Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-04 / 155. szám
1982. július 4., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Közbiztonsági, közrendvédelmi akció Kazincbarcikán A játék nyelve nemzetközi... „ ... barátokat is szereztünk ...” Lengyel úttörők a csanyiki táborban Katowicéből, Sosnowiecből, Wodislatvból érkeztek. A zápor pár perce hagyta abba — a sajókazai „cárikor" büfé vendégei mór kitelepedtek a tenyérnyi kert- helyiségbe. Kezükben söröskorsót, vagy féldecis poharakat tartanak, borisszát alig-aiig látni. A vendégkör közvetlen, az egyenruha nem félelmet, inkább tiszteletet kelt, innen-onnan ránk köszönnek. — Tíz éve, 1972-től dolgozom itt — mondja Pisák Mihályné, akit pár perces beszélgetésre a pult mögül hívtunk el. — Azóta egyetlen verekedés tanúja voltam csak, s akkor sem történt nagyobb sérülés mert egykettőre megérkezett az „URH” és hamar széjjelválasztották a fiúkat. Kialakult vendégkörünk van, mindenki ismer mindenkit. Ha előfordul, hogy valaki mélyebben a pohár fenekére néz, arra is inkább vigyáznak, hazavezetik. A kötekedőket — mi tagad ás akadnak ilyen vendégek is — pedig hamar lecsillapítják. Ugyancsak Kazán, a „Mosoly” presszóban a kuglicsata áll a figyelem középpontjában. A csapos Polonyi János (akkora tenyerei, izmai vannak, mintha csak egy Rejtő-könyvből lépett volna ki) szavai szinte megismétlik az előbb hallottakat. Botrány itt is csak nagyolj régen volt, bár nagy forgalmat bonyolítanak le az apró söntésben és az udvaron. A fizetésnap —, mert ma az van — se nem oszt, se nem szoroz... Itt is a törzsvendégek alkotják a „derékhadat” — ha valaki csak a pénzét elinni, s nem szórakozni jönne be, azt ki sem szolgálják — állítja Polonyi János. (A szerdán, Kazincbarcikán megtartott közrendvédelmi, közbiztonsági akció során — már most eláruljuk — nagyobb „esemény” nem történt. Végigjártuk a város és városkörnyéki települések vendéglátóipari egységeit, az éttermeket, bisztrókat, söntéseket, és annak ellenére, hogy aznap volt előleg a bányászoknál, az építőiparban, s ugyancsak azon a héten fizettek több más üzemben is, nagyon kevés ittas emberrel találkoztunk. Az utcák este fél kilenc, kilenc óra tájban elnéptelenedtek, a legtöbb ablak mögül a televízió fényei sugároztak. „Itt munkások laknak — hallottunk egy véleményt az utcán —, akik szeretnek tiszta fejjel ébredni. s úgy indulni a munkába.” Űgynevezett éjszakai élet nincs Kazincbarcikán. Egyetlen bár van csak a Polimer szállóban, az is zár este tíz órakor. A városban egyébként évente nyolcszáz körül mozog az ismertté vált bűncselekmények száma. Az erőszakos bűncselekmények — rablás, emberölés, nemi erőszak — ritkán fordulnak elő, a rendőröket a legtöbb esetben a vagyon elleni bűncselekmények miatt hivják ki. Kisebb kárértékű lopások, így kerék- párlópások, garázsfeltörések, bérházi pincék feltörése viszonylag gyakran előfordul. A városban élő, munkaképes cigány férfiak mindegyike rendelkezik munkahellyel. Mindez nem jelenti azt, hogy könnyű dolga lenne a rendőröknek. Kazincbarcika Miskolc és Ózd, valamint Eger és Edelény között fekszik, fontos közlekedési csomópont. Az „utazó bűnözés” elleni harc a rendőrség egyik legfontosabb feladata.) Az esti, összevont ellenőrzésen az első mondat minden asztalnál egyforma: — Jó estét kívánok! Rendőrség, kérem a személyi igazolványokat! A „Halász” vendégeinek reagálása eltérő. A többség az izgalom legcsekélyebb jele nélkül nyújtja legfontosabb okmányunkat, mások meglepődve kutatnak zsebeikben. retiküljeikben, s akadnak olyanok is, akik lopva az ajtók felé pislognak. Az egyik asztalnál némi izgalom: — Jaj istenem, — mondja — egy világos ruhás fiatal- asszony —, nincs nálunk semmi, csak egy kólára szaladtunk át a szomszédból. A gyerekek — öt-hatéves forma kislányok — elkerekezett szemmel néznek az egyenruhás emberekre, majd élénken bólogatnak. — Most még eltekintünk a szabálysértési feljelentéstől — mondja pár percnyi mérlegelés után a csoportvezető nyomozó — de figyelmeztetjük: a személyi igazolványt mindig magánál kell hordania, és a gyerekek nem lehetnek itt este nyolc óra után. A fiatalasszony megköny- nyebbül, s bár még nem szolgálták ki őket, szede- lőzködnek. Egy újabb asztalnál más a kép. A tizenéves fiatalember — már látszik rajta, hogy jócskán ivott — kényszeredetten húzza elő ingzsebéből gyűrött igazolványát. Az átázott lapokon olvashatatlan bejegyzések, a fénykép szakadt, töredezett, a ragasztás alig-alig tart. Munkahelye nincs. — Most érettségiztem, — mondja nehezen formálódó szavakkal —, három hónapom van rá, hogy elhelyezkedjem. Vagy nem? Ű már nem ússza meg olyan könnyen. A személyi igazolvány megrongálásáért feljelentik. A bírság háromezer forintig terjedhet. A másik helyszínen, a valamikor „Jébe” — most Béke — étteremben a zenészek megszakítják a muzsikát, amikor meglátják a rendőröket, majd érdeklődéssel figyelik az ellenőrzés eseményeit. Ez az étterem is csendes, csak két asztalnál üldögél nagyobb társaság. Itt sincs „fizetésnap”, minden abrosz tiszta, a pincérek pillanatok alatt teljesítik a kívánságokat. Diósi Istvánná, felszolgáló húsz éve dolgozik ebben az étteremben. — A bányászoknál nem szokás fizetésnapon inni — mondja. — Régebben még többen bejöttek, de mostanában már drágább „italokra” költik a pénzüket. — Mi lehet az? —- Benzin... Az egyik civilruhás nyomozó sápadt, láthatóan ideges fiút „emel” ki a nagyobbik társaságból. Csuklójánál fogva vezeti ki a teremből, majd beültetik az UAZ-ba. A társaság tagjai némán néznek a srác után. Később, már a kapitányságon megtudjuk, a kivezetett fiú, „Sanyika”, a kalocsai fiúnevelő intézetből szökött meg. Az utazásra társat adták össze zsebpénzüket, fillérjeiket, s az alig tizenöt éves fiúnak kilenc hónapig sikerült elrejtőzködnie. Szülei, rokonai, ismerősei bújtatták el. Az „elszámoltatáson”, azaz a kihallgatáson nem kertelt, őszintén elmondta, hogy nem tudja elviselni a fiúnevelő rendjét; s amint csak teheti, újra megszökik. Előbb azonban könnyítenie kell lekiismeretén. Alaposan gyanúsítható ugyanis több rablás elkövetésével. Ha bizonyosságot nyer a rendőrök gyanúja, már nem Kalocsára, hanem Tökölre, a fiatalkorúak börtönébe kerül... (A város közrendje és köz- biztonsága szilárd. A már sokszor hallott mondatra bizonyíték a szerdai összevont ellenőrzés „eredménye” is. A kapitányságra csak „Sanyikát” és egy másik fiatalembert állítottak elő, a rendőrhatósági felügyelet szabályainak megsértése miatt ...). Udvardy József Növényvédelmi szaktanácsok Mik a Iliiéiig!!® A csapadékos, párás időjárás kedvező feltételeket teremtett a szőlő-, a gyümölcséi» a zöldségkultúrákban a betegségek járványszerű elterjedéséhez. « A Borsod megyei Növény- védelmi és Agrokémiai Állomás szakemberei ezért felhívják a kiskerttulajdonosok figyelmét, hogy fordítsanak megkülönböztetett figyelmet a növényvédelmi munkák ef- végzésére. .Fennáll a szőlőpe- ronoszpóra és a szőlőfürt botritisz fellépésének, valamint az alma- és körtefa- varasodás járványszerű elterjedésének közvetlen veszélye. A zöldségfélék közül a paradicsomot a paradicsomvész és a szeptoria, a hagymát a peronoszpóra fenyegeti, a virágzó burgonya is most a legfogékonyabb á burgonyavészre Ezért az említett növények védelmére most fokozott figyelmet kell fordítani. A javasolt készítmények: szőlőperonoszpóra, szőlőfürt botritisz, varasodás, burgonyavész, paradicsomvész, pa- radicsomszeptória és a hagy- maperonoszpóra ellen egyaránt a Díthane M—45 0,2 százalékos, a Zineb—80 0.2 százalékos, a Recin Super és a Cuprosan Super D 0,3 százalékos töménységben. A hagymaperonoszpóra ellen kijuttatott gombaölő szerhez tapadást fokozó készítményt (Nonit, vagy Sandovit) is kell keverni a kellő hatás biztosítása érdekében. Kizcs PIÉÍIOÉÉS * Zsámbékon, a tanítóképző főiskolán megnyílt a pedagógusjelöltek és művészeti főiskolások V. művelődéstörténeti nyári egyeteme. Célja ezúttal is a közös gondolkodás a köznevelésről és a különféle cselekvési lehetőségekről. A nyári egyetem 140 résztvevője a gyakorlatban tanulmányozza a közművelődés legaktuálisabb kérdéseit, és módszertani megbeszéléseket is tart. A játék, nyelve nemzetközi; ezt az a sikeresen kiforgatott bűvös kocka is bizonyította az aggteleki cseppkőbarlang előtti várakozáskor, amelyet forgatni egy lengyel kislány kezdett, a hat szín kiforgatását pedig teljes sikerrel egy magyar fejezte be. A katowicei járás három városából, több iskolájából érkezett megyénkbe, a csanyiki KISZ-is- kolában szervezett úttörőtáborba több mint száz lengyel úttörő táborozni. Három turnusban összesen ötszázan kirándulnak, tábori életet élnek, sportolnak — a program szerint. Négy autóbusznyi gyerek indult el a héten, hogy a megye egyik nevezetességével, az aggteleki cseppkőbarlanggal megismerkedjen, — Katowicéből, Sosnoviec- ből, Wodislawból érkeztek a gyerekek — mondta Krystyna Nowakova, a gyerekek egyik kísérője. — Sokgyermekes családok gyerekei, és olyanok is jöttek táborozni, akik különféle nevelőotthonokban laknak, tizenegy és tizenöt évesek. A katowicei vajdaságból jöttünk a Borsod megyei Pártbizottság és a megyei tanács meghívására. A váratlan zápor a kirándulócsoportok várakozását barátkozássá változtatta, a környékbeli, távoli iskolákból idelátogató magyar gyerekek rövid időn belül összebarátkoztak a lengyel úttörőkkel. Előkerültek a noteszek, címeket cseréltek, a hazaküldendő képeslapokra felkerült idegen nevek is bi- zonyitották, „jó kirándulás, barátokat is szereztünk” ... Danuta Jakubik szerint a strandon volt eddig a legjobb. Szlaivomir Beiazik lelkesen bólogatott a tolmács nénivel együtt, valóban kellemes volt a fürdőzés. Szer- gjuzs Wydrych a barlangá- togatásnak örült a legjobban, mert sokat haliott már Aggtelekről, Lillafüredről. Véleménye szerint egy szép cseppkőbarlang igazán nagy élmény. Kár, hogy fotózni nem lehet benne, de azért kárpótol a tábor, mert a csanyiki táborban sok felvételt készítettek már. Janusz Gawron nagyon várta már a lillafüredi kirándulást is ... A hét másik nagy kirándulása az aggteleki, a bükk- szentkereszti mellett a Lillafüreden töltött nap volt. amikor a mésztufa barlangot nézték meg. A várakozás perceiben képeslapot írtak a gyerekek, de gyűltek a jelvények is, hiszen a táborozások időszakában, a nyári szünetben Lillafüredre is sok gyerek kirándul a környék iskoláiból. — Milyen programok lesznek még a két hét alatt? — Táncházat szervezünk,’ ellátogatunk a Tokaj vendéglátóház Cola-bárjába, gyalogtúra. sok fürdőprogram, sárospataki kirándulás, bogácsi fürdés, egri látogatás, hogy csak néhányat említsünk — sorolták a magyar, kísérő úttörővezetők. — Termés etesen a műsoros táborzárás elengedhetetlen minden turnusnál... (köpöczi—fojtán) Patak üzenete bgy negyvenéves Kerek negyven esztendő pergett le azóta az idő homokóráján, hogy ifjú ajkunkon a búcsének hangjaival elváltunk egymástól a vén Hodinka-fa alatt... Otthagytuk a mi kedves-szeretett, öreg alma méterünket, a Sárospataki Református Tanítóképzőt... öt év változatos, sike- rekben-kudarcokban, örömökben-bánatok- ban gazdag napjait hagytuk magunk mögött, hogy friss oklevéllel a zsebünkben elinduljunk a ínagyar falvak, városok gyermekeit nevelni-tanítani. Negyven év! Közel egy fél évszázad! Mennyi minden történt azóta úgy velünk, mint hazánkkal, népünkkel. Sorainkat megtizedelték az évek ... Harminchárom végzős tanítóból már 15-en költöztek el az élők sorából... Mi pedig — akik élünk — immár megfutottuk pályánk ívét, és szinte valahányunkra a jól megérdemelt pihenés vagy új, másfajta feladatok várnak. Eme nagyon fontos mérföldkő alkalmából jövünk újra össze, hogy felidézzük eltűnt fiatal éveinket, a régi, kedves-hangulatos diákéletet... Mert milyen is volt az valójában? ... Lehet-e ma példa? ... Érdemes-e rá emlékezni?... És mi is az a „patakiság”? Fogas kérdések. Egy kis történettel felelek rá. Borsod északi részében, egyik iró—olvasó találkozóm után így szól az iskola igazgatója: diáktalálkozóra i i — Komám! Az első mondatod után tud- > tam, hogy te is Patakon végeztél! — Miért? .. .'Talán te is?! — Természetesen — felelte, és máris rá- ] gyogott a szeme, és máris a keblére ölelt, i ...Szóval ma így mondanánk: közös volt | a „hullámhosszunk” ... Közös a gond, a bá- i nat, az öröm; közös a nép, a haza „szolga- I lata” ... És a cél is, hogy művelt tanítók [ legyünk! Ma már alig lehet olyan mérvű, elsöprő | tudásszomjról beszélni, mint ami akkor élt i közöttünk Patakon. Hiszen boldog volt az, aki tanulhatott! j Pedig ma sokkal jobbak a feltételek... « És mégis ... Az a nagy akarás, az a határozott célki- J tűzés, az a rendíthetetlenség: igen... Ezek , lehetnek példák és követendők ma is ... > Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy > az eltelt négy évtized alatt tanítványaink J hosszú, hosszú sora kapott tőlünk — útra- | valónak — ilyen „patakiságot”, ilyen pataki > szellemet. c Így a végéhez közelgő nevelő-oktató pá- [ lyánk nem volt hiábavaló, és továbbfonta i azt a hosszú fonalat, amely immár négy és j fél évszázadot köt össze formálódó, a ne- | kézségek ellenére is szépülő jelenükkel. Ez Patak sugaras-fényes üzenete ma, i 1982. július 4-én ... Balogh Béni J
