Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-27 / 149. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. június 27., vasárnap ,.. kézben a jelen és gondolatban f — Hajnalban fél 4® kor elmentem ideha- zulról, van a háztájiban egy kis bab, kukorica, azt kapálgattam. mire melegíteni kezdett a nap, már itthon voltam. Már azér’ nem bírunk úgy aranyoskám, mint régen; táj a derekam, érzem a kezem.... Nem is a 62 év a sok, hanem, amit mentem én is egész életemben .. , — 13 éves voltam, amikor másokkal együtt én is nekiindultam az országnak. Még nem rügyeitek a fák, amikor elindultunk a faluból — de Mindszentre a gyertyát még ott égettük, ahol éppen a sorsunk volt: répát egyeltünk Bucsatelepen, aztán Mezőhegyesen meg kendert vágtunk, kétszer akkora volt a szálja, mint én: két esztendőben meg Csányban dolgoztam egy tanítónál, amikor „lement” a dinnye, indultam Bekecsre... Aztán voltam Hus- tyánpusztán, ott meg jászolban aludtunk, úgy feküdtünk egymás mellett, mint a kártya, körülöttünk sivalkodtak, ordítottak' a malacok ... Hogy’ bírtuk ki, aranyos?! Aztán meg voltain Moson megyében, Magyar- kimlén, Novákpusztán, vé-^ gig az országban Sátoralja-" új helyen, Hidasnémetiben, Bazsin, Kapuváron, Sárbo- gárdon ... Mán csak mostanában veszem sokszor elő a térképet, megnézni, hol is jártam az országban; a tavasz vitt minket mindig el és csak késő ősszel jöttünk haza. — Részesaratásra mindig elmentünk, a férjem igen derék ember volt, olyan rendeket vágott, hogy egy nem győzte utána a markot Jól bíró ember volt, sokat zsákolt Is.... Amikor nagyobbodtak a gyerekek, jötajövő ... tek ők is velünk, együtt dolgozott a család éjjel-nappal, nekünk ez volt a sorsunk .. . Így ment ez egészen 1933-tól sorozatosan, míg csak itthon a faluban is úgy alakult a helyzet, hogy munkát meg kenyeret lehetett találni ... — Mielőtt nyugdíjba mentem, nyolc évig a matyó szövetkezetben dolgoztam, oda varrtam. A varrást most se hagytam abba, ami szabad idő van, abban folytatón itthon. Mer’ tudja, hogy van az, aranyos? Mi már csak a nyugdíjat várjuk, meg a véget .. . Mindenünk fáj, kedves, de addig boldog az ember, amíg dolgozik, amíg eleven, csinálja ezt is, azt is. A férjem 64 éves, nyugdíjas ő is, de még kőműveskedik, eljár segédkezni ide is, oda is; hát ő pályavesztett ember, hogy végigjártuk az országot a mezei munkával, utána még kitanulta több szakmának a fortélyát, maga csinálta a kerítésünket is, tetszett látni, azokat a vasakat maga készítette... — Na, tudja, azt mondja a múltkor a férjem, hogy sokszor így elgondoljuk a mi sorsunkat, azt mondja egyszercsak: „ ... hát én örülök. még azt is megérjük, hogy meghalunk ...” Hát erre mán én is csak nem tudtam mit szólni, mondom neki: „Jobbat is kitalálhatnál, mint ilyeneket beszélni” ... Mer’ pont ott nem állunk, csak már fáradtak vagyunk .., — „De addig boldog az ember, amíg eleven, csinálja ezt is, azt is .. Elmondta: Sánta Lajosné, született Kis Klárd, Cserépfaluban, 1982 júniusában... (t. n. j.) Fotó: Főj tan László Mérföldkő a lenini úton V álságos napok, hetek, hónapok után ült össze 25 esztendeje a Magyar Szocialista Munkáspárt 1957. június 27-én az első — és máig egyetlen — országos értekezlete. Az 1956-os ellenforradalmi támadás leverését követően, amikor a párt újra magára talált, amikor az ország folytatta a rövid időre megszakadt szocialista építőmunkát. A június 27—29. közötti tanácskozásnak kettős feladata volt. Megszüntetni a párt életében az ideiglenességet, visszaállítani az alkotmányos és törvényes pártéletet, ezzel; mintegy hitet tenni az 1956. november 4-e után hozott, határozatok helyessége mellett; kijelölni a jövő útját az MSZMP-nek éppen úgy. mint az országnak. A Kádár János nevével fémjelzett értekezlet mindkét feladatát teljesítette. Az a tény, hogy a konferencia munkája sok tekintetben a múlthoz kapcsolódott, úgymond a múlthoz fordult, hogy levonja tapasztalataiból a szükséges tanulságokat és következtetéseket, nem homályosítot- ta el a jö-vőt alapozó perspektivikus útmutatást nyújtó munkát. Jóváhagyta az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956 decemberi határozatát, melyben leszögezte, hogy az októberben bekövetkezett eseménynek négy alapvető oka, illetve mozgató tényezője volt. Azt is megállapították: ezek az okok már jóval az ellenforradalmi felkelés kirobbanása előtt „egy időben, egymás mellett, egymásba kapcsolódva és egymással kölcsönhatásban hatottak, és együttesen vezették az eseményeket tragikus alakulásuk felé”. A négy okból elsőként a Rákosi—Gerő-klikk tevékenységét említette meg a határozat, megállapítva, hogy ennek a csoportnak a pártban és a kormányban döntő befolyása volt, s hogy tagjai már 1948 végétől kezdve letértek a marxizmus—leninizmus elvi alapjáról. „Az októberi események keletkezésében és azok tragikus fordulatában súlyos szerepet játszott a korábbi években kialakult és állandóan növekvő pártellenzéknek az a szárnya is,tamely Nagy Imrét és Lo- sonczy Gézát választotta zászlajául’* — fogalmazza meg a második okot a párthatározat. A továbbiakban ez olvasható: „Az októberi események előkészítésében és kirobbanásában alapvető tényező volt a Horthy-fa- siszta és magyar kaoitalista-földesúri ellenforradalom, amelynek jelentős erői működtek illegálisan idehaza ... A magyarországi eseményekben .végül döntő és alaovető szerepet látszott a nemzetközi imnerializmus, amelynek céljai természetesen túlmentek a magyar kérdésen.” És a júniusi pártértekezlet — az ország nagy többségének egyetértésével találkozva — értékelte és nagyra becsülte a forradalmi erők fellépését,-^ azoknak az elvtársaknak a proletárhatalom védelmében és megszilárdításában kifejtett tevékenységét, akik a döntő percben merték vállalni a sorsdöntő lépést, és a Szovjetunió segítségével megvédték a munkáshatalmat országunkban. A pártértekezlet a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, a párt új vezetőségének a fellépését a magyar nép, a magyar munkásosztály, a nemzet érdekében végzett hazafias cselekedetnek nyilvánította. Olyannak, amelynek helyességét a történelem igazolta. Az értekezlet határozata méltatta azt a tényt, és e mondatokból kiderült az, hogy döntő fordulatként értékelték a november 4-én bekövetkezett eseményeket; az egész nép, a munkásosztály érdekében végrehajtott cselekedétnek, a munkásosztály, a dolgozó nép legjobbjai cselekedetének. Hangsúlyozva a pártszervezés és a kormány addigi politikájának helyességét az alapkérdésekben. Kádár János kijelentette. hogy korai lenne még a ..dicsőségen osztozkodni”. Erre annál kevésbé van, szükség, mert a dicséret és a hála elsősorban a tömegeket, a magyar munkásosztályt és a proletár internacionalizmust, a szocialista országok anyagi, fegyveres és politikai segítségét illeti. A párt tehát önmagát illetően szerény volt a júniusi értekezleten. Pedig jelentős munka volt már mögötte, hiszen 1957 közepére már megújult párt adhatott számot munkájáról. célkitűzéseiről. Erre az időszakra már teljes biztonsággal mondhatták ki: A párt újjászervezése az ellenforradalmi erők elleni súlyos harcban sikerrel befejeződött, a politikai konszolidáció első szakaszát sikerrel vívták meg a szocializmus erői. A tagság létszáma addigra megközelítette a 350 ezer főt, 85 százalékuk az MDP volt tagjainak legszilárdabb és legáldozatkészebb részéből tevődött ki. Azok léptek a pártba, akik felismerték áz ellenforradalom veszélyét, aktívan részt vettek a rend helyreállításában, nagyra értékelték az Ideiglenes Központi Bizottság határozott szembefordulását az 1956 előtti hibákkal. A párttagság eszmei-politikai egysége megszilárdult, s így az alacsonyabb létszám (az MDP tagságának 40 százaléka) mellett is összehasonlíthatatlanul erősebb volt az MDP-nél. Lényeges vonása ennek az időszaknak — s ezt a júniusi országos értekezlet konstatálta —, hogy az élcsapat újjászervezése együtt haladt a népi hatalom megvédésén és megszilárdításán lúlmenöleg új munkastílus kialakításával, a lenini normák helyreállításával. . És milyen eueren vigyázott a párt arra, hogy valóban élcsapat legyen, visszatérjen szerepének lenini felfogásához! Hadd idézzünk az Ideiglenes Központi Bizottság 1956. december 5-i határozatából: „A párt politikai és ideológiai vezető szerepét az állami szervek tevékenységében és a dolgozók más társadalmi szerveiben nem utasításokkal, nem a kötelezőként kimondott határozatokkal biztosítja, hanem a célok és feladatok helyes meghatározásával, a dolgozd nép és az ország felemelkedését szolgáló javaslatokkal, e szervekben dolgozó párttagok példamutató, szerény, áldozatkész munkájával.” Jó érzés visszatekinteni 25 év távlatából az 1957-es júniusi pártkonferenciának a jövőt formáló, perspektívát mutató munkájára, amely a pártéleten túlmenőleg, elsősorban a gazdaságpolitikára, a szocializmus építésének a továbbfolytatására vonatkoztak. A gazdasági építés feladatait illetően két alapvető célt hangsúlyozott: biztosítani a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom felépítését, s ezzel egyidejűleg a dolgozók életszínvonalának emelését a termelőerők állandó fejlesztésének útján. Ehhez biztosítani kellett a reális tervezést, előtérbe állítani a termelés gazdaságosságát, és anyagi ösztönzéssel is mozgósítani a dolgozókat a tervek megvalósítására. A határozat ismét állást foglalt a szocialista iparosítás folytatása, s ezen belül a nehézipar hazánkban szükséges mértékű fejlesztése mellett. Felhívta a figyelmet arra, hogy azokat az iparágakat kell gyorsabban fejleszteni, amelyek hazai adottságainknak legjobban megfelelnek. A gazdaságpolitikában már ekkor nagy hangsúlyt kapott az iparszerkezei átalakítása, a fejlődés egyensúlyának, a termelés és elosztás helyes arányának biztosítása. Hangsúlyozta a pártértekezlet, hogy tudományosan megalapozott, reális célokat kell kitűzni, biztosítva a termelőerők és az életszínvonal egyidejű és arányos növelését, az anyagi érdekeltség elvének érvényesítésével megnyerni a dolgozók támogatását. Élesen elhatárolta masát a rési voluntarista koncepciótól, hangsúlyozva, hogy a népgazdaság fejlesztését az ország adottságaira kell alapozni, számolva a nemzetközi együttműködés kölcsönösen előnyös lehetőségeivel. A korábbi gazdaságpolitika súlyos hibáit a központosítás eltúlzásá- ban, az ebből eredő bürokratizmusban, a mezőgazdaság szocialista átalakításában elkövetett erőszakosságokban, a helyi szervek önállóságának a megfojtásában látták. Ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy a szocializmus építése megköveteli az állam központi irányitó szerepének érvényesítését a gazdasági életben. Kimondták: a pártszervezeteknek kötelessége a gazdasági építőmunka segítése. Ami az agrárpolitikát illeti, helyesnek tartotta azokat a kedvezményeket. amelyek az egyénileg dolgozó parasztság helyzetét könnyítették ; termelési biztonságát növelték. Jezógazdaságunk fejlődése — állapította meg a határozat — erősen elmaradt az ipái' fejlődése mögött, ennek az aránytalanságnak a megszüntetése olyan gazdaságpolitikát kíván, amely az állami gazdaságok es termelőszövetkezetek mellen az egyénileg dolgozó parasztságot is hozzásegíti ahhoz, hogy termelését nö 'alie.” Ez persze nemcsak gazdaságpolitikai kérdés volt, hanem a munkás-paraszt szövetség megerősítésének igen fontos politikai kérdése is. Ugyanakkor a párt értekezlet határozata is megerősítette, hogy a szocializmus további építésének központi kérdése a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Űb" értékelte a helyzetet, hogy az agrárpolitikai hibák kijavításával megteremtődtek a kedvező feltételek ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom egészségesen haladjon előre. Ehhez a pártnak és az államnak minden lehetséges segítséget meg kell adnia. A pártértekezlet tehát már elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti mozgalmat kimozdítsa a holtpontról. De a mozgalom nagyarányú, számszerű fejlesztését még nem tartotta időszerűnek E gazdaságpolitika szellemében készült el a hároméves terv koncepciója, amit gazdaságilag alátámasztott az a tény: 1957 második felében mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés szántje elérte, sói több vonatkozásban túl is haladta az 1955-ös szintet. Az. új hároméves terv kidolgozását a párt. már 1957 februárjában kezdeményezte. A júniusi országos értekezlet megerősítette a párt februári határozatát. hangsúlyozva: „Három év alatt el kell érnünk, hogy saját erőnkből biztos'tsuk népgazdaságunk egyensúlyát és egészséges továbbfejlődését”. A terv előkészítése során különös figyelmet kell fordítani a termelés és a fogyasztás növekedésének összhangjára, a termelékenység növelésére, és az önköltség csökkentésére. Vigyázni kellett arra is, hogy a korábbi túlfeszített tervek tanulságait a tervkészítők kellően figyelembe vegyék. Mindezek alapján a terv a hároméves időszakra az ipari termelés 25 százalékos, a termelékenység 15 százalékos, a nemzeti jövedelem 13 százalékos emelését irányozta elő. A munkások nagy lendülettel fogtak hozzá a terv teljesítéséhez. Maguk kezdeményeztek rnunkaversen.yt. amelynek során a sokfajta kezdeményezés természetes következményeként a verseny új formái alakultak ki. Hamarosan bebizonyosodott, hogy a terv készítői nem számoltak eléggé ezekkel a munkáskezdeményezésekkel. A tervidőszak első évének iparfejlesztési eredményei jóval meghaladták az elképzeléseket. 1958-ban az ipari termelés 13 százalékkal, a termelékenység 9 százalékkal, a nemzeti jövedelem pedig 6 százalékkal emelkedett. így a hároméves tervet két év alatt teljesítettük. 0 7. 1957-es júniusi országos pártértekezlet, melynek 25 éves évfordulóját köszöntjük, a kongresszusok közötti időszakban méltán töltötte be a párt legmagasabb fórumának szerepét. Az azóta eltelt negyedszázad bebizonyította: az akkor hozott határozatok Időt állónk voltak, olyan •elkénzelé- iket tartalmaztak, amelve’'' megvalósítása a szocializmus alanyinak lerakását, a fejlett szocialista társadalom éoítését tette lehetővé Eooen ezért e n£rtértek»'»1etet máig ^lő tanulságokat szolgáló tanácskozáském tartjuk számon. Fodor László Idegennyelvi tábor Vologdaiak Patakon A Miskolc városi Művelődési Központ ez évben is megrendezi idegennyelvi táborát az általános iskolák tanulói részére. A július 30- tól augusztus 12-ig tartó programnak ezúttal nem a kékmezei tábor ad helyet, hanem a miskolci Egyetemváros. Ez lesz a „főhadiszállás”. innen indulnak majd a gyerekek városi „sétákra”, s a gyakorolni, fejleszteni kívánt nyelvtudást a Gárdonyi Géza Művelődési Ház nagyszerű parkkörülményei között is „folytathatják”. Ma. vasárnap utazik el Sárospatakról az a Kom- szomol-delegáció. amely a vologdai Állami Tanárképző Főiskola és a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola KlSZ-blzottsága által ez év áprilisában aláírt együttműködési szerződés keretében vendégeskedett a Bodrug-parti Athénban. A háromnapos látogatás során több baráti találkozóra került sor ve !égek és vendéglátók között, erősítve ezzel is a két ifjúsági szervezet közötti kapcsolatokat.
