AFIT, az anyavál­lalat mindent megtesz, hogy elősegítse ezt a folyamatot. ' Ügy szeretnénk útftak indí­tani az üzemegységeket, hogy az indulás első percé­től magabiztosan, zökkenő- mentesen dolgozhassanak. Működési, szervezeti ajánlást készítünk számukra az ön­állósághoz, az összeköttetés nem szűnik meg. hiszen tudjuk, hogy a kezdeti ne­hézségek idején szükség lesz a segítségre. Egyes felada­taikat, mint például a mér­legkészítés. anyagkönyvelés, megbízás alapján elvégeztet­hetik másokkal. — A lehetőség adott, hogy azok az üzemegységek, ahol az új feladatok ellátására is felkészültek (amelyek az ön­állósággá! együtt várnak rá­juk) és jónak ígérkezik a ta­nácsok fogadókészsége is, ott 1983. januáj elsejétől már ki lehet tenni az új cégtáb­lát... — Ahol a hátralevő időben ennek a feltételei megteremt­hetők, ott sor is kerül a vál­tozásra, de hangsúlyozni szeretném, nem a cégtábla a fontos, hanem az, hogy az egyes kisvállalatok a tanács szakigazgatási szervének fel­ügyelete alatt jó színvonalú szolgáltatást nyújtsanak és ehhez, és önálló gazdasági életük berendezéséhez le­gyen idejük jól felkészülni. Nagy József Gyümölcsfák az őszi telepítésekhez Megkezdődött az őszi szezon a rákóczifalvi Rákóczi Tsz 120 hektáros faiskolájában, amely az ország második legnagyobb nagyüzemi csemetekertje. A hosszúra nyúlt nyár és a kel­lemes ősz miatt késői a lomb- hullás, ezért mesterséges be­avatkozással. vegyszeres per­metezéssel. illetve a kisdiákok segítségével szabadítják meg lombjaitól az értékesítésre vá­ró 800 ezer gyürhöcsfaolt- ványt. Az idén 40 százalékkal több szaporítóanyagot hoznak forgalomba, a választó]-: is gazdagabb, mint a korábbi években. Almából például 24 alacsony törzsű, körtéből 12, őszibarackból 16 fajta kerül forgalomba. A meggy 17-féle fajtájából válogathatnak a termelők, s nem lesz hiány­cikk az ősszel az igen kedvelt, jó zamatú újfehértói fürtös és az érdi bőtermő meggyfajta sem. Aminek különösen a kistermelők, a zártkertek tu­lajdonosai örülnek, a mostani idényben 40 ezer, rövid te­nyészidejű. négy-öt év alatt termőre forduló dióoltványt állítottak elő, s ebből 10 ezer darabot a lakosság kap. A régi helyett új Miskolcon, a Hunyadi utcában körülbelül 1000 méter hosszúság­ban az elavult, kopott sínek helyére az Üt- és Vasútépítő Vállalat szakemberei mindkét irányban új sínpárok lefektetését, kicserélését végzik. A nagy pontosságot igénylő munkát meglassítja az, hogy a bontást és az új pálya fektetését csak az éjszakai órákban, ami­kor a villamosforgalom szünetel, lehet elvégezni. Nappal a vállalat szakemberei az új villamospályát magassági és szélességi irányban beszabályozzák. Nem kövek, hanem tartósabb, előre gyártott be­tonelemek kerülnek beépítésre, a sínek közé. Előreláthatóan a je­lenlegi szakasszal november közepére készülnek el. Fojtán László fet*. Nagyszámú televízió- és rá­dióműsor hanganyagát, vala­mint egy kiválasztott napon megjelent magyarországi saj­tótermékek java részének nyelvezetét elemző mű áll megjelenés előtt az Akadé­miai Kiadónál. A tömegtá­jékoztatás nyelvezetét vizsgá­ló könyv szerkesztője Grétsy László, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Nyelvtudo­mányi Intézetének osztályve­zetője, az egyes tanulmányok szerzői: dr. Buda Béla, Hel- tainé Nagy Erzsébet, Huszár Ágnes, Kemény Gábor és Wacha Imre. Sokan ismerik azt a szinte sokkoló érzést, amelyet a sa­ját, közvetlen beszédük ké­sőbbi visszahallgatása, még inkább pedig írásban ponto­san lejegyzett változatának elolvasása okoz. Ilyen össze., függéstelenül, hibásan, hely­telenül beszélünk? — kér­dezhetjük magunktól. Ko­rántsem erről van szó. Nyelvi ízlésünk írott szövegeken ne­velkedett, az írott nyelvet tartjuk normának, és ami at- tó^eltér, azt csúnyának, gon­datlannak, helytelennek mi­nősítjük. Az írott és a be­szélt nyelv némely jól meg­figyelhető eltérése azonban mégsem tekinthető hibának. Ezt a megállapítást vallják a szerzők. Sorsolás a Palotásban Tegnap Miskolcon, a Palo­tás étteremben kisorsolták az Unió Áfész tombolaakciójá­nak díjait. Az áfész ebben az évben a miskolci' járás köz­ségeinek jobb ellátás^ érde­kében megszervezte a tartós fogyasztási cikkek házhoz szállítását. Hogy az akció si­keréről előre is gondoskodja­nak, ez év április 1-től szep­tember öO-ig minden kiszál­lított, az Unió boltjaiban ko­rábban kiválasztott tartós fo­gyasztási cikkhez egy sorsje­gyet is mellékeltek. A tegnapi sorsoláson az első díjat, a Mi- nimat 65 típusú mosógépet a 00 593-as sorsjegy tulajdono­sa nyerte. A további nyere­mények, mosógép: 00 028 és 00 280, centrifuga: 00 706 és 00 378, Lausitz 2002-es típusú asztali rádió: 00 305. lés­Hamarosan olyan újítási vezet be a Volán 1-es számú Vállalata, amelynek segítsé­gével tekintélyesen csökken­het a Z1L teherautók üzem­anyag-fogyasztása. A vállalat —• a népgazda­ság, s a saját érdekeit figye­lembe véve — az utóbbi1 idő­ben következetesen kutatja az energiatakarékos megol­dásokat, s e törekvést az újí­tók is segítik. Egy nyugdíjas szakember, egykori műveze­tő, Pálfi Gyula most régi — de akkor el nem fogadott — javaslatával hozakodott elő. Újításának lényege: egy be­tét segítségével többletleve­gő jut a porlasztóba, így ked­vezőbb lesz a benzin—levegő keverék összetétele, ez pedig természetszerűleg a fogyasz­tás csökkenését eredménye­zi. Az újításról a Közlekedés- tudományi Kutató Intézet adott szakvéleményt, naeíy szerint a betét alkalmazásá­val 2,8—4,5 százaléknyi beo- zinm eg takarítást lehet elérni. A vállalat tíz autójába beépí­tették a kis alkatrészt, s a for­galmi kísérletek is kedvező eredményekkel végződtek. Megkezdődhet tehát az ap­ró és egyszerű berendezés so­rozatgyártása. Erre a Mirköz Szövetkezet vállalkozott, s kész arra, hogy november vé­gére legyártsa az első szériát. A számítások szerint a fo­gyasztáscsökkentő betét ára egy—másfél hónap alatt meg­térül. A kis szerkezet egyéb­ként nemcsak a ZIL, hanem egyéb típusú teherautókba, sőt, néhány fajta személy­autóba is beszerelhető. így tehát szélesebb körben ta­pasztalhatják majd kedvező hatását Manapság Miskolcon is so­kan foglalkoznak a közel­múltban megjelent új lakás­ügyi rendeletben rögzített kérdésekkel. Az első hallás és elolvasás után a nagy többség, ha nem is öröm­mel, de higgadtan reagált az ismertetett rendeletekre. A. városközpon tban — a Tanácsköztársaság lakótele­pen — sokan foglalkoznak a rendelet azon lehetőségeivel, mely szerint „zöldövezet, vát rosközpont, Iriemelt környe­zet” címen a megemelt lak­bérekre még 25 százalék fel­árat lehet tenni. A rendelet a tanácsok feladataivá és jo­gaivá teszi, hogy a városon belül meghatározza ezeket a területeket, ahol a rendelet ezen lehetőségeit alkalmazni lehet. Napjainkban széles körű társadalmi viták zajlanak a tanácsrendelet kialakítása ér­dekében. Az egyik ilyen megbeszélésen hangzott el, hogy van olyan elképzelés és szándék, amely a Tanács- köztársaság lakótelepet ki­emelt városközponttá akarja nyilvánítani a tanács, így ott érvényesíteni lehet a 25 szá­zalékos plusz lakbéremelést. Ebben a kérdésben — mint ott lakó ember — szeretném az illetékesek figyelmét a döntés előtt néhány problé­mára felhívni: n lakótelepet az MSZMP Miskolc városi Kiemelt ep-e a miskolci Tanácsköztársaság városrész? Bizottsága és a Hazafias Népfront városi Bizottsága szerette volna „minta”-lakó- teleppé alakítani. Sajnos, ez a mai napig, a sok erőfesz!-- lés ellenére sem sikerült. Bár a lakótelep ma már rendelkezik az ott élők egész­ségét szolgáló korszerű or­vosi rendelőkkel, de ez nem minden. A Vörösmarty ut­cán lévő ABC-áruház ugyan megvan, de az áruválaszték­nak nyitáskori- és a jelenlegi színvonal között negatív el­térés tapasztalható. A keres­kedelmi hálózat más szeklo- ipa sajnos, nem üti meg azt a színvonalat, ami kiemeltté tenné a lakótelepet. A lakó­telep egyéb irányú szolgál­tatásai igen hiányosak (férfi fodrászat nincs, cipő javító nincs, órajavító nincs, posta nincs, telefonhálózat hiányos, nyilvános W. C. nincs); a la­kótelepet igen sokszor ellepi a szemét. A közrend igen sok kívánnivalót von maga után. mivel a lakótelepen a bűnözés is előfordul. A ku­tyatulajdonosok kutyáikat a mások ablaka alá hordják kora reggelenként és nap­közben is egészségügyi sétá­ra A kismotorok tulajdono­sai hangos motorzúgatással száguldoznak a lakótelep ut­cáin, amely amúgy is zajos, mivel több autóbusz- és gép­kocsiforgalmat lebonyolító — út vezet rajta keresztül. A lakótelepen kevés a zöldte­rület, de ami van, a vandá­lok art is rendszeresen pusz­títják. Azt a néhány lócát, amit elhelyeztek, mar tönk­retették vagy kilopták. Nem akarom tovább sorol­ni a negatív jelenségeket, de az ott élő nagyon sok ren­des, dolgozó ember közérze­tét ezek erősen zavarják. A lakótelepen sok nyugdíjaséi, akiknek- jövedelme, nyugdí­ja nem mondható magasnak. Véleményem szerint ez az el­képzelés, hogy ezen a lakó­telepen bevezetik a plusz 25 százalék lakbértöbbletet, semmi sem indokolja. Ez n terület nem zöldövezet, sem­mi olyan külső tényező nincs, ami alapján különb­séget lehetne tenni más la­kótelep és e között a lakó­telep között. A lakások alap­területe, beosztása, fűtési, vízellátási rendszere ugyan­olyan, mint más lakótelepe­ké. Az előforduló hibák ja­vítása, gáz, víz, szennyvíz. Világítási rendszer ugyan­olyan nehézségbe ütközik, mint másutt. Bár tudom, hogy a minta­lakótelep kialakításáról sen­ki sem mondott le, de nem attól lesz mintalakótelep, ha 25 százalékkal magasabb lak­bért fognak fizetni az ott élő családok. Art javaslom, mielőtt ki­mondaná a tanács, vagy bár­ki más illetékes, hogy itt ki­emelt lakbért kell fizetni, hallgassák meg és vegyék fi­gyelembe az itt élők véle­ményét és érdekeit Tiscr Gyula nyugdíjas JEGYZET Valami van!..* N éhányszori „golyóváltássar — úgy tűnik —, vége a MÁV kontra utazóközönség párbajnak. A szeptemberi vitel- díjemelés után magasra csapott szenvedélyek csende­sedni látszanak. Az utasok, mintha belefáradtak volna a pa­naszba: magasabb díjért elfogadhatóbb minőségű szolgál­tatást igényelnek, a MÁV pedig mintha berekedt volna a válasz unalomig ismételgetésébe: lehetőségeikhez képest mindent megtesznek, ami rajtuk áll, hogy kulturáltabb kö­rülmények között vonatozhassunk. Tizenötezer kilométert töltöttem az idei esztendő első felé­ben tengelyen, megbocsátható hát, hogy a szokásosnál is kíváncsibban ültem vonatra szeptember elseje után. Nem mintha meglepetésszerű változást vártam volna, az ilyesfélé­ről.a MÁV már réges-rég leszoktatott. A tizenötezer kilométer közben egyetlenegyszer sem szánhattam le a célállomáson menetrend szerint, viszont szinte általánosnak volt mondható, hogy még az. expresszvonat ablakain keresztül is csak hely­ismeretemnek köszönhetően tudtam megállapítani, mikor, hol járunk, lévén az ablak minden elképzelhető és elképzelhe­tetlen mocsokkal „foncsorozott". Egyetlenegyszer sem lel­tem a W. C.-ben papírt, a kézmosóban törülközőt, ám szinte mindig találtam az ülés alatt kalimpáló sörös- vagy boros­üveget, s eredményeként a kupéban penetrans bűzt. Nincs szerencsém — mondhatja bárki, lehet, talán igaza van. Ám szeptember közepétől, balszerencsém mintha .egyre gyakrabban szerencsére válna. „Vonatjaim" alig öt-tiz percet késnek, rajtuk kívül-belül kevesebb a kosz. S mivel a szeren­csében nem hiszek, azt gondolom, a vasút változik. A viteldíj után — úgy tűnik —, igyekeznek „átszabni” ellenszolgáltatá­saikat is. A vasút körül már valami von! Ha még nem is az igazi — (csendes)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom