Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-26 / 199. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1982. augusztus 26., csütörtök Hafvanmillios beruházás után — Bátor kísértetek — Kaskcsvál, hetvenmÜHóérf — Erhabundák a Az országban is szinte példa nélkül álló, nagyüzemi juhászat alakul ki az év végére a tarcali Tokaj-hegyal- jai Termelőszövetkezetben. Ugyanis decemberben fejeződik be az utolsó telep építése, s így hatvanmillió forintos ráfordítás után, intenzív gyepgazdálkodásra alapozott, hatezer anyát, s annak szaporulatát eltartó, évi harmincezer pecsenyebárányt hizlaló ágazat alakul ki. A nagyszabású program négy évvel ezelőtt kezdődött, amikor a termelőszövetkezet vezetői megkérték az AGRO- COOP termelési rendszert, hogy a fejlesztésre terveket dolgozzon ki. A gazdaság akkor meglehetősen nehéz helyzetben volt. A belvíz szinte minden évben pusztított, s bizony a kedvezőtlen adottság megpecsételte a mezőgazdaság jövedelmezőségét. A kiutat a szántóterület radikális csökkentésében, a gyepterület erőteljes növelésében keresvarrodéból ték. Azt kellett eldönteni, hogy a tömegtakarmányra alapozható két állatfaj tartása közül melyiket válaszszák? A gazdaságossági számítások, az alacsonyabb beruházási költség, a juhászat fejlesztését indokolta. A szövetkezet 4400 hektáros területéből mindössze ezer hektár maradt az áru- növény-termesztés szolgálatában, amíg a többin főszerepet kapott a belvizet jobban tűrő gyep. A szövetkezetnek szerencséje is volt, hiszen a döntést követő évben írt ki a minisztérium egy korszerű juhászat létrehozására pályázatot, így azt megnyerve, jelentős anyagi segítséget kapott a gazdaság. Az AGRO- BER elkészítette a beruházás tervét, majd egymás után épültek fel a faszerkezetre alapozott — így olcsóbb —, de korszerű épületek. Az elképzeléseknek megfelelően, (Folytatás a 3. oldalon) Behajózásra indul annak a három gázkompresszornak egyike, amelyek az amerikai Dresser cég francia leányvállalatánál készültek, és amelyek a Borodine francia fehérhajón ma indulnak a Szovjetunióba, a szibériai gázvezeték részére. Végső búcsú Kosa Gyuláiéi Elvtársainak, barátainak, tisztelőinek hosszú menete kísérte utolsó útjára szerdán a Farkasréti temetőben dr. Mona Gyula egyetemi tanárt, az MSZMP Politikai Főiskolájának rektorhelyettesét. A temető díszravatalozója előtt — a vörös drapériával borított, virágokkal övezett ravatalnál — díszőrségben tisztelegtek párt- és állami életünk vezető képviselői, az elhunyt egykori munkatársai, barátai. A gyászszertartáson a Politikai Főiskola, valamint a volt munkatársak nevében Szabó József, a főiskola rektora mondott búcsúbeszédet. Ezután Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei Pártbizottság első titkára a barátok és a család nevében búcsúzott az elhunyttól. Felidézte a barátságot tisztelő Mona Gyula alakját, akiben a propagandisták nagy családja egyik legjobb mesterét veszítette el. Kiemelte: gyermekkorában élte meg a fel- szabadulást és kapcsolódott be a politikai közéletbe. Elkötelezett, hű katonája volt a közös ügynek, a barátság alapját jelentő politikának. A gyászszertartás az In- ternacionálé hangjaival ért véget. Miskolttu tartják a X. országos távbi-keafereneiit (Folytatás az 1. oldalról) hogy 1964-ben történt megalakulása óta nagy fejlődésen ment keresztül. A szakosztály tagjainak száma mintegy 450-re tehető, akiknek zöme vidéki szakemberek közül kerül ki, s 11 munkabizottságban fejtenek ki hasznos tevékenységet. Az előadó elmondta, hogy az országban jelenleg több mint 380 távhőrendszer üzemel, s hogy mekkora szerepe van a hőellátásban, azt jól érzékelteti, hogy az ösz- szes hazai hőtermelésben a távhő részaránya 1980-ban már 84 százalék volt, s különösen a lakossági célú hőszolgáltatás, vagyis a távfűtés fejlődött dinamikusan. Az utóbbi évtizedben a távhőszolgáltatásra is a mennyiségi fejlődés volt a jellemző. A rendszerek teljesítménye növekedett, óm nem érvényesült eléggé az energiatakarékosság. Felettébb kedvezőtlen, hogy a távhőtermelésnek mintegy 65 százaléka szénhidrogéneké bői (földgáz, fűtőolaj) történik. Ezzel kapcsolatban dr. Forgó László megjegyezte: a jövőben a minőségi hőellátásra kell törekedni, s ez megegyezik a konferencia alap- gondolatával. Vagyis, a következő években a jelenleginél olcsóbb tüzelőanyagból, s energiatakarékos módszerrel kell szolgáltatni a hőt. Tehát a drága szénhidrogének alkalmazása helyett növelni szükséges a hőtermelésben az olcsóbb hazai szén felhasználását. Ez viszont — tekintettel a környezetvédelmi előírásokra —• csak nagyobb fűtőerőművekben, esetleg fűtőművekben valósítható meg. A konferencia első naoián „Távhő és város” témacsoportot felölelő szakmai előadások hangzottak el. Csütörtökön a távhőrendszerek létesítésével és üzemeltetésével kapcsolatos előadásokkal és vitával folytatódik a tanácskozás. L. L, Budapesti műsor a francia tv-ben Gáspár Sándor lazaérkezeit Norvégiáié! A szovjet lakosság egészségügyi ellátásának javításáról hozott közös rendeletet az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertaná- csa. A szerdán közzétett dokumentum megállapítja:' az orvosi eSátás javítása érdekében elsősorban a falvakban kell növelni a rendelőintézetek számát, fejleszteni a mentőszolgálatot. A már meglevő rendelőintézetek munkájában nagyobb szerepet kell kapnia a betegségek megelőzését szolgáló tevékenységnek. Emelni kell — elsősorban a nők és a gyerekek esetében — a megelőző jellegű orvosi vizsgálatok színvonalát és javítani kell az iskolaorvosi ellátást Az érintett minisztériumoknak kell elérniük, hogy a leggyakrabban használt gyógyszerek termelése növekedjék, s e gyógyszerekből az ellátás folyamatos legyen. Javítani kell az orvostanhallgatók és az egészségügyi szakiskolák tanulóinak gyakorlati felkészítését jövendő hivatásukra — állapítja meg a Központi Bizottság és a Minisztertanács rendeleta CESspár Sándornak, a SZOT főtitkárának vezetésével az Északi Szakszervezeti Tanács — NFS — meghívására, augusztus 22—25. között magyar szakszervezeti küldöttség tett látogatást Norvégiában. A küldöttség oslói tartózkodása alatt a Norvég Szakszervezeti Szövetség — LO — vezetőivel, majd az NFS titkárságával Sulitjelmaban megtartott ülésén a skandináv szakszervezetek képviselőivé] tájékoztatták egymást országaik gazdasági, politikai helyzetéről, szakszervezeti mozgalmának tevékenységéről. Gáspár Sándor Norvégiából történő elutazása előtt találkozott az Amerikai Szak- szervezeti Szövetség — AFL —CIO — elnökével. Lane Kirkland-deL A SZOT küldöttsége sasr- dán hazaérkezett Budapestre. Nagy érdeklődés előzte meg a közel háromórás budapesti műsort, amelyet szerdán este sugárzott az „Antenne 2.”, a francia televízió második csatornája. Jacques Chancel rendező-műsorvezető általában havonta jelentkező, „A nagy sakktábla” című, rendkívül népszerű, színes, zenés műsorának színhelye ezúttal Budapest. Élő adásban, több színhelyről sugározták a műsort, amelynek keretében számos magyar művész és zenekar szerepelt. A szerda reggeli párizsi lapok külön cikkekben hívták fel a francia nézők figyelmét erre a műsorra, a Le Figaro pedig ebből az alkalomból különtudósítót küldött Budapestre. A tudósító előzetes beszámolójában hangsúlyozta, hogy a Magyar Televízió minden segítséget megadott a Budai Vár történelmi környezetébe helyezett műsor lebonyolításához. A tudósító idézi Jacques Chancelt, aki előzetes nyilatkozatában kijelentette: Nem politikai és gazdasági riportot akar készíteni Magyarországról, hanem be akarja mutatni a francia nézőknek a magyar zenét, dalokat, táncot és költészetet. A műsor keretében, hangsúlyozta a tudósító. Jacques Chancel magyar újságírókkal, írókkal és művészekkel is tervbe vett beszélgetéseket a magyar irodalom, film és színház kérdéseirőL Pintér István dokumentumriportja: A Veréb is akció (3) Hogy hány, az ellenséges amerikaiakkal és angolokkal összeköttetést biztosító rádióadó működött 1944 első hónapjaiban Magyarországon, azt nem lehet megállapítani. Kádár Gyula emlékirataiban említést tesz egy készülékről, amelyet Hátszegi-Hatz-cal Törökországból küldetett neki az amerikai hírszerzés. Sombor—Schweinitzer, a horthysta politikai rendőrség nagyhatalmú feje, aki á hitlerista megszállás után szintén a letartóztatottak közé került, a koncentrációs táborban azt mesélte társainak, hogy az ő irányításával a Budapesti Rendőr-főkapitányságon ugyancsak működött egy hasonló készülék. És volt ilyen adó a Külügyminisztériumban, illetőleg — ha ez így igaz — a Külügyminiszter állaritíó helyettesének, Szentmiklóssy Andornak a lakásán. Tény: Szentmiklóssynak bizonyosan volt rádió-ösz- szeköttetése Bernnel. Kádár Gyula visszaemlékezéseiben (A Ludovilcától Sopronkőhidáig, Magvető Könyvkiadó, 1978) ugyanis elmondta: ő Szentmiklós- sytól értesült róla, hogy Svájcból bizalmas közlés érkezett egy amerikai tiszti csoport kiküldéséről. Március 10-én közölte a külügyminiszter-helyettes, mi a feladata ezzel kapcsolatban a VKF/2-nek. Kádár Gyula elmondása szerint egy magas rangú amerikai tisztről volt szó, aki, repülőgépen jön, és ejtőernyővel fog leugrani. Szentmiklóssy a kezében levő papírról felolvasta a leugrás hosszúsági és szélességi fokkal meghatározott helyét, kérve, hogy állapítsák meg, ez hol van. Közölte, hogy az érkezőt a helyszínen várni kall; látszólag letartóztatni, érkezését a németeknek bejelenteni. A németek el fogják vinni kihallgatásra, utána visszadják magyar fogságba. (Ugyanis volt egy régebbi és érvényben levő magyar—német megállapodás, amely szerint minden, repülőgépről földre' került egyént magyar felügyelet mellett kötelező volt kihallgatás végett átadni a németeknek, mert az ellenséges repülőadatok a németek birtokában voltak, így a kihallgatott által mondottakat ők tudták ellenőrizni. Ám a megállapodás azt is. rögzítette, hogy a magyar földre érkezettek a kihallgatás után ismét magyar fogságba adandók.) Szentmiklóssy Andor elmondta, hogy az amerikaival való tárgyalásokra a német kihallgatás után kerül sor. Az egész eljárás így van megbeszélve az amerikaiakkal. A leugró amerikai tiszt a németeknél azt fogja vallani, hogy 6 Tito marsalihoz volt útban, eltévedtek, és ugrani kényszerült. Az események után mintegy két évtizeddel Kádár Gyulának papírra vetett saját verziója szerint ő azonnal túlságosan regényesnek és komplikáltnak tartotta az ügyet, s ezt azonnal meg is mondta. Mint ahogyan mi ma, ő már akkor sem értette, miért kell az amerikaiaknak iiyen módon érkeznie, hiszen megfelelő papírokkal ellátva, földi úton sokkal egyszerűbben jöhettek volna. Szentmiklóssy kijelentette, hogy a svájci magyar követség közreműködésével, a külügy megbízottjai jutottak az amerikaiakkal megállapodásra, az ügy megbízhatóságához és komolyságához kétség nem férhet. Az amerikai hatóságok kívánsága szerint történik így minden. A németeket azért kell értesíteni, mert a berepülést és a íeugrást nem lehet titokban tartani, a németeknek kiváló figyelő szolgálata működik. A kissé komplikált megoldással viszont sikerül majd túljárni az eszükön. A két úr megállapodott abban, hogy a VKS/2-től egy angolul jól beszélő tisztet rendelnek ki az amerikai fogadására. Ez gépkocsin majd felhozza Budapestre a küldöttet. A Hadik-laktanyában (a kém- elhárítók hírhedt központjában) kell megfelelő kényelmes helyiséget berendezni a hivatalosan fogolynak nyilvánítandó megbízott számára. Az előzetes „játékot” követően a Külügyminisztérium is bekapcsolódik, és megkezdődik majd a tárgyalás. Szentmiklóssy Andor abba is beleegyezett, hogy előbb Kádár Gyula tájékoztassa elöljáróját. Szombathelyi Ferenc vezérkari főnököt. A fogadtatás Annál is inkább, mert a vezérezredesnek majd részt kell vennie a további tárgyalásokon. Arról, hogy Szentmiklóssy miért nem közvetlenül fordult Szombathelyihez, nem esett szó. Viszont az óvatos Kádár Gyula, mielőtt tájékoztatta volna Szombathelyit, beszélt Ghyczy Jenő külügyminiszterrel. Ö is csatlakozott helyetteséhez. Kádár Gy.: „Ezután a Def. (Deffenzív osztály, a kémelhárítás — a szerk.) vezetőjével, Kern Károly vezérkari őrnaggyal beszéltem meg a teendőket, őt azonban már csak a legszükségesebb mértékben tájékoztattam, inkább olyan értelemben, hogy értesüléseim szerint egy amerikai tiszt fog érkezni, vele hogyan kell bánni, hogy kell fogadni stb. Kern a fogadásra Király Kornél Def.-hez beosztott alezredest ajánlotta, akit mindenben megfelelőnek jellemzett a feladatra. Én Király alezredest nem ismertem közelebbről. Kioktattam, de a valódi célokat vele sem közöltem. A leugrás helye térképen meghatározva, Csáktornyától északra egy szőlő területére esett. Király elindult gépkocsival várni az amerikai érkezését.” Egy amerikai helyett három érkezett. Sőt, egy negyediknek is kellett volna jönnie. A misszió tagjai közé eredetileg besoroltak egy diplomatát, Howard K. Travers külügyi osztályfőnököt is, aki 1936-tól 1941- ig — az amerikai magyar diplomáciai kapcsolatok megszakadásáig — a budapesti amerikai követségen szolgált. Travers azonban szerencséjére későn érkezett vissza mexikói szabadságáról és lekéste a sebtében útjára bocsátott akciót. Hogy miért volt olyan sürgős, talán már soha nem derül ki. Arra Duke ezredes határozottan emlékezett, hogy február 29- én még elintézte az utolsó aktákat washingtoni íróasztalánál. s még aznap útnak indult Európa felé. Észak-Afrikán át Nápolyba, onnét a csatlakozó két tiszttársával Bariba repült, az USA légierők főhadiszállására, majd autón folytatták útjukat Brindi- sibe, titkos missziójuk kiinduló pontjára. Vihar miatt három napig tétlenkedtek, március 15-én este kilenckor szállt fel velük a Halifax-bombázó, amely rajtuk kívül egy ausztriai kommandót is vitt magával. Miután a Wehrmacht egyenruhájába öltözött fiatal osztrákokat rádiójukkal és fegyvereikkel a bécsi erdőnél ledobták, az angol bombázó éles fordulattal a Muraköznek vette az irányt. Három szempontra való tekintettel esett erre a területre a választás: közel volt Jugoszlávia és ők azzal fedezték magukat, minden eshetőségre készen, nogy Titóhoz készültek, de eltévesztették az ugrást. A másik: lehetőleg sík, megművelt területen érjenek földet, ahol a felszerelésüket eláshatják (a rádión kívül nylonharisnyákat, töltőtollakat, karórákat és konzervkülönlegességeket vittek magukkal). A harmadik szempont: legyen a közelben magyar helyőrség (Nagykanizsa), hogy megadhassák magukat. Volt egy negyedik szempont is, amit humorosan emlegettek: Muraközben a parasztok hozzászoktak a szövetséges repülőkhöz (felettük szálltak el a Balatonhoz, ahol hadialakzatot vettek fel), a motorzúgásra csak átfordulnak a másik oldalukra és tovább alszanak ... Azzal nem számoltak, hogy a fogadásukra kijelölt magyar tiszt is. békésen alszik. Elunta már a hosszú várakozást, és nincs az a magyar királyi tiszt, akinek két-három átmulatott éjszaka után ne volna szüksége egy kiadós alvásra ... (Következik: Az érkezés)
