Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-19 / 142. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 1982. június 19., szombat Hol vásárolhatunk cementet? Hosszú távú program a takarékosságra Aprólékos munka a pajzs egységek mentése; előtte például faácsolatokat kell beépíteni. Másfél hónapig nem termelt a bánya isafkeürés után Fefcetevöigp Erőfeszítések a mentésre, új front indítására Eddig mintegy 900 köbméter iszapot lapátoltak csillékbe, küldtek a külszínre. — A Szuhavölgyi BányaA beruházások ütemének mérséklése valamennyi építőanyag-ipari vállalatnál, így a Hejőcsabai Cement- és Mészműveknél is éreztette hatását. Az ország legnagyobb, legmodernebb, s egyben legolcsóbban termelő cementgyárában képesek évente 1,5 millió tonna cementet előállítani. Ezzel szemben a kevesebb . igény miatt kénytelenek az éves termelést egymillió kétszázezer tonnában megszabni. Szabó István igazgatótól megtudtuk: a kevesebb termelés kompenzálására olyan különleges cementeket kezdtek gyártani, amelyeket korábban tőkés importból szereztek be a magyar vállalatok. Két éve készítik az úgynevezett S54-es, valamint — találóbb elnevezés híján — „repülőtéri” cementként ismert terméket. Ezeknél a minőségi előírásoknak eleget tudtak tenni, ám a rendelt, meglehetősen kis volumen miatt mégis úgy döntöttek, hogy nem folytatják gyártásukat. A két napi termelésnek megfelelő mennyiség előállítása egyáltalán nem kifizetődő, hiszen a berendezések átállítása többe kerül, mint amennyi hasznot a repülőtéri cement hoz. Az idén egymilliárd hét- száznyolcvanhatezer forint termelési érték előállítását tervezik a létszám kétszázalékos csökkentése mellett. A kereslet az idén is a megszokott módon alakult: az első négy hónapban kevesebb cementet vásároltak, májusban és júniusban az igények viszont jóval nagyobbak. Jelenleg naponta ötezer tonna cementet szállítanak ki a gyárból, közúton és vasúton,' ömlesztett és zsákos csomagolásban. Az építkezők segítése vezérelte a gyár vezetőit, amikor elhatározMóricz Zsigmond tollára Illő diétái jelenetek már hosszú évek óta nem történnek az országgyűléseken. Viták természetesen előfordulnak, nem ritka, hogy egy- egy képviselő nem ért egyet az illetékes tárca véleményével, vagy éppen képviselő- társával, de nincsenek hangos közbeszól ások, torzsalkodások, a széksorokban ülők nem képeznek tábort és ellentábort. A parlamentnek azonban mindig van egy bizonyos hangulata, levegője, amely — reméljük, nem túlzó a megállapítás •— „ikertestvére” az ország közhangulatának. Megyénk képviselőit az országgyűlés mostani, nyári ülésszakának két napján megkérdeztük, mondják el, véleményük szerint mi jellemző most a parlament hangulatára. Szinte mindenki egybehangzóan jelentette lei (pedig aligha beszéltek össze); reális és bizakodó. Mindez nem új, az utóbbi évek országgyűléseire is jellemző volt a realitás és a bizakodás — megszokhattuk, hogy bajainkat, gondjainkat kendőzetlenül tárja az ország vezetése a társadalom elé; s azt is tudjuk, hogy a baj okának pontos ismeretében van elegendő erőnk, tartalékunk hibáink kijavítására, a továbblépésre. A zárszámadás kapcsán a ták: bevezetik a közvetlen, úgynevezett művön belüli eladást. Az akció, amelynek lényege, hogy öt tonnánál nagyobb mennyiséget bárki, közvetlenül a cementgyártól vásárolhat, májusban kezdődött. Gondoltak azokra is, akik ettől kevesebbet igényelnek. Ezért kiemelten látják el a gyár szomszédságában levő kis TÜZÉP-leraka- tot. Azt is megtudtuk, hogy az idén fejeződik be az a vizsgalat, amelyet évekkel ezelőtt inditottak a jobb üzem- és munkaszervezés érdekében. Évente egy üzemrész munkájáról adtak a szakemberek alapos tájékoztatást, s a tapasztalatokat gyorsan hasznosították. Több üzemben intézkedtek a munkát könnyítő intézkedések bevezetésére, lasgépesítésre, illetve a korszerűbb technológia kialakítására. Az intézkedések hatására öt év alatt 144 fővel csökkentették a létszámot. Elérték, hogy az egy tonna cement előállításához szükséges idő jóval kevesebb a cementipari átlagnál. Itt 0,9 munkaóra alatt készítenek el egy tonna cementet. A vizsgálatban az idén a kőbánya van soron — az egész gyárra vonatkozó tapasztalatokat ez év végéig összegzik. A felmérések eredményéről szólva, említésre méltó, hogy a dolgozók hetvenöt százalékánál sikerült megvalósítaniuk a termeléshez kötött bérezést. Ez a mennyiségi, a minőségi munka, illetve a kalóriafelhasználás együttes mutatóiból alakul ki. Az újfajta bérezési forma, amelyet ez év januárjában vezettek be, érzékenyen érinti a termelésben és a karbantartásnál dolgozók keresetét is. A klinkerkemence termelésétől, illetve állásidejétől függően, nyolcszáz forinttal képviselők között a legtöbb szó* talán a költségvetési deficitről esett, pontosabban arról, hogy a tervezett 4 milliárd forinttal szemben a hiány az elmúlt évben 9,5 milliárd forint volt. A helyzet ezen a téren az idén sem változik, sőt a költségvetés tervezete 1982-re már mintegy 15 milliárd forintos kiadási többlettel számol. A kormánynak, a tanácsoknak egyre többet kell fordítaniuk az egészségügyi és szociális feladatok ellátására, a kulturális kiadásokra és a társadalombiztosításra. Mindezeken túl a költségvetési hiányban szerepet játszik még a lakossági fogyasztás tervezettnél magasabb növekedése. Az összeg, ha önmagában nézzük, nem magas, s mint H'etényi István pénzügyminiszter a képviselői felszólalásokra válaszolva elmondotta: ha figyelembe vennénk a takarékbetét-állományt is, akkor aktívummal zárulna a mérleg. Nemzetközi összehasonlításban talán büszkélkedhetnénk is vele, ha lehet egyáltalában hiánynyal büszkélkedni, ám a kormány álláspontja egyértelmű: hiánnyal tartósan nem élhetünk együtt, mindenképpen tenni kell az egyenleg létrehozására. A belkereskedelmi törvény végrehajtásánál szerzett talehet több, illetve kevesebb egy-egy dolgozó keresete havonta. Ez a módszer az eddig alkalmazott legszigorúbb normakövetelményeknél is jobban ösztönzi a dolgozókat, akik most egy hangosbemondó felszerelését is kérték a műhelyben, hogy üzemzavar esetén egy percnyi időt se veszítsenek a javításban. Az öt évvel ezelőtt megkezdett felmérések elsődleges célja az anyag- és energiatakarékosságban rejlő lehetőségek feltárása volt. Említést érdemel az a program, amelyet a korábban importból beszerezhető alkatrészek kiváltására dolgoztak ki, s 1984-ig nem kevesebb, mint kilencvenmillió forintot takaríthatnak meg a gyárban azzal, hogy a drága, külföldi alkatrészeket magyar gyártmányokkal helyettesítik. A HCM sikeresen kooperált a hazai gépgyártókkal, az eredmény már az idén is kimulatható. Az energiatakarékosságot illetően már nehezebb a helyzet. A népgazdaság négy százalékkal nagyobb szilárdságú cement előállítását várja, két százalékkal kevesebb energia fel- használásával. Sokat gondolkodtak a gyárban, amíg megszületett az ötlet: olyan új típusra cserélik ki a kemencék hűtőbéléseit, amelyek lehetővé teszik kilogrammonként húsz kalória megtakarítását. Növelik továbbá a nyersmalom és a kemence együttjárási idejét, ami egyik jó lehetősége a takarékosságnak. Bevezették a kemencék előtüzelését is. Ezzel ugyan megnövekedett az energiafelhasználás, ám hosszú távon lehetővé teszi a tűzálló bélésanyagok élettartamának növelését. — dévald —'• pasztalatok összegezésekor több olyan gond is megfogalmazódott, amelyek megoldása sürgető — elodázásuk közvetlenül érintheti a fogyasztókat is. Nevezetesen: rendkívül alacsonyak a kiskereskedelem árrései, még az alapellátást tekintve is hátrányos helyzetben vannak a kistelepülések lakói. A boltokban, üzletekben dolgozók bére már ugyancsak elmarad az átlagbértől. Megyénk — mint jellegzetesen aprófalvas terület — különösen érdekelt a kérdésben. A szép természeti környezet, csend esetleg megtartó, de nem eltartó erő lehet a kistelepülések lakói számára. A jó ellátás és közlekedés mielőbbi megszervezésére van szükség. Megyénkben is próbálkoznak már a mozgó ABC- ltkel. Sajnos, veszteségesek, mert ugyanolyan szabályok szerint adóztatják, mintha utasszállitás, nem pedig szolgáltatás lenne a feladatuk ... Az országgyűlés idei, nyári ülésszaka tegnap véget ért, a Parlament kapui bezáródtak. A képviselők és mindannyiunk „útravalója” közismert — fejlődésünk problémáit a tovább nehezedő külső körülmények között csak mi tudjuk jobb munkával megoldani. tldvardy József A feketevölgyi akna déli kettes szállítóvágatában megkeményedett iszapfolyamon térdepelünk. Állni ugyanis nem tudunk, mert az iszap a 3500 milliméter átmérőjű vágatot a kétharmadáig ellepte. Három itt rekedt csillének csak a pereme látszik ki az iszapáradatból. Mennénk tovább, de a járat még inkább összébb szűkül, s az elektromos lámpánk fényében megcsillanó víztükör is álljt parancsod. Szakemberek állítják: hasonló iszapbetörés legfeljebb fél évszázadonként következik be. A sors iróniája, hogy megyénk szénbányavállalatának területén tíz éven belül ez már a második. Az első a putnoká fronton, a második Feketevölgyön következett be. Babik Béla, a bánya fejtési körletének vezetője igy emlékezik vissza a történtekre: — Április 16-án az M/9-es fronton, az 50—70. számú pajzs biztosítóegységek között másfél méterre előre kidőlt a szén a. homlokon, s közel öt méter magasan felszakadt a fedőkőzet. Másnap, 11 óra tájban kezdődött a vízfolyás, amely éjfélre elérte a percenkénti egy köbméteres mennyiséget. Április 18-án, vasárnap délután öt órakor morajlásra lettek figyelmesek az emberek, és nyomban utána a főtéből kilőtt a viz és a homok. Olyan gyorsan peregtek az események, hogy idő sem volt a védekezésre. Az elkövetkezendő napok víztelenítéssel, ventillátorszereléssel teltek, felkészültünk a gépek és berendezések mentésére, — Amikor ismét megtörtént a baj ... — Április 21-én és 26-án újabb iszapbetöréseket kaptunk. Az utóbbi volt a nagyobb; az iszap teljesen megtöltötte a frontot, elöntötte a környező vágatokat. Az iszap és a víz szinte nem akart elfogyni; egymást érték ■ az ismételt betörések. Kaiaszt- x-ófális helyzet alakult ki, megbénult a termelés az aknában. A szomszédos, az M/10-es fronton is megállt a munka, mivel a két lejtésnek együtt kell haladnia. Másfél hónapig csak az elő- vájásokon bányásztunk szenet, ez pedig nagyon kevés volt. Azóta már elkészült az iszapbetörés okozta szomorú statisztika. — Hozzávetőlegesen két és fél ezer köbméter homok és több százezer köbméter viz ömlött be a bányatérségekbe — sorolja Kammel Péter aknavezető. — A fronton bentrekedt gépi berendezések értéke 100 millió forintra tehető. Feketevölgy az első negyedévben a harmadik legjobb eredményt érte el a nagy aknák versenyében az országban, messze túlteljesítette az időarányos termelési tervét, Az előny azonban már „elúszott”. Jelenleg is csak 50 százalékos kapacitással termelünk. 'Bizony, láttuk már Pazsák Jánost, a Szuhavölgyi Bányaüzem főmérnökét vidámabbnak is. Érthető a rossz hangulata, hiszen még most is sok a bizonytalanság a mentésben, az új front indításában. Ami bizonyos; hatalmas erőfeszítéseket tesz az akna, az üzem, a Borsodi Szénbányák Vállalat vezetése a megoldásra. — Május végétől ismét dolgozik Kanalas Sándor brigádja az M/10-es fronton — mondja a főmérnök. — Az iszappal elárasztott másik fejtésben eljutottunk a mentéssel a 35. egységig (a riport június 16-án készült — K. L.), s a 42. biztosítóberendezésig haladunk előre. Közben a régi fronthomlok- tól 174 méterre új indító vágatot készítünk, s fúrólyukakkal kutatjuk a régi lejtés feletti fedőkőzeteket. Amenv- nyiben megszűnt az újabb iszapbetörés veszélye, folytatjuk a mentést, s idővel újra indítjuk a frontot. Kedvezőtlenebb esetben az új frontindítóba szereljük be a gépi berendezéseket, s augusztus végén megkezdjük itt is a termelést Remélhetően addigra sikerül beszerezni -a szükséges gépi berendezéseket, mert jelenleg ezekkel még nem rendelkezünk. Kísérőnktől, Demeter Tibortól, a vállalat bányaművelési osztályának helvetfes vezetőjétől, terű1 éti főmérnöktől kérdezzük: milyen lemaradást okozhat a termelésben a feketevölgyi bányaszerencsétlenség ? üzem előreláthatóan legalább 100 ezer tonnával marad el majd a 850 ezer tonnás éves mennyiségi tervétől. Ezt az adósságot feltétlenül mérsékelni akarjuk más üzemekben. de ez csak a második félévben sikerülhet, Ormos- bányán, Szeles-aknán, Tervtárén is akadozik ugyanis a munka, s az első három, hónap utáni 160 ezer tonnás többlettel szemben jelenleg 14 ezer tonna a mínuszunk. De ismétlem: az adósságot mérsékelni akarjuk! Az M/10-es fronton Sorrtosi Béla szakvezető vájár szerint minden rendben. Bár néhány vető most is átszeli a szénpásztát, a csapat egyre inkább magasabb fordulatszámra kancsol. Néhány új ember került a kollektívába az edelényi aknától, s így júliustól megvalósítható a folyamatos munkarend. Mert az iszapbetöréstől függetlenül a kitűzött határidőben áttérnek Feketevölgyön is az új munkarendre. A front gazdáját. Kiss Mihály brigádvezetőt ezúttal is a munkahelven találtuk. Ezen a délelőt.tön nvolcan vannak, s a bányagépek, pontosabban: a pajzs bizlosító- egvségek mentésén fáradoznak. — Huszonnyolc éve vagyok bányász, ezalatt sok minden rosszt megéltem — mondja, amikor a közelmúlt emlékeiről faggatjuk. — Ez az iszapbetörés azonban valamennyit túlhaladta, aligha leszek képes valaha is elfelejteni. Az élet azonban nem állhat meg. nekünk termJ- nilnk kell És nboevan tettük a legváls'T'osabb időkben úgy ismét termelni fogunk. Kolaj László Fotó: Temcsi László Országgyűlési jegyzet Reálisan, bizakodva
