Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-16 / 217. szám

% T9B2. szeptember 16., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 ifjúság és fátsadalom „Ha ezek az emberek itt lesznek, kutyába sem veszik majd, hogy mi mit hiszünk, hogy nekik tenniük kellene; ők maguk fogják saját gya­korlatukat és ennek a gya­korlatnál! megfelelő közvéle­ményt kialakítani — punk­tum!” A nem egészen egy évszázados, 1884-beri leírt engelsi „punktum!” óta a so­kadik nemzedék vágta sutba elődeinek róla alkotott hie­delmeit. de apáink számára, meg a mi számunkra, még in­kább a nyomunkban topogók számára már mind nyilván­valóbb, hogy a társadalmi ha­ladáshoz az új nemzedék energiái nélkülözhetők a leg­kevésbé. És nem hinnünk, nem elképzelnünk kell a ve­lünk együtt élő, a mi életünk­ben felnőtté érő új nemzedé­kek jobbító szándékait, ha­nem az ifjúság érdekeinek megismerésére törekedve kell cselekednünk, hogy az új generációk szándékai — és tettei — valóban jobbító- ak legyenek. Van esélyünk erre, több is, mint egy em­beröltővel ezelőtt, hiszen a kelet-európai szocializmusok már löbbnemzedékesek, s mó­dot adnak arra, hogy ifjúság­politikánkat az új viszonyok közötti generációváltás ta­pasztalatainak birtokában alakítsuk. Egyebek között ilyesfajta elemzés szükségességéről is szó esett (kifejtette Pataki Fe­renc, a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Inté­zetének igazgatója) az Ifjúság és társadalom a hetvenes és nyolcvanas években című or­szágos elméleti tanácskozá­son, amely voltaképpen politi­kasok, tudósok, marxista ok­tatók, az ifjúságpolitika és a propaganda irányító szerve­zetei képviselőinek, az egyes, szakterületek művelőinek al­kotó eszmecseréje volt, s a nyolcvanas évek ifjúságpoli­tikai programjának kidolgo­zására készülő pártunknak hivatott segítséget nyújtani. Hivatott, igen, mégpedig a szó legszorosabb értelmében; hiszen a nyíregyházi tanár­képző főiskolán rendezett ta­nácskozást a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának két illetékes osztálya (az agitációs és propaganda, valamint a párt­ós tömegszervezeti osztály), továbbá a Társadalomtudo­mányi Intézet és a KISZ Központi Bizottsága hívta életre. A párt igényelte, hogy ez a tanácskozás össze­gezze a témával kapcsolatos felmérések, tudományos ku­tatások eredményeit, a poli­tikai és ideológiai munka főbb gyakorlati tapasztalata­it; a párt várta el, hogy a tanácskozás a különféle prob­lémák tisztázásával segítse az ifjúságnak a jelenleginél reálisabb társadalmi megíté­lését, segítsen elő a mainál jobb együttműködést az if­júsággal, az ifjúságpolitiká­val foglalkozók között... Ezeket a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt által támasz­tott követelményeket érzé­keltette Huszár Istvánnak, az MSZMP Központi Bizott­sága tagjának, a Társada­lomtudományi Intézet főigaz­gatójának bevezető előadása is, amelyből kitűnt, hogy vá­laszt keresni az ifjúsággal kapcsolatos mai és holnapi kérdésekre nem csupán az if­júság érdeke, hanem az egész társadalomé, amelyben min­den felelős döntés szükség­képpen jövőre orientált, te­hát ifjúságcentrikusnak kell lennie. Márpedig a bevezető előadáson kívül a tanácsko­zás egésze (a többi előadás, s az ezeket követő sokrétű vi­ta) is arra utalt, hogy bár a magyar ifjúság alapvetően egyetért a társadalom célki­tűzéseivel; az ifjúság sokféle csoportjánál tapasztalható kedvezőtlen jelenségek nem kizárólag a gazdasági fejlő­dés lassulásával függnek össze, hanem azzal, hogy a fiatalokkal foglalkozó intéz­ményrendszer nem igazodik kellőképpen a megváltozott körülményekhez. Ami a gazdasági fejlődés lassulásának következményeit illeti (ezekről elsősorban Il­lés János, az Országos Terv­hivatal főosztályvezetője be­szélt), nyilvánvaló, hogy a közeljövőben alig kimutatha­tó többletforrásból kell fi­nanszírozni az életszínvonal- politikát és az infrastruktú­ra fejlesztését, tehát a tár­sadalmat feszítő ellentmon­dások feloldásának nemcsak a sorrendjét és mértékét kell meghatároznunk, hanem el kell oszlatnunk azt az illú­ziót, hogy az állam isteni mindenhatóként képes gon­doskodni polgárairól. Nem járható út, hogy az ifjúság elmondja a problémáit és az állam majd megoldja őket (ezt többek között Radics Katalin, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának munkatársa is kifejtette), a problémák megoldásához éppen az ifjú­ságnak kell az eddigieknél nagyobb lehetőséget kapnia, ezért kell jobban építeni a fiatalok készségére, képessé­gére. Ehhez hozzá tartozik, hogy az ifjúságot ne öntör­vényű külön világként ke­zeljük (erről többek között Gazsó Ferenc, a Művelődési Minisztérium Oktatáskutató Intézetének főigazgatója be­szélt), mert szociológiai érte­lemben tulajdonképpen ifjú­ságaink vannak, s ez nem pusztán teoretikus kérdés, mert az érdektagoltság intéz­ményes kereteit a társadalmi gyakorlatnak kell megterem­tenie. Ez valódi cselekvési — döntési, választási, kockázat­vállalási — feltételeket te­remtene (ahogy ezt Ancsel Éva, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem tanszékveze­tője fejtegette) a fiatalok számára, akiknek egyedül az akcióprogramokban való részvétele nem csökkentheti a demokratikus értékek dek- lnráltsága és gyakorlata között fellelhető aszinkronitást. Az országos tanácskozáson elhangzott előadások, majd az ezeket követő vita során kifejtett vélemények termé­szetesen nem csengtek egybe, de abban nem volt nézetkü­lönbség, hogy — noha a jö­vőben nyilvánvalóan megkü­lönböztetett figyelmet ér­demel ifjúságunk családala­pítási, bérezési és más alap­vető gondjainak megoldása .— a fiatalok a szocializmus­tól nem egyszerűen lakást és jövedelmet várnak, hanem a hirdetett elvárások és a társadalmi gyakorlat nagyobb összhangját, s hogy a ma ta­pasztalható különbség csök­kentésének — a demokrati­kus intézményrendszer fej­lesztése, ezen belül saját ön­tevékenységi lehetőségeik bő­vítése révén — maguk is ré­szesei lehessenek. Ehhez (Varga-Sabján László, a KISZ Központi Bizottsága tit­kára előadása szerint is) in­dokolt lenne az ifjúság egyet­len politikait szervezete, a KISZ mellett a fiatalok kü­lönféle tevékenységének is kereteket teremteni, illetve (ahogy azt Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottság tit­kára kifejtette) új ifjúsá­gi mechanizmusok életre hí­vásával kellene a különféle érdekképviseletek markáns megvalósítására törekedni, hogy az alulról jövő kez­deményezések a mainál na­gyobb mértékben legyenek integrálhatók. Az ifjúság elé állítandó of­fenzív program kialakításá­hoz — a tanácskozás summá­ja szerint. — részint beha­tóbban kell ismernünk az if­júság különféle rétegeit érin­tő gondokat, részint — hogy a konfliktusok felhalmozódá­sának veszélyét elkerüljük — a gazdaságfejlesztés szerves részévé kell tennünk a re­formfolyamatot, ezen belül pedig elsősorban az önálló­ság és az öntevékenység in­tézményes formáit kell széle­sítenünk. Aezél Gábor toter a nW-ícu Megyesierte tart, sőt több helyen már befejeződött a legfontosabb olajos növényünk, a napraforgó betakarítása. A kombájnolás előtt a növény jelentős zöld tömegét Régióné nevű vegyszerrel leszárit- ják, szaknyelven mondva: deszikkálják. A vegyszer gyors kijuttatá­sában sokat segítenek a növényvédő helikopterek. Fotó: Laczó József Borsodi vállasatok az eszi BNV-n h ongaiak sekeíűaíá egpítmiiiise (Folytatás az 1. oldalról) A Borsodi Szénbányák Vál­lalat neve is megtalálható a kiállítók sorában. A magyar szénbányászat azon termékei­vel vesz részt a vásáron, amelyeket az egyedi széntü­zelésű tüzelőberendezésekhez ajánl felhasználni. Megyénk szénbányavállalata a lyukúi darabos és kocka-, valamint a sajómercsei és a farkaslyu- ki diószenet állítja ki. Látha­tók lesznek a különféle bri­kettfajták, a minőségi szén­féleségek. A tüzelőanyagok felölelik a kereskedelmi for­galomban kapható szénfajtá- kat. Az új tüzelőberendezé­sek bemutatásával pedig az a cél, hogy az idehaza bányász­ható széntüzelésű kályhákat üzemeltessük, szemben az ed­dig használt olajjal működ­tetett berendezésekkel. * A tejipari vállalatok egye­sített pavilonjában állítja ki néhány termékét a Borsod megyei Tejipari Vállalat. Két évvel ezelőtt nagydíjjal ju­talmazták a vállalat Gervais túrókrém jét, s most a kis í< kalóriaértékű Daniella túró­hab kerül bemutatásra. Két éve gyártják a túróhabot, s kapható ízesítés nélkül, vagy almával és vegyes gyümölcs­csel ízesítve. A másik emlí­tésre érdemes kiállított ter­méke a kollektívának a me­zőkövesdi tejüzemben gyár­tott kunsági gomolya, melyet két éve gyártanai! és érté­kesítenek nagy sikerrel me­gyénkben. Egyébként mind­két tejtermék a vásáron fo­lyamatosan kapható. * Különlegességekkel mutat­kozik be a látogatóknak, a hazai és külföldi üzletembe­reknek a Borsod megyei Ál­latforgalmi és Húsipari Vál­lalat. A marhasonkát kétfé­le méretű csomagolásban, 12 és 4 librás dobozokban mu­tatják be. Egy libra 45 de­kagrammal egyenlő. Kiállít­ja még a vállalat az 1 lib­rás darált marhahúst, továb­bá choped beef-et. Ez utób­bi termék külföldön is jól' ismert, a doboz darált mar­hahúsba ágyazott marhahús- szetetekesfc tartalmaz. , * A Magyar Hűtőipari V91- lálat miskolci gyára ezúttal a 700 grammos broccolit mu­tatja be az érdeklődőknek. A miskolci hűtőház több éve értékesíti nyugati piacokon ezt az értékes tápanyagokat, vitaminokat tartalmazó, nagy ka lóriaértékű főzelék növényt. A Szabolcs megyében ter­mesztett broccoli t ebben az évben már a hazai boltok­ban is árulják. A Csavaripari Vállalat li­es számú ongai gyára az el­múlt néhány év során szá­mos olyan változást eszközölt, amelyek segítették a gazda­ságosabb termelést, az ener­giatakarékosságot, s nem utolsósorban az ipar és a me­zőgazdaság gyümölcsöző együttműködését is. A gyár egyik jelentős lépése volt a termelés technológiáját te­kintve. hogy a csavargyári ás­nál áttértek a forgácsolásról a hidegalakításra. Néhány, használt állapotban kapott gép termelésbe állításával csak négy termék: a 6-os, a 8- as, a 10-es és 12-es méretű csavaranyák gyártásánál évi hatszáz tonna körüli alap­anyagot takarítanak meg, amelynek értéke megközelíti a nyolcmillió forintot. S ezen túl: a minimális hulladékot jó áron értékesíthetik, jelen­tős munkaerőt takarítanak meg, hiszen nem kell válo­gatni a forgács közül a készterméket, és a gépek energiafelhasználása is ala­csonyabb, mint a régi forgá­csológépeké volt Lukács László, a gyár igaz­gatója szerint: jól beillenek jelen gazdaságpolitikánkba az olyan változások, amelyek komolyabb, drága beruházás nélkül jelentős anyag- és energiamegtakarítást hoznak, s ugyanakkor nő a termelés hatékonysága is ... A csavar- gyártás technológiaváltása csak az égjük dicséretes lé­pése az oogaiaknak. Léptek ugyanis például annak érde­kében is, hogy pótolni tud­ják az utóbbi időben egyre inkább jelentkező munkaerő- hiányt. Méghozzá úgy léptek, hogy más területen jelentke- kező fölös munkaerőt kötöt­tek le, foglalkoztatnak. A gyár kapcsolata már a korábbi években is igen jó volt a környező községekkel, termelőszövetkezetekkel. A hejőkeresztúriak, a selyebiek, az arióiak szerették a gyárat, mert a települések számos la­kosa ott talált kereseti lehe­tőséget, a termelőszövetke­zetei! ilyen-olyan szerszám-, alkatrészügyben mindig szót értettek a gyár vezetőivel. De segített az üzem sok on­gai, hejőkeresztúri, ariói la­kosnak abban is, hogj' befe­jezze általános iskolai tanul­mányait, művelődjön, kultu­rálódjon. Szervezték ugyanis a tanulást, az oktatást, sőt, bizonyos szakma, vagy má­sodik szakma megszerzését is. Újabban pedig még „komo­lyabb” lett a kapcsolat. Át­terjedt a gazdasági szféra te­rületére, az együttműködésre a termelőmunkában. Nem kis gondot okozott Borsod. Heves, Nógrád me­gyéket tekintve, hogy a ke­reskedelmi vállalatok Buda­pestről kapták az igénj'elt árumennyiséget. holott az eredetileg Ongán készült. Csak éppen nem volt raktár. Így az ongai gyár felszállítot­ta a készterméket a válla­lat budapesti ralitáraiba, on­nan azután visszautaztatták apránként Borsodba, Heves­be. Nógrádba. Ami persze, szállítókapacitást kötött le, rakodási költség növelte a rezsit, vagy éppen a kereske­delmi árat. Áz ongai gyár vezetői viszont értesültek ró­la, hogj' Hejőkeresztúron rak­tárnak való, kihasználatlan épületek állnak. Nem sokat gondolkodtak — megkötötték a szerződést készáru raktáro­zására. Ez volt az első lépés. Kiderült ugyanis, hogy a termelőszövetkezetben nem­csak fölös raktár, hanem fö­lös munkaerő is akad. Mi­közben a gyárban néhány te­rületen munkaerőhiány je­lentkezett. Sőt, jelentkeztek új igények is. A gyorsabb,' precízebb áruterítés, a lakos­ság jobb szolgáltatása érde­kében a gyár meg akarta valósítani, hogy bizonyos egységcsomagokban szállít­son különböző árukollekció­kat a kereskedelemnek. Pél­dául Lada gépkocsikhoz leg­inkább szükséges, keresett csavar- és anyaféleségeket, alátéteket, barkácscsomago- kat. Itt tehát ismét találko­zott a gj’ár és a termelőszö­vetkezet érdeke. A téesz vál­lalta a kiszerelést. S jelenleg évi 30—40 millió darab csa­vart, csavaranyát, alátétet, rugós alátétet és más ongai terméket csomagolnak a ter­melőszövetkezet tagjai. Jó, hasznos ez a gyárnak, a vá­sárlónak, a téesznek. a ke­reskedelemnek egjraránt. Ezek után semmi túlzot­tan érdekes dolog nincs már abban, hogy a kapcsolat még tovább bővült: A gj’ár téesz- tagokat tanított be termelő- munkára. Gépeket szállítot­tak a termelőszövetkezetbe és ott kiváló minőségű rugós alátétek, sasszegek készülnek. Mind-mind olj’an áru. amelv eleddig hiánycikk volt a pia­con. Igaz, a kereslet még mindig nagyobb, mint a kí­nálat, de nemigen lesz aka- dálj’a a termelés további nö­velésének. Hejőkeresztúr azonban csak az égjük partner. Mert dol­goznak a gyárban téesztagok a borsodsziráki Bartók Béla Termelőszövetkezetből. Egj’e- lőre csak azért, hogy a gyárban munkaerőt pótolja­nak, a téeszben fölös munka­erőt kössenek le. De lehet, hogy rövid időn belül a szi- rákiak is gyártanak, kisze­relnek majd valamit, koope­rációban. Mint ahogy Selj’e- ben a gj’ár ..nyers” készter­mékeit futtatják be, horga­nyozzák, jelentősen növelvén ezzel a termék értékét és a horgan.vzott csavarok, csavar­anyák. alátétek iránti keres­let jobb kielégítését. S kiala­kulóban van hasonló terme­lési, gazdasági együttműkö­dés az ongai gyár és az ar- lóiak között is. A gyár vezetése ugyanis állandóan törekszik az újra, a gazdaságosabb termelésre, a gyártmányfejlesztésre, és nem utolsósorban a jelentke­ző piaci igények, lakossági igények jobb kielégítésére. Barcsa Sándor ' Hosszú távú együttműködés A mogj’or—szovjet gazdasági együttműkö­dést az utóbbi időben a dinamikus fejlődés jellemzi. A két ország közötti áruforgalom értéke 1975—80 közötti években meghaladta a 23 milliárd rubelt. A megnövekedett gazda­sági kapcsolat kedvezően hat úgy az ipái- fej­lődésére, mint a lakosság áruellátására egy­aránt. Á két ország közötti áruszállítások megnövekedett mértékét fejezi ki azon tény is, hogy jelenleg egy hét alatt elérik az 1950- es év teljes áruforgalmát. A partnerkapcsolat során a Szovjetunió kü­lönféle ipari terméket vásárol hazánktól, de egyszersmind Magyarország legnagyobb áru­szállítója is. Így többek között a tüzelőanyag és villamos energiából 80 százalékban, míg gépekből és különböző berendezésekből több mint 40 százalékban elégíti ki hazánk import­szükségleteit. A kölcsönös kapcsolatok és együttműködés alapján a szovjet áruk fejé­ben Magyarország elsősorban gépipari ter­méket szállít. A gépipari kivitelünk csaknem fele a Szovjetunióba irányul. Ennek követ­keztében az ott élők már kiválóan ismerik és elismerik az Ilcarus-autóbuszokat, az auto­mata telefonközpontokat, a különböző ipar­ágak számára készült gyártósorokat éppúgy, mint a tőlünk vásárolt hajókat, darukat, elektronikai és rádióipari cikkeket egj’aránt, A felsoroltakon kívül már évek óta jó hír­nevet szereztek a szovjet vásárlók körében az olyan fogyasztási cikkek, mint a cipők, kötött­áruk, re háza ti ipari cikkek, konzervek, vala­mint orvosi műszerek és gyógyszerek. A most folyó ötéves tervben az eddigi kap­csolatnak megfelelően körülbelül másfélsze­resére növekszenek a kölcsönös áruszállítá­sok, és értékük meghaladja a 34 milliárd ru­belt. A két ország között 1980-ban aláírt hosszú távú gj’ártásszakosítási és kooperációs fej­lesztési program mindkét ország szempontjá­ból nagj’ jelentőségű. Ennek fő célja: a szov­jet és a magyar népgazdaság fejlődésének, gazdasági hatékonysága növelésének maxi­mális előmozdítása, ésszerű munkamegosztás révén. A hosszú távú program megvalósítása során a két ország több mint 300 probléma és téma meghatározását rögzítették. , amehmek keretén belül több mint 430 feladat teljesíté­sét irányozták elő. A közös egj’üttműködés során 130 új gép- és berendezéstípus, közel 70 technológiai eljárás, 25 automatizált ve­zérlőrendszer kifejlesztését és gyártásának bevezetését írja elő a hosszú távú program. A magj’ar—szovjet gazdasági együttműkö­dés további fejlődését előmozdítja majd an­nak a feladatnak a teljesítése, amelyet az SZKP XXVI. kongresszusa elvekben a követ­kezőkben rögzített: ...,,a következő két öt­éves tervet a szocialista országok intenzív ter­melési és tudományos, műszaki együttműkö­désének időszakává kell változtatni”. A cél világos és egj’értelmű. A két ország jól képzett szakemberein és végső soron raj­tunk is múlik, hogy milyen eredménnj’el fog e nem ki« jelentőségű program megvalósulni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom