Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-26 / 199. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1982. augusztus 26., csütörtök Hafvanmillios beruházás után — Bátor kísértetek — Kaskcsvál, hetvenmÜHóérf — Erhabundák a Az országban is szinte példa nélkül álló, nagyüzemi juhászat alakul ki az év vé­gére a tarcali Tokaj-hegyal- jai Termelőszövetkezetben. Ugyanis decemberben fejező­dik be az utolsó telep építé­se, s így hatvanmillió fo­rintos ráfordítás után, inten­zív gyepgazdálkodásra alapo­zott, hatezer anyát, s annak szaporulatát eltartó, évi har­mincezer pecsenyebárányt hizlaló ágazat alakul ki. A nagyszabású program négy évvel ezelőtt kezdődött, ami­kor a termelőszövetkezet ve­zetői megkérték az AGRO- COOP termelési rendszert, hogy a fejlesztésre terveket dolgozzon ki. A gazdaság akkor megle­hetősen nehéz helyzetben volt. A belvíz szinte minden évben pusztított, s bizony a kedvezőtlen adottság megpe­csételte a mezőgazdaság jö­vedelmezőségét. A kiutat a szántóterület radikális csök­kentésében, a gyepterület erőteljes növelésében keres­varrodéból ték. Azt kellett eldönteni, hogy a tömegtakarmányra alapozható két állatfaj tar­tása közül melyiket válasz­szák? A gazdaságossági szá­mítások, az alacsonyabb be­ruházási költség, a juhászat fejlesztését indokolta. A szövetkezet 4400 hektá­ros területéből mindössze ezer hektár maradt az áru- növény-termesztés szolgála­tában, amíg a többin fősze­repet kapott a belvizet job­ban tűrő gyep. A szövetkezetnek szeren­cséje is volt, hiszen a dön­tést követő évben írt ki a minisztérium egy korszerű juhászat létrehozására pályá­zatot, így azt megnyerve, je­lentős anyagi segítséget ka­pott a gazdaság. Az AGRO- BER elkészítette a beruházás tervét, majd egymás után épültek fel a faszerkezetre alapozott — így olcsóbb —, de korszerű épületek. Az el­képzeléseknek megfelelően, (Folytatás a 3. oldalon) Behajózásra indul annak a három gázkompresszornak egyike, amelyek az amerikai Dresser cég francia leányvállalatánál készül­tek, és amelyek a Borodine francia fehérhajón ma indulnak a Szovjetunióba, a szibériai gázvezeték részére. Végső búcsú Kosa Gyuláiéi Elvtársainak, barátainak, tisztelőinek hosszú menete kísérte utolsó útjára szer­dán a Farkasréti temetőben dr. Mona Gyula egyetemi tanárt, az MSZMP Politikai Főiskolájának rektorhelyet­tesét. A temető díszravata­lozója előtt — a vörös dra­périával borított, virágokkal övezett ravatalnál — díszőr­ségben tisztelegtek párt- és állami életünk vezető képvi­selői, az elhunyt egykori munkatársai, barátai. A gyászszertartáson a Po­litikai Főiskola, valamint a volt munkatársak nevében Szabó József, a főiskola rek­tora mondott búcsúbeszédet. Ezután Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei Pártbizottság első titkára a barátok és a család nevében búcsúzott az elhunyttól. Fel­idézte a barátságot tisztelő Mona Gyula alakját, akiben a propagandisták nagy csa­ládja egyik legjobb mesterét veszítette el. Kiemelte: gyer­mekkorában élte meg a fel- szabadulást és kapcsolódott be a politikai közéletbe. El­kötelezett, hű katonája volt a közös ügynek, a barátság alapját jelentő politikának. A gyászszertartás az In- ternacionálé hangjaival ért véget. Miskolttu tartják a X. országos távbi-keafereneiit (Folytatás az 1. oldalról) hogy 1964-ben történt meg­alakulása óta nagy fejlődé­sen ment keresztül. A szak­osztály tagjainak száma mintegy 450-re tehető, akik­nek zöme vidéki szakembe­rek közül kerül ki, s 11 munkabizottságban fejtenek ki hasznos tevékenységet. Az előadó elmondta, hogy az országban jelenleg több mint 380 távhőrendszer üze­mel, s hogy mekkora szere­pe van a hőellátásban, azt jól érzékelteti, hogy az ösz- szes hazai hőtermelésben a távhő részaránya 1980-ban már 84 százalék volt, s kü­lönösen a lakossági célú hő­szolgáltatás, vagyis a távfű­tés fejlődött dinamikusan. Az utóbbi évtizedben a távhőszolgáltatásra is a mennyiségi fejlődés volt a jellemző. A rendszerek telje­sítménye növekedett, óm nem érvényesült eléggé az energiatakarékosság. Felet­tébb kedvezőtlen, hogy a távhőtermelésnek mintegy 65 százaléka szénhidrogéneké bői (földgáz, fűtőolaj) törté­nik. Ezzel kapcsolatban dr. For­gó László megjegyezte: a jö­vőben a minőségi hőellátásra kell törekedni, s ez meg­egyezik a konferencia alap- gondolatával. Vagyis, a kö­vetkező években a jelenlegi­nél olcsóbb tüzelőanyagból, s energiatakarékos módszerrel kell szolgáltatni a hőt. Tehát a drága szénhidro­gének alkalmazása helyett növelni szükséges a hőter­melésben az olcsóbb hazai szén felhasználását. Ez vi­szont — tekintettel a kör­nyezetvédelmi előírásokra —• csak nagyobb fűtőerőművek­ben, esetleg fűtőművekben valósítható meg. A konferencia első naoián „Távhő és város” témacso­portot felölelő szakmai elő­adások hangzottak el. Csü­törtökön a távhőrendszerek létesítésével és üzemeltetésé­vel kapcsolatos előadásokkal és vitával folytatódik a ta­nácskozás. L. L, Budapesti műsor a francia tv-ben Gáspár Sándor lazaérkezeit Norvégiáié! A szovjet lakosság egész­ségügyi ellátásának javításá­ról hozott közös rendeletet az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertaná- csa. A szerdán közzétett do­kumentum megállapítja:' az orvosi eSátás javítása érde­kében elsősorban a falvakban kell növelni a rendelőintéze­tek számát, fejleszteni a mentőszolgálatot. A már meglevő rendelőintézetek munkájában nagyobb szere­pet kell kapnia a betegségek megelőzését szolgáló tevé­kenységnek. Emelni kell — elsősorban a nők és a gyere­kek esetében — a megelőző jellegű orvosi vizsgálatok színvonalát és javítani kell az iskolaorvosi ellátást Az érin­tett minisztériumoknak kell elérniük, hogy a leggyakrab­ban használt gyógyszerek termelése növekedjék, s e gyógyszerekből az ellátás fo­lyamatos legyen. Javítani kell az orvostanhallgatók és az egészségügyi szakiskolák tanulóinak gyakorlati felké­szítését jövendő hivatásukra — állapítja meg a Központi Bizottság és a Miniszterta­nács rendeleta CESspár Sándornak, a SZOT főtitkárának vezetésével az Északi Szakszervezeti Tanács — NFS — meghívására, au­gusztus 22—25. között magyar szakszervezeti küldöttség tett látogatást Norvégiában. A küldöttség oslói tartózko­dása alatt a Norvég Szakszer­vezeti Szövetség — LO — ve­zetőivel, majd az NFS titkár­ságával Sulitjelmaban meg­tartott ülésén a skandináv szakszervezetek képviselőivé] tájékoztatták egymást orszá­gaik gazdasági, politikai hely­zetéről, szakszervezeti moz­galmának tevékenységéről. Gáspár Sándor Norvégiá­ból történő elutazása előtt ta­lálkozott az Amerikai Szak- szervezeti Szövetség — AFL —CIO — elnökével. Lane Kirkland-deL A SZOT küldöttsége sasr- dán hazaérkezett Budapestre. Nagy érdeklődés előzte meg a közel háromórás budapesti műsort, amelyet szerdán este sugárzott az „Antenne 2.”, a francia televízió második csatornája. Jacques Chancel rendező-műsorvezető általá­ban havonta jelentkező, „A nagy sakktábla” című, rend­kívül népszerű, színes, zenés műsorának színhelye ezúttal Budapest. Élő adásban, több színhelyről sugározták a mű­sort, amelynek keretében számos magyar művész és ze­nekar szerepelt. A szerda reggeli párizsi la­pok külön cikkekben hívták fel a francia nézők figyelmét erre a műsorra, a Le Figaro pedig ebből az alkalomból különtudósítót küldött Buda­pestre. A tudósító előzetes beszámolójában hangsúlyoz­ta, hogy a Magyar Televízió minden segítséget megadott a Budai Vár történelmi környe­zetébe helyezett műsor lebo­nyolításához. A tudósító idé­zi Jacques Chancelt, aki elő­zetes nyilatkozatában kijelen­tette: Nem politikai és gazda­sági riportot akar készíteni Magyarországról, hanem be akarja mutatni a francia né­zőknek a magyar zenét, da­lokat, táncot és költészetet. A műsor keretében, hang­súlyozta a tudósító. Jacques Chancel magyar újságírók­kal, írókkal és művészekkel is tervbe vett beszélgetése­ket a magyar irodalom, film és színház kérdéseirőL Pintér István dokumentumriportja: A Veréb is akció (3) Hogy hány, az ellensé­ges amerikaiakkal és an­golokkal összeköttetést biz­tosító rádióadó működött 1944 első hónapjaiban Ma­gyarországon, azt nem le­het megállapítani. Kádár Gyula emlékirataiban em­lítést tesz egy készülékről, amelyet Hátszegi-Hatz-cal Törökországból küldetett neki az amerikai hírszer­zés. Sombor—Schweinitzer, a horthysta politikai rend­őrség nagyhatalmú feje, aki á hitlerista megszállás után szintén a letartózta­tottak közé került, a kon­centrációs táborban azt mesélte társainak, hogy az ő irányításával a Budapes­ti Rendőr-főkapitányságon ugyancsak működött egy hasonló készülék. És volt ilyen adó a Külügyminisz­tériumban, illetőleg — ha ez így igaz — a Külügy­miniszter állaritíó helyette­sének, Szentmiklóssy An­dornak a lakásán. Tény: Szentmiklóssynak bizonyosan volt rádió-ösz- szeköttetése Bernnel. Ká­dár Gyula visszaemléke­zéseiben (A Ludovilcától Sopronkőhidáig, Magvető Könyvkiadó, 1978) ugyanis elmondta: ő Szentmiklós- sytól értesült róla, hogy Svájcból bizalmas közlés érkezett egy amerikai tisz­ti csoport kiküldéséről. Március 10-én közölte a külügyminiszter-helyettes, mi a feladata ezzel kap­csolatban a VKF/2-nek. Kádár Gyula elmondása szerint egy magas rangú amerikai tisztről volt szó, aki, repülőgépen jön, és ejtőernyővel fog leugrani. Szentmiklóssy a kezében levő papírról felolvasta a leugrás hosszúsági és szé­lességi fokkal meghatáro­zott helyét, kérve, hogy állapítsák meg, ez hol van. Közölte, hogy az érke­zőt a helyszínen várni kall; látszólag letartóztatni, ér­kezését a németeknek be­jelenteni. A németek el fogják vinni kihallgatásra, utána visszadják magyar fogságba. (Ugyanis volt egy régebbi és érvényben levő magyar—német meg­állapodás, amely szerint minden, repülőgépről föld­re' került egyént magyar felügyelet mellett kötelező volt kihallgatás végett át­adni a németeknek, mert az ellenséges repülőadatok a németek birtokában vol­tak, így a kihallgatott ál­tal mondottakat ők tudták ellenőrizni. Ám a megál­lapodás azt is. rögzítette, hogy a magyar földre ér­kezettek a kihallgatás után ismét magyar fogságba adandók.) Szentmiklóssy Andor elmondta, hogy az amerikaival való tárgyalá­sokra a német kihallgatás után kerül sor. Az egész eljárás így van megbe­szélve az amerikaiakkal. A leugró amerikai tiszt a né­meteknél azt fogja valla­ni, hogy 6 Tito marsalihoz volt útban, eltévedtek, és ugrani kényszerült. Az események után mintegy két évtizeddel Ká­dár Gyulának papírra ve­tett saját verziója szerint ő azonnal túlságosan regé­nyesnek és komplikáltnak tartotta az ügyet, s ezt azonnal meg is mondta. Mint ahogyan mi ma, ő már akkor sem értette, miért kell az amerikaiak­nak iiyen módon érkeznie, hiszen megfelelő papírok­kal ellátva, földi úton sok­kal egyszerűbben jöhettek volna. Szentmiklóssy kije­lentette, hogy a svájci ma­gyar követség közreműkö­désével, a külügy megbí­zottjai jutottak az ameri­kaiakkal megállapodásra, az ügy megbízhatóságához és komolyságához kétség nem férhet. Az amerikai hatóságok kívánsága sze­rint történik így minden. A németeket azért kell ér­tesíteni, mert a berepülést és a íeugrást nem lehet titokban tartani, a néme­teknek kiváló figyelő szol­gálata működik. A kissé komplikált megoldással vi­szont sikerül majd túljár­ni az eszükön. A két úr megállapodott abban, hogy a VKS/2-től egy angolul jól beszélő tisztet rendelnek ki az amerikai fogadására. Ez gépkocsin majd felhozza Budapestre a küldöttet. A Hadik-laktanyában (a kém- elhárítók hírhedt központ­jában) kell megfelelő ké­nyelmes helyiséget beren­dezni a hivatalosan fogoly­nak nyilvánítandó megbí­zott számára. Az előzetes „játékot” követően a Kül­ügyminisztérium is bekap­csolódik, és megkezdődik majd a tárgyalás. Szent­miklóssy Andor abba is beleegyezett, hogy előbb Kádár Gyula tájékoztassa elöljáróját. Szombathelyi Ferenc vezérkari főnököt. A fogadtatás Annál is inkább, mert a vezérezredesnek majd részt kell vennie a további tár­gyalásokon. Arról, hogy Szentmiklóssy miért nem közvetlenül fordult Szom­bathelyihez, nem esett szó. Viszont az óvatos Kádár Gyula, mielőtt tájékoztatta volna Szombathelyit, be­szélt Ghyczy Jenő kül­ügyminiszterrel. Ö is csat­lakozott helyetteséhez. Kádár Gy.: „Ezután a Def. (Deffenzív osztály, a kémelhárítás — a szerk.) vezetőjével, Kern Károly vezérkari őrnaggyal be­széltem meg a teendőket, őt azonban már csak a legszükségesebb mértékben tájékoztattam, inkább olyan értelemben, hogy ér­tesüléseim szerint egy ame­rikai tiszt fog érkezni, ve­le hogyan kell bánni, hogy kell fogadni stb. Kern a fogadásra Király Kornél Def.-hez beosztott alezre­dest ajánlotta, akit min­denben megfelelőnek jel­lemzett a feladatra. Én Király alezredest nem is­mertem közelebbről. Ki­oktattam, de a valódi célokat vele sem közöl­tem. A leugrás helye tér­képen meghatározva, Csák­tornyától északra egy sző­lő területére esett. Ki­rály elindult gépkocsival várni az amerikai érkezé­sét.” Egy amerikai helyett há­rom érkezett. Sőt, egy ne­gyediknek is kellett volna jönnie. A misszió tagjai közé eredetileg besoroltak egy diplomatát, Howard K. Travers külügyi osztályfő­nököt is, aki 1936-tól 1941- ig — az amerikai magyar diplomáciai kapcsolatok megszakadásáig — a bu­dapesti amerikai követsé­gen szolgált. Travers azon­ban szerencséjére későn érkezett vissza mexikói szabadságáról és lekéste a sebtében útjára bocsátott akciót. Hogy miért volt olyan sürgős, talán már soha nem derül ki. Arra Duke ezredes határozottan emlé­kezett, hogy február 29- én még elintézte az utolsó aktákat washingtoni író­asztalánál. s még aznap útnak indult Európa felé. Észak-Afrikán át Nápoly­ba, onnét a csatlakozó két tiszttársával Bariba repült, az USA légierők főhadi­szállására, majd autón folytatták útjukat Brindi- sibe, titkos missziójuk ki­induló pontjára. Vihar mi­att három napig tétlen­kedtek, március 15-én este kilenckor szállt fel velük a Halifax-bombázó, amely rajtuk kívül egy ausztriai kommandót is vitt magá­val. Miután a Wehrmacht egyenruhájába öltözött fia­tal osztrákokat rádiójuk­kal és fegyvereikkel a bé­csi erdőnél ledobták, az angol bombázó éles for­dulattal a Muraköznek vette az irányt. Három szempontra való tekintet­tel esett erre a területre a választás: közel volt Ju­goszlávia és ők azzal fe­dezték magukat, minden eshetőségre készen, nogy Titóhoz készültek, de elté­vesztették az ugrást. A másik: lehetőleg sík, meg­művelt területen érjenek földet, ahol a felszerelé­süket eláshatják (a rádión kívül nylonharisnyákat, töltőtollakat, karórákat és konzervkülönlegességeket vittek magukkal). A har­madik szempont: legyen a közelben magyar helyőrség (Nagykanizsa), hogy meg­adhassák magukat. Volt egy negyedik szempont is, amit humorosan emleget­tek: Muraközben a parasz­tok hozzászoktak a szövet­séges repülőkhöz (felettük szálltak el a Balatonhoz, ahol hadialakzatot vettek fel), a motorzúgásra csak átfordulnak a másik olda­lukra és tovább alsza­nak ... Azzal nem számoltak, hogy a fogadásukra kije­lölt magyar tiszt is. béké­sen alszik. Elunta már a hosszú várakozást, és nincs az a magyar királyi tiszt, akinek két-három átmula­tott éjszaka után ne vol­na szüksége egy kiadós al­vásra ... (Következik: Az érkezés)

Next

/
Oldalképek
Tartalom