Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-04 / 129. szám

1982. június 4., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Medárd napját várva A főagronómus nem tit­kolja, mennyire elégedett: — A határ magáért be­szél. Menetrendszerűen jött az eső, majd a meleg. Jobb riíájust kívánni sem sza­bad. A kalászosok kimagasló termést ígérnek. A kapások szinte „kiugrottak” a talaj­ból. A határszemlén mind­annyian úgy láttuk, hogy az őszi búzában az öttonnás termés benne van. fis idén a kenyérgabonát háromszáz- ötv'en hektárral nagyobb te­rületen termesztjük. Persze .nem véletlenül, hiszen az ál­lam a gabonatermelés fo­kozására olyan ösztönző rendszert alakított ki, amely •többlettermelés esetén nagy­mértékben fokozza az elér­hető jövedelmet. Ha Me­dárd napján megérkeznek a ciklonok, s velük a Hűvö­sebb idő, még talán rekord-1 termést is arathatunk. így már karnyújtásnyira került annak a félmillió fo­rintos ráadás jövedelemnek az elérése, amelyet maxi­mális célként tűzött ki a szövetkezet, fiivégre búzából csak 46, tavaszi árpából 36, kukoricából 56 mázsát ter­vezett a gazdaság, mint hek­táronkénti termést. Jelenleg ettől 'mrbat mutat minden növény. Természetesen a ka­pások hozamára még korai termést becsülni. K. Nagy Jenő a megyaszói Aranyka­lász Termelőszövetkezet íő- ágronómusa, ezért nem vé­letlenül folytatta így: — Ha az időjárás tovább­ra is kegyes lesz hozzánk, akkor minden nehézség nél­kül el tudjuk érni, hogy kö­zel 9500 tonnát termeljünk, amelytől eddig csak egy év­ben értünk el többet. Ezért az eredményért a félmillió forint támogatást, amit a ga­bonaprogram ad, megkapjuk. Ahogy megtudtam, ja­varészt ez is az időjárás­nak köszönhető. Az elmúlt évben 1200 hektár megfor- gatása maradt tavaszra, hi­szen ősszel a sárban, majd fagyban nem tud talc dolgoz­ni az ekék. A megkésett munka óriási többletköltsé­get jelentett, volt olyan táb­la, ahol a mag földbe jut­tatása előtt tízszer (!) kellett elmunkálni a területet. így az idén a takarékosság fo­galma a felesleges munkák megszüntetését jelenti? Tóth Károly elnök: — Egyetlen forinttal sem léptük túl a műtrágyázásra szánt pénzt, amit eleve az elmúlt év szintjén állapítot­tunk meg. De fokoztuk a szerves trágyázást. Nincs olyan háztáji gazdaság, ahonnan nem szállítanánk el az istállókból kikerült trá­gyát. így lassan elérjük, hogy tábláinkat hat éven­ként szerves trágyázni tud­juk. Ez nagy előny. Vagyis a szövetkezet vi­szonylag biztonságosan meg tud termelni a növényter­mesztésben 3,5 millió forint tiszta nyereséget. Ügy, hogy jelenleg nincs szárító beren­dezése. s így a termények vízelvonásáért hárommillió forint bért tizet ki más gaz­daságoknak. A szállításon kívül 1 Nem pazarlás ez? Az elnök: — Az. Vásároltunk is az elmúlt évben 2,5 millió fo­rintért egy Bábolna típusú szárítót. De üzembe helyez­ni bajosan tudjuk, hiszen to­vábbi kétmillió forint kel­lene az építési költségekre. Ügy volt, hogy hitelt ka­punk. De végső sorom eluta­sítottak kérelmünket. Amin különösebben csodál­kozni nem lehet. Üj beru­házásokra kevés a pénze a banknak, s ami van, azt is inkább energiatakarékossági eljárásokra adják, mint gáz­olajat emésztő ‘—, bár szük­séges — terményszárítókra. A szövetkezet a szárító épí­tésével késett vagy öt évet. (Vajon akkor miért nem va­lósították meg?) Megfelelő pénzügyi alap híján így csak csodában reményked­hetnek, hogy valahonnan előkerül a hiányzó összeg. Addig viszont zavartalanul rozsdásodik a megvásárolt, s olcsónak alig nevezhető be­rendezés. A főagronómus: — Próbálkozunk új eljá­rásokkal, mint a kukorica nedves tárolásával, de a ter­més többségét így is kény­telenek leszünk más gazda­ságban bérért szárítani. Ez pedig megcsapolja a növény­termesztés jövedelmezőségét. Marád — ha jó az időjárás — a 3,5 millió jövedelem, amely­hez az állattenyésztés —egy másik állami ösztönző ki­használásával — másfél mil­lió forintot hoz. Csak a mar­hahizlalás, az exportminő­ség kilencszázezer forintot jelent. De a szövetkezetünk tizenkét jövedelmező év’ után így is megfelelő nye­reséggel zárhat. Ez eredménynek nem rossz. Megyénk más. rosszabb adottságú gazdaságaiban meg is irigyelhetnék. Hiszen ebben a szövetkezetben a melléküzemág csak három­millió forintot termel. Csak hárommillió forin­tot? A főagronómus: — Nekünk ennyi is elég, hiszen gazdaságunk jobb adottságainál fogva erős alaptevékenységgel rendelke­zik. Nem mondom, hogy rossz lenne egy jövedelme­ző ipari, vagy szolgáltató te­vékenység, de nincs rá pén­zünk. Kaptunk ajánlatot is, nem is rosszat, hogy garan­tálnak nekünk egy hetven- millió forintos évi árbevéte­lű. hétmillió forint nyere­séget termelő ágazatot, ha leteszünk alapnak kétmil­lió forintot. A szárító be­rendezés fontosabbnak tűnt. Amely rozsdásodik. És idén aligha üzemelik be. Ha a melléküzemág kiépítésébe fektették volna pénzüket, akkor év végére hétmillió­val nagyobb a nyereség. Leg­alábbis az ajánlat szerint. Á főagronómus a fejét rázta: — De vállalnunk kellett volna azt a kockázatot is, hogy nem sikerül az egész. Akkor ott állunk megíürőd- ve. (És most?) Jobb ne­künk évről évre apró lépé­sekkel haladnunk előre, mert így a gazdaság minden te­rületét helyben ellenőrizni tudjuk. Ez szépen hangzik. De va­jon kinek jó, hogy egy jó adottságú gazdaság immá­ron tizenkét éve. nem tud megvalósítani egy szárító berendezést, egyszerűen azért, mert képtelen az alap- tevékenységből a beruházás­hoz elég nyereséget előte­remteni ? — kármán — Ip-il Üjabb kitűnő eredménye­ket hozott, új típusok gyár­tását teszi lehetővé a labo­ratóriumi berendezések fej-i lesztése érdekében kialakult, több éves magyar—NDK együttműködés. Az esztergo­mi Labor Műszeripari Mű­vek és a lipcsei MLW Kom­binát hasonló profilú ilme- naui labortechnikai gyára között. A tudományos koo­peráció legújabb eredménye a hűthető-fűthető Termosztát, amely többek között szántó­földi viszonyokhoz hasonló körülmények között teszi le-, hetővé a növények csírázó­képességének vizsgálatát. Együttesen kifejlesztett má­sik új termékük az anerob — levegőtől elzárt — bak­tériumok kitenyésztésére al­kalmas termosztát. Ez nem­csak a kutatásokban, ha­nem a diagnosztizálásban is nagy segítséget nyújt az or­vosoknak. A kavicsbányánál >*- 4, V- >.v, •«: A nagycsécsi Sajómenti Termelőszövetkezet kavicsbányában nagy­teljesítményű kotrógépek dolgoznak. Segítségükkel sok ezer köb­méter kavics kerül a felszínre, amelyből Borsodon kívül a szom­szédos megyékbe is nagy mennyiséget szállítanak. Fotó: Fojtó« *• • Ünnepi találkozó Meghívó a Béke brigádtól A meghívó az Országos Villamostávvezeték Vállalat Kelet-magyarcarszági Üzem- igazgatósága sajószögedi al- állomásáról, a Béke szocialis­ta brigádtól érkezett: „Tisz­telettel meghívjuk az első szovjet—magyar kooperációs villamos távvezeték üzembe helyezésének 20 éves évfor­dulója alkalmából rendezen­dő ünnepi találkozónkra. Megjelenésére feltétlenül szá­mítunk. A találkozó idő­pontja ...” A szíves invitálásnak ter­mészetesen eleget tettem. A fehér asztalt legalább öt-venen ültük körül. A né­hány meghívott vendégen kívül csupa egykori, vagy Egy panaszos levél nyomában rt „vágták ki” a németi almáskertet? Felháborodott hangú leve­let kapott szerkesztőségünk, „Hernádnémeti község lakói” aláírással. A levél egy al­máskert védelmében íródott. „Hernádnémeti község la­kossága, de az arra járó jó érzésű emberek is mind nagy felhábox’odússal és megdöb­benéssel lát ják, hogy a Nagy­miskolci Állami Gazdaság kezelésében levő, hernádné­meti almáskert néven emle­getett gyümölcsös gyönyörű egészséges fáit tövestül ki­tépik. Elgondolkodunk rajta, hogy most, amikor minden talpalatnyi termőföldet tör­vénnyel védenek, akkor egyes emberek döntése alapján megsemmisítenek majdnem 16 hektár jó termő gyümöl­csöst ... Ilyen gazdag lenne az országunk? .. Elöljáróban elmondjuk, örülünk minden olyan le­vélnek, jelzésnek, amely — jó szándékai — értékeink védelmében, megóvásuk ér­dekében íródik, érkezik hoz­zánk, s akárcsak ez esetben is, igyekszünk utánajárni az igazságnak. Az eredményről természetesen mindenkor tá­jékoztatjuk a közvéleményt, annál is inkább, mert ezzel egyrészt a kellő információt nem tartalmazó téves szóbe­szédnek elejét vehetjük, más­részt a jogos észrevétel, jel­zős, s annak nyomán a bi­zonyított tények esetén fel­hívhatjuk rá az illetékesek figyelmét. A „Hernádnémeti község lakói” aláírasd panasszal Tóth Ferencet, a Nagymis- kolci Állami Gazdaság ker­tészeti főágazatvezetőjét ke­restük fel, akitől a követke­ző választ kaptuk. — A 60-as évek elejétől — tehát az elmúlt 22 évben — telepített almáskertek or­szágosan és évente 1,5 mil­lió tonna almát teremnek. Ez a szám az időjárástól függően plusz, mínusz 15—20 százalékkal változhat. A Me­zőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium állásfog­lalása az — felmérve a bél­és külpiacot —, hogy ha­zánkban évi 1,2 millió ton­na alma teremjen, mégpedig jó fajtaösszetételben és ki­váló minőségben. Vagyis itt is előtérbe került a mi­nőség. Éppen ezért a MÉM, az‘ 1981. december 15-i mi­niszteri értekezlet határoza­ta alapján elrendelte a kor­szerűtlen gyümölcsösök fe­lülvizsgálatát, szükség ese­tén selejtezését. A panaszos levélben emlí­tett almóskertet, ami 33 hek­tár és nem 16, — a levél is írja — 1950-ben telepítették. Akkor 7x7 méteres térállás­ban, hagyományos magas törzsű műveléssel. Azóta mi már „korszerűsítettük”, (min­den második sort kiszedtük, így 14x7 méteres térállású­vá vált), mivel az automata permetezőgépekkel a növény- védelmet nem tudtuk töké­letesen elvégezni. A magas törzsek miatt a szedése is gondot jelentett, hiszen még a diákok sem szívesen mász­tak fel cá. Éppen a magas­ság miatt a termést csak nagy törési százalékkal tud­tuk betakarítani. Az almás­kert termése 6 év átlagában 94—124 mázsa között válto­zott hektáronként összeha­sonlításként említem, hogy a korszerű ültetvényeink át­lagtermése ugyanebben az időszakban 180—308 mázsa között alakult Gond volt a fajtaösszeté­tel is. Ezt a gyümölcsöst Budai Domokos, London Pe­pin, Parker Pepin fajták al­kották, ezeknek a fajtáknak pedig ma már nincs piacuk. Sajnos ezért az utóbbi öt évben a hernádnémeti al­máskert termésének zömét léalmaként, kilóját 1,60 fo­rintért értékesítettük, ugyan­akkor a kilónkénti önkölt­sége 4,50 körül alakult. Gaz­daságunknak e régi, korsze­rűtlen gyümölcsöse ráfizevé- ses volt, ezért telepítettünk helyette 1981-ben Felsőzsol- cán egy 36 hektáros, karcsú orsós ültetvényt, korszerű, piacképes fajtákkal. így tu­lajdonképpen a hernádnéme­ti kert kivágása elleneve nem csökkent a gazdaság gyü- inölcsóslerülete. Befejezésül el kell még azt is mondanom, hogy a selejtezési engedély megkér- vényezése előtt a hernádné­meti gyümölcsöst, felajánlot­tuk gazdaságunk dolgozóinak részes formában történő mű­velésre. Nem akadt jelent­kező. Ezután kérvényeztük a kivágási engedélyt, amit a megyei tanács 1982. február 25-i dátummal megadott... A kertészeti főágazatvezető által közölt információk nem igényelnek különösebb ki­egészítést. A döntő érv, amelynek végül is a selejte­zés lett az eredménye: a gazdaságtalanság. És ezt többször is ki kell hangsú­lyozni, mert a panaszos le­vélben szerepel egy sor: „----- egy fáért, egy-egy fa­s orért látjuk, hogy a televí­zió, rádió, sajtó szót emel.. Azoknak a „védelembe vett” fáknak a zöme tölgy, hars. platán stb„ vagyis díszfa. A díszfáknak pedig évtizedek, sőt évszázadok kellenek, hogy tájat, környezetet dí­szítő, levegőt tisztító hatá­sukat kifejthessék. Az almafa viszont nem díszfa. Tehát a funkciója is más. Értéke a gyümölcs, ér­tékmérője viszont a gazda­ságosság. Hajdú Imre mai dolgozó. Miután mind­annyian elláttuk kézjegy ünk-i kel a külön ez alkalomra ké­szített, piros-fehér-zöld szí­nű kerettel ellátott jelenléti ívet, á fiatal, de az indulás óta szolgálatot itt teljesítő Kovács István brigádvezető emelkedett szólásra: — Születésnapot ülni jöt­tünk össze. A húsz évvel ez­előtti eseményeket és az az­óta történteket kívánjuk visszaidézni. Legyen ez az évforduló afféle baráti be­szélgetés. Kívánjuk, minden­ki érezze magát nálunk ide­haza. A még fiatalabb, mdndösz-t sze huszonnyolc éves Kere­kes István, az alállomás ve­zetője folytatja: — Az első szovjet—magyar kooperációs távvezeték üzembe helyezése országos jelentőséggel bírt. Mégpedig azért, mert hazánk így jut­hatott a Szovjetunióból ér­kezett villamos energiához. Az üzemnapló megörökítette annak a felejthetetlen nap­nak a cselekményeit. Idé­zem: „1962. július 16., reg­gel 7 óra. A szolgálatot át­vettem. Szolgálat: Balázs Sándor, Okváth Dezső, Gál Lajos. 8 óra 44 perc: a mun­kácsi 1-es távvezeték 220 ki­lovoltos külső gvűjtősíne, va­lamint a vonali szakaszoló bekapcsolva. 8 óra 50 perc: Munkácsról Daróczi Aladár közli, hogy Sajöszöged I. táv-i vezeték beszakaszolva. 9 óra 25 perc: a Munkács I. táv­vezeték megszakítója bekap­csolva. Végezte: Czottner Sándor nehézipari miniszter. Ezzel a két rendszer össze­kapcsolódott” Az alállomás akkori veze­tője, Újhelyi Irénke. két éve nyugdíjas. Ö is, akárcsak az utódja, a moszkvai Energe­tikai Intézetben diplomázott. Az elismerten kiváló szak­ember hírében álló mérnök- nő, aki férfiakat megszégye­nítő következetességgel látta el a cseppet sem könnyű lei­adatát, elsírta magát a meg­hatottságtól : — Mi. akik itt dolgoztunk, úgy tekintettük, hogy ez az alállomás összekötő láncsze­me a két ország, a két nép barátságának. Ennek megfe­lelően átéreztük posztunk fontosságát. A legmesszebb­menőkig igyekeztünk jó, munkakapcsolatot kialakíta­ni a szovjet szakemberekkel. Ök említették: mi voltunk a legjobb partnereik. Akárcsak saját portánkat, úgy szépí­tettük, gazdagítottuk az al­állomást. Utat építettünk, fá­kat, virágokat ültettünk. Öröm látnunk, hogy utódaink ha­sonlóan gazdáik ennek az aprócska birodalomnak. Részt vett az ünnepi talál­kozón Varga László, az OVIT személyzeti osztályának ve­zetője és Oczella János, a vállalat Kelet-magyarországi Üzemigazgatóságának veze. tője. ök a sajószögedi alál­lomás jelentőségét méltatták: — A második legnagyobb villamos alállomás az or-j szágban. Az itt található öt­száz megavott-amper teljesít­ményű transzformátornál nincs nagyobb az országban. Az alállomás jelentős cso­mópontja a KGST egyesített villamosén ergi «-rendszeré­nek, amely öt éve már 406 kilovolt feszültségű áramot is fogad és továbbít. Mindezt a végrehajtott 600 millió fo­rint értékű beruházás tette lehetővé. A technikához azonban magasan képzett emberek is kellenek, s az itt dolgozó tizenöt ember, az aranykoszorúval kitüntetett szocialista brigád a legmesz- szebbmenőkig megfelel a magas követelményeknek. A bejárás során mindany- nyian meggyőződhettünk az alállomás korszerűségéről, a környezet gondozottságáróL Nem kevesebb, mint 45 hek­tár területet fognak közre a drótkerítések, ahová magától értetődően csak engedéllyel léphetnek be az idegenek. A rangidős, az 55 éves Horváth István büszkén jegyezte meg útközben: eddig kereken 3 ezer facsemetét ültettek el az alállomás területén, ahol rendszeresen vetik, kaszálják a pázsitszerűen egyenletes és dús füvet. Sikerült megismerkednem az ünnepi gyülekezetben né­hány régi OVIT-ossal. A kooperációs vezeték üzem­be helyezésének idején ve­zető elektrikusként itt dol­gozott Balázs Sándor, nap­jainkban Miskolcon, a Blá- , thy Ottó Erősáramú Szakkö­zépiskolában tanár: — Szívesen jöttem a régi kollégák közé. Ámbár nincs ebben a látogatásban semmi szokatlan, hiszen jártam már itt a diákjaimmal. Más irá­nyú kancsolatom is van az alállomással: például én érettségiztettem a jelenlegi vezetőjét. A programból nem marad­hatott ki a közös ebéd sem,' A vendéglátók ki tettek ma-' gukért. Koiaj László !

Next

/
Oldalképek
Tartalom