Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-15 / 138. szám

1982. június 15., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 5 \ „Lefudiuk-efí a gondokat? Wem akarom számba ven­ni a dicsőségeket, az ered­ményeket, a nagyszerű fel­buzdulásokat, amelyektől visszhangzik a sajtó, rádió televízió minden „valami­lyen” év után. Mert most már minden évre kijut valami. Tavaly a rokkantak gondját tudtuk le. Tudom, tudom: nem „tud­tuk” le, sőt „ráirányítottuk a társadalom figyelmét erre a problémára” és ezután min­dig rendszeresen és folyama­tosan ... Néhány dolgot azért el akarok mondani a rokkan­tak ügyében. Tényeket, ame­lyek az elmúlt évben történ­tek. Az egyik gyár igazgatója azi. mondta, hogy a rokkan­tak megsegítésére szervezett kommunista műszak bevéte­lét saját gyára rokkantjai megsegítésére kívánja fordí­tani. A válasz felháborodás, tiltakozás. Tessék a közös kalapba tenni, hiszen nagy jelentőségű, szélesebb körű pénzfelhasználásról van szó. Ugyanebben a gyárban egy féllábú ember — a rokkan­tak éve ürügyén — kérte a vállalatot, adjon neki 30 ezer forint kölcsönt, hogy vásá­rolhasson végre magának egy Hycomat gépkocsit. Hangsúlyozom, nem segélyt, hanem kölcsönt kért. Ter­mészetesen nem kapott, mert ilyen rovat nem szerepel a pénzügyi adminisztrációban. A munkatársak sajnálták az embert, s elhatározták, hogy a szocialista brigádok között gyűjtenek. Mindenki adott 10 forintot, s összejött a har­mincezer. Vissza sem kell fizetni. Ezt az akciót nem jegyezheti be egyetlen tár­sadalmi szerv sem. Nincs és nem is volt hozzá semmi közük. Talán népi is tudnak róla. Amiről tudnak, az nehe­zebben megy. Mezöcsáton egy 40 éves asszony hét év­vel ezelőtt hirtelen járókép­telen lett. Tolókocsira szorul. Férje és 17 éves fia látja el. Már olyan állapotban van, hogy ülve sok mindent el tudna végezni a háztartás­ban is, sőt. ahogy írja, or­vosai szerint is dolgozhatna. Ehhez azonban olyan kocsi­ra lenne szüksége, amit ma­ga tudna hajtani, s amit a buszra is fel lehetne tenni. Ez az ambiciózus, még nem öreg asszony is sokat re­mélt a rokkantak évétől. Azt hitte, az ő szűk élete is ki­tárulhat mások segítségével, ígéretet kapott, de segítsé­get nem. Hozzánk fordult: „Lassan nem tudom már el­viselni a négy fal közötti éle­tet, valamilyen kisebbségi érzés kezd elnyomorítani. Na­gyon nehezen neveltem fel így a fiam. A körzeti nővér­ke hetente jön vérnyomást mérni, s receptet hoz. Saj­nálom rokkant társaimat, akik így élnek mint én, hogy többre lennének képe­sek, de nem jutnak ki az emberek közé. Képesített könyvelői vizsgám van, tud­nék dblgozni egy irodában. De hogyan jussak el oda? Ezt a kocsit szívesen odaad­nám, mert ez olyannak való, aki teljesen mozgásképtelen, a kocsi fektethető is. Nekem nem ilyenre van szüksé­gem ...” Hosszú a levél, van ben­ne szomorú családi gond és sok-sok vágyakozás a külvi­lág után. A rokkantak évi- felbuzdulás során egy válla­lat KISZ-szervezete segítsé­get ígért, de ez a segítség elmaradt. Valószínűleg dicsé­retesen letudták a munka­óra-felajánlásukat szervezet­ten, más területen. Az ígéret ígéret maradt. Mi nagyon tudunk látvá-- nyos nagy dolgokat szervez­ni: hatalmas pénzek gyűl­nek össze; építkezünk, szoli­dárisak vagyunk és a többi. A társadalmi szintű ellátást ezek a dolgok mindenkép­pen és tagadhatatlanul ja­vítják. A dicsért tények való­sak. Csak olykor az egyes em­ber gondja, problémája vész el ezekben a nagy nekibuz­dulásokban. Az egyszámla­számokban, a vállalati rub­rikákban „Kiss János” nem szerepelhet úgy, mint egyén. Nem fér be sehová ... Most újabbi év kezdődött, az „öregekért lelkesedünk”. Fog épülni ez, meg az, meg­nyitnak itt. ott valamit. De „Józsi bácsi” és „Mari néni” fogja-e érzékelni, hogy , öre­gek éve van? Adamovics Ilona Bérfejlesztési forrnék a napzgieiea Megyénkben ebben az év­ben eddig az átlagbérek és átlagkeresetek növekedési üteme meghaladta a terve­zettet — állapítja meg az SZMT egyik vizsgálata. — A központi akarattól eltérően, a termelékenység javulása elmaradt a munkabér-ki­áramlás mértékétől. Alapvető követelmény, hogy a hatékonyság javulá­sának, a termékszerkezet át­alakulásénak, a népgazdasági jövedelem bővülésének, a külső egyensúly javulásának együttesen kell megvalósul­nia. Megyénk vállalatai jó részénél a bérfejlesztés vég­rehajtásánál kedvező szem­léletváltozás figyelhető meg. A vállalatok többsége a bi­zalmi testületekkel egyetér­tésben a bérfejlesztést foko­zatosan, általában két lép­csőben hajtja végre. Újszerű a BEFAG kezde­ményezése. Ebben az évben a központi bértömegszabá- lyozás alapján 3 százalékos bértömeg növelésre van lehe­tőségük. Ezen felül központi alapból kapott még 3 száza­lékos egyszeri juttatást, amely együttesen 6 százalé­kos bérfejlesztésre ad módot. A gazdasági vezetés és a bi­zalmiak. testületének dönté­se alapján, az eredményes­ségtől függően, külön fel­adatok teljesítése után hasz­nálják fel a rendelkezésre álló 6 százalékot. A Borsodi Szénbányák Vál­lalat a munkabérek ösztönző funkciójának erősítése érde­kében az év elején 4 száza­lékosan növelte ar bértöme­get, de az év során — szin­tén az eredményességtől függően — az „R”-alap ter­hére történő adózási kötele­zettséget is vállalva, további' bérfejlesztés végrehajtását is tervezi. A munkáltatók igyekeznek kihasználni a létszámcsök­kentéssel kiérdemelt bérfej­lesztési lehetőségeket is. Így a bérszabályozás által lehető­vé tett bérfejlesztéssel együtt a posta 5, a TVK 4, az ÖKÜ 4, a kivitelező építőipari vál­lalatok 4—4.4, az LKM 4.3, a MÁV 5, az ÉMÁSZ 4 szá­zalékkal kívánja növelni a foglalkoztatottak bérét. Az első negyedévi eredmé­nyek azt bizonyítják, hogy a közgazdasági szabályozók változásának hatása fokozot­tabban érvényesül, mint aho­gyan azt a vállalatok a terv- készítés időszakában figye­lembe vették. Ezért szüksé­ges, hogy a gazdálkodó szer­vek, a szakszervezeti testü­letekkel közösen, menet köz­ben is értékeljék a vállalat minden irányú tevékenysé­gét. | ~ V I I Jogászunk j válaszol L»«—— — — ——— — s Kinek jár Számos olvasónktól kap­tunk levelet, amiben arra szeretnének választ kapni, hogy az új szabályozás sze­rint, milyen feltételek szük­ségesek a gyermekgondozási segélyre való jogosultsághoz? A közelmúltban megjelent rendelkezések, amelyek 1982. május 1-től léptek hatályba, a gyermekgondozási segély továbbfejlesztését, illetve korszerűsítését segítik elő. Ezek szerint az anyát, illet­ve a gyermekét egyedül ne­velő apát gyermeke 3 éves korának — tartósan beteg, vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetében 6 éves ko­rának — betöltéséig gyer­mekgondozási segély illeti meg- Az új szabályozás a gyermekgondozási segély megállapításához a korábbi­nál rövidebb — 12 helyett 9 havi — időtartamú jogvi­szony fennállását írja elő. A jogszabály kimondja, hogy a segély akkor jár, ha a gyer­mek születését közvetlenül megelőző két éven belül ösz- szesen 270 napig legalább napi 4 óra munkaidejű mun­kaviszonyban állt; bedolgo­gyermekgondozási zóként biztosított volt; ipari szövetkezetnél legalább napi 4 óra munkaidővel tagsági viszonyban állt, feltéve, hogy az előbbi jogviszony a gyer­mek születésekor is fennállt, vagy a születés a jogviszony megszűnését követő 42 na­pon belül történt, illetve a születés a jogviszony meg­szűnését követő 42 napon túl táppénz, baleseti táppénz fo­lyósításának ideje alatt, vagy a folyósítás megszűnését kö­vető 28 napon belül történt. A gyermekgondozási se­gély jár annak is, aki a gyermek születését közvet­lenül megelőző 2 éven be­lül mezőgazdasági termelő­szövetkezeti vagy mezőgaz­dasági szakszövetkezeti tag­ként, illetve munkamegálla- podás alapján családtagként legalább 90 napon át részt vett. a közös munkában (ez korábban 120 nap volt) és e jogviszony a gyermek szüle­tésekor is fennáll. A gyermekgondozási se­gélyre jogosult az is, aki bármely iskola, felsőoktatási intézmény nappali tagozatán végzett tanulmányok befeje­Plate? segély? zését követően 90 napon be­lül munka- vagy tagsági vi­szonyt létesít és az előbb felsorolt feltételeknek meg­felel. A gyermekgondozási se­gélyre jogosultság feltétele a munka- és tagsági viszony­ban álló személyeknél a fi­zetés nélküli szabadság igény­bevétele. A segélyre jogosult az is, aki a fegyveres erők, fegyveres testületek és ren­dészeti szervek hivatásos tagja, illetve továbbszolgáló állományú tagja. A gyer­mekgondozási segély az örökbe fogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek után is jár. A gyermekgondozási se­gélyre való jogosultságot az igénylőt foglalkoztató mun­kavállaló bírálja el. A fel­merülő jogvitát a munkaügy* döntőbizottság bírálja el. A segélyt a „Foglalkoztatói iga­zolás” alapján az arra ille­tékes szerv folyósítja. Pl.: munkáltató, illetményhivatal, vagy a SZOT Nyugdíjfolyó­sító Igazgatósága. Dr. Sass Tibor Az új házakban a szövetkezet fiatal szakemberei laknak családjaikkal Szabó Imre vb-titkár: — Nem­csak új házakkal gyarapodunk, változtak az életkörülmények is. A határoló folyók, a Tisza és a Bodrog, valamint a jár­hatatlan, lapos, mocsaras Hosszúrét zárta körül az egykori kenézlöi, vissi, zal- kodi határt és ez a terület földrajzi elkülönültségében önálló életet élt. Az év nagy részében alig lehetett meg­közelíteni az elhúzódó árvi­zek miatt, de a szárazabb évszakokban is mocsaras rétségek, nádrengetegek je­lentették a tágabb határt. Csak a múlt századi ármen­tesítés, a Tisza szabályozása hozott itt változást. Addig a Bodrogzúgnak ezen a csücs­kén vadregényes vízivilág terpeszkedett. A két folyó közt levő tíz kilométernyi Hosszúrét ára­dáskor tengernyi szélesség­ben fogadja a temérdek vi­zet, amit a két folyó partjai már nem tudnak megtarta­ni. — Ezt a tizenegyezer hol­dat látja víz alatt áradások idején az utas, aki erre ve­tődik. A múlt századi sza­bályozás változtatott az itt élők körülményein, de nem tudott megoldani mindent — igy a kenézlöi tanácselnök­helyettes, Béréi László, aki évtizedekig gyűjtötte szen­vedéllyel és szorgalommal azt, hogy hogyan is éltek itt az elődök a két folyó által körülölelt, a Hosszúréttel le­zárt világban. Jeles gyűjte­ményéből egy 1859-es falu­térkép kerül elő, a település akkori arculatának tükre. Kevéske ház a művelt terü­letek szomszédságában, a Ti­szának a görög ómegát idé­ző kanyarulatával. Kemény akarattal, dacolva a természettel egyre na­gyobb területet fogtak be a termelésbe, a beépíthető tel­kek száma pedig megsokszo­rozódott. Konok elszántság­gal vetett tavasszal a kenéz- lói ember akkor is, ha a ter­més betakarításáról öt évből kétszer le kellett mondania. A kiesést állattartással pró­bálták ellensúlyozni. Eladás­ra itt sokáig nem termett a kisebb földeken, ahogy egy korabeli írás tanúsítja: a húszholdas gazda itt sze­génynek számított, jó éve volt, ha megtermelte, amire a családnak éven át szüksé­ge volt. Zsindely György, akár­csak Béréi László, alapos is­merője a tájnak, az itt élő emberek sorsfordulóinak. — Konok népek választot­ták lakhelyül ezt a tájat és hasonlíthatatlanul nagyobb árat fizettek mindig a meg­élhetésért. Ez a hitvány ho­mok, amelyiken átszalad az eső, de a talajvizet mégis magasan tartja, évszázado­kon át nehezítette a kenéz- lőiek életét, mindennapjait. Utak épültek, majd a szé­lesítésük is elengedhetetlen­né vált, a meglevő alapok­ra, felső rétegekre újak és újak kerültek, aminek kö­vetkeztében szinte elsüllyed­tek a régi házak. Pedig épí­tésükkor megadták a fé­szekrakás módját, félméte­res, vagy még erősebb fala­kat raktak: szinte kivétel nélkül vályogból. Amint be­lesüllyedtek a talajba, most a száz-, százötven éves há­zak egyikének-másikának az ablaka már térdmagasság­ban van. — Ráadásul a megemel­kedett talajvizet szivacsként veszi magába a vályog és renováláskor, ha kisebb hi­bát akar eltüntetni valaki, nemritkán falakat kényte­len pótolni — mutatja be a falu főutcáján tett séta so­rán a megrokkant öreg há­zakat Szabó Imre vb-titkár. — Aki teheti persze, újat épít. Ebben összefognak az öregek és a fiatalok, szülők és gyerekek. Évente 9—10 építési enge­délyt adnak ki és az új la­kóházak szinte kivétel nél­kül a régi, elaggott házikók) helyén épülnek fel. Elha­gyott, üresen álló ház mind­össze egy-kettő akad. Ezek közül is az egyik sorsa csak az óceánon túl élő örökös érkezéséig bizonytalan. Eladó lesz a háznak már aligha nevezhető, romokat tartó te­lek. Magas betonalapok szür- kéllenek,- tégla a fal anya­ga és divatos formájú, cse­réppel vágj7 palával fedett tetők emelkednek az ódon házak fölé. Mihalkó Gyula új házá­nak falai még száradnak, de őszig költözni szeretnének. Napközben, amíg a fiatalok a munkahelyükön keresik a további építkezéshez a pénzt, Mihalkó apósa, Lukács Fe­renc egyedül próbál boldo­gulni a sok munkával. Me­szeli a belül már vakolt fa­lakat, estére pedig együtt betonoznak. — Három szoba, fürdőszo­bával, ma ez a legkevesebb, amire Kenézlőn vállalkoz­nak az építkezők. A szerel­vények mind a vömre vár­nak, hiszen szakember. Nem ő az egyetlen, aki tízezreket takarít meg a hozzáértéssel, a szorgalommal és a segít­séggel. Százezreket ér — mondják — egy ilyen ház, pedig hát ennél jóval keve­sebbe van. A gj7erekek vi­szont mint megíizethetetlen- hez ragaszkodnak hozzá, ahogy egyre inkább családi házzá lesz az új épület. Nagy József Fotó: Fojtán László Az öreg vályogházak sorra eltűnnek. Rogyadozó tetőgerincük alatt már régen nem laknak. Növekvő árbevétel Á tanácsi vállalatok munkája A Miskolc városi Tanács felügyelete alá tartozó 11 vállalat munkája — állapí­tották meg a testület leg­utóbbi ülésén — alapvetően megfelelő volt az elmúlt év­ijen, tevékenységük jól szol­gálta a várospolitikai célki­tűzések végrehajtását. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy a miskolci tanács1 vál­lalatok dolgozói, által létre­hozott termelési érték 11, a nettó árbevétel pedig közel 12 százalékkal volt magasabb az 1980. évinél. A teljesít­ménynövekedés minden ága­zatra jellemző, ám a jó vál­lalati eredményekben a ter­melékenység növekedésén kí­vül — például a közületi mosásnál, a víz- és szenny­vízdíjaknál, az egj'es köz- tisztasági szolgáltatások ese­tében — a fogyasztói árkiegé­szítés emelkedése is szerepet játszott. Lemaradás a tervtől egyedül csak a Miskolci Mélyépítő Vállalatnál követ­kezett be, elsősorban a meg­rendelések hiánya miatt. Kiugró nyereségnövekedés a Miskolci ÉpitőiDari Válla­latnál következett be, döntő­en a nagy jövedelmet ho­zó külföldi munkavállalásból. A mélyépítő vállalatnál, a köztisztasági vállalatnál és a kertészeti vállalatnál nem si­került elérni a tervezett nye­reséget — részben az ár­emelkedések. részben a gaz­dálkodási problémák miatt 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom