Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-22 / 222. szám
ESZAK-MAGYARORSZÁG 4 1982. szeptember 22., szerda Diákotthonban lerefere a diákotthonban r — Hogy telt a hétvégéd? — Takarítottunk a testvéremmel. Nagy, nyílt szemekkel néz a kislány. Jókedve az idegennek is szól. — Segítettetek anyunak? — Mondom, hogy takarítottunk. Anyu kint főzött a konyhában. — Szóval teljesen egyedül ... — Persze. — És elégedett volt anya... — Igen ... — Beszélgettetek is? — Egy keveset... Mielőtt lehuppannánk az ágyára, Orsi saját kis birodalmába. még eligazítja egy kicsit a ráncot vető huzatot... „Tetszik tudni, mindenki ide ül le, amikor a cipőjét húzza...” A kislány még csak ötödikes, néhány hetet töltött csak a kollégiumban. meg akkor két hétvégét otthon. Jó! érzi itt magát különben — mondja —, meg itt van a testvére is, ő már régóta itt van, és érdekes is itt minden. Gyorsan megy az idő, péntek este meg indulnak a buszok, hazafelé. Az abaújszántói diákotthonban „régi a rend”; hoz- zák-viszik a gyerékeket, szinte háztól házig, s megmaradt a szokás mostanra is, hogy minden hétvége szabad. Hatvan.un élnek az új diákotthonban. A régiben tizennégyen maradtak. Gyorsan megszokták az újat. barátságossá alakították a szobákat. Míg igazgatnak, hogy' mi, hol. merre van, gyorsan elmondják; a fali ikebaná- kat maguk készítették, a nem kalocsai párnák is az ő kezük munkáját dicsérik, s mos! ugyan még kiállítási tárgyak az apró makramé baglyok, de rövidesen azok is a lakószobák díszei lesznek. Szellősebben lélegzik a diákotthon. s az abaújszántói ak nem titkolják: szeretnék. ha az iskolaépülethez csatlakozó kollégiumi szárnyat egy kicsit megbővítbet- nék. hogy megint egy helyen legyenek. A régi. az eredeti diákotthont pedig megkaphatná az óvoda: terjeszkedhetnének, és szükségük is volna rá ... Az abaújszántói diákotthonban az Aranyos-völgyi falvakból laknak a felső tagozatosok. Az indulását környező viharok már rég elcsendesedtek. Sőt, kérelmező mindig . több van, mint amennyit fogadni tudnak- Mert elsősorban a bekörzete- sített felső tagozatosoknak biztosítanak otthont, de a környező településekről is szívesen járatják' be a gyerekeket. Jó hírünk van — mondták erről az iskolában. Hozzátéve persze rögtön, hogy ez a jó hír kötelezettséget is jelent... A gyerekek? Ök hamar oldódnak, gyorsan összeszoknak. A faluból úgyis többen •jönnek egyszerre, s sokan vannak,- mint beszélgetőpartnerem, akinek itt a testvére is. Fél kettő, szinte varázsszóra benépesednek a szobák, hogy azután ki is ürüljenek, mert kint jó idő van. s á saját kis udvart már rendbe szedték. A délutáni tanulásig még lehet játszani. Az udvari részen, a szabad folyosót már „beépítették” — rövidesen festhetik a falakat is. Zártabb lesz az udvar felől az épület, télen meg melegebb . .. Különben marj tervezgetik, hogy a boltíves kapubejáróban olyan esővédte pihenőt alakítanak ki. A gyerekek is ígérték néhány használaton kívüli mezőgazdasági eszközt hoznak majd díszítésül... (cs. a.—f. 1.) kiálERÉsa Tokajban Nemrég nyílt meg és október !7-ig látható a Tokaji Galériában (a volt görögkeleti templomban) a vácgom- bási müvésztelep öt tagjának kiállítása. A váci Madách Imre Művelődési Központ, a Tokaj nagyközségi Művelődési Ház és- a Zilahy György Művészetbarátok Köre rendezésében létrejött tárlaton !'Bakos Ildikó szobrász, Mar- kő Erzsébet, Cs. Nagy András, Szüts Miklós festők és Sáros András Miklós grafikus munkái láthatók. Az öt művész közösen dolgozik Vácott, az egykori gombási iskolában alakították ki munkahelyüket. a művésztelepet. Az öt művész azonban nemcsak egy épületben dolgozik és él, hanem alkotó közösséggé vált, egymást ismerő, vállaló, segítő közösségé anélkül. hogy önálló világát bármelyik tag feladta volna. Formai hasonlóságok sem kötik össze őket, sokkal inkább a szigorú kvalitás, az elmélyült tartalom, az új keresése. az érzékenység, a meg nem alkuvás a közös vonásuk. S ezért közös a kiállításuk is. Bakos Ildikónak ez a hetedik önálló kiállítása, s a hazai tárlatokon kívül Párizsban, Norvégiában és Bulgáriában szerepelt már magyar csoportos kiállításon. Cs. Nagy András jó ismerősünk, koróbban hosszú évekig élt és dolgozott a miskolci művész- telepen, a hatvanas évek eleiétől rendszeresen részt vesz kiállításokon. Markó Erzsébet nyolcadik kiállításával jelentkezik, Szüts Miklós egy évtizede szerepel országos kiállításokon, önálló tárlata kilenc alkalommal volt. Végezetül _ Sáros András Miklós szinte* egész Európában szerepelt már, tizenegy önálló kiállítása közül egyet Helsinkiben rendezett meg. többször szerepelt miskolci grafikai biennálékon, leg- ‘utóbbi alkalommal díjat is nyeri itt. Kiállításuk a tokaji művészeti élet jelentős eseménye. Bényi László rajza „Kísérlet a bánat ellen0 Matyóföld-est Miskolcon Először is kellene egy eszmefuttatás. Arról, mily kívánatos és kellemes az ismerősök valahogyan) összetalálkozása; legyen az csak egy kézfogás némaságú, s legyen ennél több a szóval, a kicserélt gondolattal, ívÁ egymást faggató kíváncsisággal. Hely kell hozzá és alkalom, s talán feloldódnak a rohanásgöi'csök. Sajnos, keveset találkozunk egymással.' Hely nincs? Alkalom nincs? Ha csak annyi lenne a Magyar írók észak-magyarországi csoportjának az utóbbi fél esztendőben „összeszámlálható”. cselekedete, hogy rendszeresen találkoz- tatja egymással az alkotással megáldott és meggyötört embereket — mái- akkor is csak az elismerés szavaival illethetjük az igyekezetét. Az írócsoport meghívója legutóbb Matyóföld-estre invitált. Bevallott szándék szerint is arra lehetett számítani. hogy a tájhoz, kötődő alkotók- és előadók, meg hivatalból is ..felelősök” a megmutatkozáson túl visszajelzést is kapnak majd munkájukról, a meglett lépésekről és az. elképzelt jövőről. Legalább negyvenen voltunk ott ezen az esten, a miskolci Tokaj vendéglátó- ház „elkerített” termében. A legelső feljegyzendő: „A mgtyóföldiek készültek ...” Igen jól szerkesztett, s ami egyáltalán nem mellékes: jól „elővezetett” program hallgatói és nézői lehettünk. Pap János, a Mezőkövesdi járási Hivatal osztály vezető-helyettese jó érzékkel teljesítette a lírai, zenei! prózai hallhatóságok közötti összekötést. Kalauzolt és megismertetett, véleményt, mondott és továbbgondolható cselekedni valót, arányokat ismerve ültette a hétköznapok matyóföldi dolgait az. alkotások közé. Ha nem lenne a szóval- fogalommal annyi bajunk és gyötrődésünk, a legegyszerűbben azt kellene mondani: amatőr-est volt ez a javából. A megszólaltatott alkotók bizonyára nem sértődnek meg e kifejezésért; Cseh Károly. Jvhá.sz József. Kiss Gyula, Laboda Kálmán írásait hallhattuk Varga István, Rozók Sarolta és Oltyán Hermina alkalomhoz ülő tolmácsolásában. Pap János egyik „összekötőjében’’ Nagy Lászlót, idézte: „Kísérlet a bánat ellen” .. . Azt gondolom (s talán nem maradok magamra ezzel), hogy ez a Matyóföld- est elnevezést kapott találkozás igenis jó válasz volt. a lehetetlenség és lehetetlenség (a tardi Gaál Károlyné egyszer így fogalmazta az or- s-zág nyilvánossága előtt: „Lehetetlenség nincs — csak tehetetlenség van”) ellen. Az effajta találkozásoknak ember-lelkű haszna van. akkor is, ha valaki meg se szólal ... Illesse hát újra az elNapjainkban a legrégibb gyógymód, a füves gyógyítás — a tiloterápia — reneszánszát éli. Az ősi kultúrák valamelyikében született. Az egyiptomi Ebers papirusz időszámításunk előtt 3500 esztendővel mái* vagy 800 gyógynövényt emleget. A mi gyógyteáink is rég ismertek. Az;' első magyar nyelvű kézikönyv. Melius Péter HERBÁRIUM. vagyis az fáknak, füveknek nevekről. természetekről és hasznairól című munkája 400 esztendővel ezelőtt, 1578-ban Kolozsvárott jelent meg. Másfél évszázaddal később Zay Anna kézzel irt — és soha nyomdát nem látott —l kéziratának a címe: Teafüves könyv. A modern tudomány igazolta az ősi füvek gyógyító erejét. Kimutatta és bebizonyította, hogy majdnem minden harmadik-negyedik növény antibiotikus hatású. Azok is, amelyeket hivatalosan ma még nem is tartanak gyógynövénynek. A népi gyógyítás — hogyan, hogyan nem — rájuk bukkant és tulajdonságaikat szájról szájra ' adva gyógyítani kezdett velük. ismerés az írócsoport e szándékú hevületéi, s azokat., akik partnerként társulnak hozzájuk.... ... s ha már partnerségről szó esett: jó lenne tudni, a Tokaj vendéglátóház illetékesei hogyan gondolják a hely adását az efféle találkozásokhoz? Ha Valami szomorúság marad valamennyiünkben e hétfői estén, az csak annyi: helyet kapott emberekként kellett átélnünk a „nem odavaló vagyunk” szemlesütés es szerepét. Nem véletlen • volt az egybehangzó tétovaság: új és találkozási helyet kell találni az írócsoport összejöveteleinek. Valahol Miskolcon ... Gyógyszerészgyakornok koromban a PHARMACOPIA HUNGARICA, a Magyar Gyógyszerkönyv ha r ma d ik kiadása még tekintélyes számú kimondottan gyógy tea- anyagot — úgynevezett drogot — tartott nyilván, amiből a teakeverékeket, a „specieseket” készítettük. A gyógyteák haszna, hatása persze' különböző. Az egyik főzete csillapító, a másiké élénkítő. Vannak köztük alkaloidot, glukozidot. szapo- nint. amarát, cserzöan ragot tartalmazók, de vannak illóolajat, vitamint, szénhidrátot és mérgező anyagot rejtők is. Ezért mondjuk, hogy csak az nyúljon hozzájuk, aki ismeri őket. vagy akinek szakember adta meg a használati utasítást. Hát ígv állunk mi ma a gyógynövényekkel, a teafü- .vekkel és a füves sgyógyítással. mert a természet erőit megfigyelő ember érdeklődése okkal terelődött hajdan a ieagyógyítás felé már akkor, amikor még nem tudta, hogy miért, de azt már tudta, ra- pasztalta, hogy mit és hogyan ...! Buga doktor «. n. j.) Gyógyítás teákkal SZERSZÁMOK, FOGOK, FÚRÓKÉSZLETEK, FÚRÓGÉPÁLLVÁNYOK, CSILLAGKULCS-KÉSZLETEK, KÜLÖNBÖZŐ VASALÁSOK, VALAMINT OLAJKÁLYHA ALKATRÉSZEK ÉS TARTOZÉKOK
