Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-04 / 207. szám

1982. szeptember 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Az „R*’-csoport tagjaként Ellenőrzők&iűfon a miskolci 4‘szakában *0 B Borsod megyei Pártbizottság 1981 augusztusi határozatának alapján 1982 márciusában megalakult Miskolcon egy állan­dó jellegű rendőri akciócsoport. Az úgynevezett „R"-csoport feladatául tűzték a város és város környéki területek közrendjének, közbiztonságának további szilárdítását, a szórakozóhelyek és az utca rendjének biztosítását, a bűnözök, valamint a rendőrhatósági felügyelet alatt álló személyek ellenőrzését. Az elmúlt héten, pénteken 18 órától szombaton 2 óráig kibőví­tett, a szokásosnál nagyobb akciót hajtottak végre a megyei rend­őrkapitányság, a Miskolc városi-járási Rendőrkapitányság bűnügyi nyomozói, a közbiztonsági osztályok, alosztályok beosztottjai. Az akció eseményeit a miskolci, kettes csoport tagjaiként mi is figye­lemmel kisérhettük. Tapasztalatainkról az alábbiakban számolunk be. Augusztus 27-e. A két nagy gyárban: az LKM-ben és a DIGÉP-ben, továbbá az épí­tőipari vállalatoknál és a ki­sebb üzemekben is előlegei fizetnek. Az éjszakás műszak már korán reggel kézhez kapta a pénzt. Ennek —saj­nos — látható jelei vannak a városban. Megnövekszik az italboltok, presszók forgal­ma, a belváros kapualjaiban kétdecis, félliteres pálinkás­üvegek ürülnek fenékig. A rendőröktől tudjuk, ilyenkor már javában készülődik az „alvilág” is ... DRÁGA „JÁTÉK" A HINTÁVAL Csoportunk az eligazítás után Molnár István rendőr százados vezetésével indul a Tiszai pályaudvarra. Útiter­vünk egyébként a város leg­népszerűbb szórakozóhelyei­nek ellenőrzését tűzte célul — közéjük tartozik a pálya­udvari „resti” is. Már az el­ső percekben szükség van az , intézkedésre. Egy szemmel láthatóan kapatos fiatalem­ber egy ijedten káráló tyú­kot dajkál a zsúfolt peronon. Kenyérmorzsát szór elé, mint mondja, megéhezhetett az ál­lat a hosszú vonatútom Hogy hol és mennyiért ju­tott hozzá? Bizonytalan vá­laszokat kapunk. Munkahe­lye és bejelentett lakása van, adatait feljegyzik, majd fi­gyelmeztetik : rosszul tenné, ha tovább folytatná az ita­lozást ... A zsúfolt pályaudvari ét­teremben Motkó István nyo­mozó hadnagy irányítja a személyi igazolványok ellen­őrzését. Udvariasan, gyorsan, a szolgálati szabályzat elő­írásainak megfelelően igazo1- tat. Ha minden rendben van, pár perc alatt végez egy-egy asztalnál. — Mire ügyel az ellenőr­zés során? 1— Először a fényképet egyeztetem, majd megszámo­lom a „személyi" lapjait, — nem hiányzik-e belőlük Ha valaki nem dolgozik, az könnyen hajlik bűncselek­mény elkövetésére," ezért ta­lán a legfontosabb a munka­helyi bejegyzés ellenőrzése, majd a lakóhelyi bejelenté­sek rovatát nézem meg. A 13. oldalon található a kü­lönböző rendőrhatásági in­tézkedések bejegyzése. A „REF” alatt állóik jól tudják: ha szórakozóhelyen találko­zunk velük, annak jó pár na­pi fogda lesz a vége ... Ök ezért inkább „otthon felejtik” az igazolványt. De hiába ügyeskednek, mi már szinte mindegyikőjüket ismerjük. A restiben nincs szükség intézkedésre. Annál inkább elkel a rendőrség segítsége a közeli MAV-lakótelep játszó­terén. — Két részeg ember el­foglalta a hintákat, — lép a kék-fehér mikrobuszhoz egy tízéves forma kisfiú. — Verekedtek — folytatja —, aztáh. eldobták a borosüve­get. Igaza van, nem a gyerme­ki képzelet játszott vele. A játszótéri hintákon két me­rev részeg fiatalember ül­dögél, pár méternyire a föl­dön hever az üveg. A hinta egyik ülőszéke ugyanott, a kettészakított láncok, híven elárulják az eseményeket. Az egyik fiatal még a nevét sem tudja megmondani, a másik akadozó nyelvvel, de nagy hangon tiltakozik. Mind­kettőjüket előállítják a kapi­tányságra. Később megtud­juk: garázdaság, illetve ron­gálás miatt eljárást indítanak ellenük. ELŐÁLLÍTÁS A TÖRPÉBŐL Már-már közhellyé válik: az alkohol a bűnözés meleg­ágya. Nemcsak a tettesek válnak agresszívabbá, hanem az önmagáról megfeledkezett részeg ember nagyon köny- nyen válik áldozattá. A Hági étterem kerthelyiségében pél­dát is látunk az előbb leír­tak igazolására. Egy ötvenes éveit, taposó férfi az asztal­ra borulva mély kábulatban alszik, nyitott farzsebéből szinte kínálja magát pénz­tárcája. Alig-alig lehet élet­re kelteni. — Tisztességes dolgozó ■ ember vagyok — méltatlan­kodik az igazoltatás alatt — Miért moles ztál nak? Vitatkozhat, de a helyisé­get — már csak saját ér­dekében is — el kell hagy­nia. Közel járunk már a tíz órához — a család odahaza Sajószentpéteren biztosan na­gyon várja ... Folytatódik az akció: „kö­rülnézünk” a csendes Gömö- ri étteremben, majd az Avas következik. A tetőn, a Pano­ráma presszóban csak három asztal mellett üldögélnek. A táncparkett üres, bár a hang­szórókból fülsiketítőén üvölt a diszkózene. Mindenesetre szünetet kérünk. Egy rend­őr igazoltat, többiek a kö­zeli bokrok területét fésülik át — „eredménytelenül”. A Törpe sörözőben már a tetőfokára emelkedett a han­gulat. A földszinten sramli­zenét játszik a zenekar, az emeleten kőkemény rock „döngöl” a hangszórókból. A zene megáll, a lámpafények kigyulladnak. A vendégsereg hunyorog, néhányan morog­va veszik tudomásul a rend­őrök jelenlétét. A vezető (szerződéses üzlet jó híréről van szó) gyorsan megkérde­zi a felszolgálókat: — Remélem nem hoztatok fel szeszes italt fiatalkorúak- nak ? ... Ezzel ugyan nincs is baj, ám B. Gyuláné menthetet­lenül fennakad az ellenőrzés hálóján. Igazolvány nincs nála, de a csoport tagjai kö­zül többen is felismerik. A tizenévesnek látszó, gomb- szemű fiatalasszony moso­lyogva válaszol a kérdések­re, s akkor sem kerül zavar­ba, amikor közük vele: elő­állítják. Az elszámoltaiéban kiderül: az idén szabadult a börtönből, ahová rablás mi­att zártáit be. Pártfogói fel­ügyelet alatt áll, de sem munkavállalói, sem jelentke­zési kötelezettségének nem tett eleget. A HOMOKBÁNYA ÉS A KATOWICE Huszonnégy nulla-nullakor a Vasas Művelődési Központ mellett gyülekezik a három akciócsoport. Az összevont ellenőrzés c£lja a közeli, • Drenka-hegyi homokbánya átfésülése. (Itt erőszakoltak meg az elmúlt évben többen egy fiatal lányt — a bűncse­lekményről a Kék fény és lapunk is beszámolt.) A gépkocsisor a lehető legkisebb zajjal közelíti meg a helyszínt. A domboldalhoz érve sűrű csatárláncba fejlő-' dünk. hang nélkül közelít­jük nieg a holdfényben söté­ten ásító bejáratokat. A zseo- lámpák egyetlen parancsszó­ra szinte nappali világossá­got teremtenek a dombba vájt járatokban, a több eme­letes barlang- és óvóhely­rendszerben. Nem találunk senkit, de lépésenként botlunk bele a „csöves élet” árulkodó, szo­morú nyomaiba. A lisztíi- nomságú sárga homokban ócska göncök hevernek, mel­lettük ragacsos nylonzacs­kók, üres üvegeit, orvossá- gos fioláit. A bejáratok kö­zelében elszenesedett ágda- rabolt, lyukas, kormos faze­kait, lábasok, tejeszacskók. Az egyikről leolvassuk a dá­tumot : tegnapi,.. — Mintha megérezték vol­na, hogy jövünk — hallunk egy megjegyzést. Az utolsó „állomás”, a Ka­towice étterem felé már a csendes, kihalt Miskolcon keresztül robog a mikrobusz. A „Kató” és környéke vi­szont „él és virul” — tánc­zene, szórakozás hangjai szű­rődnek ki az épületből. Ide — különösen amióta a „Pi­ros” bár már nem éjjeli mu­lató — mindig biztosra jö­hetnek a rendőrök. A gyors ellenőrzés meg is hozza az „eredményt”. Három férfi és három pő kerül a helyszínen várakozó rácsos autóba. — Majd én megmutatom nekik, hogy ki vagyok! — méltatlankodik az egyik fér­fi, majd minden átmenet nél­kül összecsuklik és elalszik. AZ ELSŐ EREDMÉNYEK — A bűnügyi filmek, re­gények, a sajtó tudósításai­nak hatására az utóbbi évek­ben megnövekedett, a lakos­ság kriminál-érzékenysége — kezdi az akciócsoportok mun­kájának összegzését Tóth Ti­bor, rendőr ezredes, a me­gyei rendőr-főkapitányság közbiztonsági helyettese. — És emelkedett, főként Miskolcon az erőszakos, garázda jelle­gű bűncselekmények száma. A csoportok ezért többnyire a városban és liör nyékén dolgoznak. Az év eddig el­telt nyolc hónapjában 1552 veszélyes bűnözőt igazoltat­tak, 685 személyt előállítot­tak, közülük 204-et őrizetbe vettek. Az akciócsoportok munkájukat igyekeznek a hát­térben maradva, ám szüksé­ges határozottsággal elvégez­ni. Ennek is köszönhető, hogy tevéken ységüket megelége­déssel vette tudomásul a la­kosság. Az első kézzel fog­ható eredményeket bárki ta­pasztathatja. A Centrum Áru­ház környékéről, a Búza tér­ről, az aluljárókból már el­tűntek a közvéleményt jogo­san irritáló „csöves csopor­tosulások”. A város szórako­zóhelyein pedig gyakrabban lehet látni kék egyenruháso­kat, akiknek jelenléte — még ha intézkedésre nincs is szük­ség — növeli a biztonságér­zetet. Udvardy József Virágárusok a kispiacss Miskolc nevéhez hajdan a ke­reskedőváros jelző is hozzátar­tozott. A háború után, miköz­ben egyre iparosodott c vá­ros, csak két piac működött, a Búza téren és a Vasgyárban. Az utóbbi két-három évben előbb spontán kezdeménye­zésre, majd a városi tanács által is támogatotton egyre több, úgynevezett kispiac jött létre — többnyire a nagyobb üzletek, bevásárlóközpontok közelében. A kispiacokon a kiskertekben termelt gyümölcs és zöldség talál vevőre, és ter­mészetesen sok-sok vágott vi­rág, amelyet tőként a nyugdí­jas nénik árusítanak. Képün­kön: a Győri kapui nagy Cse­megebolt melletti kispiac lát­ható. Fotó: Laczó József Nysüizés íjy levél kapcsáé, avagy: Heap keressük meg pénzünket? Levelet kaptunk Hód­9 mezővásárhelyről, a Divat Kötöttárugyár Csongrádi Üzemegysége ve­zetőjétől, aki az üzem dol­gozói nevében ragadott tol­lat. Hadd idézzünk hozzánk intézett soraiból: „Augusztus elején kétnapos kirándulásra indultunk Aggtelekre, üze­münk 37 dolgozójával. Utunk során gazdag élményben volt részünk, hiszen sokan közü­lük még nem jártak hazánk e részén. Kirándulásunk fénypontja a cseppkőbarlang megtekintése volt, ám pana­szunk, felháborodásunk még­is ehhez a helyhez kötődik™ Reggel érkeztünk a bar­lang bejáratához, ahol a jegyváltáskor közölték ve­lünk, hogy fél kilenckor in­dulunk az első 120 fős cso­porttal a barlangba. A lét­szám gyorsan össze is jött, s a barlang beját-atához szólí­tottak bennünket. Mi jámbor lelkek azt hittük, hogy az idegenvezető az, de mint ké­sőbb kiderült, tévedtünk. A szokványos szöveg után a fiatalember megkérte a csongrádi csoportot, hogy szí­veskedjenek a lépcsőre áll­ni, és a fényképezőgép már kattant is. Majd a második és a harmadik csoport is oda- állt... Ezután közölték ve­lünk, hogy a fényképeket a sátornál vehetjük át. Már az is furcsa volt, hogy nem tudatták velünk előre: fényképezés céljából álljunk oda. Miért nem közölték az árat, mibe kerül e kép? Egy­általán, meg se kérdezték, akarunk-e fényképeszkedni. De az igazi meglepetés ak­kor jött, amikor a maszek fényképész megmondta, hogy negyven (!) forint darabja a fényképeknek. Mondanom sem kell, csak igen kévésén vettek belőle. A mi csopor­tunkon kívül a többi kirán­duló is felháborodott. Vall­juk be, árdrágításra gyanak­szunk ...” A levél kapcsán mi is arra gyanakodtunk. Nyomába ered­tünk hát a panasznak, el­utaztunk Aggtelekre. A köz­ségi tanácson megtudtuk: ez év július 8-án kapta meg működési engedélyét az agg­teleki fényképész kisiparos. Tevékenységét főfoglalkozás­ban végzi, műterme az Ady Endre utcán van. Aggtelek, Ady utca 4. szám. Az új ház előtt a kis- padön egy fiatalember ül, mint kiderül, nem ő a fény­képész. — Egyelőre próbaidős va­gyok, a kisiparos majd al­kalmazottként fog foglalkoz­tatni — mondja. A ház előtt kiszáll a ko­csiból egy szőke fiatalember. Trikóján a Borsodt.ourist jel­vénye, amelyet időközben le­vesz. — ön a fényképész? — Ó nem, én a barátja vagyok. Most épp csak be­segítek neki, mert el kellett utaznia. Egyébként Budapes­ten lakom, ott van kiske­reskedésem. Bemegyünk a házba. A la­boratóriumon át bejutunk egy szobába, amely minden­nek nevezhető, csak épp mű­teremnek nem. A sarokban egy prices, a földön kólás- üvegek, ennivaló, egy szék, rádobaít ruhákkal. A „be­rendezéshez" mindössze egy cégtábla tartozik, amelyet egyszer bizonyára, az épület falára helyeznek ... Miskolc, Beloiannisz utca. Az aggteleki fényképész ál­landó bejelentett lakhelye. A fiatalember már tud érkezé­sünkről, a kapuban vár min­ket — Ügy tudom, még ol­csóbban is adom a képeket. — mondja, s mutatja a Fővá­rosi Tanács iránydíjszabás- jegyzékét Rimán Jánosné, a Borsod megyei Tanács ipari osztá­lyának árcsoportvezetője: — Megyénkben a helyi kisipari iránydíjakat kell ér­vényesíteni. Eszerint a 13x18 centiméteres csoportkép ára 16 forint. A Fővárosi Tanács által kiadott iránydijjegy- zékben egyébként benne van, hogy azok az arak csak Bu­dapest közigazgatási terüle­tén alkalmazhatók, — Az aggteleki kisiparos borítót is ad a fényképhez, s két órán belül elkészíti a fotókat. A sürgősségért fel­számíthat-e díjat? — Amennyiben a megyei tanács ipari osztálya által jóváhagyott iránydíjaktól el­tér, árvetést kell alkalmaz­nia. De a negyvenforintos ár mindenképpen aránytala­nul magas. Kérdés a fényképész kis­iparoshoz: * — ön alkalmazottakat tart? — Nem, csak besegítenek a barátaim. Egyelőre egy próbaidős dolgozót foglalkoz­tatok, akit hamarosan alkal­mazottként fogok bejelehte- ni. — A barátja, aki segít magának, fotózni is szokott? — Ritkán. Dr. Lengyel Zoltán, a me­gyei tanács ipari osztályá­nak csoportvezetője, megyei tanácsos: — Iparhatósági szempont­ból megengedhetetlen, hogy valaki úgynevezett segítőket tartson, anélkül, hogy beje­lentené. Ez elég sok vissza­élésre, jogtalan haszonszer­zésre adhat lehetőséget. Ha valaki kiváltja az iparjogo­sítványt, a KIOSZ illetékes alapszervezetétől megkapja a működésre vonatkozó leg­szükségesebb felvilágosítása® kát. Így történt ez ebben az esetben is. Az aggteleki fényképész kisiparosnak te­hát tudnia kellett volna, hogy csakis legálisan, alkal­mazotti minőségben foglal­koztathat dolgozókat. — Elég friss még az ipar- engedélye ... — Éppen ezért kell segítő szándékúnak lennünk. S bár szabálysértési eljárást kezde­ményeztünk ellene, a vizs­gálat célja az is volt, hogy tanácsokkal is szolgáljunk, „helyére tegyük a dolgokat”. Telefonbeszélgetés a Bor- sodtourist vezetőhelyettesé­vel. (A hivatal szerződést kötött a fényképésszel.) — Mi a lényege a szerző­désnek ? — Engedélyeztük, hogy a barlang előtt, a területünkön működjön. A fényképész kis­iparos pedig a Borsodtourist emblémájával ellátott borí­tót ad a fotókhoz. — Tud arról, hogy a jel­vényt nemcsak a kisiparos, hanem egy kiskereskedő ba­rátja is viseli, s úgy készít fotókat? — Nézze, minket ez nem érdekel. Mi csak a fényké­pésszel kötöttünk szerző­dést, semmi egyéb kérdés­ben - nem foglalunk állást... Nos, a kör bezárult. A ta­nulságot nemcsak az olva­sók, de az ügyben érintettek is levonhatják. Mert senki sem kívánja, hogy egy kis­iparos „lehúzza a rolót”. Azt viszont sokkal inkább, hogy minél szélesebb szolgáltatás­ban legyen része a lakosság­nak, 5^ hogy mindenki be­csületes munkával, legális úton keresse meg a pénzét... Mikes Márta t *

Next

/
Oldalképek
Tartalom