Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-20 / 116. szám
T982. május 20., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG S £.. ■;/ . 'í ’ . > ■hj-.Ä rife Cföszászi Kálmán kalauzolja a vendégeket az egyház- és iskolatörténeti gyűjtemény kiállításán tagjaival. A találkozón részt vett Győri Imre, az MSZMP KB tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője is, aki a fesztivál záróünnepségére érkezett Miskolcra. Nagy Richard, az MSZMP KB tagja, a Magyar Televízió elnöke köszöntötte a vendégeket, majd Balogh Mária részletesen tájékoztatta Aczél Györgyöt a fesztivál eseményeiről, a rendezvény iránt megnyilvánult szakmai és közönségérdeklődésról, a kihelyezett találkozókról. Horváth Ádám rendező,' a zsűri elnökének helyettese a zsűri tapasztalatairól adott szakmai értékelést, majd élénk gondolatcsere indult meg a vendégek és a televíziósok között a fesztivál általánosítható tapasztalatairól.; azokról a tanulságokról, amelyek a látott művekből és azok fogadtatásából levonhatók. Aczél György többek között arrél is szólt, hogy napjaink politikája nem avatkozik be az egyén életébe olyan intenzitással, mint az a korábbi időkben volt, ugyanakkor valamiféle divat lett a sértődöttség, és ez a tömegkommunikációban is tapasztalható. Szólt a Mi niszler tan ács elnökhelyettese néhány szakmai kérdésről is, valamint a televízióra háruló feladatokról. Este Aczél György a megye vezetőinek kíséretében, a Miskolci Nemzeti Színházat kereste fel, ahol Gyarmati Béla igazgató fogadta a vendeget, aki megtekintette Bruckner Angliai Erzsébet című történelmietlen játékának előadását. Az előadást követően — lapzártakor — találkozón vett részt a színház vezetőivel és vezető művészeivel, akikkel időszerű művészeti kérdésekről beszélgetett. (Folytatás az 1. oldalról) felidéző iskola történeti múzeumot, majd Czegle Imre könyvtáros kalauzolásával a felbecsülhetetlen értékű, 1834. előtti kiadású könyveket őrző könyvtárat. Vendégünk megtekintette a gyűjteménynek — kiállítási terem híján —, raktárakban őrzött értékeit is. Az ezt követő szívélyes beszélgetésen Üjszászi profesz- szor felidézte a híres pataki kollégium és iskola múltját; szólt arról a nevelő-oktató munkáról, amely méltán tette híressé a pataki skólát. Beszámolt az Európa és az ország minden részéből érkező adományokkal gyarapodó gyűjtemény helyzetéről. Aczél György ezután a sárospataki Kossuth Termelő- szövetkezet központjába látogatott, ahol Szaniszló Sándor, a tsz elnöke és Nagy József, a pártvezetőség titkára üdvözölték. Tájékoztatták a 33 éve alakult, 7600 hektáron gazdálkodó, több mint 870 Ingót és 460 nyugdíjast foglalkoztató gazdaság munkájáról. A kedvezőtlen adottságok között, nagyrészt belvíztől sújtott területen gazdálkodó termelőszövetkezet vezetői egyebek között elmondották, hogy sokat várnak a bodrogközi regionális rendezési terv megvalósulásától. Szóltak arról, hogy az eredményesebb gazdálkodás érdekében az elmúlt években jelentős erőfeszítéseket tettek az állattenyésztés, a kiegészítő tevékenység és a háztáji gazdálkodás fejlesztéséért. A tsz 1080- ban jelentős veszteséggel termelt és gazdálkodott, de 1081- ben — a szigorúbb, takarékosabb és rugalmasabb gazdálkodás már jelentős eredményeket hozott. A gazdaság vezetői tájékoztatták a Politikai Bizottság tagját a kéről, a vezetés és a tagság viszonyáról. Aczél György nagy érdeklődést tanúsított a szövetkezeti demokrácia kérdései, érvényesülésének módjai, valamint a fiatal szakemberek. beilleszkedésének kérdései lránt. A látogatás végén a tsz elnöke átnyújtotta a Minisztertanács elnökhelyettesének a gazdaság, dolgozóinak ajándékát: egy sárospataki kerámia tálat. Délután 4 órakor a Minisztertanács elnökhelyettese Grósz Károlynál-; és Ladányi Józsefnek, valamint Tóth Józsefnek, az SZMT vezető titkárának, a megye és a város más közéleti személyiségednek társaságában felkereste a 22. miskolci tévéfesztivált. A ' fesztiválszékház bejáratánál Balogh Mária, a fesztivál igazgatója köszöntötte a vendégeket, akik baráti eszmecserén vettek részt a fesztivál intéző bizottságának vezetőivel, valamint a zsűri tsz-ben folyó politikai, kultu- Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke köszöntötte a tévéfesz- rátis és közművelődési műn- tiválru érkezeti vendégeket. PrDgyön fejlesztették ki Kombájn töri majd a dohányt Az idén géppel törik majd a dohányt a prügyi Tisza- mente Termelőszövetkezet ben. Az úttörő vállalkozásra, egy saját szerkesztésű gép — most all szabadalmi bejegyzés alatt — szolgáltat alapot; És lényegében mái' most a palántázás közepén készülnek a kombájn zavartalan üzemeltetésére. Ha az olvasó gyanakszik, hogy azért ez eg.y kicsit korai, gyorsan el lehet oszlatni „tamáskodását”, hiszen a betakarítás gépesítése már most meghatározza a dohány termesztési folyamatait, amelyeknek alkalmazkodniuk kell a kombájn munkájához. Hegedűs Károly, a gazdaság főagro- nómusa: — Ha röviden akarnám elmondani az eljárásunk lényegét, úgy foglalhatnám össze; a dohány érését szinte napra irányítani kell. Aki foglalkozott márr dohánytermesztéssel, annak abszurdnak hangzik ez a kijelentés. Hiszen a dohány érése elhúzódik, először az alj- levelektől szabadítják meg, s úgy haladnak, napos eltérésekkel felfelé. Egyi dobén, egyszerre nem szedhetők a dohánylevelek. Pedig ez a gépi betakarítás alapja- — Vagy mégis? — Volt vele töprengeni- valónk. De azt hiszem, megoldottuk. A gépi betakarítás lehetősége már a vetésnél s a fajtamegválasztásnál kezdődik. Kísérletek során megbizonyosodtunk arról, iiogy csali két hibrid, a VP—9-es, s a Virginia—76-os alkalmas az új módszerne. A mag vetése jelents az élt» újdonságot. A dohánymag hi- hetetilen-ül apró. A százhék- táros ültetvényhez mindössze másfél kilogrammot keH belőle a 4800 négyzetméteres területű fóHasáteaktoan elvetni. Ezért kijuttatása meglehetősen nehéz. A kertészek eddig magját finom hamuval keverték, hogy a kiszórandó mennyiségei növeljék, s így az egyenletes kelést biztosítani tudják. Mondani sem kell, ezt elérni ritkán sikerült. Idén egy tökéletesített módszerrel — szintén házi találmány — sikerült végre megoldani, s erősebb palántákat nevelni. A főagronómus; — Két biciklikerék, s két ablaktörlő motor volt alapja a gépünknek. A magokat egyórás ázlatás után, vízzel együtt szórjuk ki. A több menetben végrehajtott vetés után egyenletesebben keltek ki a növények, egyöntetűbb s erősebb lett az állomány. Pelmerül a kérdés, egyáltalán mi szükség van gépi betakarításra, amikor az új technológia meglehetősen bonyolult? — Egy biztos; nagyon oda kell figyelni «a folyamatokra. Három menetben palánta zunk, hogy az időeltolódás miatt a tetejezést ugyanebben az ütemben el tudjuk végezni. Az elsőként ültetett növényt 70 centiméter magasan, a következő kettőt 15 —lő centiméterrel magasabban tetejezzük. Először kacsgátló szerrel, majd egy speciális érésgyorsitó vegyszerrel — eddig a paradicsom- termesztésben alkalmazták — hozzuk egy időre az érést. (A szer a növényi zöld színtesteket, a kiorofilt bontja le, s ezzel szabályozza az alsó és a felső levelek egy idejű beérésétj Es csak ezek után indulhat be a kombájn. így leírva az egymás után következő munkafolyamatokat, tovább erősödik bennem az érzés, hogy ez az új módszer, amely a gépi betakarítás megoldását helyezi előtérbe, meglehetősen költséges, drága dolog. Mert önmagában kétségkívül szép, hogy az országban elsőként megoldják az emberi kéz nélküli betakarítást, s ehhez szerkesztenek egy kombájnt, de vajon megeri-e? Milyen közgazdasági háttere van, a dohányültetvény . ilyen magas fokú gépesítésének? A íőagronomus bólintott: — Mi is először számoltunk s azután terveztünk. Jelenleg — az olaj árának emelése miatt — a dohány termesztése nagyon megdrágult. Ahhoz, hogy nyereséges legyen az ágazat, hektáronként legalább százezer forint árbevételt kell elérnünk! Ehhez hektáronként tizenhat mázsa dohányt szükséges termeszteni. Kedvező időjárás mellett ilyen hozam ugyan elképzelhető, de a termesztés kockázatát mindenkeppen csökkenteni kell. Ezt pedig egyféleképpen lehet, a költségek csökkentésével. Mivel a dohány kézi munkaerőigénye nagy, logikusan: ki kell kapcsolni a kétkezi munkát. A P rügyön kifejlesztett gép — amelyet a dohánykutató intézet jónak minősített — ezt biztosítani tudja. A kétsoros, automata kombájn mindössze kétszázezer forintba kerül, s konténerekbe gyűjti a leveleket, amely tartályok a szárítóberendezés alkotóelemei. Ezért a szállítási költség is jelentősen esőteken, hiszen a leveleket nem kell átrakni. Egy műszak alatt 96—120 mázsa levelet takarít be a gép, s ez a teljesítmény szinkronban van a szárító kapacitásával. Megyénk legnagyobb nagyüzemi dohányültetvényén annyi újitás s szabadalom után így idén remélik, hogy a kertészet mindenképpen nyereséggel zár. — kármán — Hiánycikket pótolnak 1 mezőkövesdi betonelemgyártők Ahogy megérkezett a jó idő, a betonüzem dolgozói kiköltöztek a szabadba. Itt, a Mezőkövesdi Afész betömés műkőáru-üzemében az a gyakorlat, hogy felen bent, az üzemcsarnokban, tavasztól őszig pedig kint a szabad ég alatt folyik a munka. A legnehezebb munka a betonelemgyártóké. Itt csak férfiak dolgoznak, de nem is asszonykézre szabott a feladat, amit nap mint nap tel- jesiteniük kell. Az udvaron találkoztunk Jakab Istvánnal és Barczi Mihállyal, a kúf- gyűrűk készítőivel, ök még a hagyományos módom termelnek; egyetlen segítségük a vibrátor, s mint mondják: „kiveszi az ember zsírját”, de még nehezebb a cipeke- dés. Nehéz a ssolon, a vaskarika egy mázsát nyom. Ketten naponta harminc kút- gyűrűt készítenek el. — Havonta megkeresem az ötezer forintot, de ezért már nagyon kell hajtani — mondja Jakab István. — Én szent- istváni vagyok, megmondom őszintén, egyszer már itt hagytam az üzemet. Visszajöttem. mert az asszony is helyben, az áfésznél dolgozik. de a bér is több itt. mint másutt. A segítőtárs, Barczi Mihály, már tizenhat éve dolgozik az üzemben. A nyugdíjig még egy év van hátra. — Mindig is csőgyártó voltam, régebben persze jobban bírtam a munkát. Most gyakran keresem fel a körzeti orvost. Sokat fáj a derekam, évente két-hé rom hetet táppénzen vagyok ... A munkát könnyítő eljárásokról megkérdeztük Bűz Ferencet, az üzem vezetőjét: — Korszerű munkakörülményekkel valóban nem dicsekedhetünk — mondja. — Jóllehet, az utóbbi néhány év alatt több olyan berendezést vettünk, amely csökkenti üzemünkben a nehéz fizikai munkát. Betonkeverögé- pet és targoncákat vásárol tunk. Tudjuk, hogy mindez még kevés, de egyelőre nagyobb fejlesztéssel nem számolhatunk, ehhez kevés a pénzünk... — Az üzem feladata elsősorban a lakossági igények kielégítése. Itt olyan termékek gyártásával foglalkoznak. amelyekre, főként vidéken. a falvakban még mindig szükség van. ám a nagyüzemek nem tartják gazdaságosnak ezek előállítását — Éppen emiatt került sor az üzem alapítására 1968-ban — mondja az üzemvezető — írásos dokumentumé k az üzem létéről, tevékenységéről csak 1974 óta állnak rendelkezésünkre. Érdemes fenntartani ezt az üzemet, éppen az igények kielégítése miatt. Másik szempont: a környéken levő szabad munkaerő foglalkoztatása. Jól fizetünk, s bár a munka nehéz, mégis van munkáskéz. Természetesen nem hanyagoljuk el az úgyr- nevezett szociális szempontokat sem. Anyagi helyzetünkhöz mérten igyekszünk jobbá tenni dolgozóink munka- körülményeit. — Milyen termékeket gyártanak? — Majdnem minden termékünk a hiánycikkek pótlását szolgálja. A BVM Miskolci Gyárában például tavaly felszámolták a mozaik- lapgyártást. Érthető, hogy a vásárló most minket „rohamoz”, a kerámiakockák helyett még mindig sokan keresik a mozaiklapokat, s ezeket mi, ha nem is nagy mennyiségben, de igen jó minőségben állítjuk elő. Ezenkívül foglalkozunk hídátere- szek. járdalapok, útszegélykövek. ablakkönyöklők és virágtartók gyártásával. Számottevő a műkőrészlegünk is. Síremlékeket és műkőlépcsőket készítünk. A legtöbb megrendeléssel éppen e téren kell számolnunk, hiszen a kisiparosoktól jóval olcsóbban dolgozunk. — A vevőkör nem korlátozódik csupán a lakossági megrendelőkre? — Évek óta partnerkapcsolatban állunk számos nagyvállalattal is. Dolgozunk a közútépítő vállalatok, a városgazdálkodási üzemek, valamint a közmű- és mélyépítő vállalatok részére is. Tavaly 14.5 millió forint termelési értéket állítottunk elő. s 800 ezer forintot könyveltünk el nyereségként. — ilcvald —'
