Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-03 / 180. szám
1982. augusztus 3., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A környezethez alkalmazkodva A népgazdaság hatékonysága nem kis mértékben attól is függ, hogy az egyes ágazatok politikáját — az iparpolitikát, a kereskedelempolitikát, az agrárpolitikát — milyen mértékben sikerül összehangolni más ágazatok politikájával, azaz a népgazdaság egész rendszerével. Nem véletlen hát, hogy a népgazdaság jelenlegi helyzetében — amikor a lassan növekvő termelésből kell kielégíteni a hazai szükségleteket és abból leéli eleget tenni a növekvő mértékű külföldi kötelezettségeinknek — a gazdaságirányítás centrali- záltabbá, direktebbé vált. A szabályozórendszer módosításai, finomításai azonban nem minden vállalatot érintenek ^egyformán. A fogyasztási cikkeket gyártó ipar például még nem nagyon érzi az eladási gondokat. A belkereskedelmi vállalatok azonban a Magyar Nemzeti Bank „szűk pénz” hitelezési politikájának, az ipar monopolhelyzetűnek és nem utolsósorban a fogyasztók fizetőképes keresletének gazdasági nyomása alatt vannak. — Az év közben kiadott „rendeletcsomag” a korábbi időszakhoz képest az Északmagyarországi Tüzelőszer és Építőanyag Nagykereskedelmi Vállalatot (TÜZÉP) is kedvezőtlen helyzetbe hozta. — Az új szabályozók — mondja Gyurkó József, a vállalat gazdasági igazgató- helyettese — a vállalat nyereségágon képződő fejlesztési alapját 50 százalékkal csökkenti. Ez, figyelembe véve a vállalat egész gazdálkodását, még a szinten tartáshoz sem elegendő. — Ilyen körülmények között növekszik a költséggazdálkodás szerepe. Melyek a legnagyobb veszteségforrások, költségtényezők ? — Jelentős összeget tesz ki a kocsiálláspénz és a selejtezési veszteség. Igen számottevő a kockázati veszteség, valamint az épületek, gépek fenntartásának költségkihatása is. — Vegyünk talán néhány költségtényezőt részletesebben is szemügyre! Tudomásunk szerint a TÜZÉP-tele- pek viszonylag jól gépesítette^. A gépkihasználás éves. szinten mindössze 9,4 százalékos. ezzel szemben 6—7 millió forint körüli összeget fizetnek ki évente kocsiállás- pénzként. — A tüzelő- és építőanyagok jelentős része lökésszerűen érkezik. A szénbányák irányvonatait, vagy a Szovjetunióból érkező lökésszerű, nagy mennyiségű cementszállítmányt — a Borsod, Heves és Nógrád megyében levő mintegy 100 TÜZÉP-te- lep — iparvágányok és fuvareszközök hiányában, képtelen megfelelően fogadni. — Az elmúlt évben az építőanyagok árának átlagosan 2,5 százalékos emelkedése a vállalatnál 104,8 százalékos árbevétel-növekedést jelentett. Változatlan áron számolva ez annyit jelent, hogy a forgalom tavaly nem haladta meg az 1980-as szintet. A kislakásépítési és a ví- kendházépítési kedv, vagy vásárlóerő idén észrevehetően csökkent. Ez a tény, valamint a többcsatornás beszerzési források, így a termelőeszköz-kereskedelmi vállalatok tevékenységének megélénkülése természetesen hatással van a vállalat forgalmára is. Egyszerre aránylag kis tételeket jelentettek, de összességükben mégis tekintélyes mennyiséget képviseltek a különböző pótlásokhoz, a tatarozásokhoz, a javításokhoz, az udvarok betonozásához stb. -felhasznált építőanyagok vásárlása. Napjainkban úgy tűnik, hogy ez a piac, ez az értékesítési lehetőség is beszűkült. — Mit lehetne a foi-galom első félévi alakulásáról elmondani? — Cementből az igényeket korlátlanul ki tudjuk elégíteni, de a forgalom elmaradt a tervtől. Falazóanyagból, csempéből és palából kevesebbet, padlóburkolatból, hullámlemezből és tetőcserépből többet adtunk el, mint tavaly. A nógrádi és a borsodi szénbányászat gondjai — a szén minőségének, illetve a szénkitermelés feltételeinek romlása — közismertek. Összességében tehát: a vállalat első félévi forgalma a bázisszint körül mozog. — Milyen teendők várnak a TÜZÉP kollektívájára? Egyáltalán, tudatosodott-e eléggé a dolgozókban, hogy az új, a nehezebb gazdasági körülmények más munka- módszert, a munka színvonalának javulását igénylik. — Ügy látom, és úgy gondolom, hogy még nem mindenki érzékeli egyértelműen: hogy sokkal jobb kereskedelem-politikai gyakorlatot kell általánossá tenni. Javítani kell a kiszolgálás színvonalán és a telepek egyes dolgozóinak magatartásán is van csiszolnivaló. A dolgozók oktatásával, tanfolyamokkal elő kell segítenünk azt is, hogy tanácsadással is elláthassuk az építkezőket. — A belkereskedelem és az ipar közötti kapcsolat- rendszer lassú és nem felel meg a gyorsan változó értékesítési lehetőségekhez való alkalmazkodás, a feszes pénzügyi gazdálkodás követelményeinek. Ez már nem vállalati kategória ... — Igen ... Nagyon jó lenne, ha elérhetnénk végre, hogy az ipar rendelésre szállítaná a hiánycikkeket. Régen várjuk, hogy a rossz, gyenge minőségű terméket visszaküldhessük és nem kellene attól tartani, hogy ilyen esetben azt követően még ezt sem kapunk. Ipartól független minőségellenőrzésre is szükség lenne. Buchcrt Miklós mm Háromezer tonna zöldbabot tartósítanak az idén. A gépsoron az exportra kerülő ceruzabab. Telik a megye „jégszekrénye' Türelem kell a Bűzi nyárhoz Hogyan lehetne többet exportálni? A technológia és a gyártmányszerkezet olyan, hogy egész évben szezon van a miskolci hűtőházban, az évi gazdasági siker mégis elsősorban a nyári hónapokon múlik. — Milyen az idei zöldség- és gyümölcstermés — kérdezzük Patalei Pál igazgatót — Egresből, szamócából és málnából kevés termett, és a minőség sem volt kifogástalan. Más gyümölcsből és zöldségből lesz annyi, ameny- nyire szükségünk van. — Mennyit termel az idén a gyár? ' — Tizenöt-tizenhat ezer tonna árut gyártunk, félmilliárd forint értékben. Ez nagyjából megegyezik a múlt évivel, csak szerkezetében módosul a termékösszetétel. Zöldbabból háromezer tonnát tartósítunk, többet mint tavaly és ezer tonnával több zöldborsót. Burgonyából viszont kevesebbet dolgozunk fel. Négyszáz grammos klscsomagban és 2,50 kilós gyüjtőcsomagban jelenik meg a keseredésmentes, szeletelt uborka „Milyen ember Tóth Máté János?” — kérdezem a köröttem álló öntőbrigád tagjait. Egymásra néznek, aztán egyszerre ketten is válaszolnak: „Jó munkás”. Úgy mondják „jó munkás”, hogy ebben a két szóban benne van minden, amit Tóth Máté Jánosról tartanak. Jó munkás, tehát jó ember, becsületes, tisztességes ember. Nem is tesznek hozzá többet. Minek ? Aki akarja, ebből a két szóból is tudhatja az emberről a véleményüket. Azt hiszem, igazuk van. Mégis eltöprengek kissé ezen a minősítésen. Mert minősítés ez a két szó. T. Máté Jánosról. Minősítés a_ javából, még akkor is, ha soha nem kerül bele a káderjellemzésébe. Bár jó volna, ha bekerülne, mert nincs magasabb értékű dicséret egy dolgozó minősítésére, mint az: „Jó munkás ember”. A „jó munkás” minősítésnek akkor is értéke volt, amikor még Horthyék Magyarországán százezrek kínálták munkaerejüket az emberpiacon. És ma is érték, még azokban a kapitalista országokban is, ahol a munkaadók válogathatnak a munkanélküliek milliói között. Eszembe jutottak Kádár János szavai, amelyeket a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén mondott. „Most arra van szükség, hogy mindenki jól dolgozzon, hogy mindenki jobban dolgozzon: az ország irányítását, a vállalatok vezetését végző emberek is, meg a gépeken, az íróasztalok mellett A jó mu és a munkapadok mellett dolgozó emberek is.” Talán sohasem volt még olyan nagy szükség e hazában a jó munkára, mint most, amikor a munkánk minőségétől függ, hogyan alakul az ország gazdasági, kereskedelmi mérlege; s tud- júk-e tartani elért életszínvonalunkat. Némely vállalatnál, gazdaságban még sincs elég becsülete, nincs kellő értéke a jó munkásnak. Mondani ugyan mindenki mondhatja, hogy a jó munkásokat meg kell becsülni, mégis gyakran előfordul, hogy éppen a kellő megbecsülés hiányában kérik ki a muhkakönyvüket — tíz-tizenöt éves munkaviszony után — kiváló munkások. Távozásukat azzal indokolják, hogy többet fizetnék egy újonnan felvett, kétes képességű szakinak, mint nekik, akik már sokszorosan bebizonyították megbízhatóságukat. Az is előfordul, hogy a jutalmazásnál nagyobbra értékelik azt. aki „megjavult”, mint azt. aid soha nem „romlott el”, aki mindig jól dolgozott, csendben, szerényen végezte a munkáját. Pedig mindenütt magasabbra kellene emelni a jó munkás értékét. És ahol elhomályosodott, vagy elveszett, csökkent, a jó munkás becsülete, ott sürgős teendők vannak. A kollégák, a szaktársaik mindenütt tudják, ki a jó munkás. El is ismerik, fel is néznek rá. Tisztelettel és becsülettel emlegetik a nevét. De, sajnos a munkaügyi osztályokon és személyzeti osztályokon nem mindenütt ismerik eléggé. A minősítésekben sokszor nagyobb hangsúlyt kap a „jó modor”, a „hajlékonyság”, a formális „képzettség”, mint a jól végzett munka. Pedig a jó munkást nem nehéz felismerni. Mindennél fényesebben világítja meg az ember értékét a teljesítménye. Lehet valaki vezető vagy beosztott; ülhet íróasztal mellett, állhat a munkapadnál; irányíthat gépet, forgathat kézi szerszámokat; kutathat, tervezhet, taníthat, gyógyíthat; szolgálhat az utcán, árulhat a pultnál — a munkája elárulja, milyen ember. A jó munkás nem tud, nem hajlandó rosszul dolgozni! Mondom a kisiparos autószerelőnek: csinálja meg gyorsan a szervizt, mert sietek. „Akkor • vigye, uram, máshová a kocsiját, mert én gyorsan, kapkodva nem tudok dolgozni, csak jól!” Húsz éve járok hozzá — valóban, mindig jól dolgozott. Sohasem siet, de amit megcsinál, az meg van csinálva. Most már a munkaversenynek sem az a célja, hogy siessünk, kapkodjunk, hanem az, hogy okosabban, takarékosabban. gazdaságosabban, tellát jobban dolgozzunk. Népgazdasági terveink sem a mennyiséget szorgalmazzák, hanem a gazdaságosságot az eladhatóságot a hazai és nemzetközi piaci értélvet — tehát a jobb munkát. Ehhez pedig- jó munkások kellenek! Kellenek a vezetői, irányítói, szervezői, tervezői munkakörökbe is, meg a végrehajtói, gyakorlati megvalósítást kívánó munkakörökbe is. Egyesek azt mondják: a jó munka drága, a jó munkást meg kell fizetni. Valóban, a jó munka, értéke nagyobb, a jó munkás többet érdemel. De nem a jó munka a drága, hanem a rossz. Mert a rossz munka terméke vagy .eladhatatlan, vagy újra kell vele dolgozni, a hibát ki kell javítani, és így dupla időben, dupla munkába, dupla pénzbe kerül. A rossz munkást hiába fizetik jobban, az akkor is rossz munkát csinál. A jó munkás viszont — ha pénzt kér is — nemcsak a pénzért dolgozik, nála számít a becsület: ha a nevét adja a munkához, akkor az olyan lesz, amiért vállalja a felelősséget. És ez mindennél több! Ha a jó munkának az országban mindenütt nagyobb lesz a becsülete, az a mi, szocializmust építő hazánk becsületét is növelni fogja a világban. Gerencséri Jenő — Lesz-e elég mirelit gyümölcs a télen? — Négyezernyolcszáz tonna gyümölcs tartósítását tervezzük, ebből 2500 tonna már a raktárakban van, a későbbiekben még szilvát és őszibarackot tartósítunk. Ebből a mennyiségből bőven jut a hazai boltokba és exportra is. — Hogyan alakul a gyár idei exportja? — A terveknek megfelelően — mondja Pataki Pál. — A mainál sokkal több zöldséget és gyümölcsöt tudnánk eladni külföldön, ha alacsonyabbak volnának a termelői árak. Különösen a bogyós gyümölcsök és a burgonya termelői ára magas. Véleményem szerint még ma is kevés gazdaság foglalkozik zöldség- és gyümölcstermesztéssel. Tudok olyan termelőszövetkezetről, amely zöldségtermesztésre alkalmas területet vet be búzával, csupán azért, mert a búzáért preferenciát kap. Az itt termelt búza hektáronkénti termésátlaga egyébként 8 mázsa ! A Magyar Hűtőipari Vállalat Miskolci Gyárának több éves termelői kapcsolatai vannak a környező megyék mezőgazdasági nagyüzemeivel, de érthető módon örülnek, ha borsodi mezőgazda- sági üzem is kapcsolatba lép velük. A borsodsziráki Bartók Béla Termelőszövetkezet például zöldbabot kezdett termeszteni az idén a hűtőház számára. így vált lehetségessé. hogy növelni tudták a zöldbab mennyiségét. Zalaegerszegről ide kerültek a zöldbab-feldolgozó gépsorok, a miskolci gyár szakosodott a zöldbab-feldolgozásra. És ez nagyon jó, mert a ceruzabab jól exportálható. Görögországban, Angliában, Svédországban, Hollandiában és az NSZK-ban vásárolják. — Újdonságai is vannak az idén a miskolci gyárnak. — Sikerült végre elegendő broccolit termeltetni. Egészben és kockára vágva dolgozzuk fel. A paprika-és paradicsomszezon idején gyártjuk, egészen az első fagyokig. ősszel megkezdjük a broccoli levesének a gyártását, igen ízletes étel, reméljük, megkedvelik a fogyasztók. Ugyancsak ősztől gyártunk egy finomfőzelék-keveréket is. ^)t alkotórészből áll. Egy újdonság gyártásának már szemtanúi lehetünk az üzemben. Készül a gyorsfagyasztott, hámozatlan uborka. — Sikerült Hollandiából beszereznünk olyan uborkafajtának a magját, amely nem keseredik, a nálunk honos fajtáknál könnyebben emészthető. Szeretnénk ezt a fajtát nálunk is meghonosítani. Második éve, hogy a hűtőház az Unió Áfész-szel karöltve kistermelői felvásárlást. végez. Mintegy 3 millió forint értékű gyümölcsöt vásároltak fel. Gondot csupán az okozott, hogy nagyon sok kistermelő meteor és maliga fajtájú meggyet termel, ami nem tartósítható. Nem tartósítható a fehér ribizli sem. Néhány kistermelő gyümölcsét pedig azért nem tudták átvenni, mert túl éretten szedték le. — Milyen a hangulat a gyárban ? — kérdezzük az igazgatót. —t Nagy türelem kell a nyári munkához, a nyári munkarend kevés szaoad időt hagy. A mi műszakbeosztásunkhoz sajnos, nem alkalmazkodik a közlekedés, nem alkalmazkodnak a gyermek- intézmények, sok gonddal küszködve dolgoznak az asz- szonyok. Helytállásuk valóban példás. Lévay Györgyi Fotó: Fojtán László
