Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-12 / 136. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG TO 1982, június 12., szombat Francia puszta Camargue, Franciaország pusztája, bizonyos fokig a mi Hortobágyunkhoz hasonlítha­tó. Provence-ban terül el, a Khone-delta környékén. Mo­csarak, szikesek, kopár lege­lők váltogatják itt egymást. Természetes vegetációját ha­talmas kiterjedésű füves srß~ nyeg alkotja. Valaha Camargue teljes egészében mocsaras vidék volt. Nehéz volt itt mindig az élet, ennek ellenére a közép­kortól napjainkig megmaradt e tájon az ember, vigyázva azokat a gátakat, amelyek a szőlő- és a kevés gabonakul­túrát védték. A középkorban elsősorban juhtenyésztés folyt a Camargue-ben. A múlt század második fe­lében, III. Napóleon idejében a francia állam nagy lecsa- polásokat végeztetett ezen a vidéken. Gátakat, csatornákat építettek, és a lecsapol ások után megváltozott a táj arcu­lata. A lecsapolt földeken ga­bonát kezdtek termeszteni, majd szőlőket telepítettek. A második világháború után megjelentek a spanyol bérlők, akik rizstermesztéssel kezdtek foglalkozni, a spanyoloknak ugyanis a rizstermesztésben nagyobb gyakorlatuk volt. A mezőgazdaságot motorizálták, megjelentek a traktorok is Camargue pusztaságában. De megmaradt a ló is ezen a tá­jon. A lovakat és a szarvas- marhákat lovas pásztorok te­relik a pusztán. Camargue területén 15Ö0 hektáron zoológiái és botani­kai rezervátumot rendeztek be. Vándorló madarak száz­ezrei élnek itt, illetve tölte­nek néhány hónapot. Képün­kön: jellegzetes camargue-i táj. 1 király akaratából szögeiéit magyar reneszánsz Újabb kutatások Mátyás koráról Mátyás humanizmusát, ko­rának művészetét kutatja már hosszabb ideje Fehér- né Tóth Rózsa, az MTA mű­vészettörténeti kutatócsoport­jának tudományos munka­társa. — Mátyás király korát ku­tatva, milyen konkrét vizsgá­latokat végzett? — 1971. óta foglalkozom® témával: Mátyás korával, hu­manizmusával és művésze­tével. Bár általánosan elfo­gadott az a vélemény, hogy a Mátyás-kori reneszánsz ki­alakulásában jelentős szere­pet játszottak az udvarában élő humanisták, de mindmá­ig nem készült összefoglaló munka arról, miben állt sze­repük a magyar reneszánsz kialakításában. Azt vizsgál­tam, milyen szerepet játszot­tak a Mátyás mellett élő olasz humanisták a király építészeti terveinek, a rene­szánsz építészetpártoló pro­filjának kialakításában. Ta­nulmányoznom kellett mind­azoknak a humanistáknak a feljegyzéseit, írásait, akik hosszabb időt töltöttek Má­tyás udvarában: A huma­nizmus a művészeti gondol­kodás kulcsát is a kezünkbe adja. De előbb az olasz hu­manizmust kellett tanulmá­nyoznom. ahhoz, hogy kö­vetkeztethessek, mi történt Magyarországon, Mátyás uralkodása idején. — Milyen uralkodónak is­merte meg Mátyás királyt? . — Mátyás a saját korának átlagon felüli műveltségű, entellektüel uralkodója volt, aki széles körű érdeklődéssel fordult a világ felé, és aki­nek köszönhető volt a hazai reneszánsz műveltség meg­gyökeresed és e. — Mit tudunk Mátyás hu­manista tevékenységéről? ■. — Mátyás azért volt hu­manista, mert a humanitást gyakorolta! Koráról elég so­kat ismertünk eddig is. Ám felvetve a kérdést: miért gyökeresedett meg Magyar- országon, az összes európai országokat megelőzve a re­neszánsz, erre még, úgy vél­tem, nem kaptunk kielégítő választ. A reneszánsz művé­szet főleg az építészetben, annak eredményeiben kris­tályosodott ki, de ez any- nyira komplikált volt, mint egy komputer. Mátyás, ha építtetni akart magának egy reneszánsz ‘palotát, vagy el­küld hette embereit Firenzé­be tanulni — azok azonban általában még írni sem tud­tak —, vagy pedig be kellett hívnia az országába jól kép­zett, olasz építészeket. Elkép­zelhető, hogy milyen nehéz helyzetben volt a király, hi­szen sohasem fordult meg Itáliában, és nem láthatott egyetlenegy reneszánsz épü­letet sem. Miközben királyi rezidenciákat, villákat, kör­teket építtetett. Mindehhez komoly információkra volt szüksége. — Végül is az olasz mes­terek, humanisták jöttek ei hozzánk? — Mátyás behozatja a szakembereket, akik házas­sága folytán az aragóniai Beatrix kíséretében érkeznek meg Magyarországra, hozva magukkal a nélkülözhetetlen, új információkat. Antik mód­ra építkezni — ezt már Vi­téz János is felvetette, s pa­lotáját Esztergomban a hu­manista műveltségű főpap­hoz illően építteti fel. Az már véletlen volt, hogy a művészetekhez értő humanis­ták egyike, a Nápolyban élő Francesco Bandini Ferrará- ban csatlakozott Beatrix kí­séretéhez. Az ő barátja, a neo- platonista tudós, Mv Ficino kezdte el hamarosan küldöz­getni könyveit Mátyásnak, miközben filozófiáját is pro­pagálja. — Kik tartózkodtak még — jelentősebb humanisták — Mátyás udvarában? — Az ismert Bonfirri mel­lett az imént említett F. Bandini, valamint Francesco Arragoni, aki valószínűleg Beatrix felolvasója volt. Ban­dini a jelentősebb egyéniség, aki hosszú időn át kitart a magyar udvarban, ő a rene­szánsz művészet ügyének lel­kes képviselője, elősegítője. Volt firenzei építészkapcso­latai páratlanul értékesek lehettek Mátyásnak. Az ő A grűz bútorkészítők szá­mára jó nyersanyagnak bi­zonyul az öreg szőlővéssző. Az ebből készült első rostle­mezek már kikerültek a Szamtredi Fafeldolgozó Kom­binátból. A bútoripar ezért kutat éj nyersanyag után, mert a köz­szaktanácsai és Cili men ti Ca- micia építész ajánlatai fe­lett döntött a király, aki a költő Galeotto Marzio sze­rint „igen jól értett az épí­tészethez”. A reneszánszkori épületek fennmaradt töredé­kei — 3000 darab — azt bi­zonyítják, hogy az építész, a humanista és a király fel­tételezett hármasa sajátosan egyéni építészetet produkált Magyarországon. A nyolcva­nas évek végén Mátyás már az építészet bonyolult kér­déseit, elméletét is tanulmá­nyozni kezdte. — Hogyan lehetett a ki­rálynak minderre ideje? — Mátyás nagyon elfoglalt király lévén, legfeljebb a pi­henőideje alatt foglalkozha­tott mindezzel. Vacsora után bizonyára latinra fordíttatta az olasz szövegeket, így hall­gatta vagy olvasta őket. Fantasztikus, hogy egy ural­kodó ennyire aktívan érdek­lődjön a kultúra iránt. Meny­nyi mindent kellett tudnia ahhoz, hogy iskolákat, egye­temet és kulturált épületeket teremthessen! S emellett még hadvezér is volt! — Külországban mennyire ismerték Mátyás hírét? — A Mátyás-mítosz kül­földön is elterjedt. „Ki a művelt király? Mathiasz!” — így vélekedtek róla sokan a saját korában, de a későbbi korokban is. Még Leonardo da Vinci is írt róla: „Ez olyan király, ami a művé­szétnek kell!” — Módosult-e, bővült-e tehát Mátyás királyról alko­tott korábbi képünk, isme­retünk? — Ügy érzem, még inkább felmérhetjük a király korá­ra gyakorolt óriási hatását. A reneszánszot végül is nem művészek hozták' létre ná­lunk, királyi akaratból szü­letett meg, és ezért is lett udvari művészet! ( társaság erdeinek többségé­ben tilos a fakitermelés, a fabehozatal pedig sokba ke- rüL A szőlővenyige techno­lógiai megmunkálása a felébe kerül, emellett minden tonná­ja majdnem két köbméter ér­tékes fa alapanyagot pótol. liter szüvessziü Aki világgá ment Élt egyszer egy házaspár, volt nekik egy eladósorba került lányuk. Eljött az es­küvő napja, meghívták az egész rokonságot, s az eske- tés után a lakodalmi asztal­hoz ültek. Az ebéd kellős kö­zepén elfogyott a bor. A há­zigazda szólt az ifjú asszony­nak: — Menj le a pincébe, borért! A fiatalasszony a pincébe megy, a palackot a hordó alá teszi, kinyitja a csapot, s várja, hogy megteljen a pa­lack. Ahogy várakozott, gon­dolkodni kezdett: „Most már házas vagyok, kilenc hónap múlva fiam fog születni, Cicco Petrillónak nevezem, felöltöztetem cipőbe, ruhába, dalia válik belőle... És, ha Cicco Petrillo meghal ne­kem? Oh! Szegény gyerme­kem!” — és olyan keserves sírásra fakadt, hogy elmon­dani se lehet. Közben a csapot meg nyitva felejtette, a bor csak folyt a földre. Az ebédnél várják, várják a fiatalasz- szonyt, de csak nem akar jönni. A házigazda szólt a feleségének: — Menj le a pincébe, tán elaludt ez a lány ottl Ment az anya a pincébe, és látja ám, hogy sir a lá­nya keservesen. — Mit csi­nálsz, lányom? Mi történt veled? — Oh, anyám, azon gon­dolkodom, hogy most már házas vagyok, kilenc hónap­ra fiút fogok szülni, Cicco Petrillónak fogom hívni; és ha Cicco Petrillo meghal ne­kem? — Oh’ Szegény unokám! — Oh! Szegény gyerme­kem! És mindkét asszony ke­serves sírásra fakadt Ügy hajlottam, boldog ku­tyatulajdonos vagy. S most nyáron, hogy több időd van, biztosan többet vagy négy­lábú barátoddal is. De rte fe­ledd, ez nem azt jelenti, hogy rendszertelenül foglalkozz vele. Gondolj arra, hogy a ku­tyáknak is van életrendjük, s ehhez igazítsd a velük való foglalkozást Ügyelj arra, hogy „barátod” nyáron is azonos időben kapja meg ételét, s most is altkor vidd el sétálni, mint amikor iskolába jársz. Tudom, a szünidőben nehéz korán kelni a Bundások, Mor- zsik, Rexik. Sajók miatt, de tedd meg! Mert az állatok­nak a megszokott életrendből való ki zökken tése komoly problémákat okozhat a szok­tatásban, szobatisztaságban. Most hogy több időd van, te vásárold meg, és készítsd el ételét Ne várj szüléidre, vagy a nagyira! Légy felelős­séggel gazdája kutyádnak! Menj el a könyvtárba, s kölcsönözz, olvass kutyákról szóló könyveket. Tanulmá­nyozd a KUTYA című újsá­got. Ezek mind segítenek ab­ban, hogy jobban megismer- hesd kutyádat. Hasznos taná­csokat kaphatsz a Magyar Eb­tenyésztők Országos Egyesü­letében is. Tag lehetsz te is. Eljárhatsz szakosztályaiba tanácsért, új ismeretekért. Ha ügyes kezű vagy, készíthetsz nyakörvet, pórázt kutyádnak. Kérd az idősebbek segítségét a kivitelezésben. Délelőttönként, délutánon­ként a megszokott sétán túl is elviheted a kutyádat leve­gőzni, mozogni, Ne csak a parkba, játszótérre. Keress olyan helyet, mely a jármű- forgalomtól elzárt, az embe­reket. gyerekeket nem zavar­ja. Itt tanítgasd a kutyádat. Adj neki mozgási lehetőséget. Meglátod, milyen öröm. ha mindennap többet tud, oko­skodik. (Olasz népmese) A pince közben telt a bor­ral. Azok < tt az . asztalnál váltak, várták a bort, de az csak nem érkezett meg. Azt mondta az apa: — Mi a rossz nyavalya történhetett velük? Megyek, megnézem őket. A pincébe ment, és a két szegény teremtést ott találta sírva-ríva. Azt mondta: — Mi az ördög történt veletek? — Oh, férjem, hallgasd! Azon gondolkodtunk, hogy ez a lány most már házas, nem­sokára szül egy fiút, és ezt a fiút Cicco Petrillónak fog­juk hívni: és ha Cicco Pet­rillo meghal nekünk? — Oh! — jajdult fel az apa. — Szegény Cicco Pet­rillo! És mindhárman sími kezdtek a bor közepén. Mivel egyik sem tért visz- sza, a férj azt mondta: — De hát mi történhet ott lenn a pincében? Megyek, megné­zem — és lement. Hallja ám a sírást-rívást. — Mi az ördögért sírtok? A fiatalasszony pedig: — Oh, férjem. Azon gondolkod­tunk, hogy most már háza­sok vagyunk, születik egy fiunk, Cicco Petrillónak fog­juk hívni; és ha Cicco Pet­rillo meg talál halni nekünk? A férj először azt hitte, csak tréfálnak vele, aztán, mikor megértette, hogy ko­molyan veszik a dolgot, majd szétpukkadt a dühtől, és or­dítani kezdett: — Ti telje­sen meghibbantatok — mond­ta —, elképzelem, de aztán ne tovább! — mondta —, én azt nem várom meg, nem vesztegetem az időt ilyen tökfilk ókkal! — mondta. — Még csak az hiányzik! El­megyek világgá! — mondta. — De még mennyire! És te, kedvesem, a lelkem üdvös­ségére mondom, hogy nem látsz többet, engem. Elme­gyek világgá, s addig me­Ha a virág szirmaiban ta­lálható betűket helyes sor­rendben olvassátok össze, egy közmondást kaptok ered­ményül. Hogy szól ez a köz­mondás? A megfejtéseket június 16- ig, nyílt levelezőlapon küldjétek be. Az elmúlt heti rejtvény megfejtése: Fölszál­lott a páva, A reményhez, Já- no« vitéz, A helyes megfejté­gyek, míg nálatok három nagyobb bolopdot nem talá­lok. Ment, mendegélt, egy fo­lyó partjához ért, és volt ott egy ember, aki vasvillával akart mogyorót kihányni egy bárkából. — Mit csinál, jó ember, azzal a villával? — Próbálgatom egy ideje, de nem sikerül kihánynom egy szemet sem. — Azt elhiszem! De miért nem próbálja lapáttal? — Lapáttal? Hogy én er- ,re nem gondoltam! „Egy! — mondta a férj. — Ez itt a feleségem egész családjánál is ostobább.” Ment. mendegélt. mig egy másik folyóhoz nem ért. Volt ott egy paraszt, aki két ök­rét kanállal igyekezett meg­itatni. — Mit csinál? — Már három órája, hogy nem vagyok képes ezeknek az állatoknak a szomját el­oltani ! — És miért nem hagyja, hogy az állatok a pofájukat dugják a vízbe? — A pofájukat? Eh, jól mondja, erre nem gondol­tam. „Kettő!” — mondta a tér], és ment tovább. Megy, mendegél, és egy eper fa tetején lát egy asz- szonyt, aki egy nadrágot tart a kezében. — Mit csinál ott fsam, jó asszony? — Oh, képzelje — mond­ta amaz. — Meghalt az em­berem. a pap azt mondta, a mennyországba jutott. Most várom, hogy visszatérjen, s fölvegye a nadrágját. „Három!” — gondolta a férj. — Azt gondoltam, nem találni bárgyúbb teremtést a feleségemnél. Jobb, ha haza­megyek! Így is tett, és beletörődött sorsába, mert ahogy mondani szokták, a rossznál csak rosszabb, jöhet. Angyal János fordítása seket beküldők közül könyv- jutalmat nyertek: Gáti Attila, Miskolc, Árpád űt 50. Fehér Lajos, Vizsoly, Malom út 43. Tóth József. Szihalom. Rá­kóczi út 14 Csipke Csuha Sa- jóbábony, Széchenyi út 22., Polgári József, Sajópetri. De­ák F. út 33., Pintér Márta, Alsóvadász, József Attila út 1/a. A könyveket postán küld­jük el. Rejtvény Szóv

Next

/
Oldalképek
Tartalom