Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-05 / 182. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. augusztus 5., csütörtök Nézőtéri meditáció Korszerűsített Y Capek Apaszerepben címmel látható Iszkra Babies szovjet rendező filmje, amely egy tizenöt év után családjára rátalált férfi mindennapjairól szól, az új, apaszerepben elkezdett életének hétköznapjait mutatja be. Képünkön: a film egyik kockája. Míg a nagy íiézőterű premiermozikban a fentebb említett Apaszerepben című filmet összesen hat délelőtti és három délutáni adásban vetítik, kasszasikeres amerikai vígjátékot ismételnek, s nem utolsósorban A seriff és az idegenek című új olasz filmben osztogatja Bud Spencer ellenállhatatlan pofonjait, a hét harmadik új filmjét, a Krakatit című kétrészes csehszlovák filmet a Táncsics moziban mutatják be két alkalommal. Nem tévedés: kétszer. Ma és holnap. Ennek ellenére ez a film érdemli meg a figyelmet. A Krakatit Karel Capek azonos című regenye nyomán készült Ottalcar Vavra rendezésében. Capek a - hajdani csehszlovák polgári köztársaság egyik „hivatalos” írója volt, aki munkásságát bűnügyi témákkal kezdte, de sohasem maga a nyomozás, a tettes felderítése érdekelte, hanem mindig azt kutatta, milyen hatást gyakorolnak a bűnesetek a környezetre, az emberek nyugtalanságát, szorongását ábrázolta műveiben. Sok egyéb érdeme mellett fel kell róla jegyezni, hogy a cseh irodalomban ő honosította meg a tudományos- fantasztikus műfajt. Tudományos-fantasztikus művei — mind dramatikus, mind prózai írásai — különösképpen, az 1922-ben írt Abszurdumgyár és az 1924-ben írt Krakatit arra az alapgondolatra épültek, hogy az ember a tudománynak nagyon magas fokára jutott, sok mindent tud, csak a saját sorsát nem tudja irányítani, nem tudja azt megoldani, és noha az anyagot már legyőzi, életének ellenségeivel nem tud mit kezdeni. Capek fantasztikus műveinek cselekményei fókuszában az a feltételezés áll, hogy sikerül valamely tudósnak, vagy tudóscsoportnak kidolgoznia valamilyen rendkívüli találmányt, amely- lyel az emberiség életét meg lehetne változtatni, de az ember képtelen azt jóra felhasználni. Rendkívül erős an- tifasizmus jellemezte sok művét, mint például a Miskolcon is bemutatott Harc a szalamandrákkal címűt, amely eredetileg regény volt, vagy az 1920-ban írt RUR című drámáját, amely a mesterségesen kitermelt emberek, robotok világának a víziója és a Krakatit előzményének tudható. A most bemutatott csehszlovák tudományos-fantasztikus film Capektől jóformán csak az ötletet emelte át a Krakatithoz. Ennek hőse egy bizonyos Prokop mérnök, aki feltalálja az ősanyagot, a krakatitot, de mert tudja, hogy az tömeg- pusztításra alkalmas, tovább kutatja, miként lehetne ennek veszedelmeit elkerülni. Lázálmában egy volt egyetemi társa ellopja tőle a találmány képletét, majd megkezdődik Prokop rendkívül kalandos útja. A nagyon tisztességes szándékú film itt sajnos igen didaktikus előadásmódba vált; a tudósrablás, a különböző háborús hadianyaggyártó konszernek mai világa jelenik meg előttünk, amelyben Prokopot kényszeríteni akarják, hogy nekik dolgozzon. Didaktikus- sága ellenére a film izgalmas, látványos, csak kicsit hosz- szú. A rendező, az operatőr a pirotechnikus igen sokat tett az érdekes látványért, s habár a fordulatok nagyjából előre kiszámíthatók, jobb filmélményeink közé kell sorolni. Prokopot Radoslav Brzobohaty alakítja, a három nagyon csinos nőszereplő Magda Vásáryova, Lenka Picklikova és a magyar Németh Nóra. További két magyar főszereplő: Bálint András és Szabó Sándor, és igen jelentős szerepet játszik a nálunk is népszerű Rudolf Hru- sinszky. (benedek) Világhírű fidcsok Szentendrén A jövő század embereinek lehetséges életmódját és életfeltételeit kutatják egy közösségi lakótelep megtervezésén keresztül az Interdiszciplináris Tudományos Diákkör tagjai, különböző egyetem és főiskolák hallgatói. Ennek a kutatási témának a jegyében rendezik meg augusztus 8. és 22. között második nyári egyetemüket Szentendrén, a Pest megyei Művelődési Központban. A program kapcsolódik az Eszperantó Ifjúsági Világszervezetnek az emberi települések mai helyzetével és jövőjével foglalkozó konferenciájához. Az előadók között találjuk Elliot Aronsont, a világhírű amerikai szociálpszichológust, Bodonyi Csaba építészt, Czeizel Endre genetikust, Ferge Zsuzsa szociológust, Kepes Györgyöt, az Egyesült Államokban élő magyar származású képzőművészt, Kovács Géza jövőkutatót, V. A. Liszicskin szovjet futurológust, Lóránd Ferenc pedagógust, Meggyesi Tamás építészt, Jiri Musil, csehszlovákiai szociológust, Nováky Erzsébet jövőkutatót, a nemzetközi hírű Bemard Oudin francia építészt, Siklaky István közgazdászt, Szűcs István szociológust, és Vekerdy Tamás pszichológust. (N. G.) Szakemberekre szükség van Kardy Ilona kiállítása ózd on, a Kun Béla Művelődési Házban levő kisga- lériában augusztus 9-én délután 5 órakor nyílik meg Kurdy Ilona képzőművész kiállítása, amelynek anyaga a nyár elején Budapesten szerepelt önálló tárlaton, Kurdy Ilona szobrásznak készült, de a festészet egyre jobban vonzotta. A tárlaton is új technikával készült plasztikus munkáit mutatja be. Országos vizsgálatra készül az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal. Azt szeretnék kideríteni, hogy miként alakult az elmúlt tanévben végzettek elhelyezkedése. A vizsgálati eredmények csak kora őszre várhatók, ám már most kérdezhetnénk: e változatlanul munkaerőínséges világban, amikor az úgynevezett „ifjúsági munkaerő- forrás” — magyarul: az iskolából az ÉLETBE lépők száma — jóval alacsonyabb a szükségesnél, ugyan mi vizsgálnivaló van a pályakezdők elhelyezkedésével kapcsolatban? A közvélemény is úgy tartja — a fiatalok meg holtbiztosak ebben —, hogy az oklevél, a diploma átvétele után számolat- lanul várják őket a jobbnál jobb állásajánlatok; válogathatnak kedvük szerint. Ez nem így van. Válogatni ugyan lehet, csak nem mindig a legkülönbözőbb, s többnyire nem a rég megálmodott álláshelyek között. Különböző — eddig végzett — vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy az iskolai tanulmányait befejező fiatalok jó része álomvilágban él... Hogy felkészületlenül kerül élete nagy döntése elé; hova, milyen munkakörbe, milyen további elképzelésekkel, lehetőségekkel kerüljön? Azt is bizonyítják a tapasztalati tényeken alapuló elemzések, hogy a pályakezdőknek úgyszólván senki, sehol nem magyarázta el: az iskola, s annak végbizonyítványa, az esetek jó részében nem automatikus biztosíték az egyéni ambíciók szerinti elhelyezkedésre. Sőt; esetenként még a végzettségnek megfelelő munkakörbe való elhelyezkedésre sem. Az iskola ugyanis nincs mindig szinkronban a munkáltatói igényekkel. Lássunk néhány példát Néhány szakközépiskolában szép számmal végeznek diákok, akiknek szakmai ismereteit csak egy-két vállalat hasznosíthatja az országban. „Vegyianyaggyártó” szakközépiskolásokra például Fejér megyében igen, de Borsodban már alig van szükség. Viszont „vegyianyaggyártókat” mindkét helyen képeznek; az előbb említett megyében az igényekhez képest nagyon keveset az utóbbiban pedig túlságosan so..at. (Gyanítható ok: ez a szak- középiskola, egykor, mindösz- sze egyetlen nagyvállalat munkaerőigényeinek kielégítésére épült, feltehetően a vállalat pénzügyi segítségével. S ha munkaerőgondjaik manapság már enyhébbek, mit tegyenek az iskolával? Bontsák le, vagy adjanak neki más profilt? De milyet?) Tisztázni kellene tehát, hogyan állunk ezekkel a szak- középiskolákkal? Nézzük a közgazdasági szakközépiskolásokat. Ügy tűnhet, nekik nincsenek elhelyezkedési gondjaik! Pedig az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal szerint — a gimnazisták után — ők vannak a legnehezebb helyzetben. Képesítésük ugyan lesz, de képzettségük inkább csak afféle „irodai segédmunkára” teszi őket alkalmassá: ez nekik sem tetszik, s a munkáltatók sem kapkodnak utánuk. Üjabb kérdés: végül is mire képesít a közgazdasági szakközépiskola? Hasonló kérdések tehetők fel például a vízügyi szak- középiskolák, a földmérési, a dohányfeldolgozó, a tejter- mékgyártó, stb. szakközép- iskolák esetében. Mi értelme van az ilyen túlspecializált szakközépiskolai oktatásnak, akkor, amikor nem tudhatjuk, hogy például másfél évtized múltán, hol és menynyi „tejtermékgyártóra”, vagy „dohányfeldolgozóra”, netán középfokon végzett földmérőre lesz szüksége az országnak? Valamit azért közbe kell vetni. Nem az a baj, hogy a tervezők képtelenek e kérdésekre megbízható válaszokat adni. Sokkal inkább az, hogy az oktatásügy nem ismeri fel a hosszabb távú munkaerő-prognózisok hiba- lehetőségeit, s ezeket mellőzve, évről évre szigorúan megállapított „beiskolázási keretszámok” szerint pl. „tejtermékgyártókat” képez... Ahelyett, hogy rábízná ezt a tejtermékgyártó vállalatokra. Belátom: e példák sora mintha azt sugallná, hogy hagyjunk fel az eddigi — s meglehetősen bizonytalan eredményekkel járó — szakközépiskolai oktatással, s favorizáljuk inkább az „általánosan kiművelt emberfőket” kibocsátó gimnáziumokat. Ám ez az út sem járható. A gimnáziumot végzett szakképzetlen fiatalok elhelyezkedése hosszú evek óta megoldatlan, illetve feszültségekkel terhes. Nem mintha kevés volna a nekik felkínálható munkahely (sőt, jóval több, mint a nem tovább tanuló érettségizettek száma), csakhogy ezekén a munkahelyeken általában fizikai munkát (is) kell végezni, s ezt már az érettségizettek többsége — főként a lányok — nem szívesen, legjobb esetben csak kényszerűségből vállalják. S mert ez nem újabb keletű, — de egyre általánosabb — gond, az általános gimnázium, mindazok számára, akik nem akarnak, vagy nem tudnak továbbtanulni, voltaképpen zsákutca. Az általános gimnáziumi képzés kibővítését szorgalmazó szakembereknek erről nem szabadna megfeledkezniük. S legfőképpen nem szabadna szembeállítaniuk a szakközépiskolát — vélt, vagy valós sikertelenségei miatt — a gimnáziumi oktatással. Be kell látni: csakis egy szűkebb réteg engedheti meg magának azt a luxust, hogy gyermekeik, 18 éves korukban kényszerdöntés elé kerüljenek: vagy a felsőoktatás, vagy — minden szak- képzettség nélkül — az elhelyezkedési bizonytalanság. Utóbbi esetben számításba jöhet 12 évi iskoláztatás után további másfél-két esztendő tanulás, hogy a gyerek valami szakmát is szerezzen. Félreértések elkerülése végett : e gondolatmenet korántsem gimnáziumellenes. Csak azt szeretné felvetni, hogy a középfokú oktatás esetleges reformja során nem szabad a „vagy gimnázium, vagy szakközépiskola” alternatívában gondolkodni, mert mindkét iskolatípusnak van létjogosultsága. A szakközép- iskolákat azonban nem szabad agyonszakosítani, mert a munkaügyi tervezők képtelenek hosszabb távra is megbízhatóan érvényes prognózisokat adni. V. Cs. És az emberi hang? A XX. század utolsó harmadában alig-alig csodálkozik az ember az újabb és újabb tudományos felfedezéseken. Ez a század több újat adott az emberiségnek — jót és rosszat egyaránt —, mint az előző évszázadok együttvéve. Mégis meglepve olvastam néhány héttel ezelőtt a Magyar Nemzetben egy cikket, amely Párniczky József biológust, a rovartan tudósát mutatja be, és munkásságának eredményeit ismerteti.’ A Székesfehérvárott élő tudós szakterülete az entomotonológia, vagyis a rovarhangtan, a rovarok hangjeleivel foglalkozó tudomány. A rovarok egy részének hangja az emberi fül számára is hallható, sok rovar hangja ismerős (a tücsök cirpelése, a darázs zümmögése, a szúnyog hegedülése stb.). Sok hang frekvenciatartománya viszont már „hallhatatlan” számunkra. Természetesen a többi rovar, az azonos fajták jól hallják, sőt értik társaik hangját. Nemcsak felismerik, de irányát és távolságát is képesek meghatározni. A pár- keresés hangjai vannak többségben, de bármilyen meglepő is, a rovarok is képesek hangjukkal félelmet, ijedtséget, éhséget kifejezni. Mint a cikkből kiderül, a fogságba került állat viselkedése, sőt hangja is megváltozik. Gyorsan felismeri helyzetét, „ideges” lesz, nem táplálkozik, agresszíven viselkedik. De van hangja a kérésre, tiltakozásra, sőt „hízelgésre”, „pajkoskodásra” is. A neves tudós szerint a rovarok többsége összesen csaknem 3400-féle dinamikát képes tökéletesen érzékelni. A rovarhangtan viszonylag új tudomány, a további kutatások feltehetően számos új, érdekes felfedezést eredményeznek majd. Gyakorlati hasznuk közül megemlíthető a szúnyogirtás új módja. A felismert speciális szúnyoghívóhang megszólaltatásával az oda- repüit szúnyogokat egy hatalmas ventillátor beszippantotta. Az érdekes cikk, amellett, hogy felkelti az ember figyelmét, továbbgondolkodásra is késztet. És a vox humana, az emberi hang? Annak vajon vannak-e tudós kutatói? Természetesen vannak. Tudjuk, hogy az ember különlegesen sok, talán megszámlálhatatlan árnyalatban szól, minden létező érzelmet, hangulatot képes kifejez.ni. A párválasztás, az éhség, szomorúság,, öröm, félelem, diadal dinamikáján túl, mindeh velünk történt eseményre van hangunk. Minden szülő, főleg az anyák, tökéletesen „értik” a csecsemők hangjait. Az értelmes, tagolt beszédre képtelen újszülött is kifejezi fájdalmát, éhségét, örömét, megelégedettségét. Ezekre a hangokra még jól odafigyelünk. Nagyobb gyermekünk hangjából is jól olvasunk. Tudjuk, nem mindig az számít, mit mondanak, de az is, hogyan, milyen hangsúllyal. Aztán ahogy telik az idő, s a gyermekből felnőtt lesz, úgy lesz egyre érthetetlenebb számunkra a hangjuk. „Nem halljuk meg” az emberek örömét, bánatát, segélyt kérő jajki- áltását. A bábeli álok ül rajtunk, mindnyájan beszélünk, de oly ritkán értjük meg, mit is mond a másik. A vox humana, az emberi hang tudós kutatóira még sok feladat vár. Bár ez a tudományág nem századunk felfedezése, évezredek óta gyakoroljuk, mégis úgy tűnik, kisebb eredményekkel büszkélkedhet, mint az entomotonológia. Igaz, ha a gyakorlati oldaláról közelítjük a témát, azt már mi is kitaláltuk, akárcsak a szúnyogirtás új módszerét, hogyan lehet az embereket a mindent beszippantó nagy ventillátorokhoz odacsalogatni... (szatmári) A tokaji írótáborral Napjaink, aipszlusban E hónap végén, augusztus 22-től immár tizenegyedik alkalommal gyűlnek össze a „nektárt csepegtető” Tokaj vidékén a Napjaink köré szerveződött Író- és gondolkodócsoport tagjai. A 11. tokaji írótábor vezérlő témája a jövő magyar falujának sorsa; kérdések, problémák kereszttüzében szűk egy hét kihasználható perceiben fognak a jelenlevők állást foglalni. Természetesnek tarthatjuk mindezek ismeretében, hogy a Napjaink augusztusi számában felerészt olyan írásokat találunk, amelyek a Gulyás Mihály indította töprengés kiegészítői, továbbvivői, új gondolatcsomókat bogozó közleményei; Lázár István Falu és racionalitás, Hatvani Dániel Hány embert tart el a falu?, dr. Süli-Zakari István A zempléni falvak sorsa, Vági Gábor Hétköznapi tévhitek és Varga Csaba Da- lureform önérzetutópiával (Levél 1997-ből) című Írásokat találjuk e blokkban. A magyar bányamunkásság zenei élete című, a Zeneműkiadónál hamarosan megjelenő kötetből való az a részlet, ami. Nemesik Pál tollából A selmecl burs-da- lok nyomában címmel látott napvilágot a Napjaink hasábjain. Űjabb részlet az értelmiség életének teljesebb képéhez Szendrei Lőrinc interjúsorozatának e lapszámban olvasható újabb darabja. A továbbiakban a szokásos versek és képzőművészeti alkotások teszik teljessé a Napjainkat. Miskolci koice:!ek Augusztusban a miskolci Collegium Musicum-sorozat- ban további két orgonaest hallható. Elsőként 17-én. kedden Kárászon Dezső Bach-, Pachelbel- és Elgar- müveket mutat be, majd 31- én Kistétényi Melinda műsorát hallhatják az érdeklődők, amelyen kizárólagosan Bach- művek szerepelnek. A két orgonakoncert természetesen az avast templomban lesz és ott kerül megrendezésre a Muzsikáló udvar helyett A Bach-család muzsikája című koncert, 13-án este 7 órai kezdettel, Jekaterina Botár (Románia), Sebestyén János csembalóművészek és Kovács Lóránt fuvolaművész közreműködésével. A műsoron természetszerűen a Bach-család különböző tagjainak művei szerepelnek.
