Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-18 / 141. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 2 T982. janim 18., péntek na nyári ülésszaka Az országgyűlés ülésén Hetényi István pénzügyminiszter beszámol az 1981. évi költségvetés végrehajtásáról (Folytatás az 1. oldalról) a tervezett szintet. Így a hiány nőtt. Ennek okairól már az 1932. évi költségvetés tárgyalásakor szóltunk. Most csak arra szeretnék újra utal hogy a/ kiadások jelentős része a korábbi, nagyobb jövedelemképződést feltételezve, kialakított elkötelezettségeken alapszik. Az aránytalanságon a költség- vetési gazdálkodás fSkozott racionalizálásával lehet és kell változtatni. Ez továbbra is elsőrendű feladat. Az alapkérdés természetesen az, hogy a teljesítményeket, a jövedelmeket növeljük és ebből biztosítsuk az állam megfelelő részesedését is. Többször, nyomatékosan rámutattunk árra, hogy egyrészt a hatékonyság, a versenyképesség javítása, az ebből származó jövedelemnövekedés, másfelől az életszínvonal megtartásának célja kölcsönösén összefüggő célok és egymást iki- egészítő feltételek. A külső feltételek folyamatos romlását csak a gazdaság teljesítőképességének gyorsabb javításával lehet ellensúlyozni. Ez a korábbinál nagyobb feladat elé állít bennünket. Így például ma ' már nem elég a külkereskedelmi forgalom egyensúlyban tartása, hanem az exportnak a külföldről felvett hitelek törlesztésére, a kamatok fizetésére is fedezetet kell teremtenie. Ezért oly drága — a kiviteli többlet elérésében \— idehaza a késedelem és ezért fordítunk e kérdésre megkülönböztetett figyelmet. Aktívabb külkereskedelmi törekvéseinkhez versenyképesebb és növekvő exportra, ésszerűbb importfelhasználásra van szükség. A terv szerinti előrehaladás megköveteli, hogy nagyon szigorúan betartsuk a termelés és elosztás között tervezett arányt. Ettől eltérni egyszerűen nincs módunk. Sajnos, az év eleji tapasztalatok szerint, eddig a termelés az egész évre tervezettnél valamelyest kisebb ütemben nőtt, ugyanakkor több jel a belföldi felhasználásnak a tervben megalapozottnál gyorsabb »növekedésére hívja föl a figyelmet. A vállalati beruházások például az első öt hónapban nyolc és fél százalékkal nőttek. Az átlagbérek is gyorsabban nőttek több ágazatban a tervezett színvonalnál. A mérlegbeszámolók adatai szerint a vállalatok érdekeltségi alapjai lassabban nőttek 1981-ben, mint a nyereség. A részesedési alap a bérekkel arányosan emelkedett, a fejlesztési alap ösz- szege mérséklődött. A vállalatok növekvő része tudatosan törekszik új, a piaci követelményeknek jobban megfelelő termékek előállítására. új piacok felkutatására, az anyaggal, a munkaerővel való ésszerűbb takarékoskodásra. A mezőgazdaságban — a kedvezőtlen gabonatermés ellenére és jórészt a fölöttébb hasznos melléküzemi . tévé kenység nyomán — a pénzügyi eredmények tavaly ja vultak. Tovább bővült a magas termelési színvonalon eredményesen gazdálkodó nagyüzemek száma, kevesebb a veszteséges gazdaság és a veszteség összege jóval kisebb, mint korábban. A népgazdaság fejlődésének elengedhetetlen feltétele, hogy folyamatosan fej- , lesszük a gazdaságirányítási rendszert, hozzá igazítsuk a változó feltételekhez, szélesítsük a bevált megoldásokat, kiiktassuk a be nem váltadat. Ezek a változások általában az éves tervezéshez Kötődnek. A kormány azonban az 1982. évi gazdálkodás eddigi tapasztalatait áttekintve évközi intézkedéseket is hozott a gyorsan változó feltételekhez való jobb alkalmazkodás, így a terv sikeresebb végrehajtása érdekében. E változtatások, módosítások azt a célt szolgálják, hogy meg. tudjunk felelni a terv követelményeinek^ céljainak. Tudjuk, hogy nem kevés aggály hangzik el az évközi, vagy folyamatos intézkedések kapcsán. Senki sem óhajtja jobban a gazdálkodás feltételeinek stabilitását, mint a kormány. De hangsúlyozni kell, hogy a stabilitás elsősorban a gazdaság- politikai vonalvezetésben érvényesülhet.- Itt kell az állandó, megbízható vonalvezetést elérni. A változó körülmények között érvényüket vesztett részfeladatok erőltetése viszont töréseket okozó feszültségeket is felhalmozhat. Ezt pedig el kell kerülnünk. Ennék fényében ugyan teljes mértékben meg- / értjük, hogy egyes változtatások a vállalatok egy részénél gondokat vetnek fel, de a változás az élet egyik — hol kellemes, hol kellemetlen —, de mindenképpen szükségszerű velejárója. A vállalati gazdálkodás növekvő felelősségét a vállalatok gazdálkodási lehetőségeinek szélesítésével igyekszünk párosítani. Kormányzati intézkedésekkel is szabadabb keretet engedünk a vállalati fejlődésnek. A vállalati törvény módosítása nagyobb szabadságot biztosít a profilmegválasztásban, s olyan új formák alkalmazásában, mint például a leányvállalat. Szűkítettünk egyes elavult, s már csak adminisztratív nyűgnek tekinthető felügyeleti kötöttségeken. Egyidejűleg azonban elengedhetetlen, hogy a vállalatoknál a belső érdekeltség fejlődjön és ez közvetlenül a vállalatuk feladata. Enélkül nem lehet összhangot teremteni az egyéni, a vállalati és a népgazdasági törekvések között. Az életszínvonal-politikában — növekvő teljesítmények esetén — a munkából származó jövedelmek 1980. évi szintjének megtartására vállalkoztunk. Miután a'megfelelő árualapot az egyensúly veszélyeztetése nélkül csak ilyen szintű vásárlóerőhöz lehet biztosítani, folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk a jövedelemala- kulfís és az árszínvonal összhangját. Erről a jövőben sem mondhatunk le. A lehetőségek reális értékeléséhez látni kell, hogy a társadalmi közös fogyasztás fejlesztésében a költségvetési , szervek kiádásainak megszabásakor is csak gazdaságunk teherviselő képességének keretei között mozoghatunk. Gondolom, erről a költségvetés előterjesztésekor lehet majd részletesebben szólni. Az anyagi lehetőségek ésszerű kihasználásával és a kedvező megoldások keresésével azonban folyamatosan minél többet kívánunk tenni a javuló társadalmi közérzet kialakításáért. A miniszter ezután ásóit a kisvállalkozásokról iß, rámutatva, hogy azok nem kis részben a lakossági áruellátás és szolgáltatás javítását szolgálják. — A kisüzemek alapításának lehetősége január 1-től lépett életbe. Azóta a polgári jogi társaságok, az önálló, illetve vállalati gazdasági munkaközösségek száma együttesen elérte az 1300-at, és ez — az alkalmi bedolgozókat is figyelembe véve — több, mint 10 000 fő foglalkoztatását jelenti. A zárszámadási törvény- javaslat vitájában az országgyűlés bizottságaiban alkotó módon értékelték a gazdaság eredményeit és feladatait. Az ott felvetett kérdésekre — éppúgy, mint a ma várható vita tanulságaira — a kormány nagy figSelmet fordít A képviselők észrevételeit fontos társadalmi jelzésnek tekintjük és feltett szándékunk minden reális felvetést tekintetbe venni. Teljesen világos, hogy gazdasági fejlődésünk problémáit magunknak kell meg- oldaunk. Eredményeink azonban erőteljesen függnek a nemzetközi feltételek alakulásától, az enyhülési politika érvényesülésétől. Napjainkban különösen megnő a jelentősége a világbéke megőrzését és a világgazdaság stabilitását, a világkereskedelmet elősegítő minden társadalmi-politikai tettnek. A Varsói Szerződés szövetségi rendszerében kifejtett tevékenységünk, a KGST Tanácsának legutóbb Budapesten megtartott XXXVI. ülésszaka, kétoldalú gazdasági-politikai kapcsolataink fejlesztése, az ezt szolgáló magas szintű tárgyalások rendszeressé tétele egyaránt szolgálja belső céljainkat és a nemzetközi helyzet javítását. Bízunk abban, és a magunk eszközeivel teszünk is azért, hogy a világpolitikában erősödjön az enyhülés, és így a külső feltételek ne gátolják meg, hogy idehaza sikerrel vigyük véghez azt, ami társadalmi fejlődésünkhöz, gazdasági gyarapodásunkhoz kell, és amit megtenni eltökélt szándékunk. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében ajánlom a tisztelt országgyűlésnek, hogy az 1981. évi állami költség- vetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot vitassa meg, és fogadja el. Köszönöm a figyelmet Veress Péter felszólalása Veress Péter külkereskedelmi miniszter bevezetőben az elmúlt időszak eredményeit ismertette^ és ezzel kapcsolatban rámutatott azokra az ellentmondásokra, amelyek külpiaci sikereink ellenére fennállnak. 1981-ben — mondotta — a vártnál lényegesen mostohább körülmények ellenére külkereskedelmi forgalmunk kedvezően alakult. A szocialista országokkal államközi egyezményeinknek megfelelően kivitelünk értéke mintegy kilenc százalékkal, behozatalunké több mint öt százalékkal haladta meg az 1980. évi szintet — mondotta. A forgalom csaknem egyharmadát legjelentősebb partnerünkkel, a Szovjetunióval, összesen mintegy 55 százalékát a szocialista országokkal bonyolítottuk. A nem rubel elszámolású árucsere mérlege 1981-ben gyakorlatilag kiegyenlített volt. 1970 óta — 1973 kivételével — a számszerű egyensúly szempontjából ez volt a legkedvezőbb esztendő. Jelentősen nőtt a fejlődő országokba irányuló kivitelünk. Ezek az eredmények a termelő- munka, a gazdaságszervező, irányító tevékenység, az eredményesebb külkereskedelmi munka és a javuló vállalati együttműködés eredményei. Mindezt az elmúlt évtizedben bekövetkezett cserearány- romlás és az elosztásban mutatkozó túlzások terhével együtt a gyorsan romló külső körülmények közepette — és tegyük hozzá: ellenére értük el. Helyzetünk ellentmondása, hogy egymást követő három eredményes esztendő után külgazdasági gondjaink ma nagyobbak, mint az elmúlt két évtizedben bármikor. A nemzetközi politikai légkör romlása, a tőkés világgazdaság elhúzódó válsága rendkívül nehezítette gazdasági kapcsolataink bővítését — nem egy esetben megtartását is — a nem szocialista országok intézményeivel, vállalataival. Meggyengültek a hagyományos kapcsolatok. A válsághelyzet önmagában is roppant nehézzé tette exporttermékeink értékesíté. sét. Ezt még tetézi, hogy a tőkés országok többsége látható és kívülről láthatatlan eszközökkel erőteljesen védi saiát gazdaságát a külföldi áruk versenyével szemben. Az- év első öt hónapjának tapasztalatai, a forgalmi adatok eddig nem hoztak és nem is ígérnek javulást a közeli hónapokra sem. A belet— nyugati kapcsolatokat korlátozni akaró újabb állásfoglalások születnek és nem csökkennek, hanem ellenkezőleg, szaporodnak a kereskedelmet korlátozó diszkriminatív intézkedések. Egyelőre nem lehet felmérni az angol—argentin konfliktus és a Libanonban folyó háború tényleges hatását a nemzetközi gazdasági életre. Hazánk a többi szocialista országgal együtt ezernyi szállal kapcsolódik a világgazdasághoz. A jelenlegi kedvezőtlen nemzetközi gazdasági helyzet valamennyi szocialista országot, igy bennünket is hátrányosan érint — mondotta. A miniszter az idei lehetőségekről szólva elmondotta, 1982-ben az eddiginél is kedvezőtlenebb külső körülményekkel kell számolnunk. A gazdálkodás nemzetközi feltételeit nem mi szabjuk meg, azokra csak korlátozott befolyásunk van. Ha versenyben akarunk maradni, akkor érdekeinknek egyedül olyan cselekvési irány, és ésszerű alternatíva felel meg, amely a gazdaság teljesítőképességé, nek a megszokott ütemnél lényegesen gyorsabb javulását eredményezi. Ehhez a belső j gazdálkodásban az eddiginél jóval szigorúbb feltételrendszerre, erőteljesebb ösztönzésre és gazdasági kényszer érvényesítésére, továbbá az egyensúly követelményeit kielégítő és a teljesítménnyel arányos felhasználás biztosítására van szükség. Befejezésül hangsúlyozta, hogy bár igen fontosak a szervezeti intézkedések, mégis külkereskedelmi és fizetési mérlegünk javulását elsősorban a gazdaság jobb teljesítőképességétől várhatjuk. 1982-ben a külső egyensúly követelménye az eddiginél ésszerűbb, megfontolt importgazdálkodást is követel. Nem a kivitel fokozása helyett, ha. nem azzal összehangolva Nem könnyű ezt így együtt megvalósítani. A külső körülmények, belső feltételeink mégis azt diktálják, hogy a kettőt együtt kell vállalnunk és végrehajtanunk. Ez országunk érdeke és elfogadható, józan iránya a cselekvésnek A mai helyzetben rendkívül fontos az együttgondolkodás, az összehangolt cselekvés: az, hogy a célokat, problémákat és követelményvket mindenki ismerje, egyformán értelmezze és végezze a munka ráeső részét. (Folytatás a 4, oldalon) Szovjet titSZ-ieRsrailM o habarás veszély elhárításáról, a fegyverkezési verseny megfékezésért! Moszkvában közzétették annak a memorandumnak a szövegét, amelyet a Szovjetunió terjesztett az ENSZ- közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszaka elé a növekvő nukleáris háborús veszély elhárításáról, a fegyverkezési verseny megfékezéséről. A memorandum összegzi a Szovjetunió már korábban beterjesztett javaslatait, kiegészíti azokat, részletesen kifejti a szovjet álláspontot a nukleáris leszerelés kérdésében és a leszerelés egyéb területén. A terjedelmes dokumentum kitér a leszerelési problémák minden részletére és olyan megoldásokat javasol, amelyeket valamennyi érdekelt állam elfogadhat. A memorandum bevezető része megállapítja: a jelenlegi körülmények között, az államok számára nincs és nem is lehet fontosabb feladat, mint olyan hatékony intézkedések elfogadása, amelyeknek eredményeként csökken, a feszültség, megszilárdul az egyetemes béke, a népek biztonsága. „Olyan politikai szándékot követei meg a helyzet, hogy az államok egyesítsék erejüket a helyzet normalizálására, az államközi kapcsolatokban létrejött pozitív kezdeményezések megszilárdítására.”' A szovjet memorandum részletesen foglalkozik a fegyverkezés, ezen bel® a nukleáris fegyverkezés veszélyével, az olyan próbálkozásokkal, amelyek „elfogadhatóvá” akarják tenni a nukleáris konfliktust, és amelyek megkísérlik megbontani a hadászati stabilitás politikáját, a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés és a NATO között kialakult katonai egyensúly fenntartásának politikáját, amely pedig a jelenlegi körülmények körött az egyetlen ésszerű politika. Ezen törekvések arra irányulnak, hogy létrehozzák az anyagi alapot az olyan agresszív hadászati koncepció megvalósítására, amely a kalandorságon alapul, fokozzák a militarista hisztériát. „A Szovjetunió nemegyszer figyelmeztetett már arra, és most ismét kijelenti, hogy minden körülmények között képes megfelelően gondoskodni saját maga, valamint szövetségesei és barátai biztonságáról” — hangoztatja a nyilatkozat, rámutatva: ennek ellenére tény az, hogy az Egyesült Államok és néhány szövetségese változatlanul a katonai fölény megszerzésére törekszik. A nemzetközi helyzet bonyolultabbá válásának bizonyítéka, hogy leállították a tárgyalásokat olyan fontos kérdésekről, mint a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános eltiltása, a vegyi fegyverek betiltása és megsemmisítése, a katonai tevékenység korlátozása és megszüntetése ■ az Indiaióceánon, a hagyományos fegyverzet eladásának korlátozása, a mesterségeshold- elhárító rendszerek problémája. Nincs előrehaladás a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon. nem valósult meg az ENSZ határozata a neutronfegyverek eltiltásáról, az új tömegpusztító fegyverek és fegyverrendszerek előállításáról történő lemondásról, a nukleáris leszerelésről folytatandó tárgyalásokról. Mind ez ideig megakadályozták azt is, hog> Madridban eredményesen érjen véget az európai biztonsági konferencia résztvevőinek tanácskozása. Mindez ugyanannak a törekvésnek a következménye, annak, amely a katorrai fölény megszerzésére irányul. „Ez az irányvonal csak az államok bis tonságának meggyengüléséhez vezethet, beleértve azokat az államokat is, amelyek ilyen politikát folytatnak.” „Az emberiség számára azonban van egy másik út is: a béke és a biztonság megszilárdításának, az enyhülésnek és a leszerelésnek az útja. Ez olyan, lehetőség* amelyet valóra lehet és valóra is kell váltani. Ehhez azonban arra van szükség, hogy minden kormány, minden nép energikusan és határozottan lépjen fel a nukleáris háború megakadályozásáért, a katonai feszültség gyökeres csökkentéséért.” „Bármennyire fontos feltétele a tartós békének a katonai egyensúly megszilárdítása, ez még korántsem nyújt biztosítékot arra, hogy az emberiség megszabaduljon a háború fenyegetésétől, különösen nem akkor, amikor a katonai szembenállás szintje magas és tovább növekszik. Arra van szükség, hogy határozott mértékben aktivizáljuk a már folyó tárgyalásokat, újítsuk fel a fél- beszakadtakat, kezdjünk új tárgyalásokat mindezekről a kérdésekről. A jelenlegi körülmények körött a fegyverzetkorlátozásról és a leszerelésről folytatott tárgyalások jelentik az államközi kapcsolatokban azt a fő irányvonalat, amely a békét, az emberiségnek a nukleáris katasztrófa fenyegetésétől történő megszabadítását szolgálja.” A memorandum ezután részletesen ismerteti a szovjet javaslatokat. Ezek közé tartozik: — nukleáris leszerelés programjának kidolgozása, elfogadása és szakaszos megvalósítása, — a hadászati fegyverzet korlátozása és csökkentése, — a nukleáris fegyverzet korlátozása és csökkentése Európában, — a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános eltiltása, — a nukleáris fegyverek további elterjedésének megakadályozása, — nukleáris fegyverektől mentes övezetek létrehozása, — a vegyi fegyverek eltiltása és felszámolása, — bármifajta fegyver világűrben történő elhelyezésének eltiltása, — a hadiflották tevékenységének korlátozása, — a hagyomáhyos fegyverzet és a fegyveres erők korlátozása és csökkentése, — a katonai költségvetések csökkentése. — lemondás arról, hogy a tudomány és technika új felfedezéseit és eredményeit katonai célokra használják fel, — összefüggés kialakítása a leszerelés és a nemzetközi biztonság között, — az egész világra kiterjedő szerződés arról, hogy nem alkalmaznak erőt a nemzetközi kapcsolatokban, — a leszerelés és a gazdasági fejlesztés összekapcsolása. A szovjet memorandum részletesen kifejti vaiameny- nyi térriában a szovjet kormány javaslatait, álláspontját. Befejezésül a dokumentum megállapítja: ,,az ENSZ közgyűlésének második rendkívüli leszerelési ülésszaka előtt nagy, felelőss-'Wolles és halaszthatatlan feladatok állnak: meg kell vitatni a fegyverzetkorlátozás ' és a leszerelés legidőszerűbb, leginkább döntésre érett kérdéseit, ami új ösztönzést kell, 1/ogy ad.ihn a problémák gyakorlati megvalósításának.’’
