Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-19 / 220. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1982. szeptember 19., vasárnap Hazatérőben a Pjotr lljicsev halászhajó Halászkolhoz Kamcsatkán A petropavlovszk—kam- ' # csatszkiji Szeroglazká- ban található a Szovjet­unió legnagyobb halgazdál­kodási kolhoza. A szeroglaz- kai Lenin kolhoz Kamcsat­ka zsákmányának 10 száza­lékát halássza ki. Tulajdo­nukban egész flotta vaa amelyben kis motorosoktól óriási hűtőhajókigv minden megtalálható. — A fogás bőséges — mondja Vlagyimir Szvat- kovszkij, a kolhoz elnöke. — Inkább az a gondunk, ho­gyan biztosítsuk a halállo­mány utánpótlását, hisz a jövőre is gondolnunk kell. Ugyanilyen fontos, hogy a kifogott zsákmányt jó mi­nőségben feldolgozzuk a hű­tőhajókon, és a part menti üzemekben, konzervgyárak­ban. A Lenin kolhoz hűtő-ha- lászhajóin háromszor olyan termelékenyen dolgoznak, mint másutt. Ez, szerintünk, elsősorban a legénység szak- képzettségétől függ. Nem ke­vésbé fontos, hogy összefor­rott törzsgárda dolgozik egy- egy hajón. A „Leninyec” például 14 éve járja a ten­gert, s ezalatt a 60 főnyi gárdából csak ketten cseré­lődtek. — Kolhozunk vonzereje a szociális juttatásokban rej­lik. A kikötő mellett lakó­házakat építettünk, van kultúrházunk, orvosi rende­lőintézetünk, iskolánk, óvo­dánk. Saját üzleteink van­nak, még szaunát is üzemel­tetünk. Magasak a fizetések is. A hajón havi 1000 rubelt is le­het keresni, a part menti P munkahelyeken 450—500 ru­bel a havi jövedelem. Helmut Schmidt „Józan ész a primadonnák között” liRHBÉSÉtéS ÜflMÉiH Férfiak, nők és gyermekek százait mészárolták le két Palesztinái menekülttáborban Nyugat-Bejrút közelében az elmúlt 36 óra alatt — je­lentette szombaton délután gyorshírben az UPI amerikai hírügynökség. A mészárlás feltehetően a jobboldali li­banoni milíciák műve — tet­te hozzá az UPI. Lehetséges, hogy összesen több, mint ezer embert végeztek ki hi­degvérrel. A táborok romjai között tucatjával hevernek a halot­tak. Lehetetlen .megállapíta­ni az áldozatok pontos szá­mát, mert a nagy kiterjedés sű területen — amely nem sokkal ezelőtt palesztin me­nekültek tízezreinek volt ott­hona — szerteszét hever­nek a holttestek. A helyszí­nen járt újságírók szerint több hulla a falak előtt he­ver sorban — ott géppus­kázták le őket. Jelenleg bulldózerekkel próbálják el­tüntetni a mészárlás nyo­mait. Egy skandináv újság­író látta, amint az áldozatok tucatjatt rakják teherautók­ra és szállítják el a teteme­ket ismeretlen irányba. A táborokban járt az 4ÍJPI ame­rikai hírügynökség két. új­ságírója: mindketten külön- külön száznál több halottat számláltak össze. A táborokban jelenleg nin­csenek őrök — és élők sem, akik elmondhatnák, mi tör­tént. A táborok a libanoni re­guláris hadsereg ellenőrzése alatt állottak mindaddig, amíg az izraeli csapatok be nem hatoltak Nyugat-Bej- rútba. Ezután megérkeztek a jobboldali falangista * párt fegyveresei. Pénteken lezár­ták a táborok főbejáratait, eltávolították az újságírókat. Ezután a környékbeliek lö­völdözést hallottak. Az? izraeli csapatok szerint a táborok felett a falangis- ták vették át az ellenőrzést, miután az izraeliek elfoglal­ták Nyugat-Bejrútot. Egy forrás szerint pénte­ken a táborok térségében tartózkodtak Szaad Haddad őrnagynak, az Izraellel együttműködő áruló volt li­banoni katonatisztnek az egységei is. A hamburgi tanító fiának an­nak idején főképpen egy leckét kellett bemagolnia: egyél min­dig rangodon alul; öltözz min­dig rangodnak megfelelően; és lakj mindig rangodon felül. Hel­mut Schmidt, a Német Szövet­ségi Köztársaság kancellárja — akinek politikai pályafutása pénteken fcgyik — sokadik — állomásához érkezett, nem na­gyon tanulta meg a leckét: ham­burgi matrózsapkájától meg nem válik, s ha nincs éppen Bonn­ban, akkor szülővárosának, Ham­burgnak egyik szerény külvá­rosi házában tölti az idejét. Négy amerikai kormányzattal volt dolga — s egyikkel sem volt éppen a legszívélycsebb vi­szonyban. Nem volt számára el­fogadható az amerikaiak „vagy- vagy?! stratégiája. Az európai enyhülési politika egyik kulcs- fontosságú és cselekvő részese — miközben az „enyhülés” szót törölték a politikai szótárból az Atlanti-óceán túlsó oldalán. Egyik kimunkálója volt a NATO nevezetes „kettős határozatának” — amely egyaránt szorgalmazza a kelet—nyugati tárgyalásokat és a rakétatclcpítést —, pgyanakkor gyakori vendég keleten is, és gyakran fogadja a kelet-európai országok vezetőit az NSZK-ban. A nyugat-európai vezetők csúcs- találkozóin ő testesítette meg a „józan észt” — olyan „prima­donnák” között, mint Giscard d’Estaing, vagy Margaret Tha­tcher. Jimmy Carter annak ide­jén — amikor ismert mosolyá­val pózolt Schmidt kancellárral kezet fogva a fotósok kedvéért — bevallotta, hogy a mosoly és a kedvesség Schmidt esetében mindig csak a tárgyalások vé­gére volt jellemző; az elején pe­dig — mondogatták az újságírók — Schmidt, mint egy szigorú is­kolaigazgató leckét adott dip­lomáciából Jimmy Cartcrnek. „A minden európai viták köz­vetítője” — „szakadékok áthi­dalója” —, a „kompromisszumok mestere” —, hogy csak néhá­nyat említsünk jelzői közül — az első világháború utáni nem­zedékhez tartozik. Hamburgban született 1918. december 23-án. Besorozták a hitlerista hadsereg­be, majd brit hadifogolytáborba került. Náciellencssége annyira nyilvánvaló volt, hogy nem sok­kal később, még 1945-ben sza­badon engedték. Közgazdász- diplomát szerzett, egyetemista korában a Német Szocialista Di­ákszövetség országos elnöke. 1953 óta képviselő a Bundestag­ban. Rövidesen az SPD egyik vezére, 1969-ben hadügyminisz­ter, 1972-ben a gazdasági és pénzügyi tárca az övé, majd még abban az évben pénzügyminisz­ter. 1974. május 16-án választják meg kancellárrá — az NSZK történetében ő az első, aki nyolc éve tölti be est a tisztet. Haig volt amerikai külügymi­niszter azt mondta róla: „túl sokáig élt a szovjet rakéták ár­nyékában”. Helmut Schmidt politikájának alapelve: német földről soha többé ném indulhat háború. „Jogos az a benyomásunk, hogy több amerikai, aki manap­ság a nyilvánosság . előtt Euró­pa védelméről beszél. Európáról sokkal kevesebbet tud, mint amennyit mi tudunk Ameriká­ról” — mondotta Schmidt, hoz­zátéve; „Egy hagyományos fegy­verekkel vívott háborúban, az a csekély 240 ezer négyzeikilomé­ter. amekkora az NSZK terü­lete, nem egyszerűen az első hadszíntér lesz — hanem köz­ponti hadszíntér”. Schmidt kancellár a nyugat­német gazdaság .felvirágoztatásán mindig a tőkével, a pénzügyi és ipari körökkel együttműködve munkálkodott — de soha nem távolodott cl a szakszervezetek­től. A jelenlegi belső válság közvetlen kiváltó oka egyebek között éppen ez. „A kormánynak azt kell ten­nie, ami helyes, ami szükséges — ' nem pedig azt, ami rövid távon nagyon tetszetős ... A kormány kül- és biztonságpoli­tikájában nem mérlegelheti azt, hogy mivel szerezhet dicsőséget magának — azt kell tennie. amit szükségesnek tart. Enne^ megvalósítását nem teheti egye« dűl: szövetséges partnerekre vai* szüksége” — mondotta Schmid# — összefoglalva kül- és belpoll* tikai céljait. Egy interiúból: „Willy Brandi legutóbb azt mondta, habozna fogadni arra. hogy ez a koalíció az ön vezetésével 1984-ig fenn­marad. Tartaná ön a fogadást?” Schmidt válasza: „A* legnagyobb összeg, amelybe valaha is fo­gadtam, 10 márka volt a lóver­senyen. Nem nagyon kedvelem a fogadást . . . hogy komolyra fordítsam a szót: egyesek még csodálkoznak majd szívósságo­mon és állhatatosságomon.” Nem nehéz megjósolni, hogy Helmut Schmidtnck — ha ellen­zékbe is kerülpe — ezentúl sem lesz több ideje kedvenc időtöl­téseivel, a sakkal és a vitorlá­zással foglalkozni. Angol lap írta róla: „Az az ember, akinek ifjúsága egybe­esett a német történelem leg­tragikusabb és legszomorúbb éveivel, aki túlélte ezt á kort és vezetője lett Nyugat-Európa gaz~ daságilag legerősebb, politikailag legérzékenyebb országának, nem egyszerű, két dimenzióban jelle­mezhető ember: egyike korunk legmélyebben gondolkodó, leg­messzebbre tekintő politikusai­nak”. Rőzensépap a BHVi A hét végén mór látogatók tömege veszi birtokába a kőbányai vásárvárost. Képünkön; ruházati és fonalbemutató a BNV-n. „Támadás” atomreaktor elles Aggasztó hírt közölt pénteken a The Washington Post. Az amerikai energiaügyi minisztérium hét biz­tonsági szakértője egy biztonsági gyakorlat keretében j4ts2i könnyedséggel behatolt egy amerikai atomreak­tor területére, ahol az amerikai atom-robbanófejekben levő tölteteket gyártják, foglyul ejtette a reaktor sze­mélyzetét és elfoglalta a reaktor irányítótermét. Az amerikai képviselőház csupán egy héttel ezelőtt értesült — megdöbbenéssel — az esetről, amely 1980- ban történt, és amely — ha nem álterroristákról van szó — súlyos és világháborús veszéllyel terhes /inci­denst okozhatott volna. Az energiaügyi minisztérium által „bevetett” ügy­nökök hamis igazolványokkal jutottak be a Dél-Ka­rolina állambeli Savannah környékén levő atomreak­torba, ahol plutóniumot és tritiumot gyártanak, és szintén könnyedén behatolták a Washington állam­beli Hanford plutónium-reaktorának épületébe. John Glenn demokrata párti szenátor az esetről ér­tesülve levélben követelte Reagan amerikai elnöktől, hogy intézkedjék az amerikai atomfegyvergyáttó üze­mek biztonságának fokozásáról. A szenátor rámuta­tott, hogy a Pentagon által erre a célra előirányzott 62,8 millió dollár egyszerűen kimaradt a Fehér Ház minden más katonai vonatkozásban bőkezű költségve­tés-igényléséből. Milyen visszhangot keltett a világban a Szovjetunió kö­zel-keleti béketerve? Világ­szerte nagy figyelmet keltett, hogy Leonyid Brezsnyev a dél-jemeni miniszterelnök, Ali Nasszer Mohammed moszkvai látogatása kapcsán átfogó közel-keleti rendezési tervet terjesztett elő. A nyu­gati sajtó szembeállítja a szovjet javaslatot Reagan amerikai elnök korábbi kez­deményezésével, illetve egy­beveti a fezi arab csúcstalál­kozó 'határozataival. Az SZKP KB főtitkára alapjában helytelennek mi­nősítette az amerikai elnök koncepcióját, mivel Washing­tonban .nem akarják előirá­nyozni egy palesztin állam megalakítását. A nyugati hír­ügynökségek nyomatékkai idézték azt a szovjet érvelést, hogy ha valaki elutasítja a palesztin állam létrehozásá­nak gondolatát, akkor tulaj­donképpen Izrael létjogosult­ságát is megkérdőjelezi, hi­szen az ENSZ 1947-es hatá­rozata, amely egyszerre ren­delkezett egy zsidó és egy pa­lesztin állam egymás melletti megteremtéséről, csak akkor érvényes igazán, ha azt teljes egészében megvalósítják ... Az amerikai és az izraeli politika fő célja az utóbbi években az volt, hogy meg­próbálják kiszorítani a Szov­jetuniót a közel-keleti rende­zési folyamatból. A mai fe­szült helyzet, a libanoni há­ború csak még látványosab­ban bizonyítja, hogy „béke az Olajfák hegye körül” csupán akkor lehetséges, ha a két nagyhatalom egyformán részt vesz a béke megteremtésének felelősségében. Leonyid Brezs­nyev joggal vetette fel a Kö­zel-Kelettel foglalkozó nem­zetközi értekezlet megtartásá­nak szükségességét. A Szov­jetunió közel-keleti szerepé­nek felújítását az is lehetővé tenné, ha — mint ez a szov­jet béke terv 6. pontjában ol­vasható — a Biztonsági Ta­nács állandó tagjai, vagyis a nagyhatalmak szavatolnák a végső rendezést. Az arab fővárosokban arra is felfigyeltek, hogy Brezs­nyev pozitívan értékelte a fe­zi csúcstalálkozó során meg­fogalmazott arab béketervet, még akkor is, ha abból hiány­zott a reagani koncepció el­utasítása, és ha nem is volt benne a nagyhatalmak felké­rése egy későbbi megállapo­dás garantálására. A haladó arab közvélemény különösen nagy örömmel és egyetértés­sel fogadta, hogy a szovjet béketervben a .hangsúly az Izrael által 1967 óta megszállt valamennyi terület kiürítésé­re került. Mi várható a kínai párt- kongresszus után? A „Kína- szakértők” világszerte egybe­hangzóan úgy értékelik a Ki- nai Kommunista Párt XII. kongresszusát, hogy az a sze­mélyi kérdésekben és a szer­vezeti szabályzat módosításá­val az előzetes várakozások­nak megfelelően döntött. Erő­södött-az úgynevezett „prag­matikus” vezetés, Teng Hsziao-ping és közeli munka­társainak, Hu Jao-pangnak és Csao Ce-jangnak a vonala, de azért sikerük nem volt tel­jes. A balqs, maói vonal ko­rábbi követői közül egyesek megmaradtak, mind a Köz­ponti Bizottságban, mind az újonnan létesített tanácsadói bizottságban. Mégis úgy lát­szik, hogy a „kulturális forra­dalom” káoszt és viharokat hozó évtizede, majd öt év ál­landó belső vitái után vala­melyest enyhült a helyzet, a szervezeti szabályzat most számos új rendelkezést tar­talmaz, amely a korábban el­követett hibáktól lenne hiva­tott megőrizni a pártot. A kongresszus döntéseiben a leghomályosabbak azok, amelyek a hadseregre, a ka­tonákra vonatkoznak: több mint 20, a kormányban, a hadseregben, vagy a tartomá­nyok élén szolgált katona ve­szítette el a központi bizott­sági tagságot, s például igen különös, hogy az újonnan ala­kított, bizonytalan feladatú, úgynevezett tanácsadói bi­zottságba került át az eddigi honvédelmi miniszter is __ A párt belső életében a kö­vetkező feladat a 39 millió párttag személyi lapjának fe­lülvizsgálata lesz, amolyan tagkönyvcsere. Az új vezetők rendezni akarják a sorokat. Hu Jao-pcmgot választották a Kinai Kommunista Párt út főtitká­rává. Képünkön: a politikus leng Hsziao-ping (jobbra) társasá­gában. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom