Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-01 / 179. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 19S2. augusztus 1., vasárnap Második égetésre várnak a japán technológiával A.fafaragók játszóteret készítenek a tiszaiadén/! készült kis kerámiák gyerekeknek. Dómján Gyula a körforgó kosfejéi faragja. A huszonkilencedik "" l W *!' i ' ■■ j|r,' jí^- ~A szitaműhelyben Joláthy Attilára figyelnek a csoport tagjai: készül a szitanyomat Hagyomány és új funkció Tegnap megnyílt Tokajban, a művelődési házban a 29. nyári művésztélep zárókiállítása, ma megtekintik a fara- gócsoport munkáit és búcsút vesznek Tokajtól a táborlakók. Az idén hosszabb volt a táborozás a megszokottnál. Csíki Tibor szobrászművész íaragócsoportja már júniusban itt dolgozott, majd június 26-tól július 21-ig a szakkörvezető művésztanárok szokásos évi táborozására került sor. Őket váltották a most búcsúzó turnus tagjai, az amatőr képzőművészek, akik július 13-tól tartózkodtak és dolgoztak Tokajban. Huszonkilencedszer hívta és fogadta a tokaji nyári művésztelep a szakkörvezetőket és amatőr alkotókat. A telep életének már kialakultak a hagyományai, kialakult a rendje, tematikája bizonyos módosulásokon ment keresztül a közművelődési-művészeti élet fejlődése megkövetelte feladatok szerint, és a most zárult táborozás során mintha a program is kötöt- tebb lett volna. Például az első turnusban a szakkörve- zetők számára több volt a szakmai előadás, gyakorlat és konzultáció, mint korábban, mintha kevesebb idő lett volna a szabad alkotásrá- A ma búcsúzó második turnus, az amatőr alkotók élete is nagyjából hasonlított az előzőhöz. Már a reggeli órákban megkezdődtek a műtermi és a műhelyi^munkák, esténként szakmai előadások, konzultációk, filmvetítések, a társművészetekkel való ismerkedés töltötték ki a programot. És természetesen bekapcsolódott a művésztelep a község művelődési éleiébe is, több nagy érdeklődést kiváltó közös rendezvényük volt. Például meghívott vendégegyüttesek adtak koncertet, tartottak érdekes színelőadásokat. Mára el kellett készülni a tiszaladányi gyerekek számára tervezett és alkotott játszótéri munkáknak. Amikor a minap ott jártunk, a fafaragó műhelyben Csuto- ros Sándor művészeti irányításával még dolgoztak ezeken. A faanyagot és a szállítást a község biztosította, az alkotók meg elkészítették a játszótér makettjét, kifaragták az érdekes térplasztikákat, játékokat. Egy hajó már elkészült és a gyerekek I örömére már fel is állították Tiszaladányban. A többit még akkor faragták. Egyikük, Dómján Gyula szolnoki művezető Tokaj szülötte, de alkotóként most járt először a táborban, ö egy kosfej faragásával járult hozzá a játszótérhez. Kun Éva irányította a keramikusok munkáját! ö már többször járt Tokajban és a turnus ideje alatt a hagyományos technikák mellett, a japán hagyományon alapuló eljárásokat próbálták ki. Ezek sokféle adottságú embernek nyújtanak lehetőséget a munkálkodásra. Lényege, hogy igen sokféle kis méretű tárgyat lehet formálni korongolással vagy egyéb módon. A Kecskeméti Kerámia Stúdiótól kapnak a munkájukhoz speciális agyagot. A munkadarab elkészítése után először a hagyományos égetés következik, utána jön a má- zazás, majd fatűzön újabb égetés, és a felhevített munkadarabot fogóval fűbe fojtják, s így jön elő a sajátos oxidos máza. Utolérhetetlen színeket, árnyalatokat lehet ezzel az eljárással teremteni. A csoport tagjai igen nagy kedvvel dolgoztak és igen „termelékenyek” voltak. Évről évre népszerű a szitaműhely. Joláthy Attila irányításával folyik itt a munka, készülnek a sokszorosított nyomatok. Amikor ott jártunk, éppen Cigány Edit egyik grafikáját „írták át” szitára. A rézkarcműhelyben Halász István és Prutkay Péter vezetésével különféle sokszorosító eljárásokat gyakoroltak, illetve azok alkalmazásával alkottak. Itt találkoztunk Bordás Lenkével, a diósgyőri festő-grafikussal, aki igen sokszoros törzsvendég már Tokajban. A festők Sze- madán György irányításával a közös programok és. élmények vizuális visszaadásán dolgoztak: nem elsősorban a képalkotás, hanem az új, szokatlan információk átvétele, a vizuális problémákról való kommunikáció volt a foglalkozások fő témája. E csoportban dolgozott Mezőfi Tibor és több más diósgyőri. A fotóműhely tagjai a „fotóból képalkotás” eljárásait kísérletezték, azon fáradoztak. Az ország legkülönbözőbb helyeiről jött a mintegy száz amatőr alkotó ma Tokajba. Sok volt közöttük az új, de igen sok a visszajáró is. Jövőre harmincéves lesz a tokaji nyári művésztelep, s fenntartója, a Népművelési Intézet már most tervezi a jubileumi kiállítást. Ez jó alkalom lesz a három évtizedes visszatekintésre, a telep munkájában bekövetkezett változások érzékeltetésére, s ebben talán majd az utolsó harminc év képzőművészeti életének irányulásai, kísérletei is tükröződnek. Benedek Miklós Fotó: Fojtán László Meglehetősen sok szó esett a III. országos amatőr fafaragó konferencián a mozgalomnak a paraszti kultúrában gyökerező hagyományairól. Arról, a tárgyi anyanyelvről, amely Kodály és .Bartók nyomán a modern zene tiszta forrása; a népi művészetről, melynek ismerete nélkül, elsajátítása nélkül sem a múlt felélesztése, sem pedig továbbfejlesztése nem képzelhető el. Péteri y László, az Oi'szágos Népművészeti Egyesület elnöke a mozgalom elmúlt kétévi eredményeit, sikereit és kudarcait összegezte a miskolci ifjúsági és úttörőházban megtartott tanácskozáson, s többek között szólt arról, hogy a régi népi művészet tárgyi Emlékeinek megismerése, feltárása, mintegy alapja annak, hogy a mai alkotók, a ma népi művészei megkeressék és megtalálják azokat a kifejezési formákat, funkciókat, amelyek szervesen illeszkednek a jelen követelményeihez. Az amatőr fafaragó mozgalom az elmúlt tíz esztendőben terebélyesedett ki igazán — öltött egyáltalán'mozgalom jelleget! —, s napjainkban, a díszítőművészet mellett a legerősebb művészeti ágazat. Alighanem új alapokra helyezését jelenti, hogy idén nyáron — éppen a korábbi országos konferenciákon megfogalmazott igények alapján — megalakult az Országos Népművészeti Tárgyalkotó Egyesület, amely a népi művészetek — a hímzés, a szövés, a bőrdíszművesség, a fafaragás stb. — egységesebb irányítását (egyáltalán magát az irányítást!), az információcserét hivatott Segíteni. A mozgalomban részt vevők többsége — jelenleg 2500 tagja van az egyesületnek, s ennek mintNyárom — a nagy va- 0 kációban — csöppet sem feltűnő, ha községeinkben járva az általános iskolák környékén építkezési „nyomokkal” találkozunk. Hiszen ez az az időszak, amikor a szükséges takarításokat, csinosításokat, elodázhatatlan kijavítani valókat elvégzik egy-egy intézményben, intézményen. Ha azonban valald Takta- harkányba vetődik el mostanában, s az iskola tájékát egy duplája, háromszorosa a „szimpatizáns” — ugyanis egyedül, s nem szakkörökben tevékenykedik. Megoldatlan volt például a táborok időbeli egyeztetése (ilyen egybeesésre sajnos idén is volt példa, s ez az elképzelések megvalósításának gátjává is válhat), nem volt mód a tapasztalatok kicserélésére. A különböző helyeken — például a múzeumoknál — megjelenő, igen értékes szakmai anyagok sem tudtak eljutni azokhoz, akiket ez érdekelt, s akiknek szükségük is volt arra. hogy megismerjék őket. Arra persze oktalanság számítani, hogy egyik napról a másikra akár az inlormáció- csere. akár a mozgalom irányítása zökkenőmentessé válik. De lényegileg könnyebb körülmények között dolgozhatnak az amatőr alkotók. Nagyon szép és szimpatikus törekvése az egyesületnek — s úgy véljük, a konferencia megerősíti ebben a törekvésében —, hogy olyan alkotóház-műhely hálózat kiépítését szorgalmazza, amely nemcsak magához a munkához, hanem a tartalmasán eltöltött együttlétekhez is hozzásegíti az embereket. Az amatőr mozgalmaknak — s nem kivétel ez alól a fafaragó mozgalom sem! — éppen abban van az erőssége, hogy az emberi kapcsolatok kibontakozását segíti. A közösen végzett munka — márpedig ezeket az alkotóházakat többnyire maguk az amatőrök hozzák létre, maguk dolgoznak rajta — jó érzéssel tölt el. Más kérdés, de egyáltalán nem mellékes kérdés, hogy ezekben a műhelyekben szánté folyamatosan kísérhetők figyelemmel maguk a létrehozott alkotások is. Megindult, bár nem zökkenőmentes a fafaragó mozgásom kerüli el, bizonyosan felfigyel az itt folyó nagyszabású „felvonulásra”. A „régi” központi általános iskola épületéhez illeszkedve nagy teret összefoglaló falak magasodnak, gépek, állványok sokasodnak. Mindezt szemlélteti fotósunk felvétele. A „mögöttes” tudnivalókat már Szatmári Gyula, a községi tanács elnöke fogalmazza meg: — A nagyszabású iskola- építési munka két részből lomban a szakkörvezetö- képzés. Miskolcon és Debrecenben indult ilyen képzés, egyelőre az elméleti vizsgákon jutottak túl a résztvevők. A téma korántsem csak: a mozgalom „belügye”. A fiatalok felé csak akkor tud nyitni a mozgalom, ha megfelelően felkészült fa tarajokat tudnak biztosítani. A konferencián a hagyományőrzésről és a jelen követelményeihez igazított továbbfejlesztésről esett a legtöbb szó. Nyilvánvaló, hogy a hagyomány megismerése, a már emlegetett tárgyi anyanyelv elsajátítása lehet az a kiinduló alap, amelyre támaszkodni kell. Ehhez azonban szükséges, hogy a múzeumok — jó példaként szerepelt e téren Borsód megye — nyitottabbakká váljanak, biztosítsák, hogy az alkotók egyáltalán megismerhessék a paraszti kultúra tárgyi emlékeit. A hagyo- mánv rekonstruálása azonban csak kiinduló alap. A mozgalomnak tovább kell haladnia a már megkezdett úton, azaz olyan alkotások születését kell elősegítenie, amelyek mai környezetünkbe használati tárgyként illeszthetők be. Itt, ezen a ponton azonban már sok múlik az alkotók egyéni képességén, tehetségén. Vitathatatlan azonban, hogy a természetes anyagok, ezek a természelközeli tárgyak szervesen kapcsolódnak, illeszkednek a mai kultúrába. A mai napon egyébként befejeződik a fafaragók országos tanácskozása. A délelőtti - záráson sor kerül a határozatok megfogalmazására, amelyek részint az elkövetkező két esztendőre, részint hosszabb távon szabják meg a feladatokat. Csutorás Annamária áll. Teljesen felújítjuk a régi „iskolaszárnyat”, mely nyolc tantermet foglal magába. Ehhez csatlakozik — a képen is iátható — iskolabővítés, ami azt jelenti, hogy 4 tanteremmel, aulával, új tornateremmel, iskolaorvosi rendelővel, szaktanteremmel és könyvtárral gyarapodik oktatási intézményünk. Az építkezés — az előrelátható költségek szerint — 17—18 millióba kerül. — S mikorra várható mindezek birtokbavétele? — Szeptemberben természetesen minden felújított tanterem tanításra készen várja a gyerekeket, sőt a már korábban életveszélyessé vált — különálló — tornaszobából is tantermeket alakítottunk id —, ez utóbbit társadalmi munkában! —, s a tanév kezdetén már ezek is az oktatás céljait fogják szolgálni. A bővítési munkáknak, tehát az új iskolaszárny befejezésének a szerződésben rögzített határideje 1982. december 31. Az építőmesteri munkálatokat a monoki Kossuth Lajos Mező- gazdasági Termelőszövetkezet, a technológiai szerelést a Hernádnémeti Vasipari Szövetkezet vállalta és végzi... (ténag.v—fojtán) A BUKKALJA MEZÖGAZDASAG1 TERMELŐSZÖVETKEZET A BORSODI NYOMDA MISKOLCI ÜZEMÉNEK LAKOSSÁGI SZOLGÁLTATÓ RÉSZLEGÉT ÁTVETTE SZOLGALTATÁSAfNK: MEGHÍVÓK, NÉVJEGYEK, ÉRTESÍTŐK ÉS KISEBB ÜGYVITELI NYOMTATVÁNYOK GYORS ELKÉSZÍTÉSÉT RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLALJUK. MISKOLC, ATTILA U. 8. TELEFON: 15-484 (MEGKÖZELÍTHETŐ A DÓZSA GY. U. FELŐL) Felújítás és bővítés A taktaharkányi iskolában
