Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-30 / 177. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1932. július 30., péntek Csendes pihenő — mesekártyával. A háttérben a gyerekek a délelőtti Vuk-film emlékeit elevenítik tel, raj/ban. Napközisek A csendes pihenő meglehe­tősen hangos volt a perecest napközis táborban. Ahány csoport, annyi ének. Azon a kedd délutánon egyébként is prímszerepet kapott a dal; a délutáni vetélkedőn — ame­lyet csak megzavart, de el nem ronthatott a zápor — a már itt tanult népdalokat ad­ták elő a gyerekek. Július végén már valame­lyest csökken a napközisek száma. Ezen a napon úgy 260-an buszoztak ki a húsz éve működő táborba, amely az elmúlt öt évben annyit fejlődött, változott, amennyit korábban összesen sem. S hogy az eső megzavarta a ve­télkedőt, a három napközis tábor vezetője — Pereces mellett Tapolcán és a berek- aljai iskolában berendezett napköziben tölthetik a vaká- ciós napokat a gyerekek — Lovas Sándomé gyorsan a tervekre terelte a szót Arra, hogy szeretnének egy esőbe­álló épülettel bővíteni, elkél a meglevők mellé, hogy ha szükséges, még kevésbé szo­ruljanak. Az ÉSZAKTERV- esek vállalták, még az ősszel el készítik a terveket, soron kívül, gyorsan, azután kez­dődhet az építkezés. Máskü­lönben idén nyárra is történt egy, s más változás a terüle­ten; kiirtották a dzsungelt a kerítés mellől, úgyhogy még több helyük van a gyerekek­nek. S szépen cseperednek a fák is, amelyeket elültettek, gondolván arra, hogy egyik­másik öreg fát előbb-utóbb ki kell majd vágni. Júliusra 900-an, augusztus­ra úgy 450-en kértek napkö­zit az iskolában. Hosszabb- rövidebb időre. Merényi Jó- zsefné napközis szakfelügye­lő szerint érthetetlenül keve­sen. Igaz ugyan, hogy a mű- velőoési házak gyerekfoglal­kozásain is szép számmal vesznek részt, újabban a vál­lalatok is szerveznek foglal­koztatásokat a dolgozóik gyerekeinek — az idén példá­ul a kórházban indult két csoport, kaptak is hozzá se­gítséget a városi napközis tá­bortól —, de a lakótelepeken bizony sok a csellengő gye­rek. A térítést egyébként itt ugyanúgy számolják, mint az iskolában. A kereset függ­vénye. Miért idegenkednek mégis sokan? — Tapasztaltuk már saj­nos, hogy néha az iskolában is lebeszélik a szülőket a nap­közis táborról. Az iskolának ugyanis húsz gyerek után egy nevelőt kell biztosítani. Ez van a háttérben. Meg talán az, • hogy sokakban a régi tá­bor él. Annak a rossz emlé­ke. Vagy azt hiszik, hogy többet kap a gyerek valame­lyik művelődési ház gyermek­foglalkozásán. — Többet kap? — Őszintén szólva, nem hiszem. Ügy igyekeztünk, hogy a mieink is jól érezzék magukat. Rendszeresen mozi van, kirándulások, strando­lás. A berekaljaiakat — tőlük van legmesszebb az erdő, a strand, busz viszi-hozza Ren­geteg játékunk van. Futball- nályánk. Remek a levegő — a gyerekek szívesen járnak ki. De meg kell kérdezni tő­lük is. Megkérdeztük, még mielőtt a vezetőkkel leültünk volna beszélgetni. Legfeljebb a reg­geli nagy alvásokat.sajnálják — igaz (sajnos!) többségük este zárásig nézi a televízió műsorát. De a reggeli álmos­ság gyorsan elszáll, itt van­nak a barátok, sok barát van, lehet játszani! Az ifive­zetők barátságosak. A nyári napközis táborban ugyanis leendő pedagógusok is gya­korolnak. Ki kötelező gya­korlaton van, ki pedig, mint Szaniszló Erzsébet, jött, mert tavaly megszerette a táboro­zást. A pataki főiskolás sze­rint, biztosan segítenek a ta­pasztalatok, ha majd igazán a gyerekek elé állnak. Csutorás Annamária Fotó: Főj tán László Homokvár készül Nyári vegyes Hosyai kerüli haza Kossuth lóriéi könyvtára? A Magyar Munkásmozgal­mi Múzeum új szerzeményei között található egy vasláda — ebben őrizte dr. Ladányi Ármin, a volt Országos Mun­kás Jogvédő Iroda tagja, a szociáldemokrata párt jogász- csoportjának egyik vezetője a legfontosabb iratait. A láda Ladányinak a közelmúltban a családtól megvásárolt hagya­tékából került elő. Ebben az iratok között értékes doku­mentumokat találtak a kuta­tók: a Kossuth Lajos turini könyvtárának hazahozatalát szervező bizottság üléseinek teljes jegyzőkönyvi anyagát, s a bizottság pénztámapló- ját. Ez ulóbbiból kiderül, hogy ki és mennyit áldozott e célra. Ezt az anyagot egé­szíti ki Kossuth Lujzának, a család egyik tagjának levele­zése. A 200 darabból álló irat­gyűjtemény az 1890-es évek közepéről származik. Ezek­ben az években működött Magyarországon a Kossuth- könyvtárblzottság, amely a nagy államférfi halála után átalakult Kossuth-emlékbi- zottsággá. A bizottság egyik célja az volt, hogy Kossuth turini könyvtára mindenkép­pen hazakerüljön. Ennek a testületnek volt az elnöke Eötvös Károly jogász, akinél Ladányi Ármin ügyvédboj- tárkodott. Feltehetően Eöt­vöstől örökölte Ladányi eze­ket az iratokat. A bizottság sikeresen végezte munkáját: az 1890-es évek második fe­lében a könyvtár Magyaror­szágra került, s először a Nemzeti Múzeumban őrizték. Kossuth Lajos turini könyv­tára jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár tulajdo­nában van. A közeljövőben a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum a most talált anya­got is átadja a könyvtárnak, ahol a szakemberek részlete­sen dolgozzák majd fel az iratokat. Az írásos dokumen­tumok mellett a múzeum munkatársai találtak egy me­dált is, amelyben Kossuth Lajos egy hajszála és a ra­vataláról egy virág látható. Idézet egy előadmányból: „A szezon második felében, a megnövekedett lorgalom kö­vetkeztében már mutatkoztak a kereskedelmi és vendéglá­tó szerveknél a íáradtság. a kimerültség jelei és gyako­ribbá váltak a részben eb­ből fakadó tévedések, mu­lasztások és ezért a Keres­kedelmi Felügyelőség több esetben alkalmazott felelős­ségre vonást”. Sok mindent megtudha­tunk ebből a sűrített mon­datból. mely egyébként a ta­valyi szezon második felének egynémely történését magya­rázza. Például azt. hogy a szezon második felében meg­növekedett a forgalom, a kereskedelemben, a vendég­látásban dolgozók elfáradtak, gyakoribbá váltak a tévedé­sek. Az említett egységekben dolgozóknak bizony egyálta­lán nem könnyű a dolguk, érthetőek a gyakoribbá váló tévedések. Csupán egy apró­ság nem érthető: miért min­dig a vevő kárára történnek az említett tévedések, mu­lasztások? Ügy általában ... A kereskedelmi felügyelők az idei év első felében is vizs­gálták a kereskedelmi, ven­déglátóipari egységeket, a ta­pasztaltakról nemrég készí­tettek mérleget. Ötszáznál több egységben jártak, két­száznál több szabálytalansá­got találtak. Az első fél év­ben. Milyen lesz majd a második fél év mérlege; mi­kor is — most már tudjuk —■ gyakoribbak a mulasztások, a tévedések ? * Nem megy a rekultiváció. A külszíni bányák leginkább megmaradnak olyannak, ami­lyennek kibányászták, szét­cincálták az előtte mégiscsak háborítatlan hegyeket, folyó­menti területeket. Nem sok túlzás lehet abban, amit To­kaj tanácselnöke mondott az egyik tanácskozáson: a bod- rogkeresztúri, mostanra már igen csúnyán szétfejtett hegynek az elmúlt száz évben legalább húsz gazdája volt, de a rekultivációnak egy sem. A természetvédelmi hivatal észak-magyarországi felügye­lőségének igazgatója is pa­naszolta a rekultiváció hiá­nyát. Kavicsbányáknál és egyéb más bányáknál is. Persze, hogy van bányatör­vényünk, hogyne volna, a vi­lágon még nincs egy ország, amelyiknek annyi törvénye, rendelete lenne, mint ne­künk! Éppen a rekultiváció­ra ne lenne? Csak hát a bá­nyatörvény szerint a műve­lés befejezése u1án kell mi­nél hamarabb elvégezni a rekultivációt. Olvasni pedig tudni kell! Tehát a művelés befejezése után .. Hosszadal­mas, neih is gazdaságos a re­kultiváció, helyre kell vala­miképpen állítani a — majd­nem — eredeti állapotot, rendbehozni a tájékot, mi­egymást, ez meg pénzbe, energiába kerül. Következés­képpen: nem kell befejezni a művelést, legalábbis úgy kell tenni, mintha még folytatnék a bányászkodást. Valakit oda állítani, hogy motyorázzon, lapátolgasson, egy-két gép is meglordulhat a környéken, szóval a lényeg a munka lát­szata. És máris eleget tettünk a bányatörvénynek. (A cso­portérdeknek.) Egyszerű, nem? * A serital -természetesen nem maradhat ki, essék hát róla is szó. Ha a hozzáértők jól számolnak, akkor jelen­leg a hazai gyárak termékei­vel és az importsörök meny- nyiségével egyetemben majd­nem tízmillió hektoliternyit iszogatunk meg évente. Sok ez? Elég sok lehet, mert ha például a Rakaca-tavat mind egy csöppig leengednék, a tartálykocsik meg szépen fel­sorakoznának Meszesnél, en­gednél?, engednék több hétig egyhuzamban a sört, megtel­ne a tó, nem is férne bele. Még a lá-zbérci tónál is meg lehetne ismételni ezt a mű­veletet, az is majdnem meg­telne. Büszkén konstatálhat­juk azt is, hogy sörből túl­isszuk az országos átlagot, pedig az is szépen emelkedik. Tehát sok ez a sör. Ha meg a boltokat járjuk, vásárolni akarjuk, akkor ke­vés. Ezen a nyáron — meg a későbbiekben is — legyen ez a legnagyobb bajunk. Priska Tibor FImÉ és népi EÉÉleinviEái Öt új Corvina-kötet Szépvölgyi Zoltánnak, Bu­dapest főváros Tanácsa el­nökének beköszöntője vezeti be azt a hatalmas, több mint három és fél száz oldalas kö­tetet, amelyet Az európai fő­városok építéstörténeti forrá­sai címmel adott most közre magyar nyelven a Corvina Kiadó. Huszonnyolc európai főváros történetével, vala­mint építés történetének for­rásaival ismerkedhet meg az érdeklődő, minden esetben igen gazdag tájékoztatást nyernie az adott főváros le­véltári jellegű intézményeiről, azok történetéről, az ott fel­lelhető forrásanyagokról. A vaskos kötetet gazdag kép­anyag teszi teljesebbé. A Levéltárak Nemzetközi Ta­nácsa 1974-es határozata alap­ján készült kötet főszerkesz­tője Ságvári Agnes, a Buda­pesti Fővárosi Levéltár lő- igazgatója, ő írt tanulmány- értékű bevezetőt Is a kiad­ványhoz. Az előszót James B. Rhoads, a Levéltárai? Nemzetközi Szövetségének el­nöke írta, az egyes főváro­sokról való fejezeteket na­gyobbrészt helyi tudományos szakírók, illetve közösségek. A budapesti anyag Felhő Ibo­lya, C. Harrach Erzsébet és Ságvári Ágnes munkája. Ti­rana, Luxembourg és Monte- Carlo nem vett részt e nem­zetközi munkában, így hi­ányzik a kötetből, csakúgy, mint Andorra, Liechtenstein, San Marino és Nyugat-Berlin. Niko Piroszmani grúz naiv festő szomorú élete és derűs művészete szorosan összefo­nódott a századelőn rohamo­san városiasodó Tbiliszi vi­lágával. Vahtang Beridze grúz művészettörténész a fes­tő kortársainak visszaemlé­kezéseiből bőven idézve ele­veníti fel Piroszmani alak­ját, jellemét, megnyilatkozá­sait és a művek témájául szolgáló grúz valóságot a Cor­vina gondozásában most köz­readott, 24 színes és 51 fe­kete-fehér reprodukcióval gazdag kötetében. A Műhely­titkok sorozatban jelent meg Fekete Tamás munkája, a Szobrászat, amely a mintázó­anyagoktól a legkülönbözőbb eljárásokig igyekszik beavat­ni az érdeklődő olvasót a szobrászat mesterfogásaiba, természetesen igen sok mű­vészi reprodukcióval, vala­mint a szerszámok, egyebek illusztrációival. Nagyméretű albumot je­lentetett meg újabb kiadás­ban a Corvina: Művészet dióhéjban, ötven remekmű alapján a címe, s elsősorban a fiatalokhoz szól, őket kí­vánja bevezetni az egyes — reprodukcióban közölt — művekről adott részletes elemzésekkel a művészet vi­lágába. Ugyancsak második kiadásban jelent meg Dömö­tör Tekla A magyar nép hie­delemvilága című, hatvanegy fekete-fehér és tizenhat szí­nes fotóval illusztrált kötete. A BÜKKAUA MEZÖGAZDASÄGI TERMELŐSZÖ­VETKEZET A BORSODI NYOMDA MISKOLCI ÜZE­MÉNEK LAKOSSÁGI SZOLGÁLTATÓ RÉSZLEGÉT ÁTVETTE. SZOLGÁLTATÁSAINK: MEGHÍVÓK, NÉVJEGYEK, ÉRTESÍTŐK ÉS KISEBB ÜGYVITELI NYOMTATVÁ­NYOK GYORS ELKÉSZÍTÉSÉT RÖVID HATÁRIDŐ­RE VÁLLALJUK, ... - ­MISKOLC, ATTILA U. 8. TELEFON: 15-484 (MEGKÖZELÍTHETŐ A DÓZSA GY. U. FELŐL)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom