Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-04 / 155. szám
1982. július 4., vasárnap ESZAK-MAGYARORS2ÄG 3 Ha Wellington győzni fog Á köveken mi terem ? Tolcsván bíznak Wellington ban. Ö, nem a Waterlooi győztesben, hanem a — ki tudja mi okból — az ő nevét viselő feketeribizliben. Amelynek szépen telepített sorai, több fajtatársával együtt már, hatvannégy hektáron díszlenek a Békeharces Termelőszövetkezetben. A bogyósgyümölcs-ültetvény kialakítására ésszerű az a magyarázat, amelyet Kovács Károly főagronómus így fejtett ki: — A szövetkezet évek óta azzal a gonddal küszködik, hogy a szőlő termésingadozását hogyan tudja kivédeni. Ha a 164 hektáros ültetvény jó’ terem, s megadja a hektáronkénti nyolc tonnát, altkor nincs semmi baj. De kedvezőtlen évben — mint az elmúlt év — a szőlő csalt 3.5 tonnát terem. Ez a hozam egyenlő a ráfizetéssel. ivíi vei a szántóterületünk kicsi, mindössze 460 hektár, eleve lemondhatunk arról, hogy az ültetvény árbevételkiesését innen pótolhatjuk. Erdőnk bár sok van — 800 nektár —, csak terv szerint termelhetünk ki fát, mert „megennénk” holnapunkat. Itt sem lehet a kiesést pótolni. Melléküzemágaink még fejletlenek, a nyereséget ezekben lehetetlen fokozni. Vagyis olyan növényeket, bokrokat kell találnunk, amely a szőlő esetleg 11,5 millió forintos árbevételcsökkenését értékes hozamával ki tudja egyenlíteni. Mondanom sem kell, ilyet fellelni nem volt egyszerű dolog. Már csak azért sem, mert számolni kellett egy olyan tényezővel, amiről első lelkesedésben sok helyen eWelejt- keznek. Hogy ekkora ültetvén yhez bietesítható-e a környéken munkaerő? A fő- agronómus: •— Mivel szőlőnk van, mi már eleve ezt vettük számításba. Gyorsan rájöttünk, hogy csak olyan növénnyel próbálkozhatunk, amelynek A Borsodi Vegyi Kombinátban befejeződött a nitrogénműtrágya-gyár III. savüzemi egységének szerelése. Az újabb termelőberendezéssel a hét második felében kezdték meg a próbaüzemelést. A beruházás megvalósításával lehetőség nyílik a régi savüzemi egységek tervbe vett rekonstrukciójára, betakarítása géppel megoldható. Szántóföldi termesztésben ilyen kultúra nem létezik. A bogyós gyümölcsű- eknél pedig csak a feketeribiszke ajánlkozott, hiszen a szálvesszők megfelelő metszése esetén a gép le tudja rázni a bokorról a gyümölcsöt. Beléptünk a berneceba- ráti termelési rendszerbe. Ide társult — hosszú távú értékesítési szerződés alapján — anyagi segítséggel a hűtő- ipar, így a 64 hektár leszedésére képes kombájnt a közeljövőben megvásároljuk. Vagyis, találtak egy 'olyan ágazatot, amely két előnyös dologgal kecsegtet. Piaci előrejelzések alapján a feketeribiszke fontos valutateremtő termékünk '-lehet. Ezt mutatja pillanatnyi ára is, hiszen kilogrammjáért 21 forintot adnak. Így az ültetvényre tervezett hektáronkénti ötven-hatvan mázsás termés, a hatvannégy hektáros ültetvényen hatmillió forint feletti árbevételt biztosít! Hektáronként százezar forint értékű bogyó tarom meg ugyanakkor, s ez nem közömbös szempont; az ágazati költség nem haladja meg a 33 ezer forintot. Ezért figyelik nagy várakozással az ültetvény sorsát, hiszen csak három év múlva dől el — a ribizli az ötödik évben hozza az első nagy termést —, hogy Wellington — természetesen társaival együtt — ezen a 64 hektáron győzött-e? — Viszont — folytatta a főagroMiómus — nem bízhatunk mindent a feketerttoiz- lire. Mert ezzel az ültetvénnyel a kookáeatot is növeltük. Egy helyett két ágazatot fenyo#et mo»d a kod- vac.őtlen friőjávós vésőéivé. Peasee ez a legritkább esetben fordulhat elő, de előfordulhat. így ennek veszélyét csökkentendő, fokoztuk a végtermék előállítását, must helyett borként adjuk át a termés felét. Ezt nemcsak az anélkül, hogy termeléskiesés következne be. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a meglevő berendezések rekonstrukciójának befejeztével többletkapacitás áH majd a sav üzem rendelkezésére. Az új tewnelőberende- zés az eddiginél kedvezőbb energiafelhasználást tesz majd lehetővé. árbevétel megkétszereződése indokolja, sokkal inkább, hogy az egyszer, vagy két- saer lefejtett bor 20—30 százalékkal jövedelmezőbb. Így az elkövetkező években jelentős ráfordítással növelik a borfeldolgozást. Két-há- rommillió forintos költséggel, legalább tízezer hektoliter befogadóképességű érlelőhordókat gyárttatnak le, ugyanakkor bővítik a présházat is. A must tárolására nyolcszázezer forint értékben szerematec be tartályokat. Ugyamokkor a magas jövedelmű kertészeti kultúrák elterjesztésével is tovább kísérleteznek. A főagronómus: — Idén hét hektáron akarunk i telepíteni amerikai szedret. Azokat a területeket kívánjuk hasznosítani ezzel az exportnövelő, s jól termő, szívós, igénytelen növénnyel, amelyek semmi másra nem használhatók. Magam is meglepődtem, hogy a meredek, sekély termőrétegű, szMpiás föMteken, eddig milyen jel megmaradt ez a növény. Ha termesztése beválik, szakcsoport! keretek között még hat ltok táron szeretnénk telepíteni. Persze továbbra sem mondanak le a szőlőültetvény fejlesztéséről. Ahogy anyagi lehetőségük, s az állami támogatás engedi, száz hektáron telepítenék még a történelmi borvidék fajtáit. De ez a nagyobb biztonságot jelentő mai mcxioll, amelyet jelenleg Tolcsván valósítanak meg, önmagában is sokat ígérő. Mert lényeflében azért kockáztatnak új növények telepítésével, hoar a termelést seenfceaet kookáaa- tát csökkentsék. Asra teneked »ek, hogy az alapWeé- keoység saját lehetősé]»«** belül te»d ja kivédeni az esetleg kedvezőfétem időjárás kártételét. öt év múlva majd eldől; milyen ered mé» nyel * ». — kémián —» Waesblokkok építését, vízvezetékek felújítását több kempingünkben, is elvégezték az idén. A tapolcai Igiói úti kempingben és a tokajiban építettek meg uteesblok- kokat. líj savizemi egység a BVE-baa Egy megyaszói mintakertben Ilii i tanult szakmát esá i i ] A községen átvezető or- i szágútról, a lakott terüle- J ten lassításra kényszerülő ■ gépkocsiból is jól látni, 1 hogy milyen sok Megyaszón | a gondosán művelt kert. i Jóleső a látvány, de ha J nem lenne oly sietős az i utunk, akkor is csak to- j vábbrobognánk közöttük, i A Rudas László utca egyik J jókora sarokparcellája, a ■ ház körül pompázó rózsák, 1 az elején nyitott fóliasátor ! pirosló. valóságos paradi- » csőm fürtjeinek csalogatá2 sa, mellette a borsó, a bur- i gonya, a paprikapalánták j egyenes sorai, a terméssel J teli, szépen metszett gyü- i mölcsfák szinte csábító. íee- i két, illatokat ígérő látványa | azonban megállásra készJ tét. • Az éppen a K—3-as para- j dicsőm — piacainkon ritkán i látott —, szemnek is szép [ termését szedő „gazda” már i megszokhatta az erre járók J érdeklődését. Bemutatkozás 1 után is tovább végzi mun- \ káját, de aztán int, hogy né2 hány lépésnyire tárva a kai pu, kerüljünk beljebb .. . Ha érdekel, ha mi is szeretjük a kertet, akkor járjuk Körül együtt ezt az 500 négyszögölet. Ö kertnek nevezi, mi mintakertkér.t csodáljuk, dicsérjük minden kis parcelláját. — Lehetne sokkal szebb is — Hárítja el mosolyogva a dicséretet. — Sajnos, csak hobbiból, _ és csak vnéana- ponként űzhetem Bt tanult szakmámat... — ? ? ? Rövid beszélgetés, néhány félmondatban, mosolyogva, de némi kis keserűséggel elmondott „életrajz” után értjük meg, hogy Kovács István, a 3-as Volán autóbuszvezetője miért csak hobbiból űzi tanult szakmáját, igazi szívügyét, a kertészkedést. És így már érthető a kert szépsége, gazdagsága is. Mert előbb volt a gépkocsivezetés, azután 25 esztendeje meglett ez a kert, saját erőből, évekig épült rá a családi ház... És később, biztatás nélkül, csak' a saját szívre hallgatva végezte el a háromgyermekes buszsofőr, „levelezőn”, 1968-ban a Sátoraljaújhelyi Kertészeti Technikumot. Senki sem kapott két kézzel a „szívügyből” lett ker- tésztechnikuson. A buszsofőrt fizetés felét kínálva mondták, hogy jöhet, ha akar. Szeretett volna, de a család, a „bedolgozott” évek. a törlesztések a házra... Maradt a régi foglalkozás. Egyik napon hajnali 4 órától késő estig a Megyaszó— LKM buszjánat, és utána a boldog másik nap, a hosszú A darukormányos Az Ózdi Kohászati üzemek jármű]«tető üzemében hatalmas, súlyos munkadarabokat mozgatnak meg javítás közben. Bbben a munkában segít e sínen futó „mozgékony" daru. Az óriás gépalkatré- ssoíc ki- és beemelése nagy szakértelmet igényel a daru- kezelő részéről. Képünk Czi- mer Istvánné darukezelöről készült egy ilyen precíz munka elvégzése közben. Fotó Laczó József Középvezetők, termelésirányítók Dőlt gabonák Megyénk több vidékén, egv-egy határrészben rendkívül nehéz aratás vár a kombajnosokra. A szélviharral érkezett záporok sokfelé ledöntötték, össze-vissza kuszáitok a magasabb szalmá- jú, de gyengébb szárú kalászosokat. Bakes tSbWRc anp- nyira raegöMPtefc, ho#y sajnos számítani kell arra: a kombájnok kalászemelői nehezen fognak meahtetljzm a sateite a fölteön fehwő ter- móesel. Nemcsak a vihar- és részben Jégkárokat szenvedett D*lB*afján, a déii „végeken”, hímem helyenként a megye északi ttemkuidékten is ta- UHteoatunk at elnteti »apókban <*>k gatooíiáWkat. Szászfa hatóméiban pékjéül egy nagy búzatáblát „hengerelt” le a viharos felhőszakadás. Többfelé a gabonák igen rövid és erős szalmája miatt késmiinek: nehéz aratásra a saukai«be»«i;, itt v««e—it 804*01 szánmaeik a gond, hogy túlságosan is magasra nőtt a gyeptörés után, „pihent” és jól trágyázott talajba vetett búza. A debrétei dimbes-dombos határ kis nadrágszíjparcel- láin az egyéni gazdák kézi aratását nehezíti meg az időjárás. Sok búza és árpa „hasal” itt a viharvert hatásban. Iliiéi izik műszakért cserébe járó szabadnap, ami a kerté, a hobbiból űzött, tanult szakmáé. Megnéztük a motoros, japán permetezőgépet, még egyszer megcsodáltuk a saját szaporításé rózsákat, a 160 négyzetméternyi fóliasátrat, a kertet, ahol minden gySmölos és zöldségféle megtalálható, ami kell a család asztalára, s aminek legtöbbjéből a java a piacra is eljut... És búesúzáskor a legszívesebben arra beszéltük volna rá az ötvenhez közeledő „gazdát”, hogy 500 helyett sok ezer négyszögölön, s ne csak hobbiból űzze valahol ezt a szép, ennyire szeretett szakmát. De tudtuk, hogy sajnos már kései lenne ez a biztatás. Pozsonyi Sándor Az anyagi érdekeltség, jövedelmezőség, a fokozott önállóság és egyéb tényezők előtérbe kerülése miatt napjainkban még inkább reflektorfényben vannak a vállalatok középvezetői, közvetlen termelésirányítói. Azt szoktuk mondani, „két tűz” között dolgoznak, fíj£|teól a vezetők, alulról a ilfidniíwuMift kell ela«M: telni. MtadsSt a kívánságok eredményei, \*o*r eredménytelenségei rajtuk csapódnak le, elég hálátlan dolog manapság középvezetőnek, termelésirányítónak lenni... A miskoloi szolgáltatóipar 10 vállalatánál dolgozó középvezetők, termelésirányítók munkáját értékelve a szolgáltatóipari pártbizottság alapos, elemző áttekintést adott: tevékenységükről. Egyik megállapításuk szerint — ami a „két tűz” közöttiséget illeti — a felső- és a középvezetők, valamint a dolgozók közötti kapcsolat jó, az esetenkénti összezördülésele minden esetben a jobb, eredményesebb munka érdekében lóriin—el;. Az aspagi óröekefteégot tekintve holyzoőük áftalábaa nem a legrózeásabb: pólteűu] a szolgáltatóknál, az ipari és az építőipari vállalatoknál az átlag felett, a kommunális vállalatoknál az átlag alatt alakultak a keresetek. (Az átlag öt év alatt 1-9&# feninteta] nőtt, az elmúlt értsen maghaladba a 6480 forimtofc) A saolyölta tette;*« pAtebiswtet- ság see«»«* céb»e*>ű lenne felülvizsgálni az egyes vezetői kategóriák bérezésének központi előírásait, valamint a vállalati bérgazdálkodás ellentmondásait. Hasonló következtetésekre jutott a Diósgyőri Gépgyár párt-végrehajtóbizottsaga a termelés közvetlen irányítóinak helyzetét vizsgálva. Megállapították, hogp a vezetői jövedelmek kevésbé fejezik ki a velük szemben támasz- . tott követelményeket és felelősséget. Például az elmúlt öt évben a BíGftP dolgoséinak keresete tifbb mint S3 százalékba! nőtt, addig a középvezetőké 15, a termelés- irányítóké 26, a szakmunkások keresete 37 százalékkal növekedett. A számok önmagukért, önmagukról beszélnek, s bizonyára ez az egyik oka annak, hogy náluk és máshol is nehéz manapság kvalifikált szakmunkásokat vezetői munkakörbe beállítani. Elég nehéz a „csábítás” pl. a Miskolci Építőanyag-ipari Vállalatnál is, ahol az átlagkereset meghaladja a termelésirányítók és a középvezetői; átlagkeresetét egyaránt Hasonló a helyzet a Borsod megyei Nyomdaipari Vállalatnál, ahol a fizikai szakember alapórabórét, pótlékát, prémiumát figyelembe véve lé- jwuHjaosiji többet keres, mint a köavotlea termelésirányító. A szóig úttá tói pori pártbizottság véleménye szerint sok területen céleoerű lenne a művezetők fiúi kai állomány- ten uafcó átsorolása; ennek éréi «telhen az illetékes irányító soowveknél kezdeményező lé- pőstiísot fognak teswi. A Diós*r6ri Gépgyárban Ixmteoúlyo«**;, hogy a középvezetők és a termelés köz- v tetem inam*'tőéi az elvárásoknak megfelelően tesznek eleget a beosztásukból eredő feöMhüuknak. Viszont mim- knteHHettk jelentős részébe* cs ú ec teled ä fok jelentkamuik, amelyik teljesítéséhez sok ütőiben sem a meg- f élőéi eoabözok, sem a szükséges, létszám nincs biztosítva. Az ebből adódó gondok megeteti te okoz. a gyakorlat segsóöoéhee több támogatásra, megértőére van szükségük. Böntéseik esetenkénti bizo«f"t«ia*isága, önállóságuk iminomsoégávai magyarázható. Bőért is fontos a DIGÉP párt-végrehajtóbizottságának áMmséoglalása, amely szerint a tenmelóeirányítói munkakörökben a vezetési ismeretek bővítését, a közgazdasági sr smiMlet még jobb kialakítását és az önállóságát kell növelni. A vállalat felül lógja vizsgálni a hatáskör, a jogkör, a felelősség jelenlegi rendszerét, ami minden bizonnyal jobb feltételeket teremt munkájukhoz. A szolgáltatóiparban a bérgazdálkodás, az anyagi elismerés mértékének felülvizsgálata mellett szintén szorgalmazták a vezetőképző^ javítását, a vezetővé válás folyamatának meggyorsítását. Érdekes, figyelemre méltó javaslatuk, hogy az üzemi demokrácia fórum- rendszeréaok kisaélesítése, tartalmasabbá léteié coljából biztosítani kellene a párhuzamos képzési lehetőséget a középvezetők és a partner választott tisztségviselők körében. Emellett a kisvállalatoknál — ahol gyakori, hogy „csatoltak”, nem tiszta profilúak a vezetői munkakörök — célszerűnek tartják felülvizsgálni adminisztrációs leterhektsógteket. Beek nagy »észétől a középvezetőket mentesítem kelL (Tctr»>