Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-01 / 126. szám
ÉSZAK-MAGVAJtOKSZAG 4 1952. június 1., kedd A képernyő előtt A Buddenbrook ház - Ablak Két asszony Tizenegyedik folytatásával befejeződött az ein™« * Thomas Mann regénye nyomán készült A Buddenbrook hoz című tévéfilm-sorozat. Bizonyára sokaknak nem volt ínyere, hogy a megszokott kedd esti, csupa felszínességből összerakott folytatásos tévéproduktumok helyett most közel három hónapig klasszikus mű értékes adaptációja pergett és Onedin végeláthatatlan, ám előre kiszámítható kalandjai, vagy a második világháborút ágyról ágyra vándorolva átfőzőcskéző, át- mosolygó úriember majdan klubban mesélendő^ mesefordulatai, és hasonló, szellemi együttműködést nem kívánó időtöltések helyett a képernyő halhatatlan mű magas igénnyel elkészített tévéváltozatát sugározta. De ha e bosszankodóknak csak egy kisebb hányada is megismert valamit Thomas Mann művészetéből, ha kíváncsi lett a nagy német humanista író alapműként szolgáló regényére, esetleg más műveire, már nem volt hiábavaló nekik sem tizenegy alkalommal a képernyő előtt tölteni egy-egy órát. A Buddenbrook ház tévéfilm-válto- zata — természetesen — nem adhatta vissza magát a regényt, a hatalmas epika ellenállt, nehezen adta meg magát a drama- tizálásnak, ám így is a maga műfajában, a klasszikus regények adaptációinak sorában kitűnő film, mondhatni remekmű született. Igen, mert a film — rendezője Franz Peter Wirth — a lehetőségeken belül hűséges maradt az alapműhöz, visszaadta Lübeck városa polgárságának életét, kitűnően megformált alakokkal keltette új életre a regény hőseit, s egészében egy más műfaj követelményei szerint igen plasztikusan és igen magas szinten teremtette újjá, hívta új életre Thomas Mann művét, mondandóját. Lehet, hogy e sorozat sodra nem volt olyan sebes, mint a „kedd esti folytatásos” műveknél szokásos, ám kitűnően ábrázolta a XIX. századi német polgárságot, a patrícius életet, a tisztes kereskedelem és annak művelői életét, és azt, hogy ez az életforma miként vált hovatovább az újabb generációknak terhessé, szétfeszítendő keretté, miként érlelte önmaga bomlását. A keddi folytatások sorában emlékezetes élményt jelent A Buddenbrook ház bemutatása. Szélesre tárult ismét a péntek kora esti Ablak. (Igen rossz időpontban jelentkezget ez a szolgáltatásokat kínáló egy óra!) A sok érdekes témából, amelyben az időszerű közlekedési, időjárási tudnivalók, egyéb visszatérő témák mellett helyet kapott egy bizonyára szűk körben ismert népszokás (szeremlei ladikázás), a gyermekkori szerelem, a családon belüli nudizmus, az adórendszer, és egy sor egyéb téma között két olyan gondolatkör is képernyőre került, amelyek megérdemelnek néhány szót. Az egyik az elnéptelenedő borsodi falvakban felvásárolható házak ügye volt. Egy korábbi Ablak-műsorra hivatkozva válaszolt a riporter azoknak, akik e házak után érdeklődnek. Az a tanács, miszerint „a gyerek iskolai atlaszán szúrjanak ki egy szimpatikus falunevet”, aligha célravezető, szívesebben vettük volna, ha az érdeklődőket egy kis borsodi (vagy még inkább abaúji és zempléni) barangolásra sarkallja á tévé, s a megismert falu, vagy ház ismeretében fordulhat az érdeklődő az illetékes járási tanácsi hivatalhoz. A személyes tapasztalás ha házvásárlást nem is eredményez minden esetben — egy jóemlékű túrát mindenképpen. A másik ablakbeli gondolatkör nagyon fontos: a családi házak városrendezési okok miatt történő kisajátítása körüli anomáliákat tárta íel egy soproni mélységesen megdöbbentő, sőt riasztó —, egy fővárosi VIII. kerületi és egy pécsi példa tükrében. Ezek elismetle.se helyett ide az jegyzendő fel, hogy az Építési és Városfejlesztési Minisztérium állásfoglalása ellenzi a jó állapot- ban levő családi házak lebontását, több helyen feloldott építési tilalmakat, általában feszesebb rendet követel a gyors szanálások és a végtelenbe húzódó beruházások ügyében. En_ sekl kanu^sa^a* vemcsak az adásbeli három példára érvényeKét asszony címmel két asszonyt mutatott be Vitray Tamás. kö?ük’ eSyvnás létezéséről is bizonyára csak 3^tol^okl adásból tudnak. Mégis sok a közös vonásuk. „ .Jiva,talasan egyikük sem házastársa annak nem n- a t!’ akit szeret> s aki szintén szereti őt. hazátlan fbU. lt ^erseg, amely mindkettőjükből árad, amely lalia aoia korú AZ ®ßyik> aki huszonnyolc évesen vál. L má.sfk akf thhhf 1rSa ^0lfRat’ mert annak szüksége van rá, fan. feke^khö«7bf 1-tz?1Óltf]ettel vaW szembeszállást is vál- szor gyermekét neveli itthon a sokszori v'' Nem Do „Je5?*íaiönieges ember ez a két asz- "az emberségért váílTi^ettö tlszta> ißaz ember, aki szerelméért, ellenéreM-MtaSj, "**““«“**• hite,ü,°SÄ^sS«t“rÄ°‘ Benedek Miklós Régészen koMviua Nemzetközi régészeti kollokvium kezdődött vasárnap a bozsoki Sibrik-kastélyban a szcerrbathelyi Savaria Múzeum rendezésében. A hatnapos kollokviumon a hazai szakembereken kívül tizenegy európai országból és az Egyesült Államokból érkezett régészek és történészek vesznek részt. Aí öregekért (plakótterv) lenkey Zoltán grafikája Kiállítás Diósgyőrben Maradandó iveiemlékeink... Miskolc egyébként is színes és mozgalmas kiállítási '„palettáján” az elmúlt hét végétől új szín kapott helyet: megnyílt a diósgyőri vár bejárata mellett levő Déryné- házban négy évszázad üvegművészet! emlékeit bemutató kiállítás. Éppen jókor — tehetnénk hozzá —, hiszen kezdődik az igazi idegenforgalmi szezon, s a vár kőem- lókeinek megtekintése után fokozott élmény lesz ezeknek az üvegemlékeknek a megtekintése. A szakemberek szerint azonban várható, hogy csupán az utóbbiak miatt is sokan kerekednek majd útra; az utóbbi években fokozódott az üveggyűjtők aktivitása. S itt valóban sok hasznos ismerethez is juthatnak a szemnek való szépség mellett Idő egyébként mindenkinek bőven jut arra, hogy felkeresse a Déryné-házat, s itt két teremben megcsodálja a — 13 üvegpiramisban elhelyezett — kétszáz bemutatott darabot: a Herman Ottó Múzeum ugyanis állandó kiállítást rendezett itt. (A Déry- né-emlékszoba továbbra is nyitva áll a látogatók előtt.) A bemutatott anyag — a 16. századtól a 19. század végéig — egyrészt az egykor Északkel et-Magy ai-országon működő üveghuták terméke, másrészt pedig Magyarország más üvegkészítő központjaiból és az európai üvegművészetben meghatározó szerepet betöltő országokból származik. A múzeum szakemberei bevallottan is arra törekedtek az együttes bemutatással, hogy reprezentálhassák a magyar üveggyártásnak az európai üvegművészetben elfoglalt jelentős helyét, azt, hogy „nincs szégyenkeznivalónk”. .. A hat évszázaddal ezelőtt kibontakozó magyar üveggyártás szoros kapcsolatban állt a velencei üvegiparral, s dokumentumok tanúsága szerint: „Az egykori diósgyőri királyi vár feltárása során előkerült üvegtőredékek is bizonyítják, hogy a Velencéből importált üvegek és a hazánkban működő itáliai mesterek hatására a domború üvegkészítés korábban bontakozott ki Magyarországon, mint Európa más országaiban ...” Az ipartörténeti jelzések mellett jó „elvezetéssel” mutatja be a kiállított anyag az üvegművességre, üvegművészetünkre jellemző stílusváltásokat, fejlődést is, egészen a szecesszióig; ennek egyik első darabját is láthatják majd az érdeklődőik: a Sován- ka István által 1896-ban készített dísztálat... A Herman Ottó Múzeum kiállításai kapcsán gyakorta adódna alkalom a rendezés, a „tálalás” dicséretére. Ezúttal ne is hagyjuk szó nélkül: mesteri munkát végeztek a „kézművesek”: Kamarás Jenő, Valent Ede, Magyar Lajos, Varga Zoltán; külön elismerés illeti a restaurátori, rekonstrukciós munkát végző Bistey Lászlót és Bánfalvi Ferencet, a művészettörténész Kárpáti Lászlót. A kiállítást dr. Veres László rendezte... Érdemes megnézni maradandó üvegemlékeinket. (t. n. j.) Hatvanezer kulpsla levelese Kollégium. Nemzeti művelődéstörténetünkben évszázadok óta patinás csengése van ennek a szónak, amelynek hallatán a legtöbb ember iskolai tanulmányaira gondol vissza, kollégiumban nevelkedő költők, írók, tudósok életrajzára. Emlékezetünkben úgy élnek a régi kollégiumok, hogy azok tették lehetővé a szegény családból származó tanulók ingyenes vagy kedvezményes oktatását — és ez így igaz. A MÁSODIK OTTHON Jelenleg négyszázhúsz általános és középiskolai kollégium működik Magyarországon, második otthont adva csaknem hatvanezer — ebből 11 ezer kisiskolás — tanulónak, akiknek a lakhelyén elnéptelenedett az általános iskola, illetve nem található a továbbtanulásra választott típusú középiskola, és kedvező bejárási lehetőségeik sincsenek. A kollégisták nagy többsége, mintegy hetvenöt százaléka kétkezi dolgozó gyermeke. Mit. kínál egy mai kollégium a családból ideiglenesen kiszakadt gyereknek ? Tulajdonképpen család helyett családot, egy másik, az otthoninál sokkal nagyobb közösséget. Ahogy a kollégiumok életét vezérlő rendtartás előírja: otthont nyújt, kiegészíti és szükség szerint pótolja a családi nevelést, gondoskodik az otthonosság, az érzelmi védettség feltételeiről. Persze a kollégium mást is ad a növendékeiknek emellé: például hathatós tanári segítséget az iskolai tanulmányok eredményes végzéséhez, elmélyítéséhez. Hogy milyen színvonalon? A legtöbb helyen a kollégisták tanulmányi átlaga sok év óta jóval magasabb az iskolai átlagnál. A kollégium igazi nevelő intézmény: közösségben, a közösség által, a közösség számára neveli a fiatalokat; hozzájárul önállóságuk kibontakozásához, a szocialista személyiség sokoldalú kiteljesedéséhez. DIÁKÖNKORMÁNYZAT Van a középfokú kollégiumokban folyó nevelésnek egy olyan eleme is, amely a szocialista demokrácia fejlesztését illetőéin, széles körű társadalmi érdeklődésre is számot tarthat, ez pedig a kollégiumi diákönkormányzat. Miskolci kép Az önkormányzati tevékenységnek az a célja, hogy a tanulók — a kollégiumi rendtartással és nevelési tervvel összhangban — a diákotthoni közösség tagjaiként vegyenek részt önmaguk és társaik nevelésében, a közösségi életmód alakításában. E célok valóra váltásában kollégiumaink többsége figyelemreméltó eredményeket ért el; a tanulók a maguk által szabályozott életforma követelményeihez jól alkalmazkodnak. A kollégista közösség évente diáktanácsot választ, és két közgyűlés között ez a szervezet — a tanárokkal együttműködve — felelősségteljes munkát végez a kollégium mindennapi életének irányításában. A diáktanácsnak a közösségi élet minden egyes mozzanatához köze van: döntési, egyetértési, véleményezési jegok egyaránt megilletik, A diáktanács fi gyei *mmel Kíséri a kisebb tanulói közösségek szervezeti életét, jutalmazást és elmarasztalást kezdeményez, jóváhagyja a továbbtanulási javaslatokat, szervezi a szabadidős programokat, hallatja szavát a diákszociális juttatások odaítélésében. NEVELŐTANÁROK Nem esett még szó a nevelőtanárokról, akiknek az a fő feladatuk, hogy nagy felelősséggel, önállóan, céltudatosan segítsék a kollégista fiatalok személyiségének mind teljesebb fejlődését. Kívánatos volna, hogy egyre több kiváló felkészültségű pedagógus jöjjön erre a pályára, ám a jelenlegi feltételek kevéssé vonzzák őket Magas a heti kötelező óraszám, a fizetés nincsen arányban a terhekkel, alacsony a túlmunka díja is, a családosok életét pedig fölborítja a fordított időbeosztás, vagyis ők akkor vannak szolgálatban, amikor a családjuk a pihenés óráit tölti — ezek a leggyakoribb panaszok. Az oktatási kormányzat és a tanácsok az utóbbi évtizedben sokat tettek a nevelőtanárok élet- és munkakörülményeinek javításáért, de minden nehézségen nem sikerült még úrrá lenni. Ez magyarázza, hogy a jelenlegi tanárok egy része ugródeszkának tekinti a kollé- giumi állást, és az első adandó alkalommal átlép az iskolai katedrára. P. Kovács Imre Már csak 1 hónapig, június 30-ig, minden 500 Fi feletti vásárlás után tombolajegyet kap az Unió Áfész ABC-áruházaiban. Nyeremények: 1 db szines televízió és 10 db 500 Ft feletti értékes műszaki cikk Az Avas felső részéről letekintve, hol most is virágok sokasága disziti a párkányt, jelenleg így látni a Szabadság teret.
