Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-03 / 154. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 10 1982. július 3., szombat Díszes kelyhek □ gyöngyösi kincstárból. Gyöngyös kincsei F A gyöngyösi Szent Ber- I 9 talan-templom kincs­tárát minden valami­revaló művészettörténeti szakkönyv a legelismerőbb jelzőkkel halmozza el, nem feledve megemlíteni azt, hogy ez a gyűjtemény az esz­tergomi után az országos ranglista második helyén álL Negyvenhárom mesteri öt­vösmunka, kelyhek, ciborii»- mok, úredények, ereklyetar- tók — egyházi szertartások kellékei. AM történetekre kíváncsi, Izgalmas, rejtélyes fordula­tokban bővelkedő krónikába lapoz.,. A második világháború idején három — az egyház- község vezetéséhez közel ál­ló — férfiú úgy határozott, hogy semmiképp sem hagyja veszni ezt a legendás hírű hagyatékot. Sokáig töpreng­tek, végöl úgy döntöttek, hogy a templom egyik csen­des zugában ássák el. Ezután esküt tettek; a tit­kot életük fogytáig senkinek sem árulják el. A fogadalmat komolyan vették, olyannyira, hogy akkor sem szóltak egy Ha az életét vizsgáljuk; mindenképpen az a furcsa meggyőződésünk alakul ki, nincsenek véletlenek, ön­életrajzában írja, hogy nagy­anyja több, mint harminc esz­tendőn át volt Athén polgár- mestere, és akkoriban a két világháború között ez na­gyobb hatalmat és tiszteletet jelentett. Melina Mercouri apja is már huszonkét éve­sen kezdte el politikai karri­erjét, ilyen fiatalon válasz­tották meg a parlamentbe képviselőnek. Ezért csöppet sem tűnhet túlzásnak a meg­állapítás : Mercouri sorsa na­gyon is összefonódott Görög­országéval. Így hát csak­ugyan több volt mint hír számára a bejelentés 1967. április 21-én, hogy három magas rangú katona magá­hoz ragadta a hatalmat ab­ban a városban, ahol tulaj­donképpen kitalálták a de­mokráciát. Görögnek születtem — ez a címe a színésznő-politikus — vagy inkább politikus­színésznő — könyvének, amely őszintén, pátosz és öndicsőítés nélkül kívánja összefoglalni életútja jelen­tősebb tanulságát, de amelyik mégis végső soron nemcsak színpadi és filmes sikerek és kudarcok naprakész króni­kája, hanem egy hatalmas és megindító szerelem rajza is, azé a kapcsolaté, amely- máig is szülőhazájához köti, a görög naphoz, a görög dombhátakhoz, a görög ten­gerhez és persze a görög nép­hez. szót sem,' amikor már elmúl­tak a vészterhes idők. A né­maság majdhogy a teljes fe­ledéshez vezetett, ugyanis esztendők múltán lassan már senkit sem foglalkoztatott a tárgyak sorsa. Könnyen el­pusztulhattak volna, ha nem akad valaki, aki nyomoz utá­nuk.^. Dr. Katón« István apátot mindig is vonzotta a múlt, s szívesen böngészte a régi ira­tokat. — Hiteles adatokra buk­kantam, amelyek egyértel­műen tanúskodtak e mesés vagyon létéről. Megtaláltam minden tárgy igen aprólékos leírását. Ezután nem nyug- hattam, ösztönösen is arra gondoltam, hogy illetéktelen kezek nem hurcolhatták el. Elkezdtem töprengeni, úgy véltem — szerencsére jó ki­indulópontot választottam —, hogy valahol a templomban, a földbe rejtve lelem meg. Első próbálkozásomat nem kísérte siker, másodszorra azonban mindjárt megtalál­tam a ládát Képtelenség le­írni azt az örömet, amit ak­kor éreztem. Jó érzés volt Éppen hatvanesztendősen bizonyítja, hogy a művészet nem csupán szerepekre sar­kallhatja az embert, hanem arra is, hogy ezek által va­lósítsa meg törekvéseit, hogy közéleti szándékai mindig megtalálták az érvényesülés lehetőségét nemcsak drámai feladatokban, a görög klasz- szikusok népszerűsítésében, de tüntetésekben, békemene­tek szervezésében, és mosta kulturális miniszteri szék­ben is. Mercouri századunk talán legmagasabbra emel­kedett színésznője, aki úgy készült erre a pályára — nemcsak a tradíciók miatt—, mint egy szép Szophoklész­szerepre. Nemcsak görögül, de ké­sőbb, második hazájában franciául is elkápráztatta né­zőit, hallgatóit kirobbanó temperamentumával, termé­szetességével, érzékenységével — s később már angolul is. A Cotopouli Színház hírneves tragikája azonban világsike­rét Jules Dassin Akinek meg kell halnia című filmjével vívta ki, ebben a modern körülmények közt feltámasz­tott finom Jézus-legendá­ban mint Mária Magdolna, s egyszeriben nemzetközi meg­hívásokkal árasztották el, de egy pillanatra sem ingott meg. Csak olyan feladatot vállalt, amely megerősítette hitében, hogy így is tud ten arm gondolni, hogy vissza­adhatom ezeket, a relikviá­kat, hadd gyönyörködjék bennük mindenki, aki rajong a művészi értékekért. Ez 1965-ben történt. Ekkor arra is rájöttem, hogy kik rejthet­ték el a különös csomagot. Elhívtam egyiküket, s bemu­tattam neki mindent. Moz­dulatlanul, földbe gyökere­zetten állt... Azóta sokan kérték ezt az örökséget, de semmiféle rábeszélésnek, még a főpásztori szónak sem en­gedtem, mert azt . vallom, hogy ez a csodás hagyaték a helyi egyházközségé, illetve Gyöngyösé, azaz a városhoz tartozó kincs. Talán a középkori eredetű kelyhek a legértékesebbek. Többségüket az 1500-as évek elején mintázták alkotóik, akarva-akaratlan versengve azért, hogy minden korábbi szépnél szebbet produkálja­nak. Kik voltak, hol tanultak ezek a rendkívüli képesség­gel megáldott mesterek? Kérdezhetjük, mert a titok nyitja mindenkit izgat. Vá­laszt azonban nem kapunk. A hajdani Gyöngyös céhek­be tömörült kismesterei ol­tártársulatokat alkottak, s a XV—XVI. század fordulóján egymással majdhogy ver­sengve rendelték meg a jő hírű mesterektől oltáraikat és azok felszerelését. Nem sajnálták a pénzt, ám a tisz­tes summáért kiváló munkát követeltek, remekműveket vártak. Meg is kapták: erről ta­núskodnak ezek a káprázatos kelyhek. A relikviák meséje a haj­dani polgárokat idézd. Az ér­telemmel, a ravaszsággal, az ötletességgel megáldottakat, akik féltve óvták Szent Ber­talanról elnevezett templo­mukat. Az épület ma is áll, de régi pompáját megtépázta az idő. Már 1301-től emle­getik az írásos források. A földesurák alakítgatták, majd a XV. század utolsó negye­dében késő gótikus csarnok- templommá formálták, amely az akkori Magyarország leg­nagyobb városi kegyhelye lett. A kegyúr szerepkörét később ellátó Gyöngyös veze­tői 1741-től sajnos, barokk köntössel burkolták, meg­fosztva ezzel hajdani díszei­től. P. L Rejtvény Logika Az ábrák bizonyos logikai sorrendben követik egymást. E logika alapján milyen áb­ra kerül a kérdőjel helyére? A megfejtéseket nyílt le­velezőlapon július 7-ig küld­jétek be! Az elmúlt heti rejt­vény helyes megfejtése: Aki­nek nem inge, ne vegye ma­gára, A helyes megfejtéseket beküldők közül könyvjutal­mat nyertek: Takács Mónika, Alsócjobsza, Jegenye út 57.; Tlesimunka Rita, Deninváros, Malinovszkij út 8.; Fekete Éva, Tibolddaróc, Kossuth út 16.; Bodnár Tamás, Gönc- ruszka, Fő út 94.; Csont Ta­más, Radostyán, Kossuth út 5.; Majoros Ildikó, Abod, Fő út 3. A könyveket postán küld­jük el. ■ r t vaia Isin Ilii iris esi? (Szenegáli népmese) Elment egyszer halat fogni a hiéna és a nyúl, és mikor már elég zsákmányt szerez­tek, azt mondta a hiéna: — Most füstöljük' meg a halakat, mindenki a magá­ét. Te itt maradsz, nyuszi, én meg átmegyek a folyó túlsó partjára. Fogta a zsákmányát, és át­ment a túlpartra, és mind­egyikük megfüstölte a maga halait. Amikor lement á nap, át­kiáltott a folyón a hiéna a nyúlnak: — Hallod-e, nyúl, el ne aludj, mert különben ellop-, jók a halakat. A nyúl nem válaszolt, de bedugott a tűzbe egy pisz­kavasat, amit magával ho­zott, aztán nyugodtan tért aludni. Az éj közepén kia­bálni kezdett a hiéna a nyúlnak. Kiáltott egyszer, kétszer, háromszor. A nyúl nem aludt, de nem válaszolt neki. A hiéna azt gondolta, hogy a nyúl mélyen alszik, és csendesen átkelt a fo­lyón. A halakhoz lopako­dott, . megkaparintott egyet és felfalta. A nyúl nem moc­cant. A hiéna megkaparin­totta a második halat is, de alighogy beleharapott, felug­rott a nyúl, felkapta a pisz­kavasat, és izzó végével jó néhányszor rávágott a tolvaj hátára. A hiéna egyetlen hang nélkül rohant vissza a folyó másik partjára. Csak onnan kiáltott oda a' nyúl­nak: csak — Hallod-e; nyúl, nem tolvaj járt nálad? — De — mondta a nyúl —, de jól megfizettem neki, —; Jól elbántál vele — mondta a hiéna. Még itt is érezni a szagát. Mondd csak, mivel verted el olyan iste­nesen? — Egy izzó piszkavassal — felelte a nyúl. Attól kezdve hordja hátán a hiéna az izzó piszkavas csíkját. - '• Mezey Katalin fordítása ). üaperpve! fiit! iskobálír A Karsinszki Tanárképző Főiskola tanárainak és az Üzbég SZSZK Tudományos Akadémiája Műszaki-fizikai Intézetének együttműködése nyomán napenergia segítsé­gével tenyészthetők a se­szüle & Mr ä í Melina Mercouri a Hajnal igezete című film forgatáson. ni valamit az emberekért, el­sősorban a nőkért, akiknek kiszolgáltatottsága ellen már fiatalon is berzenkedett. Va­lamennyi nagy filmje, a pá­lyakezdő Stella (1955), de a tévében játszott, moderni­zált Médeia, a hatalmas si­kerű Phédra, A villamos zongorák, és nem utolsósor­ban a szellemes, hrónikus Vasárnap soha — mind-mind Melina Mercouri küzdelmei az elnyomatás, az alábecsü- lés, a prostitúció ellen, és hittétel az emberi méltóság mellett. Ezért azt'án csak to­vábbi lendületet adott neki az ezredesek rendelete, amely megfosztotta állampolgársá­gától. A katonai junta ellen nemcsak ellenzéki álláspon tot foglalt, de a maga mód­ján hatásos háborút vívott szólamaik leleplezéséért, le­járatásukért. Turnékat szer­vezett a nagy európai váro­sokba, hogy közvetlenül meg magyarázza, mi is történik Athénban. „Görögnek szület­tem és görögként halok is meg” — érvelt hét éven át, mígnem 1974-ben végre győ­zedelmesen visszatérhetett ha­zájába. A nagy lelkesedés, a rajongók sokezres tábora nemcsak a különös szépségű, egyéni stílusú filmsztárnak szólt, hanem az elszánt poli­tikusnak is, aki a dicsőség­ben is tudta mivel tartozik népének. Mint a PASOK, a görög szocialista párt aktív tagja egyelőre elsősorban a közéletnek él. Mint miniszter, egyik első rendelkezése a cen­zúra eltörlése volt. A film­művészet elvesztett egy nagy színésznőt, egy sziporkázó sztárt, de helyette talált egy új, tüzes védelmezőt. Nincsenek véletlenek — mondhatná valaki Melina Mercouri pályafutása láttán. De így pontosabb: nincsenek véletlenek, csak erős akara­tok. N. Gy. lyemhernyók. A szakemberek által elkészített különleges inkubátort naphőtároló be­rendezéssel építették egybe. A napsugarak által felmele­gített gázkeveréket ventillá­tor fújja a kavicsokkal töl­tött kerámiacsövekbe. Egy napsütéses nap melege két­szer huszonnégy órára ele­gendő. Ha hosszabb ideig el­tart a felhős idő, elektromos árammal pótolják a hiányzó hőt. A napenergiával fűtött in­kubátorban a selyemhernyó első osztályú gubót nevel, vékony és egyenletes vastag­ságú szállal. Minden pete­keltető ládánál közel félton­na szénnel egyenértékű fű­tőanyagot lehet megtakaríta­ni. De más előnye is van: a napén er iga rendszer egész évben működik. A selyem- gubók értékesítése után a „napház” átváltozik zöldséges kertté. Az őszi és téli sze­zonban paradicsomot és ubor­kát illetve zöldségpalántákat 1 termelnek benne. Gyógyító napsugár „Napfürdőnek” nevezik az orvosok az Üzbegisztánban kidolgozott gyógymódot, amely elsősorban a krónikus megbetegedésektől hivatott megszabadítani az embere­ket. A légcsőhurulban és asztmában szenvedő betegek már az első kezelés után ha­tározottan jobban érzik ma­gukat. Ezt a hatást nagy teljesítményű naptelepek hoz­zák létre. A speciális kabin­ban a tükörreflektor a pa­ciens testére irányítja a Nap meleg infravörös sugarait és felmelegítik azt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom