Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-13 / 189. szám

ÉSZAK.MAGYARORSZAG 4 1982. augusztus 13., péntek Á tokaji írótábor előtt Beszélgetés a népfront megyei titkárával A kádártanuló Tokaj-Hegyalján igényesek a szőlősgazdák, szeretik, ha a szép kis hordónak dísze is van. A szölőfürtöket persze nem könnyű ki­faragni, főleg, ha fiatal, kezdő az ember... Fojtán László felvétele Húsz házhelyen Épílkeze fiatalok Mikőházán Megszűnt és megszületett Augusztus 22. és augusz­tus 26. között tizenegyedik alkalommal rendezik meg a tokaji írótábor eseményso­rozatát. Akik valamelyest figyelemmel kísérték az író­tábor eddigi életét, tudják, hogy a népfront Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Bi­zottsága kezdettől támoga­tóként, gazdaként, partner­ként volt jelen mind az előkészítő munkában, mind a tábori programok lebo­nyolításában. Megszokottá lett az is, hogy egy-egy „ve­zérlő témája” van az írótá­bori tanácskozásoknak; az idén a településpolitika és az arányos településfejlesztés témakörében cserélnek vé­leményt a résztvevők. A to­kaji írótábor idei program­járól, a célkitűzésekről, a várható „haszonról” kérdez­tük Amriskó Gusztávot, a HNF megyei titkárát: — Mielőtt az idei prog­ramról beszélnénk, szüksé­gesnek tartom a visszauta­lást a tavalyi, jubileumi, ti­zedik írótábor eseményeire. Azok a tanácskozások a ma­gyar valóság, a társadalmi fejlődés időszerű kérdéseivel foglalkoztak, a népfront­mozgalmi és irodalmi ha­gyományokat egyaránt ápol­va. A tizedik tokaji írótá­bor után a népfront orszá­gos tanácsa is foglalkozott ennek a szellemi találkozó­fórumnak a múltjával és jö­vőjével, s a legfontosabb megállapításokból további bátorítást kaptunk ennek a munkának a folytatásához ... — Mit várnak az idei fő- téma napirendre tűzésétől? — A településpolitika, az arányos településfejlesztés középpontba állításához, és egyáltalán az írótábor ez évi programjához kedvező feltételeket teremt a közvé­lemény növekvő érdeklődé­se a társadalompolitikai kér­dések iránt. Fokozottan ér­A cirkuszkedvelők igazán nem panaszkodhatnak, illőbb a Hungária, • most pedig a Vízicirkusz (a Magyar Cir­kusz és Varieté vállalkozá­sa) vendégeskedik Miskol­con. S néhány évvel ezelőtt ugyan — ha emlékezetem nem csal, valahol a Nép­kert mögött ütöttek akkor sátrat —, láttunk már vízi­cirkuszt a városban, de aho­gyan magát a cirkuszt nem lehet igazán megunni soha, a vízicirkuszt sem. Azóta egyébként sokat változott a produkció; látványban, szí­nességben, kompozícióban egyaránt. Jóllehet a vízipa­rádé a második részben van, kezdjük ezzel. Ami hagyo­mányos cirkuszművészet eb­ben a részben, az Ewelyn és André függő perzsszáma színvonalasan, izgalmasan és látványosan kivitelezve. Ök persze elsősorban a felnőtt nézők figyelmét vonják ma­gukra, a légi akrobatika (mondjunk talán inkább légi­balettet?) nehézségi fokát, ve­szélyességét ők értékelik in­kább. Ami pedig már a né­zőtéren nagy számban levő fiatalabb korosztályt illeti; vényesül Darvas József in­telme: „A közvéleményt konkrét problémákon ke­resztül lehet és kell is for­málni”. Az idei téma köz­érdekű és aktuális, egyaránt foglalkoztat szakembereket, közéleti embereket, ' írókat. A mi megyénkben különö­sen fontos az említett téma, mert nagy a kistelepülések száma, s nagy feladatot ró mindenkire a népességmeg­tartó képesség fejlesztése. Nekünk arra kell törekedni, hogy az életfeltételek lehe­tőleg kiegyenlítődjenek, fej­lődjenek; követnünk kell azt az elgondolást, amit Er­dei Ferenc így fogalmazott meg: „Az egész országot kell urbanizálni”. Kár len­ne tagadni, hogy a telepü­lések arányos fejlesztésében vannak adósságaink. Mi hisz- szük azt, hogy a társadalmi, emberi gondok továbbgondo­lására alkalmas fogódzókat adnak a tokaji írótábor résztvevőinek nyílt eszme­cseréi. — Milyen program szol­gálja ennek beteljesedését? — Olyan vitaindítókat kér­tünk, melyektől azt remél­jük, hogy segítséget adnak a reális szemlélet kialakítá­sához; elősegítik a kívánatos településszerkezet helyének, szerepének kialakítását, út­mutatóul szolgálnak ahhoz, hogy meg lehessen határoz­ni, a jelenlegi körülmények figyelembevételével milyen feladatokra vállalkozhatunk ? Ennek szellemében kértük fel S. Hegedűs Lászlót, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárát, hogy szóljon a magyar település­politika helyzetéről, főleg az országos településfejlesztés­ről, a községek népesség­megtartó erejének növelhe- töségéröl, a településpolitika gyakorlatának változásairól. A településpolitika múltjá­nak, hagyományainak, rend­szerének kifejtésére dr. Be­ák. remekül mulattak a sok vidámsággal fűszerezett, Onedin-jeleneten — miköz­ben csak úgy fröcskölt szét a víz a porondra Varázsolt medencéből... A Vízicii'kuszban az volt a jó, hogy a hagyományos cirkusz is helyet kapott benne. A mindig biztos si­kerre számítható lovas, vad- állatos és csimpánzos szá­mok. Ezeket egyébként az olasz Zamperla család ve­zette elő. A tigrisek, orosz­lánok és leopárd közös szám kellő izgalmat hozott, a csimpánzok kedvesek vol­tak, mint mindig. Hálás szá­mok — különösen így, hogy „barátkozásra” is sor kerül közben. Volt tehát derű a cirkuszsátorban, például az 5 Gervai rúddobó száma alatt. A magas fokú akroba­Bónyász fúvószenekarok ré­szére rendeznek fesztivált augusztus 14-én, Kazincbarci­kán. Az észak- és kelet-ma­gyarországi bányász fúvósze­luszki Pál tudományos fő- munkaíársat kértük fel. Egyébként e témák előadá­saira augusztus 23-án, hét­főn délelőtt kerül sor. Más­nap folytatódik az eszmecse­re, ekkor a következő kor­referátumokra kerül sor; Te­lepüléspolitika Borsod-Aba- új-Zemplén megyében (elő­adó Bogár László közgaz­dász); Zemplén térség hely­zete, fejlesztése és a felada­tok társadalmi támogatása (előadó dr. Bartha Imre, az Állami Fejlesztési Bank Igazgatóságának osztályveze­tője) ; A falun élők műve­lődése (előadó Molnár Zol­tán író); A csereháti kiste­lepülések jelene (előadó Gu­lyás Mihály író); Kistelepü­lések, közművelődés, közös­ségek az edelényi járásban (előadó Slezsák Imre könyv­tárigazgató) ... A 11. tokaji írótábor, a ha­gyományoknak megfelelően Tiszaladányban nyílik meg augusztus 22-én, vasárnap délután. A szokásnak meg­felelően a népfront megyei titkára mond majd megnyi­tót és a község elnöke tájé­koztatja a résztvevőket Ti- szaladány életéről, megko­szorúzzák Darvas József em­léktábláját és Győri Elek sírját. A már említett köz­ponti téma vitájának zárá­sára augusztus 24-én, ked­den kerül sor Tokajban, itt dr. Pusztai Béla, a megyei tanács általános elnökhelyet­tese, a népfront megyei al- elnöke mond összegzőt. Au­gusztus 25-én a „Magyaror­szág felfedezése” című soro­zatról lesz beszélgetés, más­nap zárul a program, az írótábor résztvevői ekkor délelőtt Ernődre látogatnak el; délután Miskolcon, a megyei könyvtárban lesz emlékezés Kodály születése 100. évfordulójára, és a Nap­jaink húsz évére... Ténagy József tikát szellemesen ötvözték a humorral. Tetszett a 3 Pic­card zsonglőrszáma, s külö­nösen nagy tapsot aratott Zborai Éva kánkánja a kö­télen. Mi volt még? Az elma­radhatatlan bohócszámok Atival és Flickkel, s sem­miképp sem szabad elfeled­keznünk Amanda Matadzsi- ról és segítőjéről, no meg az ő kígyóiról és krokodiljai­ról. A Vízicirkusz kellemes esti szórakozást adott — lát­ványt és izgalmat. S ami — cirkuszról lévén szó — egy­általán nem mellékes; szép, csillogó ruhákat, ügyes tán­cosnőket. Legfőképpen pedig derűs szórakozást. Miközben a manézs művészei könnye­dén igazán nehéz művésze­tet mutattak be. (cs. a.) nekarok részére, első ízben szerveznek ilyen nagyszabású összejövetelt, amelyet délelőtt 10 órakor kezdenek meg a vá. ros főterén. Már nem emlékszem rá, milyen olvasmányban buk­kant elém egy szó, egy el­felejtett fogalom: peronjegy. Több mint negyedszázada már a vasút hivatalos ira­taiban sem fordul elő, pe­dig valamikor nugyon ko­molyan vették. Az állomá­sok várótermeibe, peronjai­ra, egyéb helyiségeibe „csak érvényes utazási jeggyel, vagy peronjeggyel” lehetett belépni. Ennek a legutolsó ára a felszabadulás után, emlékezetem szerint, nyolc­van fillér volt, de senki sem vette komolyan, azt hiszem, maga a vasút sem. Utoljára talán Tabi László írt róla, azon meditálva, vajon miért kéri a vasút ezt a jegyet, milyen ellenszolgáltatást nyújt érte. Aztán valahogy úgy megszűnt. Mint aho­gyan eltűnt — maradjunk a vasútnál — az a szokás is, hogy az állomás elhagyása előtt le kellett adni az el­használt jegyet a kijáratnál álló portásnak, aki maga sem tudta, miért kell elsze­degetni, és ha az utas azt mondta, hogy „retúr”, azaz visszaútra is szüksége van a jegyre, tudomásul vette. Má­ig sem derült ki, hogy egy évszázadon át miért szedte vissza a vasút az elhasznált jegyeket. Aztán megszűnt a vonatokon a diákkocsi, ame­lyek a bejáró diákok szá­mára biztosítottak kényelmes utazási lehetőségeket és megszűnt a női szakasz, aho­vá csak nőnemű utasok szállhattak fel. Ezekben a dohányzás is tilos volt. És megszűnt nemcsak a vasút­nak sok intézménye, hanem megszűnt maga a vasút is sok vonalon, nem találtatva gazdaságosnak; helyette a napjainkban — ugyebár — gazdaságosabb üzemű autó­busz szennyezi legalább any- nyira a környezetet, mint ko­rábban a vasút tette. És megszűnt sok egyéb. Például a kisszakaszjegy a villamosokon. Hajdan a fő­városban a villamoskocsi el­kerített részén lehetett utaz­ni azoknak, akik rövid út­ra, csak egy kisszakasznyira kívánták igénybe venni a járművet, s ha továbbmen­tek, egy újabb tantuszt, az­az , 6 filléres érmét kellett a kalauz perselyébe dobni. Miskolcon szakasz- és vo­naljegy volt, ennek is csak az emléke él már. És meg­szűnt az átszállójegy, igaz, Miskolcon a villamoson már nincs is mire átszállni, an­nál inkább a buszokon. De a többször megváltott vo­naljegy gazdaságosabb, mint az átszálló — természetesen a vállalatnak. És mennyi minden meg­szűnt még az utóbbi évek­ben! Például a városi hor­dár. Szegény Geró Jóska, akinek a sapkáján a 9-es szám volt és mindig a szín­ház előtt álldogált, a tokaji szociális otthonból írta az utolsó leveleit. És megszűnt a szimpla kávé, legalábbis gyakorlatilag; megszűnt a ruhatár a mozikban, az áruk becsomagolása az önkiszol­gáló boltokban, a visszakö- szönés a vevőnek minden boltban; és megszűnt a hír­' Első ízben látott napvilágot a tanárok, tanítók munkáját segítő Múzeumpedagógiai se­gédkönyv. A kiadvány se­gítségei ad ahhoz, hogy az idei tanévben még szorosab­bá váljon a kapcsolat a mú­zeumok és az iskolák között. Számos helyen folytatják a már jól bevált gyakorlatot: múzeumi órákat, előadásso­rozatokat, szakköri foglalko­zásokat, játékos vetélkedőket tartanak. Ilyen rendezvé­nyek szervezéséhez ad ötle­Húsz házhely várja a köz­ségben építkezni akarókat Mikőházán. Az elmúlt évek­ben egyre nagyobb lett az igény. A helybeliek nem a tá­voli városokban kívánnak le­telepedni: a fiatalokat az építkező kedv a szülőfaluhoz, vagy annak környező közsé­geihez köti. Az utóbbi két év­ben négy új család lakóháza került tető alá. tulajdonosaik munkahelyül a helyi terme­lőszövetkezetet választották, vagy a közeli pálházi erdé­szetben vállalnak reunkát. Az új családok kisgyerekei szá­mára — a megnövekedett igények miatt — 25 férőhe­lyes óvodát alakítanak ki Mi- kóházán. Ennek elkészítésé­ben a község lakói is jelenté­keny részt vállaltak; terep­rendezésben, alapozásban, te­lőszerkezeti munkálatokban végeznek társadalmi munkát. lapok és levelek lakáshoz kézbesítése. Ugyancsak meg­szűnt, és ez igen nagy baj, bizonyos jogszabályok tisz­teletben tartása. Ki veszi komolyan napjainkban a nyílt helyen való italfo­gyasztásra, dohányzásra, az autóbuszokon és a vonato­kon való rádiózásra vonat­kozó tilalmat, hol tartatják be az utca rendjére vonat­kozó szabályokat (például szemetelés, utcai árusítás, járdán való kerékpározás) stb ___?! E zzel szemben megszüle­tett például a nosztalgiadi­vat és visszahozzuk divatba a foxtrottot, meg a bukjel- szoknyát, Karády Katalint, meg a színházban a Csak egy nap a világot (hirdeti a színházi), s várjuk, mikor tér vissza a kis.szak asz, a peronjegy, a duplaárú szimp­la helyett a szimplaárú dup­la, és mikor születik meg újra a lakáshoz történő pos­tai kézbesítés — akár in­tézményen belüli gazdasági vállalkozás formájában is! —, meg hogy visszatérjen az érvényes jogszabályok be­tartása és betartatása. (bcnedck) teltet, módszertani útmutatót a 6000 példányban elkészült segédkönyv, amelyet a Köz­ponti Múzeumi Igazgatóság az ország valamennyi okta­tási intézményéhez eljuttat a tanévkezdésig. Egyebek között tanácsot ad egy-egy óra előkészítéséhez, leveze­téséhez, foglalkoztatási terv, különböző feladatlapok, já­tékos vetélkedők mintáit közli, mintegy „mankót” kí­nál e gyermeklélektani is­mereteket is igénylő mun­kához. V ízicirkusz Fesztivál Mlízeunipedapgiai sesédkönyv llifitá, KüfÉcssak Termelőszövetkezetünk autóbontója, az Autóker használt autó üzletág megbízásából tevékenysé­gét bővíteni kívánja; vállalatoktól, szövetkezetek­től, magánosoktól átvesz megvételre, valamint bi­zományi értékesítésre minden típusú és gyártmá­nyú 0—3 to., illetve 3—5 to. teherbírású tehergép­kocsit Átvételi feltételek: legalább 3 havi érvényes mű­szaki vizsga, vállalatok részéről cégszerű megbí­zólevél. A gépkocsik átvételének kezdete: 1982. Vili. 15. A gépkocsik értékesítésének kezdete: 1982. IX. 1. Bővebb felvilágosítást a bontó vezetője ad. levél­cím: „Bükkalja” Mgtsz. Autóbontó. 3711 Szír* mabesenvő, Erdősor u. 4. Telefon: 38-761/13. Te­lez: 62642.

Next

/
Oldalképek
Tartalom