Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-25 / 198. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. augusztus 25., szerda Párbeszéd az iskolában és az iskolával ■r {Folytatás az 1. oldalról) erőfeszítéssel „centiméternyi” eredményt elérve, de fokról foltra megteremtse az egyenlő eséllyel továbbhaladás feltételeit. Az új tanév — miként a korábbiak és a majdan elkövetkezők — egyrészt folyamatosságot jelent, másrészt új feladatokat is hordoz magában. Az oktatási intézményekben most térnek át általánosan az ötnapos tanítási hétre. Mindez nemcsak szervezési feladatokat jelent. Sokkal inkább fontos — a szervezésben is —, hogy a tantestületekben, az iskolában még nagyobb hangsúlyt kapjon a folyamatos munka. A tanítás hétfőn kezdődik és péntekig tart! Mindezt azért is szükséges nyomatékosan aláhúzni, mert az elmúlt években meglehetősen sok panasz volt a hétfői tanítási napokra; amelyeken úgymond kipihenték a diákok a hétvége fáradalmait. De a folyamatosságot úgy is hangsúlyozni kell — s erről is sokat beszélt Borsos Árpád —, hogy a tan- .terv csak akkor teljesíthető, csak akkor adható át a tananyag teljes biztonsággal, ha megfelelő tantervek készülnek, megfelelő óramenetek, s ha sikerül közelíteni — jobban közelíteni! — egymáshoz a ma még bizony nemcsak iskolánként, hanem az egy iskolán belül is eltérő követelményszinteket. A ma iskolája — hangsúlyozták a megyei tanévelőkészítő értekezleten — akkor készíti fel növendékeit az életre, ha mindenkiben megkeresi és megtalálja a benne meglevő képességeket. Erőfeszítéseink ellenére is igaz még, hogy viszonylag kevesebb figyelem jut arra, aki „csak” manuálisan tehetséges. Viszont igaz az Is: meg kell keresni és találni a módját annak, hogy külön is foglalkozzunk azokkal, akik kiemelkedő elméleti képességeket árulnak el. S e téren minden iskolatípusnak megvannak a maga általános és sajátos követelményei, feladatai. Ugyanakkor tapasztalható, hogy a saját feladatok elemzése helyett, mellett, egymásra is mutogatnak a különböző iskolatípusok. Közoktatásunk csak akkor érhet el a jelenleginél nagyobb eredményeket — uár az elért eredményekről sem szabad lekicsinylőén szólnunk —, ha a szakemberek, a pedagógusok valóban mindent megtesznek azért, hogy az oktatásban és a nevelésben egyaránt eredményeket érjenek el. Nem a mindenáron bukásmentes iskola megvalósításáról van szó! Sokkal inkább arról, hogy ki kell használni a pedagógia valamennyi lehetőségét! A közoktatás előmenetele többé-kevésbé az iskola demokratizálódásának függvénye is. Nem új, de egyre sürgetőbb feladat, hogy mindenütt megteremtsék 'a nyugodt pedagógiai munka feltételeit. Azaz; az iskolavezetés jobban számítson a pedagógusok véleményére, azok legyenek a „hangadók”, akik a legjobban, a legtöbbet dolgoznak. Alapvető követelmény — mondotta Borsos Árpád —, hogy a döntést lehetőleg azok hozzák, akik a következményeit is „elszenvedik”. ... Különösen igaz ez akkor, amikor valamilyen új módszert, rendszert, innovációs folyamatot akarunk bevezetni, ha valamiben lényegesen változtatni akarunk a munkastíluson ... Két igen fontos témáról esett szó — többek között — a megyei tanévelőkészítő tanácskozáson. Az" egyik, a fentebb említettekhez kapcsolódva — hogy az iskola további demokratizálódásával meg kell és lehet teremteni az iskolán belüli párbeszéd feltételeit. A párbeszédét, amely minden „idegszálával” a nevelő-oktató munka eredményességét segíti. S ehhez kérni kell a társadalom segítségét is. A másik ilyen gondolat a pedagógus pálya presztízsével függ össze. Függetlenül azoktól a társadalmi, erőfeszítésektől, amelyek a pedagógus pálya presztízsének megerősítését segítik; a legtöbbet maguk a pedagógusok tehetnek. Többek között azzal, hogy az iskolai munkában a legjobbakat segítik, támogatják. Egyébként ezekről a feladatokról, követelményekről szóltak a tanácskozás hozzászólói is; Porkoláb Albert, a megyei tanács elnök- helyettese és Götz György, a megyei pártbizottság munkatársa. S még egy gondolatot szeretnénk kiemelni a tanácskozáson elhangzottakból. Azt, hogy azok a pedagógusok kapják meg a legnagyobb elismerést — anyagi és erkölcsi elismerést egyaránt —, akik maximális erőkifejtéssel a legnehezebb területeken érnek el eredményt. A plenáris ülés után a résztvevők szekcióüléseken folytatták a feladatok megbeszélését. Az elkövetkező napok mozgalmasak lesznek az iskolákban, sor kerül a munkaközösség-vezetők tanácskozására, illetve n tan- testületi értekezletekre; hiszen sok helyen már szombaton, augusztus 28-án megtartják a tanévnyitó ünnepséget, Hétfőn, augusztus 30- án pedig már megkezdődik a tanítás is. (es. a.) Vi légiro dal ómtól ép í tészet ig Böngészés öt új akadémiai kiadványban Az Akadémiai Kiadó gondozásában most jelent meg a Világirodalmi Lexikon 8. Mari—My kötete. E kötet is — a sorozat előbbi darabjaihoz hasonlóan — egyaránt tekint időben és térben közeire és távolra: nemcsak a klasszikus múlt kiemelkedő alakjait, hanem korunk szárnyat bontó fiatal íróit is bemutatja, s nemcsak az úgynevezett nagy irodalmakkal foglalkozik, hanem beszámol olyan irodalmakról is, amelyekről keveset, vagy éppen semmit sem tudunk, s az irodalomelmélet kérdéseiben is eligazít. Az egyes cikkek nemcsak meghatározást vagy életrajzot adnak, hanem ismertetik és. értékelik is a műveket és az életmű egészét. E 8. kötet első szócikke Maria (Manuel) 1930-ban született, gallego nyelvű spanyol költőt mutatja be, az utolsó, a 779. oldalon levő szócikk pedig a Mythogra- phi Vaticani, a „vatikáni mítoszírók” három mitológiai kézikönyvének szerzőiről szól. Eskü a rómaiaknál és a sacramentum milíliae a címe Gáspár Dorottya kötetének, amelyben a szerző azt vizsgálja, a római korban mit jelentett a katonai eskü, azt hogyan és mikor tették. E kérdésekre a szerző a régészet és a filológia segítségével keresi a választ; kifejti, hogy a katonai hűségeskü, a sacramentum mili- tiae nem puszta fogadalom volt, hanem a katona sajátos „megszentelésének” szertartása, amely a misztérium- vallásokkal és a keresztelési szertartással állítható párhuzamba. A magyar hivatalos helységnévadás a címe és témája Mező András kötetének, amely a kiadó Nyelvészeti tanulmányok sorozatának 22. darabjaként jelent meg. A könyv a magyar hivatalos (hatósági) helységnévadás történeiét, szerveit, módszeres eljárásait, a hivatalos helységnevek rendszerét dolgozza fel a XVIII. századtól 1970-ig. Külön tárgyalja a rendszertelen névadást, amelyben még főként helyi viszonylatban változnak hivatalos neveink, és külön 1898-tól a rendszeres névadást, amikor már országos hatáskörű szerv és tudományos tanácsadó testület ügyel a helységnevek állapotára. Horti Pál élete és művészete, 1805—1907 címmel Koós Judith mutatja be a századforduló idején élt és alkotó Horti Pál iparművész életpályáját, alkotásait, a művész néhány fontosabb publikációját, a róla szóló irodalmat. A nagyszabású kötetet Horti Pál munkáinak fotói teszik teljesebbé. Alvar Aalto világhírű finn építész bemutatására vállalkozott Winkler Oszkár. Könyvében az építész több. mint negyvenesztendős életpályáját és munkásságát ismerteti. Aalto tevékenysége szinte minden épületfajtát felölelt: lakóépületeket, igazgatási, oktatási, művelődési, egészségügyi és egyházi épületeket, de jelentősét alkotott ipari épületek és nagyszabású ipartelepek tervezése terén is. Az Architektúra-sorozatban megjelent kötet Aalto életpályája, irodájának munkamódszere, alkotói munkássága és elkészült munkái, előadásai, szakirodalmi munkái mellett — természetesen — igen sok fotóval is közelebb hozza az olvasóhoz Alvar Aalto munkásságát. i Ma este a képernyőn: A Negyedik folytatásához érkezik ma este az első műsorban 20 órakor a Fehér Klá>#• >nnnnuálsnl Lácaíílt Ä ÍAn. ger című tévéfilmsorozat. Az elmúlt héten már láttuk hőseink életét a felszabadulást követő időben. A ma esti folytatásban tovább követhetjük életük nem kevés érdekességgel és izgalommal járó fordulatait. Képünkön Szirtes Ági és Piros Ildikó a film egyik jelenetében. arányos fejlesztése A faluért az írótáborban — Térképről nem lehet településhálózatot, település- egységeket létrehozni és fejleszteni. E sommás megállapítás a tokaji írótábor hétfő délutáni vitájában hangzott el. S még csak címszavakban felsorolni is hosszadalmas és nehéz lenne, mi minden sűrűsödik e megfogalmazás mögött. A demokratizmus hiányaitól addig, hogy egy „özvegyasszonyos” településen is hozzá lehessen jutni (mondjuk) egy fél liter tejhez... Településpolitikáról, az arányos településfejlesztés problémaköréről cseréltek véleményt hétfőn és kedden előadók és felkért hozzászólók, meg-rnegszólalni kényszert érzők; a tudomány emberei, közéleti vezetők, írók. Tegnap délelőtt két közgazdász, két író és egy könyvtáros mondta el felkért hozzászólóként a témához kapcsolódó gondolatait E gondolatok történelmi száz évek, sorsfordulók, társadalmi-gazdasági útválasztók vonzásában éppúgy mozogtak, mint a jelen sok, sürgetően megoldásra váró gondja körül. S hasonlatosan így ágaztak szerte az előadásokhoz, előterjesztésekhez mért véleménynyilvánítások. Alapjában egyetértés mutatkozott abban, hogy a jelenlegi állapot nem felel meg a lehetségesen szükségesnek sem. Magyarán arról szóltak az írótábor résztvevői, hogy nincs megfelelő településpolitikai koncepció, az intézkedések, rendelkezéseit, az állami — központi — fejlesztés-végrehajtások gyakorlata nem kívánatos arányokat hozott létre a települések fejlődésében. — Az újraelosztás túlzott mértékű koncentrálása nem teszi lehetővé a felhasználási mechanizmus demokratizálódását — mondotta Bogár László közgazdász —, az érdekérvényesítési mechanizmusban torzulás állt be; az elosztás rendszeréből hiányzik a társadalmi kontroll, a társadalmi ellenőrzés; a pénzzel egy-egy terület vagy település megkapja a pozíciót és a presztízst is, ugyanakkor más területek és települések „kicsúsznak” az elosztás köréből. Dr. Bartha Imre, az Állami Fejlesztési Bank Igazgatóságának osztályvezetője megemlítette, hogy amíg gazdasági potenciában Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyét csak a főváros előzi meg — addig az itt élők életkörülményeinek mutatói az országos rangsorban az utolsó három megye közé sorol bennünket. Ö szólt arról is, milyen utak vezethetnének az egyensúly megközelítése felé. Nagyon exponáltan fogalmazódott meg a tegnap délelőtti felszólalásokban a faluban élők közösségeinek újbóli létrehozása, pontosabban, a közösségi kezdemények felkarolása és támogatása. Molnár Zoltán író ezt a kultúra oldaláról látta megkö- zelíthetőnek. A kistelepüléseken, a falvakban, a korábban „elhalásra ítélt” településeken továbbra is élnek emberele, dolgoznak és életet „teremtenek” — amint ezt Gulyás Mihály író igen érzékletesen mutatta fel a cserehéti helyzet elemzésével. Hozzátéve, hogy ezek az aprófalvak élnek és jelzik erejüket, tehát kívánatos lenne, hogy a településhálózat fejlesztésében nekik is jusson figyelem és támogatás, segítés. Fekete Gyula hasonló gondolatokat felemlítve azt fogalmazta meg, hogy' „ami még nem bizonyította, hogy életképes lesz — azt ne részesítsük képtelen preferenciában: viszont ami még nem bizonyított^ életképtelenségét — azt ne ítéljük halálra”,.. A tegnap délutáni eszmecsere és vita a korábbi író- tábori tapasztalatok figyelembevételével is igen élénknek. gazdag tartalmúnak minősíthető, Mindennek a részletes ismertetésére nincs módunk, mint ahogyan nem volt irigylésre méltó helyzetben a tanácskozáson mindvégig elnöklő dr. Pusztai Béla, a megyei tanács általános elnökhelyettese, a népfront megyei alelnöke, amikor tegnap este hat óra tájban a kétnapos eszmecsere összefoglalását várták tőle a résztvevők. — Most csak benyomásokkal szeretnék reagálni az elhangzottakra — mondotta a megyei tanács elnökhelyettese —, s mindenekelőtt azt kell megállapítanom, hogy a remélt jó alapot adták rneg a vitaindító előadások és a korreferátumok az őszinte, nyílt véleménycseréhez. Ügy tapasztaltam, hogy a felszólalások. a megjegyzések a településpolitika kérdéseit annak „mélyrétegeiben” érintették, s magas fokú felelősségérzet, a jobbítás szándéka csendült ki minden résztvevő véleményéből. Voltak természetesen különbözőségek; a történeti megközelítésben és megítélésben is lehetett eltérő véleményeket hallani, de ezzel együtt kikristályosodtak a dolgok. Egy-egy település sorsának alakulásában eddig is ismert tényezők mellett mások is a kötőelem rangjára emelkedtek. Utalt rá dr. Pusztai Béla, hogy vannak már kezdeményezések az elosztási aránytalanságok feloldására, így például már ebben az ötéves tervidőszakban is nagyobb figyelmet kapott, a falvak, községek intenzívebb fejlesztése. Amíg az V. ötéves terv során a faluk fejlesztésére az elosztható alánból 7.1 százalék jutott, addig ebben a tervidőszakban a városok és községek 80— 20 százalékban részesülnek az anyagi javakból. — Osztom azt a véleményt, hogy szükséges a tanácsi ön- kormányzat elemeinek a gazdagítása. gyarapítása. Jogos igény, hogy a falu lakossága részese legyen saját települése alakításának és egy-egy település sorsának alakulása nem eshet áldozatul a köz- igazgatási szakszerűségnek ... Egyetértek azokkal, akik a hiányszámlán emlegették egyes települések vezetés nélkül maradását... A legteljesebb mértékben osztom azt a nézetet is. hogy a falvak összevonásával nem lehet az emberek érzésvilágát semmibe venni... Igaz az is, hogy meg kellene adni a tanácsok anyagi önállóságát, ennek feltételeit, azonban pontoson fel kell mérni, megteremteni... Megállapíthatjuk végezetül, hogy a2 arányos településfejlesztésért, a falu sorsának alakuláséért sok érdemes gondolat hangzott el az írótábor e lcétnapi eszmecseréjén. t. n. j.) A BUKKAIJA MEZÖGAZDASAG1 TERMELÖSZO- VETKEZET A BORSODI NYOMDA MISKOLCI UZE- MENEK LAKOSSÁGI SZOLGÁLTATÓ RÉSZLEGEI ÁTVETTE. SZOLGALTATASAINK: MEGHÍVÓK. NÉVJEGYEK, ÉRTESÍTŐK ÉS KISEBB ÜGYVITELI NYOMTATVA- NYOK GYORS ELKÉSZÍTÉSÉT RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLALJUK. MISKOLC ATTILA U 8 TElEfON: 15-484 (MEGKÖZELÍTHETŐ A DÓZSA GY U FElOP I
