Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-27 / 174. szám
T982. július 27., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Targoncavezető-képzés Az anyagmozgatás része — Elméiét és gyakorlat — Elég-e őt targonca? — Magas-e a mérce? — Milliós érték a kezekben A gazdaság intenzív fejlesztésének időszakában megnő a több szakmával rendelkezők szelepe. Megnő azoké is, akik szakmával ugyan nem rendelkeznek, de olyan betanító jellegű tanfolyamokat végeznek, amelyélt lehetővé teszik, hogy értő kézzel nyúljanak a gépekhez, berendezésekhez. A miskolci Zalka Máté Gépipari Szakközépiskola egyike azoknak az intézményeknek, iskoláknak, amelyek igen rövid idő alatt — műszaki rajzolókat ív- és lánghegesztőket stb. és targoncavezetőket képeznek. Ez utóbbiak képzése, betanítása mintegy 4—ö éve még a vállalatokra hárult. Az így megszerzett jogosítvány azonban csak ott volt érvényes. Ez a képzési forma mennyiségileg sem elégíthette ki a megye vállalatainak igényeit és nem tette lehetővé a dolgozók átcsoportosítását, munkahely-változtatását. Az akkori képzés problémáinak enyhítése érdekében a Kohó- és Gépipari Továbbképző és Módszertani Intézet a gépipari szakközépiskolával karöltve — elsőként vállalati felkérésre — Sajóbábonyban, az Északirna- gyarországi Vegyiművekben indított kihelyezett targoncavezetői tanfolyamot. Ez a feladat a későbbi években az Ipari Minisztérium megalakulásakor sem változott. A módszertani irányítást most már az Ipari Miniszteri uin szakmai továbbképző intézete gyakorolja, s a megbízást is ő adja. A targoncavezető-képzés helyzetéről beszélgettünk Komlósi Imrével, a szakközépiskola igazgatóhelyettesével, tanfolyamvezetővel és Marikovszky László gyakorlati oktatásvezetővel. — Az elmúlt évek során olyan mértékben megnőtt a targoncavezető-képzés iránti igény, hogy évente 7—8 tan- folyamot kell indítanunk, amelyeken mintegy 150 embert képezünk ki. — A kezdet persze keservesebb volt, mert nem rendelkeztünk egyetlen targoncával sem. Majdhogynem ócskavas áron vásároltunk öt gépet, s felújítottuk őket úgy, hogy a háromezer foA diósgyőri Lenin Kohászati Művek — miként a kohászat általában — közismerten sok nyersanyagot, energiát igényel. Az ésszerűbb, a hatékonyabb fel- használást szorgalmazva éppen ezért hirdettek pályázatot februárban, hogy a technológiák eddiginél gyorsabb, dinamikusabb fejlesztésével, új eljárások bevezetésével, takarékos módszerek kikísérletezésével csökkentsék a jórészt importból származó anyagok és az energia árát. Erre az első, központi kezdeményezésre — tíz pályamunka érkezett. Az értékelést két kategóriában, az anyagtakarékossági, illetve az energiatakarékossági témakörökben végezték el. Az önköltségcsökkentő módszerek megvalósítását célul tűző dolgozatok alkotói közül az első három helyezettet jutalmazták. Az anyagtakarékossági kategóriában Tóth József ért el első helyezést. Pályamunkájának lényege, hogy a rintért vásárolt targoncát ugyanaz a vállalat, mely eladta, negyvenezer forintért vásárolta volna vissza. — Kik alkotj ált az oktatói gárdát és milyen szakmai összetételt mutat a résztvevők aránya? — Csaknem minden tanfolyamot a szakközépiskolában tartunk. Az elméleti és a gyakorlati képzés is itt történik. Kivételes esetei jelent az, ha egy-egy vállalat olyan létszámú csoportot szervez, indít, amelyért már érdemes a vállalat telephelyén megtartani a tanfolyamok Az oktatók zöme: targoncavezetői képzésiben részesült tanárokból, oktatókból és vállalati szakemberekből áll. Kik vesznek rajta részt? Széles a kör... Segéd munkásoktól villanyszerelőkig, a nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezőktől a hivatásos gépkocsi- vezetőkig alkotják a tanfolyam résztvevőit. Van olyan, akit vállalata küld: a Fü- szért, a Bocsi Sörgyár, a Volán, a Miskolci Pamutíonó, a drótgyár, mezőgazdasági termelőszövetkezetek, mások saját költségükön végzik el a tanfolyamot. — Lehet-e a résztvevők között nő, és ha igen, ők hogyan állják meg a helyüket? — Nők is jelentős számiban vesznek részt a tanfolyamokon. Az a tapasztalatunk, hogy a nők ügyesebbek, gondosabbak a férfiaknál. — Milyen tárgyakat oktatnak és milyen magas a vizsga mércéje? — Hetvenöt óra eimSkeG és harminc óra gyakorlati oktatást tartunk. Az elméleti tárgyak között a politikai ismeretektől a műszaki ismeretekig, a rakodástechnolő- giától a karbantartási és szerelési gyakorlatig, összesen Hét tárgyat tanítunk. A vizsgabizottság öt főből áll, az Ipari Minisztérium által kijelölt elnöktől a vizsgáztatóig. Elmondhatjuk, hogy a tanfolyam végén, a résztvevők megfelelő tudással rendelkeznek. A vállalatok részéről, ezzel ellenkező jelzést még nem kaptunk. A Mátra Élelmiszer- és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat (a Füszért), személyzeti nagyolvasztói nyersvasból közvetlenül gyártsanak acélműi alátéteket és kokillákat az öntödében, így elmaradhat a kupolában vagy a lángkemencében a nyersvas új- raolvasatási művelete. Az eljárás hasznosításával évente 20 millió forint megtakarítás érhető el. , A második helyre Tolna.y Lajos, Szabó István, Platty Elemér és Pethő Imre került. Közös dolgozatukat Folyamatos acélöntőműhöz szükséges kokillacső magyar- országi gyárthatósága címmel adták be. Módszerük megvalósításával 10,4 millió forint értékű deviza takarítható meg. Harmadik helyen a Skvara Gyula—Szabó István készítette pályamű végzett, amely a kombinált acélműi eleklroke- mence anyagtakarékos üzemeltetésére tesz javaslatot. Az energiatakarékossági kategóriában Kandó László és oktatási osztályának vezetője Cseszár Vilmosné ösz- szegyűjtött. néhány véleményt a targoncavezető-képzésről. Eszerint: a munkavezetők úgy érzik, hogy viszonylag képzett embereket kaptak. Mind a vezetők, mind a résztvevők véleménye, hogy a kevésnek tűnő óraszámon belül — a gyakorlat rovására — túl sok az elmélet. Kifogásolják, hogy a targoncák napi és heti karbantartását csak elméleti órákon tanulták, és annak gyakorlati oktatása elmarad. Hiányolják, hogy a tanfolyam során nem ismerhették meg az akkumulátorok töltésének gyakorlatát, s ezzel szemben túlzottan részletesnek tartják a targonca elektromos berendezéseinek elméleti ismertetését. Az Anyagmozgatási és Csomagolási intézet Területi Tanácsadó Szolgálatának vezetőjét, dr. Molnár Gyulát kérdezzük: — Milyen színvonalé a targoncavezető-képzés? — Röviden: nem megfelelő. Nagy eredmény ugyan, hogy a képzés végre elkerült a vállalatoktól, a Zalka Máté Gépipari Szakközépiskolába, de az itt folyó képzés sem elégíti ki a megye vállalatainak igényét. Egy 1977 —78-ban végzett felmérés szerint, a megyében hetvenötféle (!) mintegy 1400 (!) targonca található. Ezek értéke néhány százezer forinttól több millió forintig teljed. E nagy értékű gépek miatt, minden vállalatnak jól felfogott érdeke, hogy minden gépre megfelelő ember kerüljön. Tehát olyan, aki „érti” a gépet és szereti a munkáját. — Ilyen tanfolyamat leginkább az autóvezetői képzéshez liasonlíthatnáim. Bizonyos ismereteket, készségeket efl lehet, és el is kell sajátítani rövid idő alatt is. Am, ez a tanfolyam még csak „belépő” ahhoz, hogy idővel biztosan és hozzáértően kezeljék a targoncavezetők: a kisebb targoncákat és a ló tonnás monstrumokat, és a szállítandó árut * Tegyük hozzá: A targon- caveaetés is anyagmozgatás és veszélyekkel járó munka. A nagy értékű gépet, s a rajta levő rakományt biztonságosán, hozzáértően, gazdaságosan kei! — felemelni, .szállítani, lerakni —, úgy hogy a termelés egyes elemi szakaszainak dinamikus lánca ne szakadjon meg. Vajon elég-e ehhez a jelenlegi óraszám és a tematika? Budáért Miklós dolgozata ért el legjobb helyezést Javaslatával a vasúti gördülőanyagok gyártásakor érhető él mintegy 400 ezer forintnyi energiacsökkentés. A második díjat e kategóriában nem adták ki, míg harmadik helyen két pályamunkát jutalmaztak. Az egyik PáU Zoltáné: a Salakfeldolgozóüzem olajtüzelésű kazánjának kiváltása című munkájával évi 35—45 ezer liter gázolaj, illetve 250 ezer forint takarítható meg, A másik Földi Géza munkája, aki a koksztüzelésű izzító kovácstűzhely földgázüzemű kiváltására tett javaslatot. A pályamű — évi 170 ezer forint enei'giamegtakarítás mellett — jelentős környezetvédelmi előírásokat is megold. A sikeres pályázatok gyakorlati hasznosítására az érdekelt egységek a szükséges intézkedéseket megteszik. r— Szemes — Sikeres kezdeményezés Vasúti vágány az LKM-ben Befejezéséhez közeledik az LKM-bsn, a kombinált acélmű legújabb létesítményéhez, az eiektro- kemencéhez vezető vasúti vágány építése. Képünkön: a munkálatok befejező szakasza. Fotó: Irmai István Még nagyok a különbségek a teifemes észetekben A Borsod megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség elkészítette, s értékelte a mezőgazdasági nagy üzemek tej 5. asznosítású tehenészeteinek idei első félévi termelési mutatóit. Ha csak a bázishoz viszonyított változásokat, az úgynevezett reprezentatív felmérés adatait nézzük, akkor' elégedettek lehetünk. A megye .62 termelőszövetkezeti tehenészetének átlagában, az elmúlt év első feléhez viszonyítva 132 literrel nőtt a tehenenként! tej hozam. Az értékesített tej 2,2 millió literrel nőtt, annak ellenére, hogy az átlagos tehénállomány 287 darabbal, sajnos, tovább csökkent. Örvendetes az is, hogy a tehenészetek több, mint 40 százalékában fél év alatt 200 liternél magasabb termelési színvonailemelkedést érték el, s tovább növekedett azoknak az üzemeknek a száma, ahol reális lehetőség van a 4000 litert meghaladó tehenenkén- ti tejhozam elérésére. Tizenkét helyen a jelenlegi színvonal tartásával elérhető ez a megyénkben még „bűvös” 4000 liter, további mintegy 8 gazdaságban pedig némi igyekezet szükséges hozzá. Sajnos, kedvezőtlen dolgokról is árulkodik ez a félévi felmérés. A tehenészettel rendelkező 62 tsz mintegy 40 százalékában a várható éves tejtermelési színvonal az idén is a 3000 liter alatt lesz, ami szinte „biztosíték” arra, hogy ezeknél ez a fontos, sokmilliós ágazat nem nyereséget, hanem veszteséget termel. Akadt az első fél évben 17 olyan gazdaság is, ahol csökkent a tehenenként! tejhozam. A néhány tízliteres csökkenésekre sok helyen akadhat valamiféle „mentség”, de hét olyan tehenészet is van. ahol a visszaesés megközelíti, vagy meghaladja a 200 litert. Továbbra is rendkívül nagyok a különbségek a termelési színvonalban. A bekecsi Hegyalja Tsz-ben, ahol 1981 első felében már sikerült 2224 liter tejet termelni tehenenként, most 449 tehén átlagában további 475 literes javulási; értek el. Pedig általános az a vélemény, hogy a magas színvonalról nehezebb látványosan előbbre lépni. Sajnos a gyakorlat mást bizonyít. Megyénkben a tejtermelés tíz ^sereghajtó” tehenészete közül hétben jócskán csökkent a termelési színvonal. A bekecsiek első félévi 2699 literes tehenenként! tejhozamával szemben a sátoralj aújhelyi tsz-ben a 247 literes csökkenéssel most a 678 üteméi, Zemplénagárdon 205 literes csökkenéssel a 814, Baktakéken az 1008, s Hom- rogdon, ahol 330 literrel romlott a hozam, az 1028 literes, rendkívül gyenge átlagnál tartanak. Azt, hogy a rendkívül elmaradó, gyenge tejtermelő gazdaságokban nem csupán a tehenekben, lehet a hiba, hanem több esetben valahol másutt is érdemes lenne keresgélni a lemaradás, a ráfizetés okait — esetleg például a hozzáállásban, vagy a hozzáértésben —, azt ugyancsak sejteti a reprezentatív felmérés. A tehenenkénti tejhozamban élenjáró tíz nagyüzem közül kilencben ugyanis jóval előbbre léptek az első fél évben. Például a bekecsi 475 literes javulás mellett Mú- csonyban 404, Felsőzsolcán 410, Putnokon 263, Hernád- németiben 288 literrel nőtt a tejhozam. Tehát ahol „megtanulták”, s igyekeznek, akarnak is, ott van eredmény! A megyei átlagban elért első félévi 132 literes javulás összességében biztató, de az országosnál sokkal rosszabb adottságok, rosszabb körülmények ellenére is látni kell azt, hogy még sok a tennivaló, sok a tejtermelésben a kihasználatlan tartalék. Különösen akkor érzékelhetjük, hogy e félévi „reprezentatív felmérés” adataival még korántsem reprezentálhatunk, ha megyénk tsz-einek tejtermelését az országos átlagokhoz hasonlítjuk. Sajnos. 1981-ben az egy fejt tehénre jutó tejtermelésben az utolsók voltunk. Igaz, az utolsó előtti helyen álló Szabolcs- Szatmár csak egyetlen literrel előzött meg, de a 16. Somogy tói már 289, a 15. Nóg- rád megyétől már 406 liter választott el. És egy másik összehasonlítás is elgondolkoztató. Az 1981-ben 4541 literes tejtermelési színvonallal első Fejér megyétől öt eve még „csak” 663 liter volt az elmaradásunk, tavaly pedig már 1350 literrel fejtünk kevesebbet tehenenként. <P- se) Készüllek a cÉerprak a szezonra Kedvez a meleg, esős időjárás a cukorrépának. Amennyiben az idő'továbbra is megfelelő marad, a szeptemberben induló szezonban jó termést takaríthatnak be, s adhatnak át a gazdaságok a gyáraknak. Már meg is kezdődött a felkészülés a szezonra. A mezőgazdasági üzemek felújítják, javítják répaszedő gépeiket, 50—60 újat is beszereznek részben francia importból, 'észben a szekszárdi Mezőgép által kifejlesztett korszerű berendezésekből. A cukorgyárakkal a szedés menetéről e napokban kötik a megállapodásokat A gyárakban a nagy karbantartás munkái folynak, felújítják, kicserélik az elavult berendezéseket. A 11- ből 5 gyár: Ercsi, Ács, Sárvár, Szerencs. Sarkad rekonstrukciós programot hajt végre. Előreláthatóan szeptember végén már megjelenhet az új termésből készült cukor a kereskedelemben. Mindenesetre még a tavalyi készletből bőségesen van a rak- tárakban, s így az igényeket ki tudják elégíteni, méghozzá, jó minőségű, megfeie’^ választékú cukorral, változatlan áron.
