Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-16 / 139. szám
1932. június 16., szerda ÉSZAK MAGYARORSZAG 5 ■ ■ Ajtónyitás után pókháló i tapad ránk, néhány lépés J és megállunk, hogy szokja i szemünk a sötétet. Jó ideig kell ácsingóznunk, mert a i falak évtizedek kormától, [ égésnyomaitól, füstjétől fe- i kellenek, hiába tárjuk sár■ kig a faajtót, a kinti szik- , rázó napfényből alig jut ide I valami, azt is elnyeli a fe- J keteség. Meg az a különös, i jellegzetes szag, mely a hajlítgatásra váró vasnak, a ■ fényesre kopott szerszámok [ nyelének, a vízbe dobott, i felsistergő, izzó patkónak, a ' tűznek, a füstölgő patának, , az izzadt ingnek, a nehéz i bőrköténynek a szagából | keveredik ki, átitatja a ía- i lakat, a levegőt, nem megy ki innen soha, mert vala- i mi hasonló a szaga min- 1 den kovácsműhelynek. Itt járunk most is, már 1 sok éve mozdulatlanul le- I vő, pihenő falusi kovács- / J műhelyben, Dédestapol- i csányban, hol Misz Béla [ legalább negyven évig ver- i te, tüzesítette, formálta a vasat, patkolta a lovakat és I tette mindazt az erős, ren- 1 geleg munkát, mit a ko- J vácsoknak tenniük kell. i Szokja szemünk a sötétet, [ látjuk már a sok szerszá- i mot, persze, hogy kipró- | báljuk az üllőt mindenek- i előtt, szépen szól, harang 1 nem adhat lisztesebb han- [ got, visszhangosan, hullá- i mosan tölti be a kis mű- i helyt, mellette a víztartó 1 mintha szélesebbre tárulna, ! várva a beleejtendő, izzó 1 vasat, hogy fölcsapjon a ! sistergés. Kipróbáljuk a • fújtatót. Működik, nagyot j szusszanva fújja föl a ma- i gasba a kohó pernyéjét, ! egy-egy súlyos kalapácsot i veszünk kézbe, erő kellene [ ennek emelgetéséhez, meg persze fortély, a lendületet, • a svungot kihasználva, meg ! fül is, hogy a miester ke- i zében levő kisebb kalapács | ritmusára ügyeljen, mi jól i érthetően jelzi a nagykala- | pács lendületének, lecsapá- i sának idejét. Pontos idejét, • mikorját, mert sem előbb, sem később nem lehet. Az egykori kovácsmester [ már nem él, műhelye sem. i Lehet persze ezt a műhelyt szólaltatni, mozdulásra bír- ' ni, miként tesszük, próbál- i gátjuk most is, de ennek i utána még inkább nagyobb [ a csend. A műhely azon- 1 ban itt van, sok-sok évti- i zed munkájával, történé- i seivel, vidámkodásával, ve- i szekedésével, fáradtságával. [ jókedvével teli levegőjével 1 és itt vannak a tapintható, megfogható szerszámok is, talán nem is tudva már valamennyinek valódi rendeltetését, De azért még élnek, kik tudják eme rendeltetéseket pontosan, majd elmondják, majd közük. Mert megmentés előtt, átmentés előtt áll ez a műhely, nem az a sorsa, hogy pókhálók fonják be, por lepje, omladozzon, földbe süppedjen, szél-víz elhordja, betemesse. Nem bizony! Kiss Miklóssal, a helybéli állatorvossal nézegetjük a műhelyt, aki először eléggé óvakodva szólt róla, mármint a műhelyről, az ezzel való törődésről, föltehetően arra gondolva, hogy itt-ott talán már kezdik öt fura embernek vélni. Országos hírű, párját ritkító népi kerámia gyűjteménye van, lakásának alagsora valóságos múzeum — ekként is látogatják, keresik sokan •— most meg szeretné megmenteni a kovácsműhelyt. Megvásái'olta hát saját pénzén a berendezést. A kopott, régi, szép szerszámokat, a gyönyörűen pendülő üllőt, a nagyokat horlcan- tó fújtatót, meg mindent, mi a műhelyhez tartozik. Magáért az épületért pedig bérletet fizet. Szeretné elérni, hogy rendbe legyen téve a műhely, szépen berendezve az oda illő-való szerszámokkal, legyen a helyén minden, hogy aki jön, láthassa: íme ez (ilyen volt) egy igazi falusi kovácsműhely! Meg azt szeretné, ha a kovácsház más részeit — mit most a fiatalok használnak, ők meg másutt kaphatnának helyiséget — berendeznék a kenderfonás, -szövés, -feldolgozás ma még fellelhető eszközeivel. Művelték bizony ezt a munkát ezen a vidéken is, meg is adta a sűrű elfoglaltságot az asz- szonyoknak a nyűvéstől kezdve egészen a szátváról lecsavart vászonig. Az áz- tatás a pocsolyában, a szárítás, majd a törés, tilolás, a héhelyezés, vagy gerebe- nezés, a kócnak. a szösznek a különválasztása, a téli, sok vidámkodással, énekkel, mesével, huncutkodással járó fonás és hol van még akkor a gombo- lyítás, a motollázás, a ve- télőzés, hát még korábban a lúgozás, csakis fahamuval, hatalmas kádakban, majd végül is a szövőszék, a szátva felállítása... Szóval ezek a szerszámok, eszközök még fellelhetők a környéken. Kiss Miklós ezeket is szeretné begyűjteni, ezekkel berendezni a házat, mely aztán a kovácsműhellyel egyetemben egy értékes táj házzá válna, megmentve, bemutatva az itt élő népek egykori életének, tevékenységének tárgyait. Hiányzik persze egynémely dolog még. A műhely elől például hiányzik az ökörpatkoló kaloda. Bizonyos helyeken valamikor az ökröket is megpatkolták, másfélével, mint a lovakat. A lópatkolás nem tartozott a gyerekjátékok közé, néha a rúgásoktól repült az oszlop forgácsa, a fészer teteje és bizony felkeltek fényes nappal is ama bizonyos csiliagok, de úgy hírlik, az egyébként jámbor ökrök sem kedvelték a pat- kolást. Űgyannyira nem, hogy szó szerint kalodába kellett őkelméket zárni, jókora vastagságú gerendákból ácsolt kalodába, hogy kárt ne tegyenek senkiben a művelet idején. Hát ez a kaloda nincs meg. Ha valaki tud valahol, szólhatna. Hiányozhat azért innen még egy s más. A fiatal orvos nem említ ugyan mást a kalodán kívül, egyébként is örül annak, hogy egyrészt népművészeti anyagaiból nemrég Miskolcon is kiállítást rendeztek, másrészt itt ez a kovácsműhely, amit biztosan rendbe lehet hozni, elöbb- utóbb be lehet mutatni, csak-csak sikerül majd a tájház is, szóval mindezeknek örül, de bizonyára elkelne, jól jönne valamiféle hivatalos segítség, támogatás is. A közeget, melyből vétettek, a gyökeret, melyből valók mélységesen tisztelő, szerető emberek sokat tehetnek — miként a példa mutatja — tesznek is értékeink átmentéséért, de azért jól jön a segítség. A megyei tanács és a népfront települési bizottságainak nemrégiben Szerencsen megtartott együttes ülésén egyebek között az ilyen kezdeményezések, konkréten a dédestapolesá- nyi támogatásának szükségességéről is szó esett. A műhely ajtajára pedig most visszarakjuk a lakatot. Puha sötétség marad benn, elült már az üllő pendülésének visszhangja is. De: bármikor pendül- het, elevenedhet Csak legyen, ki észreveszi létét Priska Tibor Újvidék Petifi-iskolák találkozója Immár hagyomány, hogy a jugoszláviai vajdasági és a baranyai, Petőfi Sándorról elnevezett 12 általános iskola diákjai találkozóra gyűlnek össze. Az idei jubileumi, 10. találkozót Újvidéken tartották és azon — mint más években szintén — részt vettek a topolyai Petőfi brigád nevét viselő laktanya katonái is. Az ünnepség résztvevőit Jontovics Rudolf vezérőrnagy, a XV. vajdasági magyal- rohambrigád, a Petőfi brigád egykori politikai biztosa üdvözölte. Az újvidéki Magyar Szó részletes tudósításokban számolt be a háromnapos rendezvényről. Az ünnepi megnyitó után a résztvevő iskolák diákjai, a katonák és a Petőfi brigád volt harcosai elültették a barátság fáit az újvidéki Petőfj Sándor iskola bejárata előtt. Ezután megkezdődtek a vetélkedők. A Gyermekrádió történelmi versenyt rendezett. A Jó Pajtás cimű ifjúsági lap irodalmi vetélkedőjén Petőfi- verseket szavaltak a versenyzők. Sor került a „kisforgal- mista” elnevezésű kerékpáros ügyességi és köHékedési versenyre, majd a Fruska Gora hegyeiben ugyancsak a Gyermekrádió „Leleményes futár” elnevezésű vetélkedőjét szervezték meg. A találkozó résztvevői kiránduláson is részt vettek, miközben a hegyekben megtekintették a partizán harcosok emlékművét. A Pető- fisek találkozója színvonalas kultúrműsorral zárult. Felúiíiások Kövesden Mezőkövesden az idén is számos felújítást végeznek különböző intézményekben a rendelkezésre álló helyi tanácsi, valamint a megyei tanácsi juttatásból összesen több mint négymillió forint ráfordítással. Üj, külső homlokzatot kap az Üttöróház, és elkészül a gimnázium tornatermi öltözőinek szigetelése. Felújítják az általános iskolákat, az 1-es iskola tetőszerkezetét, a 3-as külső homlokzatát és a 4-es iskola nyílászáróit. A rendelkezésre álló pénzösszeg legnagyobb részét, több mint egymillió forintot az 1-es sz. óvoda rekonstrukciós munkáira fordítják. Hol dolgozzak a nyáron? Általános és középiskolai tanulmányait ez évben mintegy 23Ü ezer fiatal fejezi be. Közülük mintegy 84 ezer azoknak a száma, akik munkát vállalnak. A tanácsok felmérése szerint a felajánlható munkahelyek száma 30 százalékkal több, mint a várhatóan munkába lépőké. Munkaalkalom tehát idén is van bőven, de területi és strukturális gondok is jelentkeznek. Az általános iskolát befejező, tovább nem tanuló mintegy 9—10 ezer fiatalt 19 ezer állás várja, lényegesen több, mint az előző években. A munkáltatók könnyű segéd- és betanított munkán, kisegítő munkakörökben tudják foglalkoztatni a jelentkezőket. Az átlagosnál valamivel kedvezőtlenebb a falun élő leányok helyzete, mert falun kevesebb a munkaalkalom, ezért egy részük vagy az ingázást vállalja, vagy a háztáji, illetve kisegítő gazdaságban találhat hasznos elfoglaltságot. A gimnáziumot végzett szakképzetlen fiatalok elhelyezkedése évről évre feszültségekkel jár. Ez évben mintegy 10—11 ezer gimnáziumi végzettségű fiatal vállalna munkát. Többségük csak átmeneti megoldásként dolgozik, mert a továbbtanulási szándékról nem mondtak le. A felkínálható állások száma mintegy 15 ezer, 80—90 százalékuk azonban fizikai munka és ezt az érettségizett fiatalok — főként a leányok — nem szívesen vállalják. A szakközépiskolákban végző és munkába álló közel 20 ezer fiatalra megközelítően ugyanennyi munkahely vár. A felajánlott munkahelyek többsége szakmunka, de középvezetői állásokat is kínálnak a vállalatok a középfokú szakképzettséggel rendelkező fiatalok számára. Elhelyezkedési esélyeik javultak azáltal, hogy ez évtől 60 szakmában már szakmunkás-képesítést is kapnak. Helyi jellegű gond, hogy Bács-Kiskun és Szolnok megyében a vízügyi szakközépiskolában végzők; Békésben a nyomdaipari és az útépítési és földmérési szakközépiskolában, valamint a zöldségtermesztő szakon végzők; Borsodban mintegy 40 vegyianyaggyártó leány, 20 fő irányítástechnikai műszerész, 20 fő út-híd-építési és fenntartási szakon végző fiatal; Hajdú-Bihar megyében a dohányfeldolgozók, tejtermékgyártók stb.; Zalában az építőipari ágazaton végző fiatalok az átlagosnál nehezebben, néhányan pedig egyelőre nem is tudnak szakmájukban elhelyezkedni, mert a vállalatok kevesebb igényt jeleztek, mint a végzősök száma. A közgazdasági szakközépiskolák tanulóinak elhelyezkedési lehetőségei országosan kedvezőtlenek. Állás- hiányra lehet számítani tizenkét megyében (Baranya, Borsod, Győr, Hajdú, Heves, Fejér, Komárom, Somogy, Szabolcs, Szolnok, Veszprém, Zala), ahol mintegy 900— 1000 fialal számára nem tudnak képesítésüknek megfelelő munkahelyet ajánlani. Ezek a fiatalok, akiknek 90 százaléka leány, a gimnáziumot végzettekhez hasonlóan vagy fizikai munkát vállalnak, vagy átmenetileg a háztartásban maradnak. A szakmunkásképző iskolákban végző 44 ezer szakmunkást, az előzetes felmérés szerint mintegy 53 ezer álláshely várja. Ez a szám azonban — a tapasztalatok szerint — elmarad a tényleges igényektől. Szinte korlátlanok az elhelyezkedési lehetőségek, az ipari, építőipari szakmák jelentős ré- részében (pl. lakatos, esztergályos, autószerelő, kőműves, mezőgazdasági gépszerelő, villanyszerelő, magasépítő stb.) Viszonylag mérsékeltebb a kereslet a kereskedelmi szakmunkások iránt, de ők is találnak munkahelyet. A szakiskolát végző kb. 3 ezer fiatal közül a gép- és gyorsírók számára felajánlható munkahely országosan kevés. Mozgalmas az élet a mezőgazdasági árutermelés szempontjából rendkívül mostoha adottságú tájon gazdálkodó Szikszói Állami Gazdaságban. Az alaptevékenység mellett kiépítették a melléküzemágakat, hogy azok nyeresége is az élelmiszer- termelés növelését szolgálhassa. Néhány felvételünkön mutatjuk be a gazdaság életét, egy szorgos munkanapját. A gazdaság léhi kerületében napokon belül kijavítva várja az ara. tás kezdetét a 11 esztendős, öreg John Deere. A szerelést irányító Juhász László lesz a gép kombájnosa. Hasznos, jövedelmező üzem a takarmánykeverő, ahol a Környel Állami Gazdasággal kooperálva, a legjobb receptúrák szerint kó. szül a juh-, szarvasmarha- és baromfitáp. A gazdaság kiskinizsi telepén található az ország egyetlen Char», iais törzstenyészete. A MÉM a szikszóiakra bízta e húsmarha-fajta fajtafenntartási feladatait. Csobád közelében, a Hernád-vöigyi kavicsvagyont hasznosítja a betonelemeket gyártó kis melléküzemág. Hiánycikket, a háztájiban, kiskertekben keresett kútgyürűket is gyártanak. Az idén tervek szerint 3000 darabot. (p. s. - sz. gy.}