Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-31 / 178. szám

• 1982. július 31., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Uj munkavédelmi szabályzatok készülnek Tarlóhántás A dolgozó ember védelmében Az ÉMÁSZ-nál korábban bevezetik Az Ipari Minisztérium — végrehajtva egy korábbi mi­nisztertanácsi rendeletet —, az év elején utasította a tár­cához tartozó vállalatokat, hogy a megfelelő irá nyelvek alapján készítsenek új mun­kavédelmi szabályzatot. A határidő 1982. december 31. A Magyar Villamos Művek Tröszt — több veszélyes üzem központja — a határ­időt június 30-ra módosítot­ta. Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalatnál elkészült már az új vállalati munkavédelmi szabályzat tervezete. Héttagú munkabi­zottság készítette az oldal­számra is tekintélyes anya­got. A vállalat vezérigazgató­ját, Valaska Lászlót kérdez­zük, vajon miért volt szük­ség arra, hogy az 1977-ben készült munkavédelmi sza­bályzat helyett új készüljön. — Olyan széles ma már a vállalati szakterületek skálá­ja, hogy a SZOT már nem tudta megnyugtatóan ellátni a munkavédelemmel kapcso­latos feladatokat. Az appará­tusa is kicsi ahhoz, hogy ilyen nagy feladatokat ellás­son. Az új szabályzat egysé­gesíti az ipari vállalatok munkavédelmi feladatait, ugyanakkor nagyobb vállalati önállóságot biztosít, elvégre már mindannyiunknak van annyi tapasztalata, hogy tud­ja, hol kell szigorítani, me­lyek a legveszélyesebb mun­katerületek. Nem utolsósor­ban az is lényeges szempont, hogy megnő a vállalati fele­lősség. Régebben, amikor üzembe helyeztünk egy új alállomást, egy transzformá­tort, mindenkor jelen volt valamelyik szintű szakszer­vezeti fórumnak a képvise­lője, aki úgymond láttamoz- ta a munkavédelmi intézke­déseket. Aztán, ha története­sen ugyanitt baleset történt, akkor a szakszervezet és a vállalat egymásnak dobálta a felelősségvállalás labdáját. Nem konkrét a példám, de ilyen helyzetekre adott mó­dot a korábbi gyakorlat. Most a SZOT csali esetenként ellenőriz, minden felelősséget a vállalatnak kell vállalnia. — Ez még így is általá­nosnak tűnik... ' — Szó sincs általánosítás­ról, a munkavédelmi ügyrend személyre szólóan intézke­dik. Nagyon pontosan rögzí­tettük a munkavédelmi fel­adatokkal megbízott vala­mennyi vezető és beosztott jog- és feladatkörét. — Tartalmában mennyire különbözik a régitől az új szabályzat? — Sokkal részletesebb. Megszűntek például egyes óvó rendszabályok, helyettük másokat szabványosítottak. De ami . nem maradt meg óvó rendszabálynak, vagy nem lett szabványosítva, az mind belekerül az új válla­lati munkavédelmi szabály­zatba. Át kellett dolgoznunk .minden üzemviteli és techno­lógiai utasítást,. Ezeket az utasításokat — ha nem is tar­talmaztak munkavédelmi részt — kiegészítettük, ese­tenként pedig módosítottuk a munkavédelemre vonatkozó leírásokat. Lényegesen meg­változott a munkavédelmi el­járások rendje, módosultak az épületek, építmények, ter­melőeszközök, berendezések üzembe helyezésére vonatko­zó eljárási szabályok is. — És, ha áttérnek egy újabb technológiára? — Azonnal elkészítjük a függeléket. A vállalat fele­lősségének most már min­denre ki kell terjednie. — Hogyan értékeli ön. a vállalat vezetője a végrehaj­tandó új rendelelet? — Iparágunkban elsődleges a biztonság, hiszen a mi vál­lalatunkon belül is a létszám kétharmada veszélyes mun­kát végez. A balesetek ront­ják a statisztikát; ott szere­pel a vállalatunk a Központi Statisztikai Hivatal évköny­vében a többiek mellett — ezt figyelni, csak erre ügyel­ni azonban lelketlenség len­ne. A munkavédelmi rendelet nem a statisztika javításának érdekében készül, hanem a dolgozó ember védelmében. Kétségtelen, hogy a vállalat minden dolgozójának a mun­kafegyelmére apellál, de rop­pant humánus cél érdekében. Az lehetne az új szabályzat mottója, hogy a vállalat min­den dolgozója épen, egészsé­gesen érje el a nyugdíjkor­határt, sokáig éljen még az­után is, ne vigyen magával a pihenőéveire semmiféle szakmai ártalomból eredő betegséget. — Általános szigorításról van szó, ennek a nemes cél­nak az érdekében. Ugyan mit érzékel majd ebből egy életerős, rátermett fiatalem­ber, akinek sokáig eszébe sem jut, hogy vele is történ­het valami rossz... ? — Ez az életerős, magabiz­tos, jó szakmai felkészültsé­gű fiatalember a jövőben még jobban ügyel a saját és a társai biztonságára. És, hogy ügyeljen, arra, amire a vál­lalat igen sok vezetője és munkairányítója ügyel. To­vábbá még kedvezmények is illetik az illető fiatal mun­katársunkat. Korábban meg­szabtuk, mennyi ideig hord­ható egy munka-, illetve vé­dőruha. A jövőben akkor cseréljük, amikor szükség van rá, amikor tönkre­megy ... Furcsa képet mutat a vál­lalat baleseti statisztikája, olyat, hogy a vezetők egyik szeme sír, a másik meg ne­vet. A statisztikai évkönyv­ben sokáig visszamenőleg élen jár az Észak-magyaror­szági Áramszolgáltató Válla­lat — több rubrikában is. A rubrikák fájdalmakat, beteg­ségeket. táppénzt, családi ne­hézségeket takarnak. És az tényleg nagyon jó ennél a vállalatnál, hogy kevesebb ezeknek a fájdalmas rubri­káknak a számadata, — or­szágos viszonylatban is ked­vezőek bizonyos értelemben a számok. A legutóbbi sta­tisztikai kimutatás szerint, az ország áramszolgáltató vál­lalatainál egy év alatt átla­gosan 1348 volt az üzemi bal­esetek miatt mulasztott mun­kanapok száma, itt 782. Az évkönyv és a vállalati do­kumentációk szerint is jónak mondható az ezer főre jutó balesetek száma, amíg az át­lag ezer emberre vetítve 12 fő, az ÉMÁSZ-nál 3.9. — Nem megnyugtatóak saj­nos ezek a kedvező adatok sem. mert a múlt évben két halálos balesetünk volt — mondja Valaska László. — Ezek a tragikus esetek is alá­támasztják az új szabályzat létjogosultságát. — Mik- voltak a balesetek okai? — Sajnos, áramütés. Alap­vető munkavédelmi szabályo­kat sértettek meg az áldoza­tok és — a feletteseik is. — Az ÉMÁSZ országosan irányt mutató intézkedései, az országban elsőként létesí­tett tanpálya ezek szerint nem hozta a kívánt ered­ményt ... — Dehogynem! A tanpá­lyák haszna felbecsülhetet­len. A tröszt azóta minden üzemigazgatóságon előírta a létesítését. Sajnos, a balese­tek nem a képzettségen, ha­nem a figyelmetlenségen múlnak. A mi vállalatunk sohasem volt kicsinyes, nem is lehet, hiszen emberek egészségéről és életéről van szó. Az áramszolgáltatók kö­zül például mi telepítettünk először munkaalkalmassági laboratóriumot Sárospatakon. Pszichológus vizsgálja meg ott az új jelentkezőket, a munkakör-változtatókat és azokat, akiknek időközben megromlik az egészségi álla­pota ... — ... Ebben az esetben mi történik velük? — Biztonságos, veszélytelen munkakörbe helyezzük őket. Nem végleges még az ÉMÁSZ új munkavédelmi szabályzata. A jövő hónap­ban vitatja meg a tervezetet a vállalati szakszervezeti bi­zottság. Bizonyára lesznek vi­ták is, ilyen, sok évre szóló dokumentumnál elkerülhetet­len a vélemények ütköztetése. Mindenesetre friss a válla­lat, hiszen a vszb-ülés után azonnal érvénybe lép az új szabályzat. Korábban vezetik be, mint másütt. Lcvay Györgyi I Készül a szerszámnyél i ] A Mezőkövesd és Vidéke i Afész nemcsak a körzetébe 1 tartozó települések áruellá- , tását és lakossági szolgálta- < tásciit vállalta magára, ha- [ nem igyekszik helyben mun- i kaalkalmat is biztosítani. J Ilyen céllal jött létre évekkel i ezelőtt Cserépfaluban a fo- 1 gyasztási szövetkezet fatö- i megcikk-gyártó üzeme, amely- • ben többek között a kézi- [ szerszámokhoz nélkülözhetet- i Ion nyelek készülnek. Helyi | nyersanyagokból gyártanak i olyan terméket, amely az J áruválasztékot bővíti. Képün- i kön: Késik Lajos és Karcagi 1 Gyula, a kisüzem két dolgo- i zója szalagfűrésszel szeleteli 1 a szerszámnyelek „alapanya. ! gát”. ■ Fotó: Kovács Mátyás L .............................................. A legutóbbi napok esőzései megyeszerte rendkívül lelassították a legfontosabb nyári munkát, az aratást. De ahol nem áztak fel annyira a talajok, hogy ne birnák el az erőgépek súlyát, szorgal­masan folynak a betakarítás járulékos munkái. Képünk az edelé- nyi Alkotmány Termelőszövetkezet tarlóján készült, ahol T—150-es erőgépével Soltész István fordítja meg - a tavaszi burgonyaültetés előkészületeként - a tarlót Fotó: Fojtán László Az ipari és a kereskedelmi vállalatoknak, mezőgazdasági üzemeknek régi gondja a megfelelő raktárak hiánya. A hagyományos építés nem minden esetben kilizetődö es' hosszadalmas is. E gond megoldására fogott össze a Lenfonó és Szövőipari Válla­lat, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat és a Dél­dunántúli Tervező Vállalat. Létrehozták a Tabi-sátor ne­vű társulást, amely nagy lég­terű csarnoksátrak építésére vállalkozik. A 800—1000 négyzetméteres alapterületű sátrak pvc-vel bevont pony­vaszövetét az LSZV tabi kempingcikkgyára készíti, az acélszerkezetet a Tolna me­gyei Építőipari Vállalat állít­ja elő. Jelenleg négy helyen — a Videoton Ajkai és Sár­bogárdi Gyáregységében, a Csepel Autógyárban és a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalatnál — folyik a csar­noksátrak építése. A gazdasági társaság éven­te 15 sátor megrendelésére számít, ezt az igényt minden külön fejlesztés nélkül — a meglevő kapacitással — ki tudják elégíteni. Amennyiben a hazai vállalatok ennél több­re tartanak igényt, a gyártó­szerelő kapacitást bővítik. Felkészülnek a kisebb, 15—20 méteres és a nagy. 30—40 méteres fesztávolságú pony­vacsarnokok gyártására is. A Lenfonó és Szövőipari Válla­lat kezdeményezésére az Épí­téstudományi Egyesület szak­mai irányítása alatt álló tar­tószerkezeti tervezők mester- iskolája hallgatói számára tervpályázatot írtak ki. Fejlői termelőszövetkezeti melléküzemágak Az alaptevékenység látja a hasznát A földművelés gyakorlata is igazolja azt a régi szólás­mondást, miszerint: „A gaz­dag talajon, ha nem felejte­nek el vetni, akkor tudnak aratni”. A gyenge termőké­pességű földeken azonban a jövedelem mértéke nem ará­nyos a végzett munkával. Az ilyen természeti adottságok­kal „áldott” gazdaságok jól tették eddig is és ma is jól teszik, ha melléktevékenysé­get folytatnak. A „kényszer és alkalom” szülte mellék­üzemágak hasznosak a jól jövedelmező alaptevékeny­séget folytató termelőszövet­kezetek számára is. A Mezőkövesdi járási-váro­si NEB vizsgálata a bükkáb­rányi Béke, a mezőkövesdi Matyó, a borsodivánkai Kos­suth Termelőszövetkezetekben arra terjedt ki, hogy felmér­je, milyen eredményt értek el, ezek a közös gazdaságok a kiegészítő, tevékenység fej­lesztésében. Nemcsak a vizsgált terme­lőszövetkezetekre, hanem a járás többi közös gazdaságai­ra is vonatkozik, hogy 1980- tól, a vizsgált időszak kezdő évétől egyre dinamikusabban fejlődött a tsz-ek mellék­üzemága. Ezt igazolja az alap- tevékenységből és az azon kí­vüli tevékenységből szárma­zó árbevétel-növekedés üte­me és aránya. A mezőkövesdi járásban működő termelőszövetkezetek a kezdeti időszakban tartot­tak az új tevékenység túlzott adóterhétől. Látván, hogy fé­lelmük alaptalan —, hiszen a melléküzemágak egyrészt le­hetővé tették a munkaerő jobb kihasználását, másrészt az elvégzett gazdasági számí­tások is kedvező eredménnyel kecsegtettek —, megkezdődött a melléktevékenység tervsze­rű bővítése. Mezőkövesden és * mezőkövesdi járásban — kilenc termelőszövetkezet dolgozik. 1981-ig csupán Me- zőnyárádon nem volt mellék- üzenftigi tevékenység. Ebben az évben is csupán egy ötfős seprűkészitő üzemet működ­tetnek. A vizsgált termelőszövet­kezetekben a melléktevé­kenység — jelenleg — nem annyira az alaptevékenység­hez, mint inkább az építő­iparhoz, az építőanyag-ipar­hoz, a kereskedelemhez, a szolgáltatásokhoz és a mű­anyagiparhoz kapcsolódik. Gyakran, vitatott kérdés­ként is felmerül: mi az oka. hogy az árbevétellel arányos nyereség ~a melléküzemeknél igen kedvező, igen magas? A válasz aránylag egyszerű. A viszonylag alacsony műszaki színvonalú ipari melléküze. mek magasabb nyereségszint­jüket — egyebek között — az ■eszközállomány alacsony szintjének, az igazgatási, szo­ciális és egyéb nem termelő építmények minimális költsé­gének „köszönhetik”. És annak is, hogy a mellék­üzemekben a nem fizikai, ad­minisztratív és termelésirá­nyító létszám igen alacsony. Ily módon nemcsak munka­bérük. hanem azok közterhei­nek összege is lényegesen „szerényebb”, a hasonló nagy­ságrendű tanácsi vállalatok, vagy ipari szövetkezetek azo­nos költségénél. E tények és megfontolások alapján az említett szövetke­zetekben egyebek között igye­keztek a meglevő épületek jobb kihasználását biztosítani a melléktevékenység fejlesz­tésével. Ez történt Rükkáb- rányban, Borsodivánkán, de a nem vizsgált termelőszövet­kezeteknél is, például Bogá­cson, Mezőkeresztesen, Súly­ban, Szent Istvánban. Az alaptevékenységen kí­vüli tevékenység fejlesztése­kor a szövetkezetek általános céljai közé tartozik: a mun­kaerő ésszerű, gazdaságos foglalkoztatásán kívül, a hát­téripari termékek hiányának mérséklése, és a gazdaságok jövedelmezőségének fokozása. Így érthető, hogy a járás termelőszövetkezetei az úgy­nevezett „székhely-községe­ken kívül — többek között Budapesten. Miskolcon, Pak­son, Borsodnádasdon, Lenin- városban, stb. — is dolgoznak, illetve foglalkoztatnak embe­reket. Ám. amíg a székhely­községekben a lakosság fog­lalkoztatása az alapvető, az elsődleges céljuk, addig a te­lephelyen kívül, a nagyobb nyereség elérésére töreked­nek. A melléküzemági tevékeny­ség árbevétele — talán a me­zőkövesdi Matyó Termelőszö­vetkezet gazdálkodását kivé­ve — pedig olyan jelentős té­tel. ami kedvező hatással van a szövetkezetek forgóeszköz­gazdálkodására is. Hiszen a folyamatos, rendszeres árbe­vétel napjainkban —. amikor jelentősen megdrágult a hitel — jelentős kamatmegtakarí­tást eredményez. Az elmúlt, években a vizs­gált szövetkezetekben — a Matyó Termelőszövetkezetet kivéve — a bruttó nyereség dinamikusan nőtt. A realizált nyereségből a szövetkezetek .jelentős összegeket fordítot­tak a fejlesztési alapképzésre, aminek nagy részét, az alap- tevékenység fejlesztésére, bő­vítésére használták fel. Nőt­tek a szövetkezetek tartalék- és biztonsági alapjai is. Mindezek az eredmények — az ipar szerkezeti átalakí­tásának és az új vállalkozási formák megteremtésének idő­szakában — a melléküzem- ágak népgazdasági hasznos­ságát igazolják. Buciiért Miklós l

Next

/
Oldalképek
Tartalom