Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-02 / 153. szám

1982. július 2., péntek

EK

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

Arcok a műhelyből

M szívesen vállalják

a tiilslEBiiáf

Nyolc kombájn, tizenhat tehergépkocsi, két Hesston silózó, tíz erőgép, szerves- trágyaszórók, pótkocsik, nehéztárcsák ... Rövidebben: a betakarításra Összpontosított gépparkról mondtak „ítéletet” a szigorú vizsgáztatók az elmúlt napokban a Szikszói Állami Gazdasag léhi kerületében. Ennek a szemlének régóta egyetlen célja van: megállapítani, mennyire alkalmasak a betakarításra, s mennyire biztonságos velük dolgozni. Nos, a szerelők jól vizsgáztak, rajtuk nem múlik az akár holnap is megkezdhető betakarítás.

Leskó János, a gépműhely vezetője: — Pedig a felkészítés izzasztó dolognak ígérkezett. Év elején csökkentették a műhelyben a létszámot, tíz embert helyeztek át az alakuló lakatosüzembe. Attól féltem, hogy nem tudunk megbirkózni a helyzettel, kevesen maradtunk, a gépek nem fiatalodtak, az alkatrész- ellátás sem javult. Most már elmondhatom, akik itt maradtak, jobban dolgoztak, mint az elmúlt években, pontosabb volt a szervezés is, mert minden gépet sikerült időben kijavítanunk.

Kucsma János szerelő: — A mi gazdaságunkban az a szokás, hogy nem váltogatják a kombájnokon az embereket. Amíg le nem mond a kombájnolásról, vagy nyugdíjba nem megy, minden év nyarán övé a gép. Én tizennégy évet vártam, amíg gépre kerülhettem. — Elneveti magát: — A türelem rózsát terem, de ami igaz, igaz, a végén már nagyon toporogtam.

, Szívesen megkérdeztem volna, hogy miért várt eny- nyit, hiszen az első, útjába kerülő termelőszövetkezetben megkapná ezt a lehetőséget. De a szerelő megelőzött:

— Itt lakom, s nem szívesen választanám a bejárást Másrészt, szerelőként itt jól keresek. A kombájnolás nagyobb jövedelme jól jön, de nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a betakarítás csak alig két hónapja az évnek.

Kötekedők: — Akkor a

kombájn varázsa csalt a pénz?

Nem gondolkodott sokat: — Az! Minek tagadjam. Ez már a javításnál, a kombájn felkés zítésénél megmutatkozik. Ügy állolt a géphez, mintha az enyém volna. Hiszen minden hiba, amely később a táblában állítja meg a kombájnt, a zsebemből veszi ki a pénzt. Ez a John Deer, amelyet tavaly hoztunk el a Szekszárdi Állami Gazdaságból, tizenkét éves. Magyarán, öreg. Minden egyes alkatrészét át kell vizsgálni ahhoz, hogy biztos legyek abban: végig bírja az aratást. Akkor megvan az a nyolcezer forint is. amiért szívesen vállaljuk a többletmunkát.

Itt, a Csereháton a betakarítás még mindig nem leányálom. Nem a hosszabb munkaidő, a korai ébresztő s a késői lefekvés miatt, mert az máshol is így van, hiszen minden órát ki kell használni. Itt a lejtők határozzák meg az aratást. Kucsma János:

— Még mindig van egy-két tábla, ahol a fél lábunk kint van a fülkéből, amikor vezetünk. Megdől a kombájn annyira, hogy a bátorság megcsappan. A gazdaság különben az elmúlt években nagyrészt gyepesítette ezeket a területeket. De a lejtők még így is befolyásolják a munkát. Az Alföldön — amikor vendégkombájnos voltam — hatvan tonnát is learattunk, játszva naponta. Itt, mivel lassabban kell haladni, nem bírunk még a legjobb táblában sem öt ven tonnától többet kicsépelni.

A szerelőt — kissé türelmetlenül — elszólították a Hesston silózóhoz, a fordulatszámlálót megjavítani. Hiába, a takarmány betakarítása ma még fontosabb.

Szeműn József lemondott a kombájnolásról. Visszatért a műhelybe szerelőnek, ahol annak idején évekig reménykedett abban, hogy egyszer kombájnra kerülhet. Megvonta a vállát:

— Minden összejött. Az asszony megbetegedett, s hogy őszinte legyek, én is egyre nehezebben bírtam. Megkaptam a traktoros betegséget, úgy összerázott a kombájn, hogy már görcsölt a gyomrom. Egyre kevesebbet ettem. Azt mondom: akkor kell abbahagyni, amikor még nem kín a munka. Az orvos szerint így is az utolsó pillanatban léptem le.

Szemán József 1959-ben segédmunkásként kezdte. Később elvégezte a traktoros iskolát, s miután a gazdaság lehetőséget biztosított rá, beiratkozott egy mezőgazdasági gépszerelő szakiskolába, majd kombájnos tanfolyamot is végzett. így el lehet mondani, hogy mindent tud a gépeidről. Rábólintott:

— A mezőgazdaság a rengeteg géptípusával állandó fejtörést jelent az embernek. Vagyis közelről sem tudok mindent, hiszen szinte évente érkezik egy új típus, ami ismeretlen számomra. Az elmúlt évben John Deer kombájnt, idén Claas Dorniná- tort vásároltak, van minek utánanéznem. Sokszínű munka ez, nem is cserélném el, az egy típusra szakosodé autószerviz talán jobban fizető lehetőségéért Itt állandóan tanulni kell.

Mikor azt mondtam neki, hogy a múhelyi munka mégiscsak kényelmesebb, mint aratni a forró határban, majdnem megsértődött:

— Miért? Az első napokban mi is kint vagyunk a táblaszéleken. Ilyenkor gyakoriak a meghibásodások, hiszen néha a legélesebb szerelői szem sem veszi észre azokat a rejtett hibákat, amelyek a kezdéskor előjönnek. Utána bent a műhelyben sem lehet unatkozni. Ha a kombájn elromlik, akkor a lehető leggyorsabban ismét csatasorba kell állítani. Egy motorcserénél senki nem nézi, mennyit túlórázott.

Egy kis időre elgondolkodott, s csak utána mondta:

— Szerintem minden szerelőnek, aki a műhelyben marad, előtte kombájnolnia kellene. Jobban megérti a problémákat, az indulatokat, s műszak végén nem indul el kezet mosni, hogy majd holnap folytatjuk. Nem lehet sértődés alapja, hogy azok az emberek ott kint, többet keresnek. Én nem bírtam egészséggel, így máshol keresem a lehetőségét annak, hogy jobban keressek. Van háztájim, teheneim, amelyeket gondozok, s amelyek ezt forintokban hálálják meg. Ez akárhogy nézzük, kényelmesebb, mint izzadni, rázkódni fent a kombájnon. A motollák embereit tisztelni kell, s elősegíteni azt, hogy hiba miatt sokáig ne álljanak.

Talán ezért az utolsó mondat volt a legjellemzőbb erre a kitűnően kijavított gépeket felvonultató léhi gépszemlére.

— kármán —

Megkérdeztük:

Mikorra készül e!

A aHernád-hí

Aki a 37-es úton utazik, az Gesztely közelében gyakran kényszerül lassítani a tempót, majd hosszabb-rövidebb ideig várakozni. A folyón átvezető híd egyik útpályáját ugyanis lezárták, s a szabadon hagyott pályán is csak provizóriumok segítségével lehet átkelni, ami különösen a nagyobb teherautók, kamionok vezetői számára okoz gondot.

— Mi tette szükségessé a híd felújítását? A kérdésre Szakács Sándorné, a KPM megyei igazgatóságának híd- mérnöke válaszol:

— Néni a hidat újítjuk fel, hanem csak az úgynevezett parttöltést cseréljük ki mind a két oldalon. A földtöltés helyett a híd lába és a folyó partfala közé most kötöltés kerül, amely kevésbé terheli majd a hídfőt, s nem akadályozza a tágulást. A körülbelül 6 millió forint értékű munkát több vállalkozóval végeztetjük el, így dolgoznak ott a Debreceni KÉV, az ÉVIZ1G két szakaszmérnökségének és az egyik építésvezetőségének szakemberei.

— A határidő?

— A híd átadásának, forgalomba helyezésének határideje: 1982. szeptember 30.

— Sikerül-e tartani? Amikor legutóbb ott jártunk, nem találkoztunk o munkásokkal ...

— A munka » tervezett

ütemben folyik, az építők a részhatáridőket tartják.

Egyébként valóban előfordulhat, hogy pár óráig nincsenek ott a munkások, mert a közeli kőbányából ők hordják a követ is.

— Forgalomeltereléssel nem lett volna lehetséges gyorsítani a munkát?

— A Szerencsre, Sárospatakra, Sátoraljaújhelybe eljutni szándékozóknak ez rendkívül nagy kerülőt jelentett volna, nem beszélve arról, hogy a Hidasnémeti felé vezető úton a hidak jóval kisebbek, teherbírásuk nem viselné el ezt a forgalmat. A provizóriumok teljesen megbízhatóak, még túlsúlyos járművek is áthaladhatnak rajta — természetesen megfelelő engedély felmutatása után.

fwdvardy)

Dara! helyettesítő oszlopos emelő

Konténerek és panelido- mok mozgatására szolgáló oszlopos emelöberendezés prototípusát készítették el a Dombóvári Vasipari Szövetkezetben. Segítségével ott is megoldható a rakodás, ahol nem áll rendelkezésre eme- lődaru. A szerkezet szétszedhető és akár a rakomány mellett elhelyezve is szállítható, s az oszlopok alá helyezett kerekek segítségével targoncaként is használhatják. Összeszereléséhez és irányításához mindössze két ember szükséges. Alkalmazása a javítóüzemekben is előnyösebb a jelenleg használt rögzített talpon álló oszlopos emelőnél, mert nincs helyhez kötve, a segítségével sürgős esetben akár a meghibásodás helyén is elvégezhetik a járművek javítását. Teherbírása hat tonna, tehát egy autóbuszt is felemelhet. A tervek szerint ebben az évben 20—30 darabot készítenek belőle.

Sz ÍMÉtÉ íoazoalóinak éríekezisís

A kivitelező építőipari szervezetek teljesítménye az év első öt hónapjában ösz- szességében a tervnek megfelelően alakult — állapította meg Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter az ÉVM-vállalatok igazgatóinak a minisztériumban tartott csütörtöki országos értekezletén. A miniszter utalt arra, hogy a vállalatok a nagyberuházások építésében is teljesítették az ütemtervekben előirányzott feladatokat. Kedvező, hogy a korábbi 21-ről

24,5 százalékra növekedett a fenntartási, épületfelújítási és korszerűsítési munkák aránya. Az építőipar termelési szerkezete jobban igazodik a kereslethez. Ezt a megállapítást támasztja alá, hogy az űj szervezeti formákban működő kisvállalkozások, gazdasági munkaközösségek száma megközelíti az 550-et, s ezek

a szakmai közösségek csaknem -8000 dolgozót foglalkoztatnak, alkalmazkodva a változó építési - igényekhez.

Változatlanul fontos feladat a vállalkozói készség erősítése, amelynek elengedhetetlen feltétele a nagyvállalatok belső szervezetének és vezetési módszereinek korszerűsítése is. A miniszter rámutatott, javítani kell a lakásépítés ütemességét, s valamennyi vállalatnak fel kell zárkózni a Komárom, a Zala, a Győr-Sopron és a Borsod megyei ÉVM-cégek- hez, amelyek éves lakásátadási tervük 50 százalékát javarészt már teljesítették. Az ágazat idei tervének teljesítése érdekében az is szükséges, hogy a vállalatok az exportmunkákban is helytálljanak, s ezzel segítsék az ország külgazdasági egyensúlyának javítását

Előtérbe kerülnek a másod-nyersanyagok

Ma gya rors zá gon száz

@ forint termelési értékre 60—70 forint anyag- költség jut. Ennek . 42—44 százaléka importkiadás. Hulladék hasznosításkor, a másod-nyersanyagok feldolgozásakor a „hazai bányák” kincseit vonjuk be a termelésbe. A nemzetközi gazdasági helyzet tükrében hol feljebb kúsznak, a tartós gazdasági visszaesés miatt most éppen lejjebb csúsznak az alapanyagárak.

Tendenciájában azonban a alapanyagárak növekedésével számolhatunk, s így az a minisztertanácsi határozat, illetve kormányprogram, amely a nagyobb mennyiségben keletkező hasznosítható hulladékok begyűjtéséről és jobb előkészítéséről rendelkezett — 1979-ben — ma is érvényes. Természetes viszont, hogy a szigorodó gazdasági feltételeknek megfelelően a MÉH Tröszt, illetve annak vállalatai —, amelyek az úgynevezett másod-nyersanyagok legnagyobb begyűjtői és feldolgozói —, csak kisebb ütemben fejlődhetnek. Ez azt igényli, hogy a MÉH-vállalatok — a helyi adottságokhoz igazodva — átértékeljék a kormányprogramot és a megvalósítás módjai közül, a kevésbé költségigényeset válasszák.

Az Észak-magyarországi MÉH Nyersanyag-hasznosító Vállalat munkáját, a viszonylag kisebb vállalatok és a lakosság körében végzi. Az említett kormányprogram hatásaként a jelekből ítélve, talán most elmozdul a holtpontról a hulladékgazdálkodás kérdése. Végre előbbre léphetünk a települési, az ipari és az egyéb hulladékok eltávolítása és hasznosítása terén, amelyben sajnos még a közepesen fejlett országhoz illő szintet sem érjük el.

Az első fél év eredményei mindenesetre a változást mutatják. A vállalat nem egészen fél év alatt az éves árbevételi terv mintegy 50 százalékát (a vasat 55 százalékra, a papírt 51 százalékra, a színesfémhulladék-begyűjtést pedig 50 százalékra) teljesítette.

— Igen lényeges és kedvező változás —, mondja Szűcs Ferenc igazgató —, hogy a lakossági begyűjtés az elmúlt év azonos időszakához képest 5 százalékkal növekedett. Sikeresnek

mondható az úgynevezett lakossági akció is, amelyben — eredményességét tekintve — élenjáró volt az ede- lényi járási hivatallal közösen megszervezett akció.

Az első fél évben a begyűjtés, a feldolgozás, s az értékesítés során mintegy 250 ezer tonna anyagot mozgattak meg és készítettek elő. Ennek eredményeként 66 ezer tonna másod-nyersanyagot értékesítettek.

A fejlődést az is jelzi, hogy 4200 tonnányi másod- nyersanyagot exportált a vállalat. Az export döntő hányada dollárelszámolásé volt. Az export-árbevétel, a tavalyi évhez viszonyítva 21,4 százalékkal nőtt. és ebben az eredményben benne van a vállalat javuló üzletpolitikája, — a magasabb értékű hulladék kivitele, de az is, hogy a nyugati partnerek szabványai kevésbé szigorúak, mint a hazaiak.

A vállalat, fejlesztési elképzelései során — a tröszti célkitűzéseihez hasonlóan — kettős célt követ. Növeli a másod-nyersanyagok mennyiségét, és az anyagi erőforrásaihoz mérten a begyűjtött hulladékok magasabb színvonalú feldolgozását is szorgalmazza. Ehhez új technológiák bevezetését és gépi berendezések beszerzését végzi el.

Az Észak-magyarországi MÉH Nyersanyag-hasznosító Vállalat a feldolgozottságot növelő üzemek és gépek telepítésekor igyekszik az optimálishoz közel eső megoldást választani. Ez a szemlélet kiterjed a telepítési hely kijelölésétől a beruházási és szállítási költség csökkentéséig.

Az év második felében —, a tervek szerint — megkezdődik a diósgyőri brikettálo kivitelezése. A DIGÉP-be telepített mű kezdetben, s eventó mintegy 20 ezer tonna forgácsból állít elő a konverteres acélműbe adagolható betétanyagot. A begyűjtési kör szélesítésével és a gépi kapacitás bővítésével a 20 ezer tonnás mennyiség még növelhető.

Gyöngyösön színesfém- előkészítőt hoznak létre. Az 5 ezer tonna/év kibocsátású telep első gépegységei már a helyükön vannak. Balassagyarmaton. a kábelgyár területén alumíniumhulla- dék-feldolgozó gépet helyeznek üzembe. Ez a gép az alumíniumhulladék granu- lálásával importot pótol. Terméke a kohászatban az acél csillapítására használható.

A vállalat nemcsak az ipari telepeken, ipari övezetekben levő gyűjtő-, taroló- és feldolgozótelepek fejlesztésére törekszik, hanem a lakossági aktivitásra is számít. Ez az év kísérleti jellegű; most keresik azt a formát, azt a megoldási módot, amely a begyűjtési hálózatot úgy fejleszti, ahogy az a vállalat számára is gazdaságos.

Az, állandó, az úgynevezett stabil átvevőhelyeken kívül, a nagyvárosi lakótelepeken megjelentek a konténeres begyűjtőtartályok, és a mozgó átvevőkocsik Az év végén, a tapasztalatok ismeretében már megalapozottan dönthetnek arról, hogy melyik megoldás, vagy milyen megoldások elégítik ki leginkább a mai településfejlesztés gyakorlatát, a környezetvédelmi feltételeket és a gazdaságossági követelményeket.

Buchcrt Miklós