Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-02 / 205. szám

1982. szeptember 2., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 BARÁTI TALÁLKOZÓ SZOMBATHELYEN A Vakok Intézetének Bor­sod megyei Szervezetéből 26 kultúrrpunkás, 11 aktivista és kísérő indult el augusztus 14- én Miskolcról Szombathelyre, ottani sorstársaik meghívásá­ra. Szombathelyen, a Vakok Intézetének székházában dr. Szabó Károly, az intézet igaz­gatója fogadta a vendégeket, akik délután kultúrműsorral köszöntötték a helyi intézet tagjait. A kétórás műsornak a Vas megyei szervezet tagjai körében nagy sikere volt. Nem véletlen a kultúrcso- port jó szereplése, hiszen ál­dozatos munka van mögötte. Simon Gyula — a csoport ve­zetője — zongoraművész fá­radságot nem ismerve, heten­te két alkalommal is tart pró­bát. Tanítja a szóló- és a kö­zös számokat a tagok részére. A csoport titkára, Hornyák Bajos feleségével együtt lel­kes szervezője és résztvevőié a kultúrcsoport munkájának, amelynek hűséges régi tagjai vannak. Például a 82 éves Mohácsi bácsi, Réti Nagy Pál, Dombrádi Jánosné, Varga Aladár, hbgy csak néhány ne­vet említsünk a sok közül. A vidéken lakók 30—50 kilomé­teres távolságról járnak be a próbákra, előadásokra. A tagok nevében is köszö­net illeti az őket patronáló- kat, akik azért igyekeznek, hogy még szebbé tegyék a szervezet tagjainak életét. Köszönet illeti a DVTK Sport­körének gépkocsivezetőjét és túravezetőjét, akik segítettek a szombathelyi út megszerve­zésében, az ottani idegenve­zetésben. Hasonlóan a Lenin Kohászati Művek dolgozóit és vezetőit, akik lehetővé tették az utazást, mivel a csoport tagjainak rendelkezésére bo­csátották — díjmentesen — a DVTK sportolóinak autóbu­szát. Kiss-Varga József szövetségi tag TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁSSAL Aggtelek lakói még 1980- ban érdeklődtek a TIGAZ il­letékeseinél, hogy mikor épül propán-bután gázcseretelep náluk. A válasz az volt, hogy sem a hatodik, sem pedig a hetedik ötéves tervben nem szerepel a cseretelep megépí­tése, mert hiányzik az ehhez szükséges pénz. Ezt megértve, a lakosság falugyűlésen hatá­rozta el, hogy saját erőből építenek egy 100 palack be­fogadására alkalmas cserete­lepet. Annál is inkább vállal­koztak erre, mert a község­ben igencsak bonyolult volt a palackok cseréje. Hetente egy napon volt túrajárat, akkor is 4—6 órás késéssel érkeztek a szakemberek. Olykor fogva- cogtató hidegben kellett órá­kig ücsörögni a cserére vá­róknak. Ezért 1981. augusztus végén a lakók megkezdték társadalmi munkában a cse­retelep megépítését. A TIGÄZ beruházásában 450 ezer fo­rint értékben valósulhatott volna meg az új telep. Szak­tanácsuk és megadott szem­pontjaik alapján, a Hazafias Népfront községi bizottságá­nak szervezésében eredmé­nyes munkát végeztek az agg­telekiek. Telket vásároltak, terepei rendeztek, tárolót és kezelöhelyiséget vásároltak a felajánlott önkéntes hozzá­járulásból. Ezután betonala­pot építettek, elvégezték a szerelést, kerítést építettek, minden előírt feltételt telje­sítettek. A társadalmi mun­kába besegítettek a helyi Ha­tárőrség tagjai is. A végzett társadalmi összefogás ered­ménye, hogy a 450 ezer forint értékű beruházást 187 ezer fo­rintból valósították meg. A gázcseretelcp üzemel, szolgál­tatása nemcsak Aggtelek la­kosainak jelent könnyebbsé­get és problémáikra megol­dást, hanem a körzetben levő községek lakói részére is. Bódis Istvánná Aggtelek tanácsának elnöke * JOGOS VOLT A MUNKADÍJ! K. L. Miskolc, Fazola Hen­rik utcai lakos panasszal for­dult szerkesztőségünkhöz. A közelmúltban bejelentette hi­bás tévékészülékét a Gelka szerviznek. Ugyanis nem volt hang. A hívásra a szerelő házhoz jött, és a panaszos legnagyobb meglepetésére kö­zölte: a készülék jó, csupán a hang volt kikapcsolva. Mint K. L. írja, feltehetően az ép­pen nála nyaralt unokák kap­csolták ki a hangot. Hetven forintot fizetett a Gelka dol­gozójának, hogy ezt megtud­ja. Harminc forintot számolt fel a szerelő a kiszállási dí­jért, 40 forintot pedig mun­kadíjként. Közösen akarták Társközséiek a Pilpiaüy-viüsyieii Kiizületi autchaszok és a hatéknrsái Régóta foglalkoztak már a tanácsi szervek a parasznyai és sajókápolnai közös közsé­gi tanácsok összevonásának gondolatával. Itt, a Pitypa- latty-völgyben levő községek, jószerivel „kínálták” magu­kat az összevonásra. A völgy hat községe: Parasznya, Var- bó, Radostyán, Sajókápolna, Sajólászlófalva és Kondó az évek során valósággal egybe­épült már, * — Két évvel ezelőtt, kép­viselőjelölő-gyűlésen esett szó az összevonásról, Sajóká- polnán. A javaslat találko­zott az ott lakók és a járási hivatal dolgozóinak elképze­lésével — mondja Szabó La­jos, a tanács elnöke. — Egyetértettek az összevonás­sal annál is inkább, mert a sajókápolnai közös tanácshoz tartozó települések diákjai a körzetesítés után már régóta a parasznyai iskolába jártak. Itt vásároltak az asszonyok is. Parasznyán épült egy korszerű egészségház, ahol lehetőség van a hat község lakóinak körzeti betegellátá­sára. Vonzó volt Parasznya korszerű intézményhálózata is. A két évvel ezelőtti javas­latból valóság lett. 1982. ja­nuár elsején összevonták a hat községet közigazgatási­lag. Székhelye Parasznya lett. Ezzel megváltoztt a Pa­rasznya közös községi Tanács eddigi hatásköre is. — Az év elejétől megkap­tuk az iparhatósági, keres­kedelmi jogkört és az építés- hatósági jogkört — mondja az elnök. — A kereskedők és kisiparosok engedélyezési és egyéb ügyeit, amely ko­rábban a járási hivatalhoz tartozott, most már mi in­tézzük helyben. Ugyancsak ez vonatkozik az építési en­gedélyekre is. Létrehoztuk a Gazdasági Műszaki Ellátó Szolgálatot is. Az itt dolgo­zók végzik majd a jövőben a tanácsi intézmények és középületek karbantartási, felújítási munkálatait A hatásköri változásokon túl természetesen más terü­leten is érződik az összevo­nás hatása. A parasznyai ta­nácshoz ez idáig alig több mint háromezer lakos tarto­A panaszos esetét ismertet­tük a Gelka illetékeseinél. Megtudtuk, hogy a reklamá­ció alaptalan. A hívásra kiér­kező szerelőnek a 30 forintos kiszállási díjat és a 40 forin­tos alapmunkadíjai minden esetben ki kell fizetni. Még akkor is. ha a készülékben semmi javítanivaló nincs. Ez az előírás. BUSZMEGÁLLÓT KÉRNEK v. Sokak nevében fordult ké­résével szerkesztőségünkhöz Molnár Jánosné, Miskolc, lyu- kóvölgyi lakos. Mint írja, az a rész, ahol lakik (Lyuho- völgy. Bányaoldal 3. sz.) két buszmegálló között van. Kö­zel 10 család lakik itt, és sok víkendház is épült már az em­lített területen. Az út forgal­mas, sok a gyerek és az idős ember, akiknek jókora sétát kell tenniük, hogy a legköze­lebbi buszmegállóhoz eljussa­nak. Történt már ezen a ré­szen halálos baleset is. Amed­dig távolsági buszjárat volt Lyukóbányára, addig volt itt buszmegálló. Amióta viszont városi buszjárat van, meg­szüntették. Így közel 1000 mé­teres távolság van a két meg­álló között. Szeretnék, ha mi­előbb lerövidítenék a megál­lók közötti távolságot, amely­nek érdekében szívesen vál­laltiak társadalmi munkát is. A Miskolci városi Tanács VB építési és közlekedési osz­tályán megtudtuk, sajnos, ar­ra nincs lehetőség, hogy ezen a területen buszmegállót épít­senek. Gyakran fordulnak ilyen kéréssel a tanács illeté­keseihez, különösen az itt, a Lyukóvölgyben lakók köré­ből: Ám az előírás az, hogy a városi autóbuszjáratok meg­állóinak távolsága 300—500 méteren belül legyen, a kül­területeken pedig 1000—1200 méteren belül. A lakók kéré­sét nem tudják teljesíteni. Egyébként a megállók elhe­lyezéséhez külterületen min­denkor szükséges az úgyneve­zett megállóöböl kiépítése is, amelynek költsége másfél millió forint. Emelkedne az üzemeltetési költség is, ha sű­rítenék a megállókat, ame­lyeknek helyét mindenkor az egész vonal figyelembevételé­vel határozzák meg. zott, az összevonás után meg­haladja az ötezret a lélek- szám. — A kereskedelmi ellátás területén az okoz változást, hogy lényegesen fokozódott az ellenőrzés hatékonysága, mivel a tanácsi apparátus jobban szakosodott. Ezt iga­zolja e rövid idő alatt, hogy két boltban vezetői csere tör­tént. Célunk továbbra is az ellátás színvonalának javítá­sa, amelynek érdekében, ha szükséges, akkor személyi változásokra is teszünk ja­vaslatot, amint az^ említett példa is mutatja. Némi mó­dosulás történt az egészség­ügy terén is. A járóbeteg-el­látás régen a kazincbarci­kai városi kórházban történt. A lakosság véleménye alap­ján úgy határoztunk, hogy a jövőben, élve az adott lehe­tőséggel, a Vasgyári Kórház­ba mennek a járóbetegek. Orvosi rendelőt alakítunk ki a sajókápolnai tanács épüle­tének egy részéből a közel­Almaszöret Idén Fcmcsolon is ólul üríthető „isákvödrökbe” szedik az almát Dráguló szabálysértések A tanácsi szervek a lakos­ság védelmében egyre szi­gorúbbak az árdrágítókkal. Bár az utóbbi időben nem nőtt jelentősen a szabálysér­tési ügyek száma, a vétke­seknek mind mélyebben kell zsebbe nyúlniuk: a bírságok átlagos összege ma 300, ese­tenként 500 forinttal több, mint néhány évvel ezelőtt. Figyelemre méltó, hogy az elmarasztalt állampolgárok­nak kis százaléka él felleb­bezési jógával. Ä fellebbezők elismerik ugyan a szabály- sértést, de enyhébb büntetést kérnek. Többnyire az önki- szolgáló üzletek tolvajai, a becsületsértők, a tűzrendé- szeti szabályok ellen vétők, a kontárok és a vásárlók meg­károsítása miatt elmarasztal­tak nem nyugszanak bele a döntésbe. A másodfokú eljá­rás során orvosi igazolást, számlát, mentőtanút vonul­tatnak fel. A hatóságok min­den fellebbezett ügyet alapo­san megvizsgálnak, és ha kell, az ügyfél javára módo­sítanak, de jócskán az is elő­fordul, hogy a fellebbező rosszabbul jár. jövőben, az épület másik fe­lében a tanácsi kirendeltség lesz. Nem sokat, de némileg javul a helyben foglalkozta­tottsági lehetőség annak a poroltókészülék-karbantartó és -felújító részlegnek a megépítésével, amelynek munkálatai a napokban kez­dődtek el, 'a helybeli terme­lőszövetkezet fatelepén. Az Unió Áfész üzemelteti majd az új létesítményt. A korábban elfogadott, VI. ötéves tervidőszakra vonat­kozó tervek természetesen változatlanul maradnak. Az idén például két kilométer hosszú járdát építettek meg a lakók társadalmi munká­ban, amely azt bizonyítja, hogy az újonnan csatlakozott társközségek lakói is bekap­csolódtak abba az eredmé­nyes munkába, amely eddig leginkább a parasznyaiakat jellemezte. Monos Márta Az országban több mint húszezer autóbusz van forga­lomban, s ebből mintegy 13 ezerrel a közületek, vállala­tok. szövetkezetek, s külön­böző intézmények rendelkez­nek. Lényegében a meglevő autóbuszparknak alig fele szolgálja csupán a. tömeg- közlekedést. A közületi au­tóbuszok egy részét, főként a nagy befogadóképességű au­tóbuszokat alacsony haté­konysággal, s nem minden esetben a takarékossági kö­vetelményeknek megfelelően használják. Ezért a kormány úgy ítél­te meg. hogy a helyzet ja­vítása érdekében gazdasági és szervezési intézkedések bevezetésére van szükség. A Minisztertanács nemrégiben határozatot fogadott el ar­ról. hogy 1983. január 1-től a közületi, vállalati autóbu­szok után is gépjárműjarulé- kot kell fizetni. Ez az ösz- szeg a 20—25 személyes au­tóbuszok esetében 30 ezer. a harmincötnél nagyobb autó­buszoknál 60 ezer forint. — Napjainkban egyre szé­lesebb körben beszédtéma a szóban forgó kormányrende­let — mondta kérdésünkre dr. Juhász György, a Volán 3. számú Vállalatának igaz­gatója. — Főként az autó­— Sokat lehet tanulni a kutyáktól és szinte minden­re meg lehet tanítani őket — foglalták össze a fiúk, lá­nyok, akik kedvenceiket rendszeresen járatják a ku­tyaiskolába Miskolcon. — Szeretem a kutyákat, tenyésztéssel foglalkozom — meséli Bagi István, — Nem­csak zavar, de bosszant is, hogyha iskolázott kutyáimat sétáltatom az utcán, sokan becsmérelnek bennünket. A lakótelepen nem is tarthatom őket — sok szempontból ért­hető is —, így rokonoknál, ismerősöknél a telken lak-, nak a kutyák. Szerencsések azok az ebek, amiknek gazdájuk is van. Az utóbbi időben, a felemelt adó miatt, törzskönyvezett állatok is céltalanul kóborolnak az utcákon. Az „iskolások” gaz­dái szerencsére másképpen gondolkoznak. — Ha befejeztem az isko­lát, szereméit csak kutyákkal foglalkozni — mondja Ipacs Attila. — Nevelésük, tenyész­tésük hihetetlenül érdekes. Sokat kell róluk tudni, és nem sajnáljuk a fáradságot. Baj, hogy kutyával kapcsola­tos szakkönyv ritkán kapha­tó. Közben a Bertalan úti ku­tyaiskola kiképzőterületére már kikerültek az akadályok, a fal, a karika. A tizenegy „tanuló” gazdástól felsorako­zik Bartók László előtt Kez­dők és haladók különválnak és kezdődnek a fegyelmi, ügyességi gyakorlatok, hala­dóknak az őrző-védő, tárgy­kiválasztási és nyomozási feladatok. Nemzetközi sza- * bályzatok szerint képezik ki a kutyákat. Egy éve dolgoz­nak a jelenlegi felállásban, amikor a Magyar Ebtenyész­tők Borsod megyei Szerve­zete ifjúsági csoportjaként megalakultak. Főleg munka­kutyákkal, elég szép eredmé­nyeket értek már el. Tartot­tak bemutatót is; ami való­ban sikeres volt buszokkal rendelkező válla­latok érdeklődnek a végre­hajtásról. A döntés alapján ugyanis a tanácsi szervek és a megyei szállítási bizottsá­gok ezután a közforgalmi feladatok ellátásába is be­vonhatják a közületi autó­buszokat. Mi is felkészültünk az érintett vállalatokkal való együttműködésre. Több rész­letkérdés viszont ma még tisztázatlan. így csak a kor­mányrendelet végrehajtási utasításának teljes ismereté­ben kerülhet sor a gyakor­lati megvalósításra. Az igazgató elmondta, hogy a rendelet lehetőséget ad az autóbuszok jobb kihasználá­sára, s a Volánt is mentesí­teni lehet egyes, kedvezőtlen kihasználást eredményező feladatok ellátása alól. Szó le­het arról is. hogy bizonyos esetekben az egyes autóbu­szok üzemben tartásának megszüntetését javasolják, természetesen a jelentkező szállítási feladatok egyidejű átvétele mellett. Fontos szempontnak tekintik, hogy csak a jogos’ igényeknek megfelelő mértékben kerül­jön sor a közületi autóbuszok tömegközlekedésbe való be­vonására. Szászi Mónika egyike a kevés lánynak, akinek a ku­tya a hobbija. — Mindig is szerettem a kutyákat — néz szeretettel a hozzá tartozó németjuhászra —, és ha az ember szeret egy állatot, nem sajánlja az időt a vele való foglalkozás­ra. Pedig a város másik vé­géről jövünk ide szombat­vasárnaponként, hogy tanul­jon, gyakoroljon. A perecesi elágazásnál, a Bertalan úton 1974-től van számukra pálya, talán a jö­vőben a Csanyikba költöz­hetnek. — A közeli házak, ponto­sabban az onnan elkóborolt baromfik, nem éppen jó szomszédság. A hamar meg­tanult kutyafegyelmet dicsé­ri az az eset, amikor a sor­ban álló kutyák előtt elsé­tált egy elkóborolt kakas és a kutyák csak fejmozdulattal kísérték az amúgy jó zsák­mánynak tekinthető barom­fit — Egy jól tanított kutyá­tól nincs mit félni — mond­ják a fiúk. — Élmény figyel­ni, amikor tanulnak, hogyan reagálnak az utasításra, ho­gyan örülnek, ha sikerült a gyakorlat, vagy ha elvisszük őket kirándulni. A szombat­vasárnap persze kevés a ta­nításhoz, aki szereti a ku­tyáját otthon is mindennap foglalkozik vele. — Jól dolgoznak a csoport tagjai — mondja Pakusza István, munkakutya-kiképző, egyetlen felnőtt itt a közép- iskolás tagok között. — Fe­gyelemre, rendre szokik itt gazda és kutyája egyaránt Felelősségérzet van bennük; Egyre több ismeretre kíván­csiak és egyre jobb eredmé­nyeket érnek el. A dolog úgy kezdődik, hogy a gye­rek kap egy kiskutyát és kezdeni akar vele valamit azon kívül, hogy aranyos ... Ennek pedig legjobb módja, ha minél többet tanítja. Mondjuk itt, a kutyaisko­lában. Köpöczi Edit Astor és a többiek... Iskolázot kedvenceink

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom