Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-28 / 175. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4

t982. július 28., szerda

I

9

I

9

a

i

* i

a

i

i

i

i

!

i

1

Levél színházügyben

Kisgyerek korom

állandó és lelkes látogatója vagyok a színháznak, sőt, munkámmal mint az egyik miskolci nagyvállalat (DIGEP) közönségszervezője — sőt, fő közönségszervezője — tizenkilenc éven át mindig azon igyekeztem, hogy a színháznak a látogatottságát növeljem, elősegítsem. A színház, mint olyan, számomra szent, és nyugodtan mondhatom, életszükséglet. Ebből már eleve érezhető, hogy milyen munkása voltam a színházkultúrának. Igaz, kaptam is érte többször elismerést. Az úgynevezett „hőskorban", az ötvenes-hatvanas években, vállalatom lehetővé tette, hogy az általunk patronált falusi tsz-ek tagjait, dolgozóit vállalati busszal behozzuk egy-egy színházi előadásra. Csodálatos dolgok voltak ezek, mert sokan voltak olyanok, akik addig még kívülről sem láttak színházat. Vállalatomnál nemegyszer csináltunk „teltház-akciót".

De érdemes volt! Csodálatosan szép, örömteli előadások voltak. Az embereknek nem kellett külön „használati utasítás”, hogy tudják, érezzék, mit látnak. Nemcsak az operettekre gondolok itt. Nagy sikere volt többek között a Hajnali tűz, a Kormos ég című drámáknak is. Nagyon szeretem a szép dallamú operetteket és imádom a jó és csodálatos drámákat is. Szeretem az újat, a modern dolgokat. Feledhetetlen volt a mipdig drámaként játszott és musicalre átültetett Pygmalion, azaz My Fair Lady, de nemcsak ezt néztem meg háromszor is egymás után, hanem a későbbiekben játszott Popfesztivált, ami a színpadon sokkal többet adott, mint a könyv.

Miskolcon nagyon sok a színházszerető ember. Sokan a több éves újabb és újabb csalódás után is megveszik a bérleteket, mert mindig várják, hogy majdcsak lesz jobb műsor is. Vagyis mindig várunk a csodára, ami nem akar eljönni. Vannak darabok, amelyek után azt mondjuk: na, ez még elmegy. De ez sikernek nevezhető-e? Az ilyenbe egy maszek színház minden további nélkül belebukna. Régen a nézőközönséget „felhangolta” egy-egy jó előadás. Másnap még a munka is jobban ment. Ünnep volt színházba menni.

Ezzel szemben évek óta úgy megy az ember színházba, mintha fogat húzatni menne, de mindig olt az a „hátha most”. Az előadás sokszor érthetetlen, és talán csak a sznobok vagy a színházi bennfentesek értik. Na nem a színészek miatt, azok „megjáísszák” a magukét. Minden tiszteletem az övéké érte.

Most kénytelen leszek kérdezgetni, hátha valamivel többet fogok érteni abból, amit csinálnak, és amit így csinálnak:

— Tessenek mondani, az írók, rendezők, színészek maguknak csinálják mostanában a színházi előadásokat és nem a nézőközönségnek? Tessenek mondani, miért van olyan, hogy Kazinczy-dij? Szerintem nem a folytonos „magyaros” kiszólásokért, trágárságokért, ocsmány nyelvezet használatáért, vagy a színpadon való érthetetlen,

eXhadart szövegekért. A szép szó, a szép

beszéd, és a szép szövegű irodalmi művek, drámák nevelnek a szépre, a jóra. Ez kell a közönségnek? Vajon nem volna-e jobb tisztességesebb nyelvezetű drámákat előadni (és olyan írásműveket is írni!), ami csakugyan pozitív hatással volna diákra, munkásfiatalra, felnőttre egyaránt? Nem volna-e jobb, ha „felemelő" érzésekkel, örömteli szívvel menne haza a közönség színházainkból?

Az elmúlt évadban miért kellett egymás után két bordélyházat megjelenítő darabot is bemutatni? Persze, a Zojka lakása valahogy ma már olyan távolinak tűnik, hogy talán a közönség szempontjából teljesen érdektelen mondanivalójával együtt (mint volt tavaly a Birkanyirás is). De legalább a Zojka lakásán levő maszek bordélyház valamivel, egy hajszállal tisztességesebbnek tűnik, mint az utolsó bemutató, a Villon és a többiek. Nem tudom, vajon az író így álmodta meg a bordélyházi jeleneteket, ilyen csoportos-szexnek? Ismerem Villon verseit többféle fordításban, sőt, az úgynevezetett Faludy-át- költsében is. Tehát én sok tekintetben értem, átérzem ezt a darabot. De ki kiváncsi a bordélyházi szeretkezésekre ilyen formában? Vajon ez használ az ifjúságunk életszemléletét jobbá formálni?

Érdeklődéssel olvastam a május 1-i Észak-Magyar országban „A bányászok meg a színház” című cikket Benedek Miklóstól. Nagyon igazat adok azoknak (és nemcsak én), akik kikapcsolódást, szórakozást várnak a színháztól. A szórakoztató darabok is lehetnek szépek, mélyértelműek, jóra tanítóak. A komor drámák is lehetnek szórakoztatóan jók, és egyben nevelő hatásuk is lehet, bordélyházak és trágárságok nélkül is. Esetleg nem demagógia, amikor el akarjuk hitetni, hogy a modernség ezt, vagy azt jelenti, ahogyan beadják nekünk? Ilyen címen minden zöld- uiat kaphat?

Az Eszak-Magyarország május 23-i számában megjelent Benedek Miklósnak egy újabb cikke, ami Aczél György látogatásának apropójaként íródott. Aczél György szerint is kell az öröm, a derű színpad- , jainkon (de filmjeinkben, könyveinkben is). S az író, vagy az előadóművészét — vagy mindkettő? — „ne nézze le a befogadót annyira, hogy szakmailag hibás munkát ad ki a kezéből”.

egyszer annyit szeret’ ' <'-!f £ nék mondani, hogy próbáljon meg színházunk jobb műsort adni a nézőközönségnek, kevesebb trágársággal, durvasággal, mert a rossz színdarab, a képtelen rendezés, a nyíltszíni szeretkezés imitálása és a trágárság nem jelenthet modernséget. És az ilyen írói, rendezői felfogás sok-sok veszélyt rejt magában, ugyanis, aki mosdatlan szájú, vagy a nemi erkölcsökben gátlástalan (ilyesmit mostanában gyakran látunk), az egyéb morális kérdésekben is könnyen gátlástalanná válhat

Ráez non«

Miskolc

Hozzászólás a „Terelik a forgalmat - emelik

az akeatetiket” címe cikkhez

Ez alkalommal az újságírói kérdés helyes és célszerű irányban hangzott el, úgy tűnik, a válaszadó — aki megnevezve nincs — nem adott mindenben műszakilag is elfogadható magyarázatot, választ. Az útépítéseknél a megelőző közműmunkálatok során elhelyezett aknák fokozott hibalehetőséget tartalmaznak. Ennek oka az a szükségszerű műszaki adott- só g, hogy az aknák környezetében a földanyagot szélesebben ki kell termelni annak érdekében, hogy az akna elhelyezhető legyen. Ezt tudva azonban a visszatöltésnél a technológiai folyamat fokozott gondot és körültekintést igényel. Ezzel szemben a városban számtalan helyen még a betonozás is úgy készül el az aknák környezetében, hogy utólag betonozzák be az aknák környezetét, ahelyett, hogy az útalappal egy időben készülne. Ha a kiegészítő tömörítés nem volt elvégezhető, akkor szükséges a leitöltött anyag felett vasalt aljzat készítése, ami az aknák környezetének állékonyságát feltétlenül bzitosítja. Számos hiba abból adódik, hogy az aknák és általában, az útalapok betonjának megfelelő utókezelése (locsolása) nem történik meg. Ez a betonanyag korai tönkremeneteléhez vezet.

összefoglalva: az építési technológiai fegyelem betartása esetén és a megfelelő műszaki ellenőrzés révén a városméretű hibaforrás kiküszöbölhető, csak több figyelem és törődés szükséges a

kivitelezésnél és «ílenSrzésnél egyaránt. A túlsúlyos járművek közlekedése engedélyhez kötött. Ilyenkor az útügyi hatóság útvonalengedélyt ad és így módja is van ellenőrizni az esetleges károkozást, sőt megkövetelni a helyreállítást az okozott kárnak megfelelően. Az útburkolatok állapota, a csatornalefolyók környezetének sérülése nehezíti a köztisztasági szolgáltatások tervszerű és szabályos elvégzését, kárt okoz a járművekben, esős idő esetén csökkenti a gyalogosközlekedés kulturáltságát. Az aknatetők és -lefolyók emelése tehát nagyrészt egy hibás korábbi munkafolyamat következménye, amit lehetőleg megelőzéssel szükséges elhárítani.

Dr. Horváth Béla

Illusztráció

Barczy Pál rajza

CB-tcmfolyam

A Borsodi Szénbányák: Vállalatánál évről évre visz- szatérő feladat a polgári védelmi felkészülés és a felkészítés. A szakszolgálati alakulatokban, az önvédelmi alegységekben fokozatosan, sajátítják el az ismereteket az elméleti és gyakorlati foglalkozásokon, valamint az időszakonként megtartott, magas szintű komplex gyakorlatok során.

A leikészítések alkalmával kiemelten foglalkoznak a híradással és a riasztások lehetőségeinek fejlesztésével. Ennek részeként ebben az esztendőben új feladatot jelent majd a CB-rádiótelefon- nal kapcsolatos tudnivalók ismertetése, amelyet külön tanfolyamon sajátíthatnak el a dolgozók, hiszen a felkészítés egyaránt vonatkozik az állományban levőkre és a polgári védelem szempontjából, úgymond passzív dolgozókra is.

Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szervezett polgári védelmi kiképzések a jövő hónap végéig befejeződnek, program szerint A munkaviszonyban levő dolgozók képzése, amely jórészt filmvetítésekkel együtt történik, várhatóan novemberben fejeződik be az idén.

Könyvtári katalógus

1774-ből

Tiltott munkákat is olvastak a szerzetesek

Az egri jezsuita könyvtárat 1774-ben, a rend feloszlatása miatt szüntették meg. A mai könyvtörténészek nagy szerencséjére fennmaradt a könyvtár teljes anyagának részletes leltára és így hű képet kaphat az utókor arról, mit olvastak az egykori szerzetesek, akik a XVIII. században Eger legműveltebb, legiskolázottabb papjai voltak.

Az egri jezsuiták könyvtárállományát, elhelyezésük szerint négy csoportba osztották. Eszerint külön-külön írták össze a tényleges könyvtár köteteit, az egyes páterek szobájában talált könyveket, a Szent Erzsébet látogatása kongregáció könyvtárat, valamint a gyógyszertár könyveit.

Érdekes, hogy a korabeli leltározók egyes munkák címét sok esetben nem írták ki pontosan, legtöbbször csak rövidített formában adták meg, vagy éppen csak a könyv tartalmára utaltak. A szerző nevét azonban minden esetben lajstromba vették.

Miről olvashattak a szerzetesek a könyvtárban? A jogi munkák között megtalálható volt például Rákóczi Ferenc „articulus”-ainak és „decretum”-ainak kötete, valamint számos országgyűlési irat. A történelmi tárgyú munkák sorában a magyar- országi vonatkozásúak vezettek, de megtalálhatók voltak a rómaiak, a bizánciak, a barbárok, a zsidók, a törökök, az osztrákok, a németek, a belgák, az oroszok, a franciák, a dánok, a svédek, a lengyelek, a csehek és az olaszok történetére vonatkozó könyvek is. A leltár tartalmazza Anonymus gestája mellett Túróczi krónikáját és Bonfini Magyarország történetéről írott művét. A szertartásiam kategóriába sorolt művek között vettek lajstromba egy ördögűzéssel foglalkozó munkát. A Fizika tárgykörében a fénnyel, az elektromossággal, a mozgással, a testekkel és a vákuummal foglalkozó munkák voltak a könyvtárban. Feltünteti a lista Magyarország négy részből álló atlaszát is.

A nyelvtani munkák és szótárak sorában magyar, latin, görög, német, francia, lengyel, héber, olasz és „rutáén” kötetet őrizlek. Megvolt a jezsuiták egri könyvtárában Amrosius Calepinus 11 nyelvű szótára mellett Bél Mátyás német és „szláv” ins- titutio-ja és Comenius Janűá- ja. A retorikai és a poétikai művek gazdag választékban kínálták magukat.

A római klasszikusok között Cicero, Seneca, Livius, Ovidius, Cato és Horatius munkái kaptak helyet, igaz, nem nagy számban. A kisszámú, vegyes tárgyú munkák között jegyeztek fel a leltárba két színművet, köztük egy német nyelvű Mo- liére-fordítást.

A korabeli könyvtárlátogató protestáns és humanista szerzők tiltott munkái között is válogathatott. Luther Márton német és Károli Gáspár magyar Bibliája mellett megMegyénkben az utóbbi időben nőtt a legmagasabb szintű gondozást nyújtó intézetek — a szociális otthonok — ellátási színvonala. Az idős, beteg embereknek Borsodban közel 2100 hely biztosított a szociális otthonokban. Megszervezett a különböző típusú beteggondozás is: a szociális otthonokban e célra majdcsak ezer hely szolgál.

A Vöröskereszt megyei szervezete fontos feladatának tekinti a házi szociális gondozás megszervezését.

volt Komáromi György, Fel- egyházi Tamás, Torkos András szentírásfordítása, s nem hiányzott Rotterdami Eras- musé, sőt Machiavelli és Me- lanchlon egy-egy kötete sem.

Az egyes jezsuita páterek es tanárok szobáiban, valamint a tantermekben talált könyvek a vallásiam műveken kívül főleg történelmi tár- gyúak, de bőven akadtak közöttük filozófiaiak, fizikaiak, jogiak, földrajziak, matematikaiak, algebraiak, nyelvtaniak, retorikaiak, poétikaiak, csillagászatiak. Jelentős a színművek száma, összesen 46 kötet. Az egri 'jezsuiták könyvállománya összesen 3257 művet tartalmazott, 5316 kötetben.

Mint a Magyar Könyvszemle legutóbbi számában közölt tanulmány szerzője, Sugár István megállapította, csak 1782. október 28-án — tehát a leltár elkészítése után nyolc évvel — értesítette a Helytartótanács a vármegye alispánját, hogy a legfelsőbb döntés értelmében a feloszlatott jezsuita rend könyvtárának anyagát a budai egyetemi könyvtár kapja meg.

K. M.

Napjainkban — a megye egész területén — hatvan főfoglalkozású gondozó, valamint 224 tiszteletdíjas és társadalmi aktíva tevékenykedik. Mintegy 1600 idős. magányos emberrel törődnek a házi szociális gondozók. Munkájuk elismerésre méltó, s a hálózat kiszélesítése — társadalompolitikai szempontból — igen indokolt. A' Vöröskereszt megyei vezetősége az idén célul tűzte a házi szociális gondozás továbbfejlesztését.

fiz idős belei emberekért

ÉRTESÍTJÜK KEDVES VEVŐINKET, HOGY NAGYJAVÍTÁS MIATT a KOSZIG KAZINCBARCIKAI GYARA AUGUSZTUS 2-8-IG

oázszilikát kiszolgálását szünetelteti

U/*L L A