Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-31 / 178. szám
ESZAfC-MAGYARQRSZAG 10 1982. július 31., szomliof n Kesztyűi dobtak Kegíevich grófnak A székesegyház neogótikus épülete A templom pazar belseje ' Hosszas mellőzés után ® ismerték fel a péter- vásári templom építészeti értékeit. Azóta terjedelmesen foglalkozik a Heves megyei műemlékkel minden valamirevaló szakkönyv; azóta országos hírűvé vált a palócok „székesegyháza”. X helyi lokálpatrióták méltán lehetnek büszkék településűk krónikájára, hiszen ez a vidék ősidők óta lakott volt. A régészek vaskori karpereceket leltek itt, és szkíta sírra, edényekre bukkantak. Honfoglaló eleink jelenlétéről is számos relikvia árulkodik.. Az oklevelek már 1247-től említik, méghozzá Endre bán birtokaként. Az 1332—37-es pápai tized jegyzék plébániájára utal. Mindez azért is lényeges, mert megalapozottnak tűnik az a nézet, hogy valamiféle temploma is lehetett, s ezt renoválták, építették át később. Erre egy 1060-ban megtalált, hefalazott palackban levő latin nyelvű szöveg is utal. nem részletesen, de meglehetősen hitelt érdemlően. Sok földesúr váltotta egymást. Tamás erdélyi vajdát a Percnyiek, a Mágosyak. a sövényházi Móriczok, a Ta- t.ayak, a Semseyek, a- Kani- r.sav testvérek, p Csanádiak követték. Érthető. hogy mindannyian ragasztottak javadalmukhoz, hiszen a falu már 1445-ben vásártartási joggal felruházott mezőváros voü. Az egyik Móricz lány, Borbála, a minden bizonnyal délceg, a női szíveket melengető Kegíevich Miklós diósgyőri, majd ónodi várkapitánynak nyújtotta kezét, s vele együtt — ez lehetett az igazi vonzóerő akkor is, ha a szerelmes asszonynak eszébe sem jutott — a helység és a terjedelmes határ fele részét. Közben adódtak ugyan nehézségek, de a konok férfi csak elérte azt, hogy gyermekeinek — Ádámriak és Zsig- mondnak — biztosította az annyira óhajtott tulajdonjogot. A XVIII. század első esztendejétől kezdve ők és utódaik tovább gyarapodtak. Ezzel a családdal eleinte nem volt szerencséjük a lakosoknak. Eszterházy egri püspök 1767-ben ellátogatott ide, és vizsgálata során a templomot — a lélekszámhoz mérten — kicsinek, szűkösnek, s elhanyagoltnak tartotta. A canonica visitáció el is rendelte, hogy a kegyúr saját költségén — építtessen egy újat. A valószínűié; nemcsak rátarti, hanem zsugoriságával is feltűnő arisz tokrata semmibe sem vette az egyházi határozatot. Any- nyira feldühödött, hogy a papnak még a szükséges javításokat is megtiltotta. Persze az önérzetes jobbágyok nem hagyták annyiban a dolgot. Szervezkedtek, küldöttségeket verbuváltak, s úgy döntöttek, hogy a nélkülözések árán is. saját költségükön újjávarázsolják az épületet. Ráadásul még azt is elértéit, hogy egy'esztendőre mentesítsék őket a megyei közműnk á k tói. Az őket követő nemzedékek nem feledték eleik „fegyvertényét”, s jórészt ezért a közkeletű palócok székesegyháza titulus. A famíliában azonban nem öröklődött a fukarság. Keg- levich Károly gróf igazi mecénásnak bizonyult. Jóvátette az egykori hibát, s lebontatta — 1811-ben — a még kifogástalan állapotú építményt, mert újat, pompáza- tosabhat álmodott. Egyéb indokai is voltak. Erre így utal a már jelzett palackban lelt iromány: „Gróf Kegíevich II. Károly fenséges Úristenhez vonzott buzgóságából templomot épít leányának, Odeschalchi In- noncemtné született Gróf Kegíevich M. elhunyta emlékére nagy szeretettel, művészi ízléssel”. Az utóbbi megjegyzés tényleg nem túlzás, mert Povolni Ferenc személyében kitűnő tervezőt és kivitelezőt V választott ki. A főúr nemcsak a szaktudásban bízott, hanem hadilábon állt az egri érsekséggel is, ezért készséggel fogadta szolgálatába azt az építészt, akit szűklátókörűségből vagy egyéb indulatoktól vezérelve mellőzi ek. Jó érzéssel töltötte él .az a tudat, hogy borsot törhet az eminenciás úr orra alá. Fizetett is bőkezűen. Az építőművész — egyáltalán nem túlzás ez a kifejezés — évente a költségvetésen felül kapott honoráriumot; 100 forintot, 300 font lisztet, 300 font zsemlyelisztet, 1200‘font kenyérlisztet, egy hízott sertést, 30 font tehén vajat. A mesterember-legényekét az uraság tartatta étellel és fizette is. Mindez nem volt hiába. A kész mű felülmúlta a várakozást. A középkori falaktól védett területen ■ — minderről ma is meggyőződhetünk — háromajtós, neogótikus épület szökell a magasba. ■ P. I. Hordozható vízerőmű Fontos népgazdasági probléma megoldására alkalmas a kirgiz szakemberek által kifejlesztett hordozható víz-, erőmű. A mikroerőmű felállítása egy órát sem vesz igénybe.- A mindössze k}>. 81! kg súlyú aggregét elegendő áramot szolgáltat helyiségek világításához és fűtéséhez, hűtőszekrény, mosógép és villanytűzhely üzemeltetéséhez, akkumulátorok feltöltéséhez. . A világon számos vízerővel működő mikroáramfej- lesztő típus ismeretes, de egyik sem mozgatható. Ez a mindössze négy szerkezeti részegységből — vízgyűjtőből, rryomótömlőból, energiablokkból ás feszultség.szabá- lyozóból — álló áramfejlesztő viszont gyorsan összeszerelhető és lebontható, áttelepíthető egyik helyről a másikra. A másfél kilowatt teljesítményű áramfejlesztő normális működéséhez elég egy olyan kis patak, amelynek másodpercenként 50 liter a vízlefolyása és négyfokos a mederesése.-;y-n'V „ p t*n . , ---------------------------------------------H &vekhö! írjátok be az ábra vízszintes soraiba az alább felsorolt neveket úgy, hogy az átlóba kerülő betűk felülről lefelé olvasva egy osztrák zeneszerző nevét adják eredményül.' Ki a zeneszerző? BÁLINT, , ELVIRA, ESZTER KONRÁD, MARGIT. RAFAEL. A megfejtést augusztus 4-ig, nyílt levelezőlapon küldjétek be! Az elmúlt heti rejtvény megfejtése; Nem írok, nem olvasok, én magyar nemes vagyok A hélyes (megfejtéseket beküldők közül könyvjutalmat nyertek: Fazekas Gabriella, Sárospatak, Batkó János út 2.; Sziráczki József, Kazincbarcika, Lenin út 45.; Minyó Szilvia, Sajópálfalva, Szabadság út 23.; Kavecsánszki Imre, Forró, Ady út 12.; Lukács Valéria, Szirmabesenyő, Állomás út 104.; Kerekes Tibor, Abaújvár, Petőfi út 38. A könyveket postán küldjük el. Deák Mór: Hörgyő és Amikor Nagyapóék elmentek hazulról, Gergőre bízták az állatokat. Noiszen, jóra! Addig kergetőzött a tyúkokkal, míg azok jobban féltek tőle, mint a rókától. Mert Gergő csak a kicsi fiiatokat szerette — bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az ö sze- retetébe bizony két kiskutya és jó néhány kismacska is belepusztult már! És aztán Kacsamamát is rábízták Gergőre. Éppen amikor kopp-reccs, egy kiskacsa bújt elő alóla. Gergő a kezébe fogta, duruzsolt neki, szegény kiskacsa alig győzte kapkodni a fejét. Kopp-reccs, kopp-reccs, tizenhat kiskacsa. Nosza, előkerült a fateknő, a kis kacsák meg zutty, bele a hideg vízbe! Másnapra —mert még nem volt elég meleg a sárga kis ruhácskájuk —, másnapra már mind megfázott. Ha tudtak volna, prüszköltek volna; így csak az oldalukra feküdtek, és sorjában behunyták a szemüket. Hiába volt akkor már per-( patvar, hiába haddelhadd, hiába győzködött Gergő, hogy nem akart ő rosszat —• csak két kiskacsa maradt meg. Gergő kikapott, és sir-* va kiszaladt az udvarra. — Te, Hörgyő, mar megint jön — mondta az egyik kiskacsa a másiknak, ahogy meglátták. — Ö, szent Kacsaapó# segíts! Ebből nem sok jó sülhet ki! Futás Kacsamamához!. És bizony Gergő nem is na gyón látta a kiskacsákat. Menekültek előle, ahogy csak bírtak — s fel is nevelkedtek rendben. Addig-addig . .. míg egy szép nyári nap estéjén nyugovóra nem tért a család. Nagyapó aludt belül, Nagyanyó középen, Gergő meg az ablak alatt. És egyszer csak hallja ám: — Gügyőke, mesélj nekem, hadd tudjak aludni! — Jó, Hörgyő, de melyik mesét nem ismered még? —: Hát például azt nem ismerem, hogy — mondta Hörgyő, és elmesélte elejétől végéig Hamupipőke történetét (persze, az ő meséjében galambok helyeit kacsák segítettek Hamupipőkének). El is szunnyadt tőle. Gügyékével együtt. De Gergő csak annyit értett az egészből, hogy háp és hogy sóhajtozik valaki. — Nagyanyó! — rázta meg a vállát Nagyanyának. — A pekingi kacsán kívül egy kacsa se néma, ugye? — Nem, Gergő. — És nem is sóhajtozik, ugye? — Nem, Gergő, a többi hápog— De ez a két kacáa sóhajtozik! — vágta ki diadalmasan Gergő. — Mert megnémultak miattad — dörmögte Nagyapó. De erre már felriadt Gügyéké is. — Te, Hörgyő, hallod a tollatlanokat? — Már megint az éretlenszínű beszél — felelte Hörgyő. — Rosszban sántikál vajon? — rémüldözött Gügyéké. — Nem tudom — Ijedt meg Hörgyő is. És addig ijesztgették, rémisztgették egymást, hogy Gergő egy szemet sem tudott aludni reggelig, A két kacsa átbeszélt az álmain. És addig ijesztgették, rémisztgették egymást, hogy Gergőt egy teljes hétig nem hagyta békén a kacsasuttogás. Elaludt az iskolában, elaludt evés közben, elaludt elalvás közben is. — G ügyőke! •— Látom! — Ez valami csel lesz — riadozott Hörgyő, ahogy Gergő egy nagy tál kukoricát tolt eiibé. — Azért jó! — csámcsogta Gügyőke. Ügy degeszre laktak. hogy Gergő meg is simogathatta őket. És aznap este végre nyugodtan áthatott.: bár álmában Hörgyőnek és Gügyökének kellett akáclevelet szednie. Tudomány — technika segítségével két hírközlő műholdat lőnek fel a világűrbe, a TDF—1-et ás a Telecom—1-et A TDF—1 televíziós műhold tv-képeket közvetít, s a^ok egész Franciaország területén foghatók lesznek a képünkön látható parabola antennák segítségével. Ezeket az antennákat a házak tetejére fogják felszerelni, Felmérések szerint a 80-as évtizedben az ország területén mintegy hatmillió lakásba szereltetik le! a parabola antennát, amely több csatornás képvételt tesz lehetővé. A televíziós műhold képeit természetesen nemcsak Franciaországban, de az NSZK-ban és más európai országokban is fogni lehet. Kb. 100— 120 millió európai ember számára sugároz képeket majd a műhold. A másik hírközlő hold. a Telecom—1. különféle információkat, bankadatokat, video- konferenciák anyagát sugározza a francia szervek számára Ez a hírközlő hold kitűnő összeköttetést biztosít az anyaország és Franciaország tengerentúli megyéi, területei között. Sí ill t tó*». rm ■ ■*»*. r «• >0% Lm v r J 'v ; ■:< iíW 'ri'V-,'- r, ■ v . u .- —ja Francia cégek bemutatták azt a para- © bola tükörantennát, amelynek segítségével lehetővé válik televíziós műholdak jeleinek közvetlen vétele. A tervek szerint 1983-ban vagy 1984-ben Ariane rakéta
