Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-20 / 195. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 14 1982. augusztus 20., péntek «an Ütban a vonta IPocsai József hajóvezetö Stefán András hajógépész Vajda László gépkezelő és szakács Wem valószínű, hogy létezik olyan kiül mutatás, amely megmondaná, hány rmttió tonna kő „gurult-ús2ott” le összesen az elmúlt évtizedek folyamán a tokaji, zempléni kőrengetegből az Alföldre, a folyó töltéseinek lábához, oldalához, megerősítendő a gátakat, útját állni az árnak. Ez a rengeteg kő, amely évmilliók folyamán békésen nyugodott „születési helyén", miután kialakult, kihűlt és kivétetett a helyéről, mára alkotó, szerves részévé vált annak a tájnak, amelyben „el ültette tett”. Az a vidék is, a Körösök mernte, ahová a .múlt héten indultunk el az Eszak-ma- gyárprszági Vízügyi Igazgatóság Jégvirág—X. jégtörő hajójával, mint vontatóval és von- tájávál, mindig is szegény volt építőanyagokban, kőben, fában. A Bodrog torkolatától indult el a konvoj; elöl két önjáró MAHART uszály több mint 1200 tonna rakománnyal, utána a jégtörő két kőóriásokkal terhelt uszállyal, összesen 530 tonna teherrel, valamint a Tisza H. polipmarkolós kó- kvrakó hajó. A hajóvezetö Pocsai József a hajogépész Stefán András és a gépkezelő Vajda László vette gondjaiba a két krónikást. A vonta népes személyzetével, Nagy István és Seres Andor kotrómesterekkel, Szabó József „vitorlással”-helyettessel, illetve Tóth József és Balazs József matrózokkal, Bártfai Imre, C. Nagy Miklós és Hajdú István uszálykormányosokkal csak később, az átázás folyamán ismerkedtünk össze. A hajó kilométerekre is elhallatszó kürtje n-én 9 óra után adott jelt az indulásra Tokajban, az 543,7 tiszai folyamkilométer táblánál. Három nap múltával, 13-an 19 órakor érkeztünk meg a Hármas-Körös 14. fo- lyamkilométeréhez, ahol az eddig hozott kövei a jobb partcm levő 250 méter hosszú szakadásba építik be. Mi történt az utazás három napja alatt? A vonta összesen 63 órát volt úton, ebből éjszakai pihenéssel töltött összesen 12 órát, míg 7 órát a Kiskörei Vízlépcsőnél kényszerült vesztegelni-. Két helyen, Tiszalöknél és Kiskörénél kellett alaposan megbontani, átrendezni a vontát a zsilipelés miatt. Különösen kedvezőtlen a helyzet Kiskörén. A zsilipkamra igen keskeny, így az átjutás ilyen vontával önmagában is hósszadalmas, sok fizikai és szellemi erőfeszítést kíván a hajósoktól. Ez a „boxerolás” — ahogy ők nevezik — nem éppen a .legkellemesebb foglalatosság. A Hármas-Körös bokényi zsilipjénél erre nem volt szükség. Pirkadattól sötétig dolgoztak egyfolytában a hajó egyenként 200 lóerős főmotorjai. A több mint 30 fokos hőségben alaposan felmelegedett az egész hajótest. Az esti kikötéseknél segítségükre volt sok éves folyóismeretük, a kézjelekből is értő együttműködésük, az ultrahangos mélységmérő és a két nagy teljesítményű reflektor.. A munka azonban ezzel nem fejeződött be. Megkezdődött a szokásos esti takarítás, karbantartás. Ezt követte a tisztálkodás és az ízletes vacsora. Akinek kedve volt, nézhette a tévé műsorát, vagy rádiózhatott, esetleg újságot, könyvet olvashatott — amennyiben az embert egy ilyen nap után nem nyom ja el az álom, ha békén hagyják a szúnyoglégiók. Az úton is három részből áll az élet. A legtöbb időt a munka követeti magának, kevesebb idő jut pihenésre, étkezésre, tisztálkodásra, s csak ezt követi a kicsire zsugorodó szabad idő, amelynek az élő szó az éltetője, altatója. A hajós élet történetei nem ,hiábavalóan hangzanak el, hanem a tapasztalás példabeszédeivé lépnek elő; épüljön ezekből a fiatal hajós. Valamennyien elismerik, hogy gyönyörű, egészséges tájon úsznak át, de alig-alig veszik észre a szépség összetevőit. Pedig a táj, az élő világ burjánzóan gazdag és szép. A hajóról látva szokatlan az utca emberének. A hajósok, mint természetes közegüket, az évek során már megszokták. Egyébként is a hajó az ő munkahelyük, másra figyelnek, ügyelnek. Milyen emberek is ők, akiknek a víz és a kő a kenyerük és a kínjuk? Mindenekelőtt alkalmazkodó készségük hívta fel figyelmünket. A hajóépítők nagyon takarékosan bánnak a hellyel, a hajósok a viszonylag hosszú úton való összezártságuk alatt mindenekelőtt alkalmazkodó készségre tesznek szert, amely azután a kölcsönös megértésen, tiszteleten át törvényszerűen a kölcsönös segítségnyújtásig nemesedik. Pocsai József 46 éves, egészséges, erős testalkatú, sok tapasztalattal rendelkező hajóvezetö. Több mint negyedszázada járja a folyókat, matrózból lett vezető. Többszörös kiváló dolgozó és tulajdonosa áz árvízvédelmi emlékéremnek is. Steíán András hajógépész, 52 éves, igazi ezermester. Több szakmával rendelkezik, hosszú hajós gyakorlata sokoldalúvá tette, s mindez szorgalommal is párosul nála. Számos kitüntetés tulajdonosa, mint a 42 éves Vajda László gépkezelő is, aki szakácsnak éppen olyan kiváló, mint gépmesternek, de nem veti meg a takarítást sem. A hajó rendje, tisztasága figyelemre méltó. Napjában többször takarítanak, mint ahogy a gépek leállása után ezekről is gondoskodnak. Az érkezés utál másnap, szombaton reggel a Hármas-Körös 14-es számú folyamkilométerénél hozzáfogtak a munkához. A kőkirakó hajó polipmarkolója szorgalmasan szedte ki a hatalmas kőtömböket az uszályból,' s ejtette a part vizében levő gát lábához. A Jégtörő—X. separált menetben, vagyis vonta, nélkül fölvitt a folyón a néhány kilométerre levő Kunszentmártoníg. Ott váltunk ei egymástól, miután több mint 300 kilométert utaztunk együtt a Bodrog torkolatától a Tiszán Csongrádig, aztán a Hármas-Körösben a megszépült mezővárosig. Hazatérőben a kunszentmártoni vas9 útállomáson volt várakozásom. Megálltam a szorgalmasan dohogó malomnál, Tűzött á nap, meleg lisztszag áradt ki a hőséget lehelő nyitott ajtókon, ablakokon, és valódi lisztharmat hullott az utcakőre, a park füvére. A kapunál kis széken nyugdíjas molnár törölgette a homlokát. A kék munkásnadrág, amit viseli, a lisztporos kék svájcisapka és az elnyűtt levegős saru talán még a régi, ezekben koptathatta a malom falépcsőit, korlátjait. Keveset beszélgettünk. Ő utamrói kérdezgetett, én a termésről. Ezt mondta: „A búzát már betakarítottuk. Elegendő és jó kenyerünk lesz esztendőre is. Arra nézzen! — bökött a vasúton túlra. — Tengeri tengernek tűnik a tág, ameddig a szem ellát...” ' Szöveg: Oravec János Kép: Kozma István Puszáló és Piszke A rnegsárgult bamamackó Zsuzsó egyik felfedező útján került elő a-régi almáriumból, annak is a legaljából. Zsuzsó anyukájának könnyek szöktek a szemébe: — Te még megvagy? — kérdezte meghatottan a fakó macit, — látod, már háromszor fiatalabb nálad a lányom is... Zsuzsó persze, nem értett az egészből semmit: játszott néhány napig a jnegsárgult barnamackóval — aztán fölrakta őt is a babapolcra. Hej, alig bírt magával az elfelejtett mackó! Már régen lemondott róla, hogy valaha ■is előkerül, így most majd szét vetette az öröm! Nem is volt képes más egyéb cselekedetre : egyszerűen a nyakába borult Piszkának, a megzöldült tengerészbabának, és hatalmas puszit cup- pantott az arcára. .— Ejnye, te Puszáló! — zsörtölődött Piszka, aki nem szerette a kinyilvánított érzelmeket, csak Csicsikától, a kedvesétől — ejnye, te mackó, mit csókolgatsz le engem?! Persze, hogy rajtamaradt mackónkon a Puszáló név. Es persze, hogy mindenkinek a nyakába borult továbbra is: puszijaitól visszhangzott a babapolc. — Pszt! — szólt odn neki csendesebben Zde-nkó, amikor végül elvesztette a türelmét. — Ne cuppogj már. Csicsika alszik. — Jól van, jól, brummab- ról — felelte Puszáló, és akkora csókot nyomott Zdenkó arcára, hogy csak úgy zengett bele szegénynek a füle. Bayer Béla: Virágének Rózsás kalács nyelvem «(ott. Hej, viróaom haj! Szólok neked virágosért. Hej, virágom haj! Tavaszt szólok, szemsugarast. Hej, virágom haj! Szertefutó ezüstgarost. Hej, virágom baji Szellőt, szőkét, ficórrtcosat, Hej, virágom haj! Barkafüzért, bársonyosért, Hej, virágom haj! Arcod-egét felderítem. Hej, virágom haji Búdat tova penderítem, Hojo-baja virágon?! — Tudom, hogy csak szerétéiből beszélsz így velem! No, de amikor aztán Puszáló se szó, se beszéd, mellére kapta Csicsikát, és pu- szilgatni kezdte, Piszka komolyan megdühödött. — A gazdád jebezusát! — lökött nagyot Puszálón. — A durmucát neki, mindennek van határa! — Jól van, jól, brummab- ról — békítgette Puszáló a tengerészbabát. — Tudom, hogy csak szerel étből beszélsz így velem! — És persze az elmaradhatatlan, cuppanós • puszi . következett; Piszka meglepett arcára kiült a döbbenet. — Ide figyelj, Sün Sanyi, mi ezt nem bírjuk tovább — húzta félre barátját néhány nap múlva Piszka. — Segíts rajtunk, meri, ez a Puszáló megőrjít a cuppaniásaivak És bizony: attól kezdve, ha a fakó maci valakit átölelt, hogy megpuszilja, hirtelen valahogy mindig Sün Sanyit találta a karjai közt. Először ugye megörült, hogy újabb barátot szerezhet, de amikor az a barát úgy megbökte az orrát a puszinál, hogy bedagadt. tartani kezdett Sün Satyától. Egy napon aztán nem is bírta tovább, és elment Ak>mőrizöhöz. — Ó. Alomőriző, te babák jótündére, segíts rajtam, mert senki sem szeret — kezdte panaszosan a mondókáját — Hogyhogy senki ? — kérdezte Álomőriző, és Visz- szahangzó, a Sarok mégis - mételte: — Hogyhogy senki ?! — Nem hagyja senki: hogy megpusziljam! — kesergett Puszáló. Jó Bencének és Lajosnak, de még Erikának, is, Istvánnak még csak-csak, Rozinak aztán végképp nem jó ... Számolgatja a gyerek az asztali naptáron olvasható névnapok időbeliségét, amely jelzi az augusztus múlását, ami szerint Rozinak azért nem jó végképp, mert az már szeptember, amikor is ugye az iskola . . . Sajátos értelmezés, de logikus, különösen a vakáció utolsó napjaiban, amikor szinte már csak órák vannak hátra a verőfényes augusztusból ... Amikor még sokan vannak a strandon, a téren, kellemes a lépcsőházi terefere. Aztán lassan előkerülnek a kinőtt — És szereted te azt, akit megpuszilsz? — kérdezte Álomőriző. — Hát, persze! — csodálkozott Puszáló. — Pedig én azt hiszem, ez nem igaz. — Nem igaz! — visszhangozta a Sarok. — Ne puszikkal bizonyítsd a szere tetet, a barátságot — folytatta Álomőriző. — Bizonyítsd be! — Ó. köszönöm, nagy tündér! — hálálkodott Puszáló, és hirtelen cuppanós puszit nyomott Álomőriző arcára. — Köszönöm! — Látod — mondta szemrehányóan Álomőriző. — Mit csinálsz megint... És Puszáló szégyenkezve hazaballagott. De attól kezdve, ha kértek tőle valamit, örömmel elvégezte, és segíteni próbált, amiben csak tudott-. A babák lassan már nem kerülték ki nagy ívben, s amikor egy napon Csicsikát — az utolsó pillanatban elkapta, pedig az álmában forogva a polc szélére csúszott, Piszka egyszer csak megölelte az álmélkodó barnamackót. — Ez mi volt? — kérdezte Puszáló. — A puszijaid mögött nem, volt érzelem — felelle Pisz ka csöndesen. — De most már tudom: örökre a barátom vagy. -Szegény megzöl-* dűlt .tengerészbaba! Puszáló a karjába kapta, mit kapta: ragadta, S hiába tekergeti Piszka, hogy megmeneküljön valahogy — talán még azóta is puszikat cuppantgat az arcára ez a fékezhetetlen, megsárgult barnamackó. iskolaköpenyek — „úgy nő ez a gyerek, mintha húznák" —, a fül nélküli iskolatáska, ami javítás nélkül került a sarokba még a vakáció elején. a megtizedelt filctoll- készlet ..., mert hát ugye a jö'vőre is gondolni kell. Aztán eljön a nap, amikor vadonatúj iskolaköpenyben, ép fülű táskát cipelve, kimosdatva indul útjára a csemete. a szeme pedig nevet a nyári napsütésben lebarnult arcából, amikor megpillantja a két hónapja nem látott Bencét... és Rozit, akivel majd a paciban együtt ül, mert még tavaly megígérte... (Köpöczi) Jó Bencének... Rejtvény írjátok be az ábrába 9 az 5-tőí 2^-ig terjedő számokat úgy, hogy a számjegyek összege a vízszintes és függőleges sorokban, valamint a két átlóban egyformán , 85—85 legyen! Könnyítésül négy számot már előre beírtunk. A megfejtéseket nyílt levelezőlapon augusztus 25-ig küldjétek be! Az elmúlt heti rejtvény megfejtése: Kolozsvári Grandpierre Emil. A helyes megfejtéseket beküldők közül könyvjutalmat nyertek: Rusznyák Nóra Bánszállás, Czimer István Berente, December út 13., Angyal Norbert Mezőzombor, Kossuth út 3., Várkonyi Ferenc Tárcái, Kossuth út 5., Csépke Judit Alsódobsza, Jegenye út 38., Luterán Katalin Sajóbábony, Erkel út 23. A könyveket postán küldjük eL
