Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-05 / 208. szám

1982. szeptember 5., vasárnap

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

Hétköznapi forgalom a Csemege miskolci áruházában

Üj ABC-áruházat ad- G tak át tíz évvel ezelőtt Miskolcon, a Győri kapuban, a Csemege Kereskedelmi Vállalat és a vidék legnagyobb élelmiszer-áruházát, amélynek alapterülete 1380 négyzetméter. Az első években 50 millió forintos forgalmat bonyolítottak le 55. 60 eladóval. Tavaly már 107 millió forintot tett ki az eladott élelmiszeráruk értéke, az eladók száma pedig ma már az 50-et sem éri el. Kezdetben játék, edény, porcelán, háztartási cikk is volt a boltban, de az évek során ezek helyét is az élelmiszerek foglalták el. Az első években naponta kétszer-há- romszor érkeztek friss hideg- konyhai készítmények, cukrászati termékek, amit napjainkban a szállítási költségek miatt már nem engedhetne meg masának egyetlen vállalat sem. Ennek ellenére arra törekszik a válbflat. illetve az áruház vezetése, hogy

minél többféle különlegességet kínáljanak a szokásos napi cikkek mellett. Ezért az élelmiszerüzemekből közvetlenül szerzik be az áruk egy részét.

Tíz év alatt 40 árubemutatót, kóstolót tartottak, és az elmúlt évtized alatt szinte alig változott az alapvető élelmiszerek helye, ami megkönnyíti a vásárlást a közvetlen környéken lakók számára. Az, utóbbi években számottevő forgalmat jelentett, hogy szívesen állnak meg kirándulókat szállító autóbuszok is az áruház parkolójában.

— Tíz év alatt egyebek mellett 3 és fél millió liter tejet, több mint ötmillió tojást, hasonló mennyiségű zsemlét adtunk el — mondja Boros István áruházvezető.

Azóta a miskolci, Győri kanui áruháznál nagyobb is épült, de azt is Miskolcon, a belvárosi lakótelepen adták át.

Sztytnktri piac

Ilyenkor talán a leggazdagabb a piac. A standokon bőséggel kínálják a kertek érett gyümölcseit, a hamvas őszibarackot, az aranysárga körtét, a nyári édes almát, a szilvát. A zöldségesbódék sárgállanak a paprikahalmoktól, de már fölöttük piros füzérek jelzik az őszt.

Az első szeptemberi hétvégi piacon, Miskolcon, a Búza téren gyönyörű árukból válogathattak a háziasszonyok. A zöldpaprikát 12—15 forintért, a paradicsomot 6 forintért adták a legtöbb helyen. A vöröskáposzta már csak 5, a fejes 4 forint. A piros cseresznyepaprika kilóját. 22 forintért mérik, a befűzni való almapaprikát pedig 16-ért. A vöröshagyma 9.60. a fokhagyma 50 forint.

Szirmán lakik Kovács Lajosaié, kiskertjéből fejtett, babot. gyenge retket hozott a piacra:

— Van itt zöld paradicsom :s. igen jó savanyúság télire. Paradicsomfán terem, a hátamon hoztam batvuban.

— Mindennap kijön?

— Csak hetente egyszer. Ilyenkor bevásárolok, a pénzt nem viszem haza. Százötven forintot árulok, veszek rajta húst tejet, kenyeret, mindent, ami a családnak hét végére kell.

Karfiolt csak elvétve láttunk a piacon, kilóját 20 és 30 forintért adták. Zeller viszont van bőven, és elég olcsó a karalábé, a répa, a

gyökér is.

Egy árusnál szép, friss fejes salátára bukkantunk:

— Százhúsz fejet hoztam Sajóbábonyból — mondja Tóth Barnabásné. — Nem adom drágán, hat forint az ára. Pedig van nfunka vele elég, az biztos, hogy az én salátám nem magzik el...

Ritkaság ilyenkor a zöldborsó, a gyenge vajbab és a padlizsán. A kiskereskedő egész családja kertészkedéssel foglalkozik, hajnalban hozzák az árut Pestről. A borsónak ugyan ilyenkor már borsos az ára: kilóját 40 forintért mérik, mégis vevőre talál . .

Nagy a kínálat gyümölcsből, olcsóbbat is, drágábbat is találni a piacon. A szőlő 24, az édes alma 10, a szilva 12. az őszibarack 5 és 25, a körte 8 és 25 forintért kapható kilónként. A dinnye még mindig tartja az árát, kilóját a görögnek 6, a sárgának 12 forintért mérik. A hét végén kevés volt a baromfifelhozatal, és drága a tojás. Bőven válogathattak viszont a háziasszonyok a tejtermékekből: a házi tejföl litere 56 forint, a tehéntúrót 46 forintért, a gomolyát 120 forintért adták. Gombát hiába kerestünk. Eső híján sem a csarnok pincéjében, sem a kinti standokon nem találtunk.

(mikes)

r

Délutáni műszakba indulnak a szénbányászok

Hetvenéves a helybeli szénbányászat

Söprlk az utcákat,

• festik a járdaszegélyeket, kaszálják a r füvet az árokparton. Vásárlással egybekö- i töt bútorkiállítás és ruhá- 1 zati bemutató nyílt, a vá- i sári árusok felállították ' sátraikat, kipakolták porté- [ káikat. A két és fél mé- i tér magas kopjafa ott áll J a művelődési ház előtt, raj- i ta ötvenöt név és dátum, j Felírjuk az elsőt és azutol- i sót: Kulik Mihály, 1916 és 1 Bálint « István, 1979. Gól j István amatőr fafaragó al- i kotásával a helybeli szénbó- , nyászkodás hősi halottjai- i nak állít emléket.

A XXXII. bányásznapon i jeles jubileumot ünnepelnek ' Ormosbányán: hetven év- i vei ezelőtt kezdődött meg 1 itt a széntermelés. A fel- , jegyzések szerint, az első, « 1013 mázsa súlyú vasúti

] szállítmány 1912. október i 15-én indult el az akkori J Ormospusztáról a Diósgyő- i ri Vasgyárba, az egész te- 1 lep ünneplése közben. Az- ! óta mintegy 25 millió ton- ' na szenet termeltek az üzemhez tartozó aknákban, ! amely alighanem rekord megyénkben. A felszabadu- [ lás óta indított munkaver- ' senyben a bányászkollektí- i va 18 élüzem címet és ok- i levelet érdemelt ki, s ez is j egyedülálló. Napjainkig öt j ormosi bányász részesült [ Kossuth-díjban: Oroszi Já- i nos, Varga Balázs, Almási i István, Szemán István és Gyurkó István.

Hajdani bányászokkal • ülünk a művelődési ház i igazgatójának irodájában és i a régmúltról beszélgetünk.

J — Negyvenegy évig dolgoztam a bányánál — 1 mondja Tóth István. — Az i aknász mellett kezdtem inasként, majd az évek so- 1 rán letettem a különböző [ vizsgákat. Emlékszem, ami- • kor 1924-ben felvettek, i sztrájk miatt hat hétig szü- ! netelt a termelés. Az asz- 1 szonyok, a gyerekek is kivonultak az utcára, követelték a jobb ellátást Az ! üzem vezetői kihívták a i csendőröket, de végül leül- | tele a tárgyalóasztalhoz. I Egy hónap múlva azonban a sztrájk szervezőit sorra | elbocsátották, s ezek az 1 emberek másutt sem tudtak i elhelyezkedni. A nevük ott i szerepelt a feketelistán. Az ! elűzött bányászok járták az J országot munkát kerestek, s családjuk közben itthon i szörnyű körülmények kö- ! zött élt.

I Serföző István 1934-től

! 1967-ig kereste kenyerét a

1 bányánál.

i — A Tanácsköztársaság

i bukásakor születtem, a bá- J nyában. Anyámék mene- ! kültek az intervenciós csa- ' patok elől, útközben érte i a szülési fájdalom. A föld i alatti lóistálló látszott a

legbiztosabb helynek... A világgazdasági válság utáni évben kezdtem az önálló életet: napszámosként 16 fillér volt az órabérem. Később kerültem a szénfalhoz. Rendkívül mostohák voltak a munkafeltételek; tapostuk a sarat, a vizet, szívtuk a meleg, párás levegőt. Csákánnyal résel- tünk, vágtuk a meddőt a széntelep alól. Villával rakodtunk, mert a tulajdonos csak a tiszta, darabos szénért fizetett. Többször szenvedtem balesetet. A bányagazdát alig érdekelte a dolgozója biztonsága, ha megrokkant, volt helyette másik.

Magyar József három évtizedig szolgált az ormosi aknáknál.

— A második világháború kitörésekor bevezették nálunk a katonai irányítást A parancsnok mindenáron fokozni akarta a termelést Ezért munkaszolgálatosokat hoztak, akikkel kegyet- lenkcdtek. A háború vége felé engem is besoroztak katonának, Putnokon kellett jelentkeznem. Űtköz- ben többedmagammal megszöktünk. A falu határában ástunk egy bunkert itt rejtőzködtünk. A szovjet csapatok 1944. december 14-én hajnalban érték el a telepet, s mi végre hazamehettünk.

Délután fél kettő, műszakváltás. A névsorolvasás után a bányászok indulnak a föld mélyébe. Megszólít,- juk az egyik fiatalembert, a 28 éves Csizmadia Andrást.

— Lakatos a szakmám, de elő váj ásón dolgozom —

Gól István fafaragó és alkotása, a kopjafa

mondja. — Aláírtam a tíz évet építkezésre vettem fel kölcsönt. Két gyermekem van, kell a nagyobb fizetés. Megszerettem a bányát bányász akarok maradni. Ormosbánya az egyik legkorszerűbb üzem a vállalatnál. Gép jöveszti a szenet gép hajtja a vágatot Kora délután. Az általános iskolában véget ért az aznapi tanítás. Az irodában találjuk dr. Csontos Jánosné igazgatóhelyettest: — Csaknem ötszáz gyereket tanítunk. Jó a felszereltségünk, még képmagnóval is rendelkezünk. A gyerekek legtöbbjének édesapja szénbányász. Fiaink és lányaink reális életfelfogá- súak, nyíltak, egyenes jel- leműek.

Aztán, mint a községi pártbizottság tagja, hozzáteszi :

— Sokat fejlődött Ormosbánya az utóbbi időben. Szép. korszerű, új házak épülnek. Legutóbb egész- séeházzal, szociális otthonnal gazdagodott a település. Hamarosan megépül a tornaterem, az óvoda.

Megszólítjuk a 10 éves Szabó Pistit, akinek az édesapja bányász, s aki azt állítja: ugyancsak bányász akar lenni. Megkérdezzük, szeret-e itt élni?

— Szeretek, mert itt sok a fa, a virág. Olyan kertes házak vannak, ahol állatokat lehet nevelni. Az én kedvencem a kutya és a macska. Azért is szeretek itt lakni, mert jobb a levegő, mint a városban.

Napjainkban közel 2200 embernek ad kenyeret az Ormosi Bányaüzem. Az éves termelési terv 645 ezer tonna. Sajnos, geológiai gondok miatt jelentős a lemaradása az üzemnek.

— Lassan elfogy a szén- vagyonunk — mondja Balázs Sándor termelési főmérnökhelyettes. — Ismereteink szerint, előreláthatóan még nyolc-tíz' évig tudunk itt bányászkodni a mostani szinten. Dolgozóinknak azonban nem kell félniük a jövőtől, mert Du- bicsányban új aknát nyitnak, s kell a munkáskéz.

Kolaj László Fotó: Laczó József

Hajdani ormosi bányászok (balról jobbra): Serfőző István, Magyar József és Tóth István.

Tanítás az orosz nyelvi szaktanteremben

J